Luzerni séta szabadstranddal (Svájci nyaralás 5. rész)

Nem tudom, hogy lehet-e olyat mondani egy nyaralós napra, hogy ez volt "A tökéletes városnézős (fél)nap", de akár lehet, akár nem, én bizony állítom, hogy megközelítőleg sikerülhet elérni. Luzern például tényleg alkalmas arra, hogy legszebb, legismertebb részeit egy párórás városnéző séta keretei között megismerje a család, és még jól is szórakozzon közben, plusz a nap végén strandoljon egyet a városi szabadstrandon! Mi kellhet még egy tökéletes napba? FAGYI! De ezt is megugrottuk, még ha nem is gombócos formátumban... :) Ráadásul gyönyörű a várost övező táj, csodálatosan szép a Vierwaldstättersee, aminek a partján fekszik és kifejezetten hívogat a sok történelmi érdekesség és híres látnivaló - mindegyik sétatávolságban egymástól. Magunkhoz képest későn indultunk szállásunkról, mert az előző napi hosszú hágótúra nagyon lefárasztotta a csapatot, sokáig aludtunk. De a strandolás belengetésével sikerült kicsit életet lehellnem a családba, és szerintem utólag senki nem bánta meg, hogy a fáradtság ellenére végül bevállaltuk ezt a városnézős napot. 

Hol hagytuk a kocsit?

Pakoláshoz a tervezett utolsó állomásunkat néztem ki: az a nap is nagyon meleg nyári napnak ígérkezett, így mindenképpen szerettünk volna a nap végén egyet szabadstrandolni. Szerencsére Luzernben ezt több helyen meg lehet tenni, ebből a szempontból is nagyon élhető a város. "Ufschötti Luzern" - ez a neve annak a szabadstrandnak, amit kiszemeltem záróprogramnak, praktikusnak tűnt tehát itt hagyni az autót egész napra, és innen sétálni be a belvárosba. 8 CHF vagy EUR volt egész napra a parkolás, és csak érmét fogadott el a gép!!



Sétaútvonalunk

Sétálva indultunk a belváros felé. Már a séta is élmény, hiszen a parton visz a sétaút, elhaladtunk a hajószerelő műhelyek előtt, majd a főpályaudvar hátulsó részét láttuk. Ezután a Kultur- und Kongresszentrum Luzern következett, amit a helyi kongresszusi központnak mondanék, de kiváló koncertek helyszíne is, mert rendkívül jó hangversenytermének az akkusztikája. A Hauptbahnhofba bementünk, egyéni érdeklődés miatt :) (közlekedésmérnök a legidősebbünk) és megnéztük a vonatokat, plusz lementünk az aluljáróba is. Az aluljáró itt is, mint Zürichben, kész labirintus, de mindenhol igényes üzletek és tisztaság fogad. 

Park, tó, part és a hegyek - Luzern belvárosa

Forró nyári napon sokan piknikeztek a vízparti parkban.

Hauptbahnhof, szinte mindig nagy a forgalom itt.

Klasszikus városnézésünk első megállójának a Kapellbrücke-t választottam. Essünk túl a hatalmas tömegen, gondoltam - és jól tettem, tényleg itt volt a legdurvább a helyzet ebből a szempontból. A fotózás is igazi kihívást jelentett, és nekem külön stresszforrást okozott, hogy a kisebbeket ne veszítsük szem elől. 

Kapellbrücke és a Wasserturm - Kápolna híd és víztorony
Mindekettő a középkorban épült, 1300-as években!

Csodás virágkompozíciók díszítik Svájc és talán Európa 
egyik leghíresebb fahídját.

A Kapellbrücke, azaz Kápolna híd arról kapta a nevét, hogy a Szent Péter kápolna elé érkezik a Reuss folyó egyik oldalán. Apropo, tudtátok, hogy ez a folyó átfolyik a Vierwaldstätterseen, és itt válik külön a tótól, s folyik tovább? A hidat pedig az 1300-as években építették! A torony még öregebb, eredetileg tömlöcként szolgált, de sok más funkciót is kitaláltak neki - ma svájci órabolt működik benne, mi más...! A hídon látható "háromszögfestmények" viszont jóval későbbiek, mint maga a híd: az 1700-as években fogtak össze a luzerni tehetős polgárok, és készíttették el mecénás adományokból a gyönyörű fatábla festményeket. Az alkotások a város védőszentjeinek élettörténetéből dolgoznak fel legendákat. 
1993-ban hatalmas katasztrófa történt: a Kapellbrücke leégett! Rengeteg táblafestmény vált a tűz martalékává, ezeknek a helyét ma is láthatjuk, de üresen. 

Barokk festmények a híd épen maradt részein.

A hídról lesétálva azonnal betértünk a hűvös, nyugalmas Szent Péter kápolnába - tényleg néhány lépés csupán. A hatalmas tömeg és nyüzsgés után annyira csodálatos volt az öreg, megszentelt falak hűvösében kicsit megnyugodni. Nem győztem betellni a fantasztikusan kreatív ötletekkel, amit itt a kápolnában láttam, imasarok megoldásokra. 

Kreatív imasarok a Peterskapelle-ben

Itt limonádéval várják a betérőket!

Ülj le, lélegezz, és ha van kedved, végy a kezedbe
elmélkedésedhez tárgyakat. 

Ezután néhány belvárosi utcácska következett, gyönyörű homlokzati festményekkel, de nagyon meleg volt, ezért nem akartam húzni az időt a saját tempómmal (ami lassú és vontatott, ha városnézésről van szó...). Tehát folytattuk sétánkat a tó partján, ezúttal egy másik templomot, a Hofkirche St. Leodegart célul kitűzve. 

Hűsölés a Fritschibrunnen vizénél

Ez egy nagyon svájci kép :)

Hofkirche - hopp, nézd azt a 
reneszánsz homlokzatot!! WOW

A tóparti sétány felől széles lépcsősor vezet fel a Hofkirche St. Leodegar két karcsú tornyához. Itt állt az a 8. századi bencés kolostor, amely körül a későbbi Luzern kialakult. A kolostort eredetileg Szent Móricnak szentelték, Szent Leodegár pedig a 12. században lett a fő védőszentje. Mindkettőjük alakja feltűnik a templom faragott kapuján és a Kapellbrücke festményein is. Templombelsője gyönyörű reneszánsz stílusú, ritkán látunk ilyet! A templom legkülönösebb szerkezete a padláson rejtőzik. A 7374 sípos nagy orgonához egy 1862-ben készült „esőgép” is tartozik. Egy forgó dobban fémgolyók peregnek, és a hangjuk a mennyezeti rozettán át jut le a templomhajóba. A dob esőkopogása az orgona mély hangjaival együtt zivatart idéz. A luzerniek ezt Orgelgewitternek, vagyis orgonazivatarnak nevezik. A Hofkirchében nyáron külön koncertet is szentelnek az orgonazivatarnak. (Láttuk is a plakátját.) A félórás előadáson az orgonakarzatról hallani, ahogy az esőgép kopogása összemosódik az orgona mély morajával. Utána az orgonista felvezeti a látogatókat a padlásra, ahol az 1862-ben készült esőgépet is megmutatja. 

Persze én itt is a családbarát megoldásokat fotóztam leginkább! :)

Reneszánsz kapu

Gyereksarok a Hofkirchében Noé bárkájával 

Tovább sétáltunk a luzerni kőoroszlán domborműhöz. A Löwendenkmal, vagyis az Oroszlán-emlékmű azoknak a svájci gárdistáknak állít emléket, akik 1792. augusztus 10-én, a francia forradalom idején estek el a párizsi Tuileriák palotájának ostromakor. Szép park veszi körül, és kis tó partján lehet hűsölni - ha a tömeg engedi. Itt további, fizetős látványosságok vártak volna ránk, de ezeket kihagytuk: ha nektek belefér időben és pénzben, akkor a Gletschergarten nagyon érdekes lehet a gyerekeknek, és kilátótornya is van.

Löwendenkmal - a kőbe faragott, óriási oroszlán

Nagyon közel a Löwendenkmalhoz van egy Lidl - ezt azért írom le, mert praktikus tudni. Sajnos a luzerni fagyi nagyon nagyon drága, ezért úgy döntöttünk, hogy nem szándékozunk a családnak vásárolt fagyi miatt 30-40 ezer forintot elkölteni, bármennyire is szeretjük a gombócos fagyit (sőt, én vagyok az igazi fagyi legeslegnagyobb rajongója ebben a családban). A Lidl-ben viszont lidlis áron van jégkrém, különösen a dobozos csomagolásban. Beugrottunk, és ezzel spóroltunk kb. min. 32.000 Ft-ot! :) Így mindenki boldog volt: a gyerekek is, mert kaptak jégkrémet, mi is, hogy nem költöttünk feleslegesen.

A Museggmauer bejárása

Luzern kilenc tornyú "koronája" a Museggmauer: Ez az óváros fölött húzódó fal a város külső erődítéséhez tartozott. Építését a 14. század második felében kezdték, és még a 15. század közepén is dolgoztak rajta. Ma 870 méternyi fal és kilenc torony áll. A tornyok különböző formájú tetői messziről is kirajzolódnak a házak fölött, innen ered a fal beceneve, Luzern koronája.

A Zytturm, vagyis az óratorony különös kiváltságot őriz. Harangja a régi elsőütési jog alapján egy perccel egész óra előtt kondul meg, megelőzve a város templomóráit. A ma is működő óraszerkezet 1535-ből származik, és naponta kézzel húzzák fel (!!!). A szomszédos Wachtturm helyén egykor lőport tároltak. 1701-ben villám csapott a régi toronyba, a készlet felrobbant, és a környező házakban is súlyos károkat okozott. A mai őrtornyot a robbanás után építették. Innen a Schirmerturmig a fal tetején, az egykori őrjárat útján is végig lehet sétálni a nyitvatartási szezonban. A lőrések és a pártázat mellől az óváros háztetőire és a tó felé nyílik kilátás.

A várfal sétánya szűk, de páratlan fotók elkészítésére ad lehetőséget.

Egyszerűsített térkép a tornyokról és a sétaútvonalról.

Kivert a víz, ahogy láttam, hogy a fiam szalad ezen a szűk
"járdán"... Vagy 5-6 emelet magasságban!

A Museggmauer teljesen beépült a mai Luzern város szövetébe.

Az egyik feljáró.

Uzsonna-ebéd az egyik torony alatt

Vissza a városba a várfal mellett.

Ezt a látnivalót nem ajánlom kihagyni, ugyanis egyrészt, mert fantasztikusan különleges, másrészt, mert elmondhatatlanul gyönyörű a kilátás a tornyokból illetve a várfalsétányról.  

Spreuerbrücke - ahol a halál táncra perdül

A Kapellbrückétől a Reuss folyásirányát követve jutunk el Luzern másik fedett fahídjához, a Spreuerbrückéhez. A híd elődje a városi malmokhoz vezetett, és csak a folyó közepéig ért. A mindkét partot összekötő hidat először 1408-ban említik. Nevét a pelyváról kapta, amelyet németül Spreu-nak neveznek. A molnárok innen szórhatták a folyóba a gabona feldolgozásakor visszamaradt pelyvát. A tető alatt ma 45 háromszögletű festmény látható a 17. századi haláltáncsorozatból, amelynek fő mestere a luzerni Kaspar Meglinger volt. A képeken a halál hol udvari bolondként, hol szolgálóként bukkan fel. Az egyik jelenetben csontvázak járnak körtáncot, egyikük triangulumon játszik, a másik trombitát fúj. Más táblákon a pápa, a császár vagy éppen egy gyerek találkozik a halállal. A képek miatt a 19. században egy ideig Totenbrückének, vagyis a holtak hídjának is nevezték. 

A Spreuerbrücke egyik végén található a Mühlenplatz, vagyis a Malom tér. A Reuss itteni malmait már 1178-ban említik, ami durva, főleg magyar szemmel nézve... A folyó vízkerekei az évszázadok során gabonamalmokat és különféle műhelyeket hajtottak, sőt a városi pénzverde is hasznosította a víz erejét. Az 1875-ös tűzvészben a malmok nagy része elpusztult. A helyükön a 19. század végén turbinás üzem épült, amely 1926-ban generátort kapott. Az itt termelt áram egy ideig a luzerni villamosokat is hajtotta, ami szerintem nagyon érdekes! A mai Mühlenplatz vízerőmű 1998 óta működik. A híd mellől látható duzzasztó két feladatot lát el. Szabályozza a Vierwaldstätti-tó vízszintjét, és megteremti azt a szintkülönbséget, amelynek köszönhetően a folyó két turbinát hajt. A duzzasztó különlegessége, hogy a víz útját ma is kézzel behelyezett vagy kiemelt farudakkal szabályozzák. A régi üzem turbinái az erőmű közelében, eredeti helyükön láthatók. 

A „Nadelwehr” szó kb. tűgátat jelent. A „tűk” valójában hosszú fagerendák/pallók, amelyeket egymás mellé helyeznek a víz útjába. És igen: ezeket ma is kézzel rakják be és veszik ki! 😮

Vízszabályozás a Reuss folyón

Vissza a kiindulópontra, útközben mindenhol vízpart.

Luzern, az élhető város!

 

Szabadstrand az Ufschötti nevű partszakaszon. Hideg, hűsítő
a Vierwaldstättersee vize. 

"Luzern csillog-villog" felirat
a kukáknál. Tudatalatti szemléletformálás.

Esti pillanatkép a strandon. 20.00 is elmúlt, mire elindultunk.

Varázslatos, mesébe illő pillanatok a szállásra vezető úton,
eső után. 

BARANGOLÓ CSALÁD. Túra és kultúra – gyökerekhez és szárnyakhoz.

Szeretnél havonta friss, tartalmas információkat kapni barangolásainkról, kirándulásötleteinkről, múzeumlátogatásainkról, jó szállásokról? Iratkozz fel hírmagazinunkra

BARANGOLÓ HÍRMAGAZIN FELIRATKOZÁS