2015. július 25., szombat

Tavasbarlang Látogatóközpont Tapolcán



Az idei év kezdő idegenforgalmi szenzációja a tapolcai Tavasbarlang Látogatóközpont megnyitása volt, még januárban. Aki járt ott régebben, emlékezhet rá, hogy ez a rendkívül ritka látványosság a házak között eldugva, egy kis utcából volt megközelíthető. Néhány információs tábla és egy pénztár jelezte, hogy itt kell lemenni a mélybe a föld alatti csónakázás élményéért. Uniós támogatással 2015-re elkészült a Látogatóközpont, mely bemutatja a tavasbarlang történetét, megismerteti a látogatót a földtani múlttal, és bemutat más érdekes barlangokat a világból. Annak, aki a környéken jár, kihagyhatatlan látnivaló, de érdemes indulás előtt tudni néhány hasznos információt.

Az új Látogatóközpont homlokzata


A Tavasbarlang újabban ki van táblázva a bekötőutakról, könnyen odatalálni. A parkolás a barlang előtt és az egész környéken pénzbe kerül. Erre érdemes odafigyelni, nehogy rossz emlékké váljon a tapolcai tartózkodás. Kicsit messzebb már lehet nem fizetős parkolóhelyeket is találni, de ez azt is jelenti, hogy sokat kell gyalogolni a belváros felé. A Tavasbarlang, mint megújult szenzáció jelenleg látogatók százait, ezreit vonzza egy nap, főleg a balatoni főszezon idején. Nekünk az vált be, hogy gyakorlatilag néhány perccel nyitás után érkeztünk (9.00), és így megúsztuk a sok várakozást és a nagy sort. Ami ilyen nagy is tud lenni:

A sarokig álló sor szerintem kb. 1,5 óra várakozást jelent.

A pénztárban megváltott jegyekkel beléphetünk az aulába, itt várják be egymást az aktuálisan induló látogatócsoport résztvevői. A központ ugyanis csak vezetővel látogatható, egy szakember maximum 30 fős csoportot vihet el. Míg várakozunk, a gyerekek mehetnek a vadiúj kerti játékokat kipróbálni, vagy mosdóba. Ha nincs sor, nem várják meg a vezetők a 30 összegyűlt embert, hanem elmennek kisebb csoporttal, ha van sor, akkor meg viszonylag hamar összegyűlik ez a létszám, tehát olyan sokat ezért már nem kell várni. 

Tájékoztatást kapunk, hogy mennyit kell várni a következő csoport indulásáig.
(Nekünk aztán nem volt ez 16 perc.)

A belső udvar néhány játékot rejt.

A nagyobbaknak is van kihívás.

A vezetés a látogatók dömpingje miatt sajnos nagyon pörgős. Egy-egy teremben sokkal többet el lehetne időzni, sokkal több információt el lehetne olvasgatni, de a hatalmas érdeklődés miatt erre sajnos nincs idő. A vezető úgy viszi körbe a csoportokat, mintha üldöznék. Ezt mindenképpen negatívumként kell említenem, és annyira rányomta a bélyegét a látogatásunkra, hogy nem is hallgathatok róla, mert így kerek a beszámoló. A rohanást még az sem kárpótolta, hogy egy hihetetlenül vicces figurát kaptunk idegenvezetőnek, aki a hadarásába igyekezett szinte mondatonként becsempészni valami poénosat és figyelemfelkeltőt. Mégis - a borsos árú belépő ellenére - alig emlékszem valamire abból, ami elhangzott. Szerencsére azért fotózni lehet.


Ezt a táblát megoldani esélyünk sem volt. :(

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park és a Bakony-Balaton Geopark szépséges
látnivalóiból is csak egyet emelt ki a srác, majd rossz képre mutatott.

Végigrohantunk a földtörténeti érdekességeken, kb. 2 perc alatt.

A tanúhegyek kialakulásáról mindössze kb. 1 percet hallhattunk.

És már vágtattunk is tovább a tavasbarlang felfedezését bemutató táblához.

Tapolca mostani műholdfelvételén a barlangok pontos helye.


A látogatás egyik érdekessége, hogy már a bejáratnál kapunk egy 3D-s szemüveget, amivel a falakra rögzített monitorok képeit, videóit csodálhatjuk meg a teljesebb élmény kedvéért. A vezetést egy szintén 3D-s rövid kis mozifilmmel zárjuk - amiről az én kisebb gyerekeim természetesen kimenekültek, hiába mondtuk nekik, hogy nem lesz félelmetes, csak megijedtek a sötéttől. 


Haladunk lefelé.

A lényeg persze a végére marad: csónakázás a kristálytiszta karsztvízen! Ez egy utánozhatatlan, és felejthetetlen élmény. Szárazon mész le - tömegben itt is elképzelhető a sorban állás - és egyszer csak ott állsz a föld alatti parton, ahol gondos kezek a 8 éven aluli gyermekeknek azonnal mentőmellényt nyomnak a kezükbe a csónakba szállás előtt. 

Beszállás!


Mi öten simán befértünk egy csónakba, és csak ámultunk-bámultunk, pedig nem először jártunk itt. A víz annyira tiszta, hogy néha el sem hiszed, hogy alattad van. Ezúttal jóval magasabban állt a barlangban a víz, mint négy évvel ezelőtt, és bizony volt olyan szakasz, amikor szinte alig fértünk át egy-egy szűkebb átjárón. Nem baj, annál izgalmasabb volt az élmény!


Átférünk?

A barlangi csónakázás után én még szerettem volna visszaslisszolni az emeletre, hogy néhány táblát elolvassak alaposabban (nagyon bosszantott a rohanás!), és ez ott valahogy nekem sikerült is. Később azonban megtudtuk, hogy ez nem igazán szabályos, és elvileg erre már nincs lehetőség. Egészen biztos vagyok benne, hogy szezonon kívül nyugalmasabb a tempó, és emészthetőbb a hallott információ. Ezért azt javaslom, hogy ha tehetitek, menjetek nyugisabb időszakban. 

Olvassátok el következő bejegyzésemet a Tapolcán tett sétánkról és a diszeli Látványtárról! 


2015. június 26., péntek

Szavazzatok ránk!


Hát, eljött ez is. Kipróbáljuk magunkat egy pályázaton, hátha nyerünk! Jó lenne, ha sikerülne, mert számomra nagy kihívás nyolc különböző településen található, nyolc különböző családbarát szálláshelyről írni, és videókat készíteni. Egészen biztos vagyok benne, hogy menne nekünk ez a dolog! (Az sem mellékes, hogy a szuper szálláshelyek között ott van az, amelyiket már évek óta nézegettünk, szívesen kipróbáltunk volna, de eddig még nem jutottunk el oda... nem árulom el, melyik az a nyolc közül.)

Kidsoasis álom-másodállás pályázat


Ahhoz, hogy bekerüljek a szakmai zsűri elé, és a családom részt vehessen a személyes meghallgatáson, a Ti segítségetekre is szükségem van, kedves Olvasóim. Az alábbi oldalon tudjátok leadni szavazataitokat (egy családból többen is lehet). 


Szavazni már csak azért is érdemes, mert a szavazók között kisorsolnak egy családi 3 éjszakás hosszúhétvégét a minősített családbarát szálláshelyek egyikébe. Szóval, ha szavaztok, esélyt adtok magatoknak, plusz segítetek nekem. Határidő: 2015. július 19.

KÖSZÖNJÜK!!








2015. június 9., kedd

Születésnap az Orsós Magnómúzeumban



Nem, nem babazsúrról fogok írni, és nem, nem a fiaimnak szerveztünk különleges szülinapi múzeumi bulit. Apósom a nagy orsós magnó rajongó a családban, így jött az ötlet, hogy vigyük el a születésnapján Terénybe, és mutassuk meg neki azt, amiről valószínűleg nem is tud: az egyedülálló múzeumot, egyedülálló tulajdonosával együtt. 



Igazi kontyolt tetejű palóc házban kapott helyett az Orsós Magnómúzeum


A bökkenő az volt, hogy sógornőméknek és nekünk is csak ötszemélyes autónk van. Hogy vigyük el a Papát? Jöjjön ő is saját kocsival? De az már milyen, a saját szülinapján vezessen mögöttünk? Vagy üljön be egyikőnk mellé? Sok gondolkodás és számolgatás után arra jutottunk: bérelünk egy hétszemélyes autót erre az egyetlen napra. Így Papa beült előre férjem mellé, nézte a tájat, és beszélgettek közben. A gyerekek elaludtak a másfél órás út elején, Terény előtt ébredtek. 

Érkezésünket előre jeleztem Nagy Vilmosnak, a múzeum tulajdonosának és alapítójának. A kapuban várt minket kedves mosolyával, és azonnal köszöntötte is a hasonló korú szülinapost. Azt hiszem, ők ketten eléggé egy húron pendülnek, és ez szinte azonnal ki is derült. 


A Magnómúzeum szigorú őre Vilmos ars poeticájával a kezében.


A vezetés első termében még a gyerekek is érdeklődve figyelték a különböző szerkezetek működését. Versengtek, hogy melyikük nyomhatja meg az indító/kikapcsoló gombot, Vilmos engedte nekik, és mutatta, mit szabad, mit nem. A magnók kivétel nélkül mind működnek, és eredeti, a gyártásuk évében készült hangszalagok szólnak belőlük. Igazán csodálatos belehallgatni a 30-as évek zenéibe, majd ahogy haladtunk a kiállításban a korral, egyre későbbi évtizedek slágereibe. Többet ismertünk mi, fiatalabbak is. A zene annyira átjárta a kis szobákat, hogy mindenki automatikusan táncolni, illegni-billegni kezdett, mikor megszólalt a muzsika. 


A kezdetekről mesél.

Itt már előrébb járunk a korban.

Hű, de érdekes!

Ez a rádió olyan állapotban van, mintha új lenne. Ajándék volt.

A gyerekek az első terem után kirohantak a kertbe, és nagyjából eztán nem is jöttek vissza. Valaki mindig rájuk nézett közülünk, mert van ott egy kút. Megnézegettük közösen, megbeszéltük, melyik mesében ki esik bele, utána kikerülték, nem azzal játszottak. Rohangásztak egy csomót, majd meguzsonnáztak. Mi közben folytattuk a vezetést. 


Szenvedélye a zene és a magnók.

Sajnos a technikai részletekre nem emlékszem, én inkább a zenékre és a hang minőségére figyeltem. Ez az út nem is nekem volt ajándék, hanem annak, akit ez tényleg mélyen és tartalmilag is érdekelt: Apósomnak. Ő pedig élvezte, és értette is, ami elhangzott. A vezetés végén dedikált könyvet kapott ajándékba: megvettük neki Vilmos könyvét, amit azóta már ki is olvasott. 

A legtöbb gép ajándék a múzeumnak!

Ezt a szerkezetet - ha jól emlékszem -
Vilmos csere útján szerezte.



Zeneélmény karosszékben.
A gitárszó: mintha ott és akkor játszaná a művész!

Szívem szerint megnéztem volna a két másik terényi múzeumot is: az egyikben csipkékben, a másikban gombákban gyönyörködhet az ember, ezekre azonban sajnos nem jutott már idő. Csodálatos, hogy egy ilyen kis nógrádi faluban három múzeum is van! A Terény környéki táj egyébként lenyűgözően gyönyörű, önmagában az autózás egy élmény volt. Az utak minőségéről nem tudok ódákat zengeni. 

Visszafelé Szandaváraljánál a buszfordulóban/parkolóban megálltunk egyet közösen enni. Itt bográcsozó, padok és kellemes ligetes környezet várják a megfáradt turistákat. Az Országos Kék Túra is erre visz, nem véletlenül: a táj valóban lélegzetelállító. Ajánlom Nektek felfedezésre!






A Berkenyeház és egy eső-áztatta séta a Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben


Zsenge, tavaszi, illatozó, virágzó hangulatban látogattunk el a Vácrátóti Botanikus Kertbe egy május eleji hétvégén. A kései tulipánok még nyíltak, a koranyári virágok csak jelezgették: hamarosan ők is szépek lesznek. A kert még nem pompázott teljes virágdíszben. De így is gyönyörű volt az a két óra, amit ott töltöttünk!


Megérkeztünk! 

A kertbe való belépés előtt érdemes a honlapról tájékozódni, sétaútvonalakat letölteni. A Berkenye Ház látnivalóihoz kiegészítésként munkafüzetet vásárolhattok a gyerekeknek, szintén a pénztárnál. Vegyétek igénybe a családos jegyet és a nagycsaládos kedvezményt a belépő megváltásakor. 


Hangulat: helyi néni palántákat árul a kapunál.

Kis családi sztori jön. Érkezésünkkor már az autóból kiszállva éreztünk valami átható... hát nem szépítem: pisiszagot. Meg is állapítottam magamban, hogy ej-ej, milyen világ ez, egyes emberek már az arborétum kerítését is összepiszkolják... Csakhogy a szag jött velünk. Mi lehet ez? Közben persze haladtunk:


A Berkenye Ház

Feladatok a bejáratnál

Tudod-e? Kisiskolásoknak való kérdések.

Berkenye bácsi mindenkit nagy szeretettel vár!

A nyitogatós dolgoknak mindig nagy sikere van!

Az alkotás öröme.

Ennél a résznél már olyan áthatóan éreztük a pisiszagot, hogy nem volt kétséges: ez belőlünk árad. De hogy? Melyik gyerek pisilt be? Mi a fene ez? 


Igyekeztünk kedves mosollyal az arcunkon nyugtázni a gyerekek felfedezéseit...

... miközben azon méláztunk, hogy mi lehet ilyen büdös.
Az már biztos volt, hogy belőlünk árad, mert jött velünk.

Magok, termések nagyító alatt.

A Berkenye Házból kilépve rájöttünk! A háti hordozó!!!!! Mikor is használtuk utoljára? 5 hete, a nagy betegségek előtt, Mátrafüreden... mikor kislányunk összepisilte magát a füredi kisvasút végállomásánál, és átöltöztettük, a koszos ruhát betettük egy zacskóba... ... ... és a hordozóba. Hm. Az a ruha azóta ott büdösödik! ÁÁÁÁÁ! Kihalásztuk hordozónk zsebéből a bűzforrást, és úgy ahogy volt, bedobtuk a bejárat melletti kukába. Örök búcsút intettünk a kis bugyinak, harisnyának és nadrágnak: menthetetlenek lettek az öt hét alatti felejtésben.

Kis afférunk után indulhattunk felfedező utunkra, jöjjenek a képek!


"Tulipán körforgalom."

Csoda!


Mesék a kertben úton-útfélen.

Szépséges látvány.

Természetesen tanösvény is van!

Különlegességek.

Milyen halak laknak a tóban?

Nyugtató helyett.

Angolkerthez műrom is jár. (Ezt a műfajt sosem értettem.)

Légzőgyökerek.

A Karbonház ajtaját az orrunk előtt csukták be.
Majd legközelebb erről is írok!

Műmalom. Azért hangulatos. :)

Főbejárat - volt.

Itt már ázunk, szaladunk. A képen látszik az ominózus háti hordozó, benne kis utasával.

A kedélyek megnyugtatása végett közlöm, hogy a hordozót kimostam, napon jó alaposan kiszárítottam, azóta újra lehet használni. :)