2017. január 5., csütörtök

Medves-vidéki tél 5. rész: Salgótarján


Salgótarjánról- őszinte leszek - nem sokat tudtam. Város a hegyek között, munkanélküliség, szocreál... ezek ugrottak be nekem, ha erre a településre gondoltam. Pedig a helyiek nagyon szeretik, tisztelik, becsülik és büszkék rá. Sok gyár volt itt, és ahogy egy korábbi bejegyzésemben már említettem a Somosi Fogadó tulajdonosának szavait: Salgótarjánban határozottan jó volt fiatalnak lenni a nyolcvanas években! A dübörgő ipar miatt itt tényleg mindenkinek volt munkája, kocsija és lakása. Most viszont nincsenek már a gyárak, a munkanélküliség nagyon nagy és a bányát is már csak a múzeumban lehet megtekinteni, fejtés rég nincs. Azt hallottuk, hogy a táróba lemenni nagy élmény, ezért elmentünk a Bányamúzeumba.


2017. január 3., kedd

Medves-vidéki tél 4. rész: Salgóbánya


Salgóbányára most már nem csak a vár miatt fogtok elmenni - innen lehet leggyorsabban megközelíteni Salgó Várát, ahonnan szép időben pazar a kilátás. Pályázati pénzből felújítottak a településen egy gyönyörű épületet, ami a Geocsodák Háza nevet kapta, és arra rendeltetett, hogy bemutassa a környék méltán híres geológiai látnivalóit. S mivel Zenthe Ferenc, kedves Taki bácsink Salgóbányán született, kapott a házban egy szép emlékszobát, ami szintén látványosság számba megy. Salgóbányán tehát most már legalább két dolog miatt kell megállni! Képes beszámoló következik, a Geocsodák Házáról a poszt végén találtok néhány gondolatot.

Az egyetlen értékelhető kép a Várról -
hatalmas volt a köd.

2017. január 2., hétfő

A tó jegéről jelentjük


AKTUALITÁS  miatt megszakítom a Medves-vidéki sorozatot! Ki tudja, meddig lesznek velünk tartósan a mínuszok. Korizzatok a szabadban, természetes jégen! Felejthetetlen élmény lesz az egész családnak. Babakocsi? Csúszni egyedül még nem tudó, de szánkóba szívesen kapaszkodó kicsi? Kutya? Itt nem lesz gond! Korizz Te is a közeli kis tavak egyikén! Mi most a szép nevű pilisszentiváni Slötyin jártunk. 


2016. december 31., szombat

Medves-vidéki tél 3. rész: Eresztvény kincsei


Nem tudtunk itthon turistatérképet vásárolni indulás előtt, de a helyiektől azt a tippet kaptuk, hogy menjünk el Eresztvénybe, ahogy a Novohrad-Nógrád Geopark központja található, itt egészen biztosan kapunk. Sajnos a klasszikus Carthographia kiadványt itt sem tudtuk megszerezni a környékről, de örülök, hogy eljutottunk ide, mert számos más kincsre bukkantunk.

Nagyon érdekes kagylónyomat!

2016. december 28., szerda

Medves-vidéki tél 2. rész: Somoskő


Nem tagadom, hogy egyik első számú szempont úticélunk kiválasztásakor a Somoskői Vár és a bazaltorgonák meglátogatása volt. Ezért első délelőttünkön hova is vezethetett volna máshova utunk, mint a szállásunktól néhány percre található nevezetességhez. Döbbenet, de a vár már nem tartozik hazánkhoz hivatalosan (honlapja is kizárólag a szlovák nyelvet használja - sicc). A szlovákok pedig szezonban belépőt szednek. Azért szerencsére lehet magyar forinttal fizetni... Nekünk viszont ezúttal nem kellett kinyitnunk a tárcánkat, mert túl hideg volt és túl kicsi a turistaforgalom, hogy megérje valakinek ott gubbasztani a kis bódéban. A vár ilyenkor sincs zárva, saját felelősségre szabadon látogatható.

Somoskő vára

2016. december 26., hétfő

Medves-vidéki tél 1. rész: Somoskőújfalui szállásunk és ebédjeink


Tavaly ilyenkor.
Már tavaly szerettük volna bebarangolni e csodálatos tájat Nógrád megye észak-keleti szegletében, de én voltam az, aki végül megvétózta a szokásos karácsony előtti utazásunkat, ugyanis így néztem ki:

Talán érthető, miért nem akartam olyan nagyon túrázgatni... 
De idén már nem tartott vissza semmi, és nekiindultunk, hogy immáron négy gyermekkel kirándulgassunk, és meneküljünk el a természet csendjébe a nagyváros karácsonyváró felfordulásából.


Nagy körültekintéssel választottam ki a szállást, hiszen Legkisebb Barangolónk még csak 10 hónapos, és bizony négykézláb közlekedik. Egyáltalán nem volt mindegy tehát, hogy mennyire igényes szálláshelyet választunk. Szerettünk volna Salgótarjántól északra olyan helyen megszállni, ahol ellátást is kapunk (minimum reggeli, vacsora), de nem találtam olyan szállodát, ami megfelelt volna az igényeinknek. Hogy őszinte legyek, nem is nagyon van a környéken szálloda vagy olyan ellátást biztosító panzió, amely ebben az időszakban nyitva tartana. A vendégházak pedig nem kínálnak étkezést... így hát döntöttünk, és ismét arra szavaztunk itthon, hogy akkor legyünk önellátóak, de legyen szép a szállásunk, ahová öröm visszatérni egy-egy erdőjárás után.

Így esett a választásunk a Macskakőre, Somoskőújfalu egy csendes kis utcácskájában található négy napraforgós falusi vendégházra. A honlapja már önmagában árulkodik arról, hogy milyen szépen, gondosan lett kialakítva, berendezve. 

Megérkeztünk a Macskakő Vendégházba!

2016. november 11., péntek

Kiengedtük a gőzt Pilisborosjenőn


Őszi szünet, szabad hétfő, apukák is itthon, gyönyörű idő lesz, hová menjünk, hamar sötétedik, legyünk ott gyorsan, sétáljunk egy nagyot a természetben, de legyen látnivaló is a gyerekeknek- ezek voltak a szempontok. A megoldás Pilisborosjenő lett, Nagy-Kevélyi kőfülkék, Egri vár, Teve-szikla. Utána meg egy jól megérdemelt, finom ebéd az Ürömi Hüttében. Ezt a napot csak ajánlani tudom!

Indulástól érkezésig kb. 23 perc telt el, ez annyira baráti volt, hogy még mi is meglepődtünk, mennyire hamar a Pilisben lehet az ember (már ha Újpesten lakik és a Megyeri hídon megy át, Budakalász és Üröm érintésével, pihenőnap.)

A kocsit a Fő út legvégén hagytuk, a Mesevölgy óvoda mellett van egy nagy üres terület. 10.00 körül még csak lézengtek a turisták, de mire visszaértünk 14.00 óra tájban, bizony telis-tele volt autóval a környék. Szóval ez a hely a Pilis egyik "bejárata". Íme a térkép, hogy hol is van ez a kiindulópont:




2016. október 28., péntek

Hat óra Hatvanban


Házvásárlás, nyári szünet négy gyerekkel segítség nélkül, minimális felújítás, bozótvágós gazirtás, dobozolás, költözés, kidobozolás, rendrakás-takarítás-rendrakás-takarítás, kipakolás, rendrakás-takarítás, fúrás-faragás, rendszerezés, kocsibeálló építés, új kapu, és még mindig, folyamatosan: pakolás, rendrakás-takarítás. Ezek vannak mögöttünk, és bizony nagyon nincs még vége. Csoda, hogy nem tudtam írni a blogot? Csoda, hogy most jelentkezem egy tavaszi (!!!) beszámolóval? 

Hatvanba azért mentünk el, mert egy kedves barátnőm felhívta a figyelmemet a Vadászati Múzeumra. Mesélt róla, hogy milyen szépen felújították (kívülről mi is láttuk, írtam róla itt), milyen igényesen, ötletesen alakították ki az új tereket, mennyi minden készült kifejezetten a gyerekeknek és úgy egyáltalán: milyen szép az összkép. 

Hatvan azért jó célpont a fővárosi embernek, mert ha van Pest megyei matrica a kocsira - számunkra ez minden évben kötelezően megvásárolandó a sok barangolás miatt - akkor éppen Hatvanig lehet ráfizetés nélkül menni az M3-ason. Egy kényelmes, ráérős szombat reggeli indulással 10 óra körül érkeztünk meg. Gyönyörű, napsütéses, meglepően meleg tavaszi napot fogtunk ki, egy élmény volt a város főterén sétálni, ahol ezt láttuk:


2016. június 26., vasárnap

Mi van velünk?


Szezon van, és a Barangoló család visszavonult? Miért szünetelnek a rendszeres bejegyzések?
Bár valóban nem tudtunk az utóbbi hetekben barangolni, attól nem kell félnetek, hogy végleg befejezzük legfőbb és legkedvesebb szabadidős tevékenységünket! Történt egy-két érdekes és izgalmas dolog mostanában velünk, aminek következtében az idei nyár és ősz teljesen másként fog alakulni házunk táján, mint az előző években.

2016. május 19., csütörtök

Jön! Jön! Az idei Dunakeszi Repülőnap!



Legendák a Levegőben! 
2016. május 21-22!

Tavaly épp egy koranyári délután végét kaptuk el Dunakeszin a Legendák a Levegőben Repülőnapnak. Program, bemutató repülés már nem volt, a tömeg épp hazafelé tartott, de mindent ki lehetett még próbálni és a papírsárkány árus sem ment még haza.