2016. november 11., péntek

Kiengedtük a gőzt Pilisborosjenőn


Őszi szünet, szabad hétfő, apukák is itthon, gyönyörű idő lesz, hová menjünk, hamar sötétedik, legyünk ott gyorsan, sétáljunk egy nagyot a természetben, de legyen látnivaló is a gyerekeknek- ezek voltak a szempontok. A megoldás Pilisborosjenő lett, Nagy-Kevélyi kőfülkék, Egri vár, Teve-szikla. Utána meg egy jól megérdemelt, finom ebéd az Ürömi Hüttében. Ezt a napot csak ajánlani tudom!

Indulástól érkezésig kb. 23 perc telt el, ez annyira baráti volt, hogy még mi is meglepődtünk, mennyire hamar a Pilisben lehet az ember (már ha Újpesten lakik és a Megyeri hídon megy át, Budakalász és Üröm érintésével, pihenőnap.)

A kocsit a Fő út legvégén hagytuk, a Mesevölgy óvoda mellett van egy nagy üres terület. 10.00 körül még csak lézengtek a turisták, de mire visszaértünk 14.00 óra tájban, bizony telis-tele volt autóval a környék. Szóval ez a hely a Pilis egyik "bejárata". Íme a térkép, hogy hol is van ez a kiindulópont:




Figyelem! Nem jártunk mindenhol, ahová itt el lehet menni! 7 igen élénk, de ebédidőre fáradt, nyúzott gyerekkel nem mentünk fel a Nagy-Kevély kilátópontjára, és a bányáig sem gyalogoltunk el.

Nem lehet rossz ide oviba járni!

Először a kőfülkét céloztuk meg, amelyet az Országos Kék Kör is érint. Tehát a parkolóból a Levendulamező és a nagy rét elhagyása után a kék jelzésen kell továbbmenni, ami lekanyarodik egy idő után jobbra. Ha már más jelet nem látsz, csak biciklis felfestést, akkor vagy menj tovább a zöldön és újra a kék útba botlasz kerülővel, vagy fordulj vissza.


E szépség mellett elgyalogolsz majd!


Halad a csapat

A Kőfülkéhez bizony lihegős a felfele út, de megéri felbaktatni! A gyerekek nagyon élvezték a barlang "felfedezését", de meg kell mondjam, szülőként azért legördült homlokomról néhány izzadtságcsepp - főleg, amikor lefele botladoztak. A kőfülke ugyanis nem az út mentén van, hanem kicsit mászni kell hozzá. Aki elég nagy ehhez, az menjen, de a négyéves kislányomat csak apukája szigorú felügyelete mellett engedtük fel. (Én, hátamon a kilenc hónapossal fel sem mentem.)


Tanösvénytáblák a Kék jelzés mentén a falu jóvoltából.

Kőfülke mászás (ez már odafent).


A mászás után tízórai következett a sziklákon ücsörögve, kellemes őszi napsütésben.

Napozós tízórai.


Itt dönthettünk volna úgy, hogy felmegyünk a Nagy-Kevélyre, de a gyerekek állapotát látva inkább az Egri vár felé, azaz lefelé vettük az irányt.


Lefelé a Nagy-Kevély oldalában.

Séta az Egri várhoz szépséges időben. (Ez az ösvény NEM babakocsis terep!)

Az "Egri vár" - azaz az Egri csillagok c. film forgatási helyszíne kiváló pihenőhely, volt is itt ember, rengeteg. Szerencsére a helyi geoláda kissé odébb van elrejtve, megtaláltuk, a gyerekek nagy örömére. 


Ládatalálat, ajándékcsere.

Az egyik kincs a ládában egy nagyító volt!

Ezután elgyalogoltunk egy kis ösvényen a Teve-sziklához. 

Ugye, hogy ugye? Teve!


A gyerekek a sok kis ösvényt meglátva örömmel kiáltottak fel, hogy akkor ők most elmennek bújócskázni. Ekkor azt hittük, hátradőlhetünk, és kicsit megpihenve beszélgethetünk egy jót. Ez volt ám a nagy tévedés!! Egyikünk sem feltételezte, hogy a hat "önjáró" gyermek első útja a Teve-szikla teteje lesz, mint lehetséges búvóhely! Egy pillanatra meghűlt bennem a vér (csúnyább kifejezésekkel, hogy mi fagyott meg bennem, nem élnék), amikor megláttam a hat gyereket a Teve-szikla tetején ácsorogni!!! Azt, hogy oda fel lehet menni, nem gondoltam. Hogy a nagyobb gyerekeim felmentek, nem lepődtem meg, néhány erélyes szóval leparancsoltuk volna őket. DE! Ezek vitték magukkal az ötévest és a négyévest! Ekkor, ahogy láttam a két kicsit a szikla szélén, kb 3-4 emelet magasságban állni, olyan pánikba estem, amilyet már rég éreztem. Férjem csak az arcomat látta, s mikor ő is felnézett, ledobta a hátizsákját, és már rohant is fel értük. Utána nagyon megszidtuk a nagyobbakat, akik nem mérték fel, mit szabad két kis óvodásnak... és persze magunkat, hogy nem láttuk előre a veszélyt. Mindezt azért írom le, hogy Veletek ne forduljon elő. Tehát: Teve-szikla környékén csak óvatosan.


Az Ürömi Hütte, ahol kései ebédünket fogyasztottuk el, egy kellemes, barátságos hely, finom ételekkel, egészséges választékkal és ami nekünk nagyon fontos szempont volt: megközelítése mindössze néhány percnyi autóút a kiindulóponttól. Nem a legolcsóbb pizzéria, de az árért minőséget kapsz.

Kép forrása: tourinform.hu

A többség pizzát rendelt, én kipróbáltam az oldalast BBQ szósszal, steak burgonyával, salátával, tíz ujjamat megnyaltam utána. A pizzaevők sem panaszkodtak. Már megszoktuk, hogy ha mi megjelenünk egy étkezőhelyen a hét gyerekkel, négy felnőttel, eleve megbámulnak. Itt sem volt ez másként a vendégek részéről, de hozzá kell tennem, hogy a személyzet szemrebbenés nélkül segített nekünk mindenben, és egyáltalán nem volt gáz a gyerekek nyüzsije sem. (Bár amikor egyik gyermekem egy barchoba megfejtéseként hangosan felkiáltott örömében, hogy áá, megvan, ez az: SEGGLYUK!! akkor egy kissé feszélyezve éreztem magam... /a megoldás nem ez volt, de hasonló kaliber, amit az egyik unokatesó talált ki, kiváló asztaltéma étteremben, nem igaz?/)



A Hüttébe érdemes asztalt foglalni!! Teltház volt!








2016. október 28., péntek

Hat óra Hatvanban


Házvásárlás, nyári szünet négy gyerekkel segítség nélkül, minimális felújítás, bozótvágós gazirtás, dobozolás, költözés, kidobozolás, rendrakás-takarítás-rendrakás-takarítás, kipakolás, rendrakás-takarítás, fúrás-faragás, rendszerezés, kocsibeálló építés, új kapu, és még mindig, folyamatosan: pakolás, rendrakás-takarítás. Ezek vannak mögöttünk, és bizony nagyon nincs még vége. Csoda, hogy nem tudtam írni a blogot? Csoda, hogy most jelentkezem egy tavaszi (!!!) beszámolóval? 

Hatvanba azért mentünk el, mert egy kedves barátnőm felhívta a figyelmemet a Vadászati Múzeumra. Mesélt róla, hogy milyen szépen felújították (kívülről mi is láttuk, írtam róla itt), milyen igényesen, ötletesen alakították ki az új tereket, mennyi minden készült kifejezetten a gyerekeknek és úgy egyáltalán: milyen szép az összkép. 

Hatvan azért jó célpont a fővárosi embernek, mert ha van Pest megyei matrica a kocsira - számunkra ez minden évben kötelezően megvásárolandó a sok barangolás miatt - akkor éppen Hatvanig lehet ráfizetés nélkül menni az M3-ason. Egy kényelmes, ráérős szombat reggeli indulással 10 óra körül érkeztünk meg. Gyönyörű, napsütéses, meglepően meleg tavaszi napot fogtunk ki, egy élmény volt a város főterén sétálni, ahol ezt láttuk:






Jó volt megnézni ezt a játszóteret a múzeum előtt.
Végig ezzel tudtuk a srácokat motiválni: múzeum után ilyen csodás játszó várja őket!

A kellemes séta után bevetettük magunkat a Vadászati Múzeumba, azaz a Grassalkovich kastélyba. A gödöllői és a hatvani Grassalkovich kastély között igen sok a hasonlóság, már első ránézésre is, ez nyilván nem véletlen, a hatalmas uradalom egy család kezében összpontosult. 



A múzeumba a gyerekeknek mindössze regisztrációs jegyet kellett váltanunk, és nagyon vicces volt a pillanat, amikor a hölgy kérdezte a gyerekek korát és férjem elkezdte sorolni (unokatesókkal együtt 7 gyerekkel érkeztünk): 9,8,7,6,5,4 és 0. A hölgy nyelt egyet.. majd körbenézett és látta, hogy tényleg.




A nulla évessel gyorsan felkerestem a mosdót, mert ideje volt a szoptatásnak, pelenkázásnak. Ebben az épületben akadálymentesen oldhattam meg mindezeket. 

Szoptatós fotel és pelenkázó a mozgássérült mosdóban.

Míg a kicsi töltötte magát, a nagyobbak az aulában található gyereksarokban művelődtek, játszottak.





A kiállítás megtekintését az alagsorban érdemes kezdeni, ide lifttel is le lehet jutni, szóval tényleg akadálymentes az egész épület. Halászat és vadászat, ami lent vár, de semmi nem unalmas, minden nyomogatható, kipróbálható. A sok apró ötlet valóban megszínesíti a kiállítás végigjárását, akár óvodás gyerekekkel sem jelent problémát kicsit kikapcsolódni. 

Mindenki satíroz, színez.

A kutyák ebben a kiállításban következetesen NEM kitömöttek, hanem szobrok.

Halas társas.

Csodás magyar tájak gyönyörű fotókon, és a vidék jellemző halfajai.

A földszinten kezdődő és az emeletre rámpán felvezető kiállítótér már a 21. századi modern elvárások minden követelményének megfelel. Itt lehet mászni, tapintani, hatalmas képernyőn lassított felvételeken ámulni, és közben szívni magunkba az érdekesebbnél érdekesebb információkat.







Az emeleten "visszatérünk" a kastélyhangulatba, ez a rész bevallom, nem is tetszett annyira a gyerekeknek, hiszen itt minden annyira érinthetetlen, klasszikus múzeumszagú volt. Persze azért gyönyörű. Felnőttként meg igazán érdekes belegondolni az arisztokraták életébe...



A Múzeum honlapjáról letölthetőek azok a kifejezetten gyerekeknek készült feladatlapok, melyekkel még színesebbé tehetitek a látogatást a kis felfedezők számára!

Eljött az ebédidő, és bizony nem vittünk elegendő szendvicset, alapvetően helyben szerettük volna megoldani a meleg étkezést. A Grassalkovich éttermet, ami a kertben van hátul, sajnos túl drágának találtuk. De... ez is gyönyörű. Egy gazdasági épület újragondolva:


A pizzéria, amit még itthon kinéztünk, zártkörű rendezvényt tartott, de rendelésre megsütötték a pizzáinkat, amit a jó időben talán még kellemesebb is volt a parkban megeszegetni. Jó, nem egy klasszikus ebéd, de a célnak megfelelt és a gyerekek is nagyon boldogok voltak, hogy nem kell "viselkedni".



A játszótér pedig nagyon várta, hogy végre kipróbálják a srácok.




A napot fagyizással zártuk, a játszótér mellett van egy szülőbarát kávézó. Emlékszem, itt, a kávé mellett meséltük sógornőméknek, hogy van egy ház, amit láttunk és el tudnánk képzelni otthonunknak...  most pedig már benne lakunk, innen írom ezt a bejegyzést is.




Szerettünk volna elmenni a Cukorgyári-tóhoz, hogy megnézzük az új Cukorgyári Tanösvényt, melynek átadásáról a Patkós Stúdió honlapjáról értesültem, de sajnos nem találtuk meg. Hátha nektek sikerül! Kérlek Benneteket, ha sikerrel jártatok, írjátok meg kommentben, hol ronthattuk el, miért nem találtunk oda.

Frissítés 2016 novemberében:
Íme a kis magyar valóság. Szomorú valóság.
http://index.hu/video/2016/11/04/hatvan_cukorgyari_to_tanosveny_kulcs_robertnel/


2016. június 26., vasárnap

Mi van velünk?


Szezon van, és a Barangoló család visszavonult? Miért szünetelnek a rendszeres bejegyzések?
Bár valóban nem tudtunk az utóbbi hetekben barangolni, attól nem kell félnetek, hogy végleg befejezzük legfőbb és legkedvesebb szabadidős tevékenységünket! Történt egy-két érdekes és izgalmas dolog mostanában velünk, aminek következtében az idei nyár és ősz teljesen másként fog alakulni házunk táján, mint az előző években.

2016. május 19., csütörtök

Jön! Jön! Az idei Dunakeszi Repülőnap!



Legendák a Levegőben! 
2016. május 21-22!

Tavaly épp egy koranyári délután végét kaptuk el Dunakeszin a Legendák a Levegőben Repülőnapnak. Program, bemutató repülés már nem volt, a tömeg épp hazafelé tartott, de mindent ki lehetett még próbálni és a papírsárkány árus sem ment még haza.

Egy igazi családi nap Hollókőn 2. rész



A nap első részét itt találod!

Miután jóllaktunk, gyerekeknek tett ígéretünket betartva nekiiramodtunk, hogy megkeressük a falutól kb. 20 percnyi sétára található erdei játszóteret. A nálunk lévő térkép alapján az elég egyértelmű volt, hogy a házakat elhagyva tovább kell menni az erdő felé. 

Egy igazi családi nap Hollókőn 1. rész


Gyönyörű kiránduló időt ígértek erre a kora májusi szombatra, így végre úgy éreztük, eljött az idő, hogy beütemezzük életünkbe az oly rég óta áhított egész napos hollókői kirándulást. 2015 tavaszán adták át a Vár új kiállítását, valamint több más újdonságot a faluban, ezeket szerettük volna látni. A gyerekek még nem jártak ebben a csodálatos, száz évvel ezelőtti időket idéző ófaluban, ami nem véletlenül került be az UNESCO Világörökségi listába, ezért azt is kíváncsian vártuk, ők mit szólnak majd a látványhoz. Talán nem lövök le nagy poént, ha leírom, hogy számukra a pallósoros tanösvény, az erdei játszótér és a Holló Jankó játszótér volt a nyerő, nem az ófalu - de azért a szatócsboltban vásárolt fagyit örömmel nyalogatták. 

2016. május 8., vasárnap

Megfáradt szülők sétája a Sas-hegyen



Jártunk már a Sas-hegyi Látogatóközpontban, egészen pontosan egy héttel a felújított épület megnyitása után, 2012 tavaszán. Annak, hogy miért nem írtam róla eddig, egyetlen oka csupán az volt, hogy szinte alig emlékeztem valamire. Nem maradtak bennem emlékfoszlányok, mert a szűk tanösvényen, melyen csak elvétve van védőkorlát, folyamatosan a gyerekek épségére koncentráltam, a kilátóponton pedig nem láttam semmit a nyűglődő és össze-vissza rohangászó gyermekeink miatt. Most, hogy kaptunk fél nap szabadságot a nagyszülőktől, elmentünk kettesben, illetve jobban mondva hármasban, de baba barangolónk végigaludta a hordozókendőben a sétát. Tudtam végre a lényegre koncentrálni: hosszasan nézni a várost a kilátópontról, elmélyülni a látogatóközpont kiállításában és figyelni túravezetőnk értékes információira.

2016. május 4., szerda

Villa Bagatelle és Happy Family


Kép forrása: a Villa Bagetelle FB oldala

Bloggertalálkozóra hívtak, elmentem, és írtam is róla egy szuper bejegyzést még szombat este. Kb. 2,5-3 órányi munkám volt benne, mikor az egész gondolt egyet és nyomtalanul elszállt. Biztos Veletek is előfordult már ilyen. Hihetetlenül bosszantó, főleg, hogy ezen órák helyett akár aludhattam volna. Sajnos ezen a héten egészen biztosan nem lesz erre újabb 3 órám, így rövidített formátumban beszámolok az ott látottakról, hallottakról, mert az idő halad, én pedig felejtek.

2016. április 30., szombat

Anna-réti játszótér a Normafa Parkban



Azt mondták a meteorológusok, hogy hétvégére pocsék idő várható. Múlt csütörtök délután viszont - az egyetlen napon, mikor nincs senkinek semmi dolga családunkban délután - ragyogó napsütésben hoztam el a gyerekeket az oviból, suliból. Gondoltunk egyet, és felmentünk a Normafára, hogy megnézzük azt a szép új játszóteret, amit nemrég adtak át.

Mit mondjak, jó dolguk van ezeknek a 12. kerületi gyerekeknek, na! Néhány buszmegállónyira az otthonuktól nem csak erdőben, réten, parkban vannak, csodálatos kilátással kísérve, hanem most már egy ilyen rendkívüli játszón is játszhatnak!

2016. április 25., hétfő

Segesvár utcai játszótér



Közvetlenül a Szentmihályi Uszoda melletti ligetes területen alakították ki ezt a fantasztikusan izgalmas és sokoldalú játszóteret a 16. kerületben. Érdemes felkeresni iskolai szünetben vagy egy nyugis hétvégén még akkor is, ha nem erre felé lakik a család! Garantált szórakozás a gyerekeknek!