Sziklák és barlangok a Pilisben - újévi körtúra Klastrompuszta mellett

Somlóval zártuk az Óévet, Pilissel kezdtük az Újat, nem rossz! Egy unokatesós túra ráadásul mindig siker -  ilyenkor senki sem nyíg, hogy mennyi van még hátra, hanem azon versenyeznek, ki az első... a közös kirándulás nálunk még soha nem sült el rosszul, ezért másoknak is bátran ajánlom, főleg, ha a gyerekek jóban vannak egymással. Néhány kulcsszó összefoglalásként évnyitó túránkról:

SÁR

kilátás

Kémény-sziklák

meredek

CUPPOGÓS SÁR

Leány- és Legény-barlangok

nagyon meredek

meglepetés!!!

SÁR, elesés

kolostorrom

Fekete István tanösvény a Kis-Hárshegyen

Mikor a Pilisi Parkerdő átadta a köznek ezt a régi-új tanösvényt (régi, mert bejáratott turistaútvonalakon halad, új, mert a táblák vadiújak), elhatároztuk, hogy a téli szünetben végigmegyünk rajta. Így is lett, egy szeles napon tettünk itt egy sétát. Azért nem mondanám kirándulásnak ezt a kis kiruccanást, mert a gyerekek aznapi viselkedése nem engedte meg, hogy nagyobb távot tegyünk meg. Ötböl ketten is fellázadtak, és elindultak az autó felé az első kilátó után... kezdődik a kiskamaszkor... (hozzáteszem, a legnagyobb, az igazi kamasz szívesen ment volna tovább).

Ha a három kilátós, Budai-hegyekben tett kirándulásunkra lennél kíváncsi, azt itt találod (ez bizony nem ma volt, hanem 2014-ben, ilyen öreg ez a blog!).

Somló, barátok, koccintás, túra - szilveszteri különkiadás Barangoló-módra

Nehéz év van mögöttünk. A tavaszunk és az őszünk különösen nehezen telt, a bezártság, majd a betegség mellett a második legnehezebbet a közösség, a családi és baráti társaság hiányának elviselése jelentette. Erre rátett még egy lapáttal, hogy tavasszal a szigorú korlátozások és lezárások miatt, ősszel pedig a covidos gyengeségünk miatt szüneteltetnünk kellett a szokásos kirándulásainkat is. Barátnőimmel Skype-on "találkoztunk" nagy ritkán, akikkel immár - kiszámolni is ütős - lassan 27 éve ismerjük és szeretjük egymást. Életem alapemberei ők, nélkülük nem lennék az, aki vagyok. Egyikük félig a Somlón él, somlói borász férjjel mit is tehetne, boldog emberek! :) Skype-os találkozásunk alkalmával említette, hogy a Somlón szokás a helyiek között a közös koccintás szilveszter napján, fent a hegyen. Ekkor felkattant a fejemben a kis lámpás: 

1. Már mióta tervezzük már, hogy elmegyünk a Somlóra!

2.  Nincs szilveszter napjára semmi különösebb tervünk.

3. Nagyon hiányoznak a barátaink!!

4. Szabadban tudunk találkozni kockázatok nélkül, kirándulás keretei között.

5. Az autót sem ártana megjáratni kicsit hosszabban, a múltkor lemerült az aksink, mert mindössze néhány kilométereket mentünk vele egész decemberben itt, a kerületünkben.

Megyünk a Somlóra szilveszterkor! 

Így is lett.

Utcanévtáblák rétek és nádasok mentén - séta a Felsőrákosi-réteken

Régóta terveink között szerepelt ennek a tanösvénynek a bejárása, legutóbb pedig akkor gondoltam rá, hogy végre tényleg elmegyünk, mikor beindították idén ősszel a vonatjáratot Újpest állomás és Rákos között. Nagyon szerettem volna vonattal érkezni, és vonattal hazamenni. Csakhogy megnéztem, mennyi lenne gyalog az állomástól a Túzok utca, és azonnal lebeszéltem magam arról, hogy öt gyerekkel ebben a saras-esős időben legyalogoljuk a kiépítetlen Keresztúri út mentén ezt a távot. 

Vértesi panoráma és visszhang egy helyen

Ma, ahogy megsimogatta arcomat a meleg őszi napsugár, arra gondoltam, hogy ideje már megírnom a pontosan négy héttel ezelőtti kirándulásunkat a Vértesben. Hasonlóan szép időben gyalogoltunk egy bakancslistás tanösvényen, de a koronavírus miatt nem tudtam korábban megosztani Veletek élményeinket. Mert igen, október 15-én kidőltem, nyolc napig feküdtem elkülönítve, mint egy darab fa, további 8 napig hullámzó jobb és rosszabb létekben lábadoztam, majd a harmadik héten tértem vissza valódi önmagamba, igaz, lassacskán és csak módjával. A harmadik hét végére pedig kaptam egy klassz kis arcüreggyulladást, mintegy utóhatásként, így most antibiotikumot szedegetve próbálok sokat pihenni és újra gyógyulni. Meg kell mondjam, már nagyon elegem van a sok kötelező fekvésből - aki ismer, tudja, mennyire tevékeny vagyok - aztán ilyenkor mindig elszégyellem magam, hiszen olcsón megúsztuk, és nem adtuk tovább idősebb szeretteinknek. Szóval voltaképpen hálás vagyok, hogy nem kerültünk kórházba és miattunk nem halt meg senki. Ugrok vissza egy hónappal ezelőttre: Vértes, Csákberény, Gróf Merán Fülöp Múzeum és Panoráma tanösvény - egy csodás helyszín, ahol lehet tanulni, játszani, kirándulni - és egy nagyot üvöltözni! 

Edelény Kis Ferusa belopta magát a szívünkbe

 Nyaralás járvány idején 8. rész

Az edelényi kastély meglátogatását azóta terveztem, hogy felújították és megnyitották. Ahhoz, hogy egyszer csak ideruccanjunk, messze van otthonunktól. De mikor kiderült, hol töltjük a nyaralásunkat, végig az eszemben tartottam, hogy ha már viszonylag közel van a szállásunk, hazafelé egy kisebb kerülővel útba kell ejtenünk a kastélyt. Vasárnap lévén a tervünk az volt, hogy a szállás elhagyása után elautózunk Edelénybe, ahol részt veszünk a szentmisén, ebédelünk egyet és bemegyünk a kastélyba. Természetesen az élet ezúttal is átírta a terveinket valamelyest, de a kastélyt azért láttuk, és nagyon megkedveltük.

Túra a komfortzónán túlra: a Bél-kő tanösvény forróságban

Nyaralás járvány idején 7. rész

Bükki pihenésünk leggyönyörűbb és egyben legnehezebb napjának krónikája következik. Ez volt az az egyetlen nap, amikor a nagy távolságok ellenére nem éreztük "egyedül" magunkat az erdőben: a környékbeliek, szombat lévén, kiszabadultak túrázni a Bél-kőre. Azért persze nem nyomtuk össze egymást a tömegben, csak mindig láttunk valahol távol vagy közelebb gyalogló, lihegő, fáradt embereket. Igen, ez egy túra, nem könnyed séta, hanem TÚRA a javából. Pedig a Bél-kő teteje légvonalban mindössze 1,4 km-re található az aptáságtól. Légvonalban. Ezt az utat azonban a madarakon kívül nincs élőlény, ami megteszi a meredek kőfalak miatt. Ki kell kerülni, szó szerint meg kell kerülni az egész hegyet a csúcsélmény megéléséért. Ez oda-vissza kb. 10-11 km és ezt a távot, büszkén jelentem, a négyévesünk legyalogolta. A nap végén úgy húztuk ki magunkat Férjemmel, hogy EZ IGEN! Tudatosan neveljük  a gyerekeinket örömmel kirándulókká, és ez a Bél-kői túra hatalmas sikerélmény volt mindannyiunknak. Nagy lépés az úton, amit családként együtt teszünk meg, és komoly vállveregetéssel jutalmaztuk magunkat érte. 

Diósgyőri Vár és a Tündérkert

Nyaralás járvány idején, 6. rész    

Szemerkélő esőben érkeztünk meg a Diósgyőri Vár új parkolójába. Csodálkozva állapítottuk meg, hogy a valaha volt diósgyőri strand helyén most parkoló és egy óriási, lovagi tornák megtartására épült aréna található. A Vár felújításakor jártunk már itt egy hideg téli napon, ám akkor ezeknek még nyoma sem volt, csak hírből hallottuk, hogy bezárják a strandot. Terveink szerint ezen a napon a Vár majd a Tündérkert bejárása után az állatkertet néztük volna meg. Sajnos az időjárás azonban közbeszólt... (Későbbi tervezéshez azonban jó tudni, hogy ez a három pont belefér egy napba kisgyerekekkel, de több biztos, hogy nem.)

Bánkút, Csipkéskút gyalog

 Nyaralás járvány idején 5. rész

A lillafüredi benyomások, azaz egy rendkívül ingergazdag nap után szerettünk volna egy nyugalmasabb, a szó jó értelmében egyhangúbb, túrázós napot szervezni. Ezért gondoltunk Bánkútra: túrázunk két viszonylag rövid célpontot kiszemelve, és ennyi. Bőven elég lesz, hamar a szállásra érünk, és játszunk a kertben, filmezünk este. Persze azt egyikünk sem sejtette, hogy a Petőfi-kilátó és a Csipkéskúti Csikónevelde is tartogat majd kellemetlen meglepetést...

Rövid séta a Nagy-nádasban - a farmosi Kékbegy tanösvényen jártunk

 

Érdekes helyzet, és nem először fordul elő velünk, hogy Férjemmel egyszerre sokallunk be a városi létből. Nagyon szeretünk itt élni, de a "most azonnal el innen, ki a városból" érzés különös módon néhanapján teljesen egyszerre kap el minket. Így volt ezen a kifejezetten őszies, hűvös szombaton is, mikor már ebédfőzés közben azt nézegettem, hová visszük a gyerekeket délután. Annak érdekében, hogy a kicsik ebéd utáni indulással számolva elszunnyadjanak az autóban, min. 1 órányi autóút távolságot terveztem, s egy olyan helyre vágytam, ahol még nem jártunk, de már bakancslistás volt... ezért ugrott be a Tápióvidék: nézzük csak, milyen tanösvények vannak itt?