2025. május 19., hétfő

Kétszeri megérkezés Vaskapuhoz: körtúra a Videgrádi-hegységben

13 km, panorámás étteremmel tarkítva a túrát, vonattal oda-vissza

 Szeretünk vonatozni, és ha már legalább 3 gyereket össze tudunk verbuválni egy túrára :) (ld. előző cikk), akkor az utazásunk nagycsaládosként ingyenes a helyjegy nélküli járatokon. Egy agglomerációs Budapest - Esztergom vonalon pedig szerencsére nem kell helyjegyet venni, így - ha nem ettünk volna fent a Vaskapunál - az egész túránkat 0 Ft-osra tudtuk volna kihozni. De ettünk, előre megfontoltan! Mégpedig finomat! Ajánlóm a körtúráról és az étteremről a cikkben. TÉRKÉP a bejegyzés végén!

Kinéztünk egy kellemes, nem túl korareggeli indulást Újpest-Városkaputól, és mivel tudtuk, hogy fent a hegyen enni fogunk, sokat a csomagolással sem kellett bíbelődnünk. A vonatúton beszélgettünk, tanultunk - még mindig a fránya töri vizsgára ment a készület - és néztük a szép tájat. Mert Esztergom felé vonatozni nem unalmas, hanem gyönyörű, élményszerű. A város vonatállomásáról mindössze néhány lépést kell tenni, hogy máris a turistajelzésen haladjunk.

Esztergom, végállomás!

Városi környezetben - igaz, kertvárosban, és parkon keresztül - haladtunk a túra elején. Később, mikor átszeltük a Dobogókői utat, ami egy igen forgalmas főút, a hegyoldalban már pincék, nyaralók mellett vezetett utunk. Aztán egyszer csak hopp, vége a "civilizációnak", átveszi az erdő a hatalmat, de csak mindössze néhány száz méterre. Az egyik jobbrakanyar előtt - ismét egy nyaralóövezetes utca végét érintve - lekanyarodthattok, ha van időtök, a Babits Mihály Emlékházhoz. Mi ezúttal kihagytuk ezt a kis extra irodalomtörténeti programot, gyalogoltunk tovább, felfelé. 

Az út elején egy városi parkon is
átsétáltunk.

A piroson haladva szinte már úttalan utakon, de még mindig kerítéssel lezárt telkek mellett bandukoltunk, egyre csak felfelé. Akik itt laknak, nos, ők már csak terepjáróval tudnak közlekedni, vagy 30-40 éves tragacsokkal, amiket nem sajnálnak, láttunk is mindkét autótípusból néhányat. 

Az erdei út néhol párhuzamos a Mária-úttal.

A felfele vezető úton, nem sokkal a Mária szobor előtt bizony annyi madárhangot tudtam egyszerre, szinte egyazon pillanatban bemérni a Merlin nevű madárhang-felismerő alkalmazásommal, amennyit még soha, sehol. Hihetetlen fajgazdagság, ahhoz képest, hogy - lám, ismét egy kereszteződés! -  közút visz fel egészen a Vaskapunál található Brill Gyula menedékházig - szóval itt előfordulhat autó, s motoros forgalom, a szaladgáló gyerekekre vigyázni kell. 

A menedékház közelében:
Mária szobor

Csodálatos kilátás! Vaskapu.

A menedékház előtt van egy kis rét, itt megpihenhet az, aki nem szeretne vendégként asztalt foglalni az étteremben. Mi korai ebédidőben értünk a hatalmas terasszal, és csodálatos panorámával rendelkező menedékház-étteremhez, így kis hezitálás után úgy döntöttünk, a gyerekek érdekében inkább előbb eszünk, és csak utána indulunk útnak. (Főszezonban foglalj asztalt magatoknak! Népszerű hely!) Mivel nem akartuk degeszre zabálni magunkat a körtúra előtt, csak egy kétszemélyes tálat kértünk ki, 5 tányérral. :) Pont elég is volt így kirándulás előtt, és megígértük a srácoknak, hogy ha teljesítettük a körtúrát, akkor visszafelé is beugrunk - desszertért. (Ez az adag természetesen nevetséges lenne, amennyiben 17 és 15 éves fiúnk is velünk tartott volna!)

Nagy, kényelmes asztal páratlan kilátással a Dunakanyarra!

Ezt az ülőhelyemről fotóztam az 
ebédre várva. :)

Fedett terasz, nyáron árnyékot ad, esőtől is megóv.

A gyönyörű körtúra során nem győztem fotózni a tavaszi virágokat, a tájat, az erdőt és az utat magát. Első megállónk, egy fontos kilátópont mindössze néhány lépésre található a menedékháztól. Utána a piroson mentünk tovább, szépen kanyarogva a vaskapui erdők rengetegében, alapvetően lefelé haladva. 

Innen lehet madártávlatból talán a legjobban látni az
esztergomi Suzuki gyárat.

A Duna is szépen mutatja magát.

Vessük be magunkat a vaskapui erdőbe!





A Fárikúti útnál "váltottunk színt", s tértünk át a zöld jelzésre, hogy a túrából tényleg körtúra legyen. Az első szakaszon vannak erős kaptatók, mentünk vissza, felfelé ismét, hogy elérjük a Vaskapu magasságát.



A Fári-kútnál megpihentünk, ettünk egy kis magunkkal hozott gyümölcsöt, majd nyakunkba vettük az utolsó szakaszt a menedékházig. Ahol elfogyasztottuk jól megérdemelt, finom desszertünket, ugyanannál a panorámás asztalnál, ahol délben ettünk. 





Visszafelé a vonathoz is sikerült másik úton menni, mert érzésre letértünk a zöldről (azért a Mapy.cz segített), és gyönyörű kilátásban lehetett így részünk. A vonatot annak ellenére, hogy lekéstük, elértük. A MÁV rejtelmei közé tartozik, hogy miért nem indult el ez a járat időben - aminek ezúttal különösen örültünk. 




Búcsú a szépséges tájtól, utolsó panorámás fotó.

A lábunkba tett 13 km-től fáradtan, kimerülten, de telis-tele új élményekkel értünk haza, szívből ajánlom Nektek is ezt a klassz túrát.

Ha a Vaskapuig felmennétek kocsival, a kirándulás mindössze 6 km-esre rövidül.

A körtúra ötletét Tenczer Gábor: Budapest Outdoor c. könyvéből merítettem, itt írtam róla ajánlót.

 


Szeretnél havonta friss, tartalmas információkat kapni barangolásainkról, kirándulásötleteinkről, múzeumlátogatásainkról, jó szállásokról? Iratkozz fel hírmagazinunkra:

BARANGOLÓ HÍRMAGAZIN FELIRATKOZÁS 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése