Családi idill Martonvásáron

Kastélyparki piknik, kamaraerdei tanösvény-szemle, majd csalódás a Budaörsi Repülőtéren

A martonvásári Brunszvik-kastélyban még soha nem jártam, pedig érdekelt! Csak valahogy sosem álltunk meg a 7-es úton, ha elhaladtunk mellette: mindig más volt a cél, vagy esetleg fáradtan, valahonnan hazafelé tartva fel sem merült, hogy bemenjünk. Pedig tudtam, milyen szép az épület, és foglalkoztatott az is, hogy hol élhetett az a Brunszvik Teréz, akiben volt annyi érzékenység a gyerekek iránt, hogy külföldi mintára megalapítsa hazánk első kisDEDÓvóját? (Igen, innen jön a szó…) Múlt hétvégén végre eljött a jó idő, mi pedig autóba pattanva kb. egy órás kocsikázást követően beparkoltunk a kastély akkor még üres parkolójába.

A Brunszvik-kastély oly közel van a vasútállomáshoz, hogy erősen elgondolkodtunk azon a variáción: vonattal megyünk (nagycsaládosként bőven megéri, hisz 90 %-os kedvezménnyel vonatozunk). Azért döntöttünk mégis az autó mellett, mert láttuk, hogy a kastélypark nem lesz egésznapos program, ezért hazafelé beütemeztük, hogy megállunk Kamaraerdőn megnézni az új tanösvényt. Erről azonban majd később.

Parktérkép a különleges fák, növények megjelölésével

Martonvásáron a parkolásért május 1-én nem kellett fizetni, de gyanítom, hogy más napokon sem kellett volna. A főkapun átlépve a kasszába botlunk, a parkba csak jeggyel lehet belépni, kivéve a helyi lakosokat. Mi 1500 Ft-ért családi belépőt váltottunk. Érdemes a kassza épületében található WC-ben elintézni a folyóügyeket, mert a kastélypark hatalmas, és szükség esetén ide kell visszaügetni a park legtávolabbi sarkából is.

Annak, hogy nem a Beethoven Múzeum megtekintésével kezdtük a sétánkat, később nagy előnye származott. Pedig az elején csak nem akart kisütni a nap… mégis elindultunk, hogy felfedezzük a szigetet. Gyönyörű fák szegélyezték utunkat.

A szigeten van egy színpad, ahol nyáron a hangulatos Beethoven-koncertek zajlanak.

A színpad egy részlete

A szigeten található mocsári ciprus légzőgyökerei komoly játszóterepet képeznek.

A kastélyparkban nincsen játszótér, de a fűre lépni szabad! És szerencsére volt nálunk labda, frizbi, így a kellemes pikniket követően nekiállhattunk játszani.

Egészen odáig, amíg el nem kezdett esni az eső. És ekkor lett hirtelen jelentősége, hogy még nem jártunk a Beethoven Múzeumban! Mert így oda menekülhettünk a vigasztalhatatlanul szakadó eső elől. (A múzeumban sincs WC, csak a parkbejáratnál!) A Beethoven Múzeumba külön belépőt kell váltani, ami családunknak szintén 1500 Ft-ba került. A kiállítás nem nagy, 3 kiállítótérből és egy tévéteremből áll, ahol a zeneszerző által komponált muzsikákba lehet belehallgatni.

Az eső elállta után átsétáltunk az Óvodamúzeumhoz, mely egy kis faházban kapott helyet a park egy eldugottabb sarkában. A múzeum komoly relikviagyűjteményét nagyrészt adományokból szerezte. Családi belépőnk 880 Ft-ba került.

"Téli ürülde" :)

Sok-sok emlék

Ezután még tettünk egy nagy sétát a park addig még fel nem fedezett része felé, majd elindultunk a kocsihoz. A martonvásári kastélypark ennyit tud: gyönyörű, sok a szép, különleges növény, van híd, sziget, piknikezési lehetőség, két apró múzeum, ráadásul az Óvodamúzeumban néhány kézzel is megfogható, kipróbálható játék… de ennyi. Ne számítsatok játszótérre, egyéb szórakoztatásra, itt az a szórakozás, hogy gyönyörűséges környezetben sétál a család, megállunk bogarászni, botokat, tobozokat gyűjteni, és hasonlók.

Martonvásáron ilyeneket is lehet csinálni. :)

Hazafelé megálltunk Kamaraerdőn, a 41-es villamos végállomásánál, hogy besétáljunk az erdőbe, és megnézzük az új tanösvényt. 

A 4 km-es tanösvénynek csak egy kis szakaszát tettük meg, mert a gyerekek kezdtek nyűgösödni. Azzal tudtuk tartani bennük a lelket, hogy állítólag itt van egy szuper játszótér. A Nagyrétre kibukkanva találtunk egy kis teret, ahol valóban voltak játékok, ám nem a szokványos játszótérről van szó, hanem a tanösvényhez kapcsolódó játékos feladatokról.

Itt azért érdeklődő gyerekekkel el lehet ám tölteni az időt!

Faxilofon

Rakd ki!

Mekkorát ugrasz? Mint egy... szöcske? Vagy mint egy farkas?

Az ég azonban ismét rákezdte, dörgött veszettül, a gyerekek is egyre jobban fáradtak, így még egyetlen betervezett állomás maradt hátra, hogy megpróbáljunk bejutni a Budaörsi Reptérre, ha már ilyen közel vagyunk!

A bejáratot sikeresen megtaláltuk, kiszedtük a kocsiból a srácokat, ám a portás igen udvariatlanul elhessegetett minket. Magánterület, mi csak ne akarjunk oda belépni, nem látogatható! Évi két nap lehet bemenni: május 1-én és augusztus 20-án. De csak 15.00-ig – kaptuk a kárörvendő kioktatást. Mi pedig május 1-én később próbálkoztunk, mint 15.00. Szóval ne menjetek Budaörsre repteret nézegetni, mert nem jártok sikerrel, hacsak nincs ott ismerősötök. A vitorlásrepülők a hatalmas terület másik sarkában szállnak fel, és szerintem azokat szabadon lehet nézni közelről is, bár ezek után már nem volt kedvünk megpróbálni. A nap a reptéri élmények nélkül is teljes volt! (A faragatlan biztonsági őrnek pedig innen küldök nagy fityiszt! ;) )

UP TO DATE információ 2017. szeptember: az Óvodamúzeum kiköltözött a kastélykert régi faház épületéből, és a főbejárattal szemben immár ilyen gyönyörű körülmények között várja az érdeklődőket, családokat, pedagógusokat, mindenkit.

Néhány lépésre innen a szintén új, nagyon szép Für Elise kávéházban vagy teraszán piheghetünk egy kicsit.