Majk: Kamalduli Remeteség

Várgesztesen töltött rövid "unokatesós" nyaralásunk alatt kihagyhatatlan programnak tűnt a közeli remeteség meglátogatása. A Villaparkban kaptunk egy kis térképet, akár gyalog is megtehető a táv, ám gyerekekkel a nagy melegben semmiképpen nem vállalkoztunk erre az útra, inkább kerültünk autóval Környe felé.

Az eldugott, csodálatos természeti környezetben található Kamalduli Remeteséget sajnálatos módon sokan még a környéken sem ismerik. A vezetett túrák minden egész órában indulnak, csak ilyen formán, csoportosan látogatható az épületegyüttes. A csoportunkban volt egy úr, aki elmesélte, hogy Tatán és Oroszlányban is kérdezősködött – a Majk és a kamalduli szavak nem jutottak eszébe – egy közeli kolostor után, szeretett volna útbaigazítást kérni. Senki nem tudott neki segíteni! Azért ez szomorú, főleg, ha azt nézzük, hogy Magyarországon egyedülálló műemlékegyüttesről beszélünk. Szerencsére a szakemberek tudják ezt, és egy hatalmas költségvetésű EU pályázat során csodálatosan renoválták a főépületet, mely 2014. augusztus 20-tól lesz látogatható a tervek szerint. Nekünk azonban mégis sikerült bejutnunk! Hogy hogyan, mindjárt elmesélem.

Először is, az útvonal Környétől, hogy biztosan odataláljatok, akár GPS nélkül is. Környén áthaladva Oroszlány felé kell továbbmenni, majd néhány km-t autózva egy nagyobb kereszteződéshez érünk. Itt balra le kell kanyarodni a Csákvár felé vezető alsóbbrendű útra, s ezen továbbhaladni újabb néhány km-t. Itt már ki lesz táblázva Majkpuszta, jobbra kell lekanyarodni az útról. Kis földúton haladunk tovább egy tó mellett, ez a Majki-tó. Partján egy kis éttermet pillanthatunk meg, mely a Vendéglő a Négy Remetéhez nevet viseli (nem teszteltük, de gyönyörű helyen van). A Kamalduli Remeteség a dombon található, ezért autóval az egyre rozogább, étterem feletti földúton jobbra felfelé kell venni az irányt. Innen már hamarosan látszik a kerítés, a torony. A főbejárat „hátul” van a tóhoz képest, meg kell kerülni a házakat, ott lesz is egy nagy parkoló, a bejárat azonban nem azonos a Remeteség régi főbejáratával, most oldalt lehet bemenni, az egyik cellaházból kialakított portán lehet megvenni a jegyeket.

Sodord meg a kis ujjaddal a virágot, és érezni fogod a levendula illatát!

A gyerekeket az idegenvezetés alatt a kavicsok és a bogarak kötötték le. :)

Hogy milyen belépni a remeteségbe? Lenyűgöző! Ha levendulavirágzáskor mész: illatos, színes időutazásban lesz részed. A Szent Romuáld alapította rend magyarországi remeteségének rövid élete alatt (épphogy megépült, II. József kalapos királyunk elzavarta a remetéket, haszontalannak nyilvánítva tevékenységüket) a cellaházakban lakó szerzetesek egész nap imádkoztak és dolgoztak saját kis kertjükben, némasági fogadalmat tartva. Évente mindössze néhány napra gyűlhettek össze a közös ebédlőben – melyet mostanra gyönyörűen renováltak. Csuda egy különös életmód lehetett ez, úgy gondolom, nagyon kevés ember bírná elviselni – főleg mai harsány, felgyorsult világunkban – ezt a fajta teljes magányt és csendet. A cellaházak ugyanis magas kőkerítéssel épültek, egymástól teljesen elszeparáltan. Ha a remete betegnek érezte magát, vagy bármi gondja támadt, amit egyedül nem tudott megoldani, egy gyertyát kellett kitennie az ablakba, innen tudta a szolgáló személyzet, hogy segítségre van szüksége. 

Nem szeretném a vezetés teljes anyagát ide leírni, hisz akkor elvenném az élményt azoktól, akik meglátogatni készülnek ezt a kis ékszerdobozt, úgyhogy abba is hagyom! Pedig még annyi érdekesség van!

Minden cellaház oldalát egy nemesi család címere díszíti.
Ők járultak hozzá az építkezéshez, cserében a cellában lakó
remetének minden nap imádkoznia kellett a család minden
tagjáért.

Az egyik cellaházba be lehet menni,
kis kiállítás várja a látogatót.

A renovált főépület egy részlete - nappal.

Az igazi csemege úgy várt ránk, hogy nem is tudtunk róla: ott jártunk napján tartották a Múzeumok Éjszakáját, mely rendezvénysorozatban a Remeteség is részt vett! Ingyenes éjszakai vezetésekkel, meglepetésekkel csábították az érdeklődőket. Sógornőmmel a foci VB-t néző fiúkra hagytuk a gyerekeket, és este visszamentünk, a kilenc órás vezetést pont elkaptuk. Természetesen jóval többen voltak, mint délelőtt. Az idegenvezetőnk (Bogi, aki két éve is körbevitt minket, és nagy szerelmese ennek a gyönyörű helynek,)  a nagy tömegre való tekintettel csak a lényeget mondta el (ezért is jó, hogy délelőtt IS voltunk a családdal, mert akkor mindent részletekig menően hallhattunk). 

Az esti vezetés kezdetén. Júniusban még kilenc körül is csak szürkül.

Szent Romuáld képe a reflektóriumban.

Idegenvezetés a reflektóriumban.

Kis kápolna.

Bónuszként azonban ezen az esti vezetésen betekintést nyerhettünk a Remeteség főépületének (más néven Eszterházy kastélynak) a renovált ebédlőjébe és a kis kápolnájába. Időnként az első emeleti ablakban megjelent egy-egy mécsest tartó remete. Még úgy is hátborzongató látvány volt egy kicsit, hogy tudtam: lesz meglepetés. :)

A "remete" néha megjelent... :)

Más, titkos érdekességek is vannak még: például az a hír járja, hogy a remeteség föld alatti járatokkal volt összekötve a Majki-tóval, de más helyekkel is. Ezeken a csatornákon hozták be a politikai menekülteket, illetve azokat a leveleket, küldeményeket, amelyeknek nem lett volna tanácsos idegen kézbe kerülniük. A csoport egyik tagja tudta, hogy a Majki-tónál hol van az a barlangbejárat, ami az egyik járat vége lehetett. Ezek nagyon izgalmas dolgok, és órákig elhallgatnám a történeteket, érdekességeket, még ha a felét el is felejtem…

A kút sötétedés után. Alatta is van járat?

Mindenesetre Majkra tervezek még visszamenni. Nem csak azért, mert a főépület helyreállításának befejeztével rendkívül szép és érdekes installációk kerülnek majd kiállításra, nem csak azért, mert terveznek egy új gyógynövény boltot és teázót, könyvtárat és látogatható kápolnát. Hanem azért is, mert a cellaházak közül többet a mai kor igényeinek megfelelően alakítottak ki három-, négy- illetve hatágyas apartmanoknak. Igazán különleges élmény lehet itt az ódon falak között elcsendesedni, békére találni. 

Olvasd el itt, milyen volt - mert ezt az álmomat végül sikerült megvalósítani!