Azt mondták a meteorológusok, hogy hétvégére pocsék idő várható. Múlt csütörtök délután viszont - az egyetlen napon, mikor nincs senkinek semmi dolga családunkban délután - ragyogó napsütésben hoztam el a gyerekeket az oviból, suliból. Gondoltunk egyet, és felmentünk a Normafára, hogy megnézzük azt a szép új játszóteret, amit nemrég adtak át.
Mit mondjak, jó dolguk van ezeknek a 12. kerületi gyerekeknek, na! Néhány buszmegállónyira az otthonuktól nem csak erdőben, réten, parkban vannak, csodálatos kilátással kísérve, hanem most már egy ilyen rendkívüli játszón is játszhatnak!
 |
| A Normafa Park egy hangulatos sétánya. |
Ott jártunkkor a játszótér körbekerítve volt használható, ennek oka a füvesítés. Ha jól értelmezem a helyzetet, alapjáraton nincs itt semmiféle kerítés, ami egyrészt jó, mert az embernek van egy szabadságérzete, és piknikezni is lehet a réten, miközben a gyerekek szétjátsszák magukat néhány méterre tőlünk. A kerítés hiánya egy másik szempontból viszont nem annyira kedvező: ezen a hatalmas területen hétvégén nyilvánvalóan rengeteg kiránduló, erdőjáró család összegyűlik, és bizony ember legyen a talpán, aki a kettő-három-négy szaladgáló gyerekét folyamatosan biztonságos megfigyelés alatt tudja tartani. Kiemelném tehát, hogy erre nagyon kell figyelni az Anna-réti játszón: a lejtőn a gyerek hipp-hopp elindulhat világot látni úgy, hogy másodpercek alatt szem elől veszíted.
 |
| Anna-rét |
 |
| Az Anna-réti játszótér egy része. |
 |
| A kerítés magyarázata. |
Akár 21-es busszal, akár autóval, akár Gyermekvasúttal, akár Libegővel érkezel fel a Normafához, bizony a játszótérre gyalogolni kell. És inkább gyalogoljatok!
A másik megfigyelésem ugyanis, hogy ide járgányokat csak az hozzon, akinek gyermeke tökéletes biztonsággal képes a leghúzósabb helyzetekben is fékezni. Magyarul, ha nem dimbes-dombos területen élsz, a motort hagyd otthon vagy a kocsiban. Jobb az úgy, hidd el. Ne érezd azt, amit én éreztem, mikor kislányom elindult futibringával a sétányon, szépen hajtotta, ahogy szokta, majd egy kisebb lejtőn nem tudott megállni... én meg babakocsival utána, ordítva, halálra rémülve. Nem lett semmi gond, de a három járgányt azonnali hatállyal elvettük és visszavitte a férjem a kocsiba őket. Szóval jobb a békés séta, maradjunk annyiban.
És akkor jöjjenek a képek!
