Repülős élmények a szolnoki RepTárban

Első komolyabb kimozdulás 5 gyerekkel 

Nem szándékosan tologattuk az időpontot, hogy végre messzebbre mehessünk, immár heten. Babánk karácsony másnapján született és a tél java még előttünk tornyosult. Így tehát egy néhány hetes babácskával legfeljebb múzeumokba mozdulhattunk ki (például ide meg ide meg ide vagy ide), a közelbe, néhány órára. Na jó, egy szabadtéri félnapos kiruccanás is belefért. Aztán jöttek hétvégék, amikor pocsék volt az idő, vagy a nagyobbaknak volt közösségi, iskolai programja, elsuhantak mellettünk a születésnapok és családi események. Az elmúlt egy hónap pedig (igen, a korán érkezett, csodálatos nyári idő) kb. végig az én hosszan elhúzódó, makacs, múlni nem akaró betegségemről, gyengeségemről, kimerültségemről, rossz lelkiállapotomról szólt. A RepTár ötlete halvány reménysugárként csillogott múlt héten: leszek már olyan erős, hogy végre nekiindulhassunk? Lettem. Elfáradtunk, közel sem láttunk mindent, mégis csodás élményekkel gazdagodtunk.

Vasárnap, a pünkösdi kilences mise után azonnal beugrottunk a kocsiba és meg sem álltunk Szolnokig. A 4-es út Albertirsa és Cegléd között éppen megújul, emiatt több helyen forgalomlassítással kell számolni - valószínűleg még évekig. Így egészen pontosan dél előtt néhány perccel kanyarodtunk be a parkolóba. A gyerekek éhesen-szomjasan ebédért kiáltottak, nem volt tehát ellenünkre, hogy azonnal a bisztó-szerű étteremben kezdjük a látogatást. Belépő kifizet, család belép, étterem megtalál, (sor még nem volt) rendel, leül. Nem viccelek és nem túlzok, még a fényképezőt sem volt időnk elővenni, olyan gyorsan hozták az általunk választott menüebédet. A frissensült ételre nagyfiamnak kb. 5-6 percet kellett várnia, de addig elszöszölt a levessel. ÉS MÉG FINOM IS VOLT MINDEN. Néztünk: ez itt tényleg Magyarország? Szívből ajánlom a RepTár éttermét, bátran válasszátok hétvégi ebédelős helynek, nem fogtok csalódni! 

A RepTár három jelentősebb, a látogatók által is bejárható épületből áll: az Indóház valaha vasútállomásként üzemelt - ma felújított fogadóépület. Ehhez üvegfolyosóval csatlakozik a Hangár, amely már önmagában is egy óriási látnivaló. A hosszú Raktár pedig élményelemeket rejt. A kültéri látogatói területen a nyugdíjazott katonai repülőket, rakétákat, helikoptereket láthatjuk szépen sorban, érdekes információkkal ellátva.

Hogy milyen sorrendben szaladtok végig a repülő-rengetegen, véleményem szerint azon múlik, hogy mekkora gyerekekkel érkeztek. Nekünk fontos volt, hogy a srácok szolidan szaladgáljanak egyet a hosszú út és az ücsörögve elfogyasztott ebéd után. Így kint kezdtünk egy nagy körsétával. 

A híres Cápeti I. előtt állva

Sasnak festett katonai helikopter mellett azon gondolkozunk, mennyi
lövedék férhetett ezekbe a tárakba.

Kilátó (melybe sajnos nem lehetett felmenni), az Indóház éppen
megújuló tetővel és a Hangár egy részlete

Nagyobb gyerekekkel azonban úgy gondolom, hogy érdemes a Hangárban melegíteni és elmerülni, alaposan megismerni minden kipróbálható élményelemet, esetleg jegyet venni rájuk a recepción (ezek külön díjazásúak). Mert a nagyobbak készíthetnek itt saját dögcédulát vagy pilótaigazolványt, díszeleghetnek és fotózkodhatnak, mint vadászpilóták, a komolyabb érdeklődésűek pedig a szimulátorban vezethetnek repülőt vagy 4D moziban élvezhetik a repülés élményét. A bátrak kipróbálhatják a virtuális valóság szemüvegeket, így valósághűen élhetik át, milyen egy vadászgép pilótafülkéjében ülni. Mi egyetlen fizetős élményelemet választottunk: a gyerekek beülhettek igazi gépekbe (6 év alatt ingyenes). Mondanom sem kell, rettenetesen élvezte mind a négy gyerkőc. 

A Hangár kívülről impozáns látványt nyújt.

Belülről high-tech!

Memento

A Közlekedési Múzeum Petőfi Csarnokban található repülői közül
némelyik itt kapott új helyet. Méltó és okos megoldás (szerintem).

Megpihenésre alkalmas a vetítőhely. :) Több rövidfilm követi egymást.

Ülj be, próbáld ki - ez fizetős 6 éves kor felett, jegyek a recepción.

Hatalmas élmény volt, ez az elem kb. kihagyhatatlan.

Kétéves és már vadászpilóta!

A Hangárban felnőttként az az érzésem támadt, hogy ennyi és ekkora gyerek mellett lehetetlen alaposan olvasgatni, elmerülni az engem érdeklő témákban. Sok gyerekkel egyszerűen képtelenség az alapos múzeumjárás! Mégis megismételném ezt a napot, mert élménynek nagyon tuti (még ha én magam nem lettem sokkal okosabb repülés ügyben).

A nap végére, a délután második felére tartogattuk a játszóteret és a katonai tornapályát. 

A játszón is minden a repülésről szól.

Csak a picik részénél van egy minimális árnyék...
A nagyok és a szülők a tűző napon kornyadoznak. Hozzatok sapkát, naptejet!

De azért szuper játékok vannak ám itt!

Katonai kiképzőpálya gyerekeknek sötétlabirintussal a végén.
A drótkötélpályáért itt is fizetni kell.

Egy kellemes kávé, (gyerekeknek jégkrém) után, zárás előtt néhány perccel hagytuk el a helyszínt. 6 óra tömény élmény. Csak ajánlani tudom.

Amennyiben időtök engedi, a néhány méterre található Tisza-parton sétálhattok egyet (a gáton bicikliút!), vagy mehettek kicsit beljebb a város magja felé, ahol megnézhetitek a szépséges, díjnyertes új gyalogos hidat vagy a felújított belvárost. Kétévesünk alváshiányos állapota minket nem engedett ilyen úri huncutságok kivitelezésére, ezért azonnali hatállyal bevágtuk magunkat az autóba és hazakocsikáztunk.  

Extra bónusz: repülősnapunk végén felettünk szálltak le a gépek a Liszt Ferenc
Nemzetközi Repülőtérre, ahogy a 4-es útról rácsatlakoztunk az M0-ra.