Az Orfűi Malommúzeum és a Vízfő tanösvény

Ritkán fordul elő velünk, hogy újra visszamenjünk egyhelyre, ahol már jártunk, és amiről korábban blogbejegyzés is született. Ezúttal azonban volt okunk a visszatérésre: 2016-ban, itt jártunkkor még nem működött a Garat nevű kávézó-közösségi tér, s nem lehetett bemenni (bár már állt) a Papírmalomba, valamint a Vízfői láp fölötti pallósoros tanösvénynek sem volt még híre-hamva sem. A gyerekek ráadásul – mint útközben kiderült – egyáltalán nem emlékeztek arra, hogy jártunk már ebben a múzeumban, most viszont nagyobb fejjel, odafigyelve tudták végighallgatni a vezetést. Mert figyelem: a Malommúzeum csak vezetéssel járható be! Az előre meghirdetett időpontokba lehet becsatlakozni, illetve külön csoport esetén természetesen biztosítanak vezetést más időpontokra is.

Idegenvezetőnk, Dalma nagy részletességgel mesélt nekünk a Mecsekről, a hegység vizeiről, és hogy miért pont itt lett egy malom – a vizimalom eredetileg is itt állt. A papírmalmot pályázati pénzből álmodták meg egy korábbi, létező malom mintája alapján, a szárazmalmot pedig tégláról téglára hozták ide egy Dombóvár melletti kis faluból, hogy mentsék a kulturális értéket, és mintegy skanzenszerűen mutathassák be itt Orfűn a molnár mesterséget.  

Kis bevezető beszélgetés a Papírmalom előtt. 

Túránk a papírmalomban kezdődött. Itt a merített papír készüléséről tanultunk. Számomra nagyon sok újdonság hangzott el!

 

Papírmalom kívülről - nagyon szép. 

Papírmalom belülről - pépesít ez a gép. 

Az ókori Kínában is hasonlóan állították elő a papírt.

Kezdődik a papírgyártás. 

A maszlagból papír lesz.

Száradnak a szépséges, tiszta lapok. 

A szárazmalomban megtudtuk, hogy a lovakat háttal, tolatva hozták be és vezették ki azon a kis ajtón, amin mi is beléptünk! E tény előtt azt hiszem, mindannyian döbbenten álltunk…

 

A vezetésen a malom működését nem csak szóban, de ténylegesen is kipróbálhatták a gyerekek. Hogy lesz a búzaszemekből liszt? Hogy lesz a dara? Kis kézimalom és kézi szita került elő, hogy megérthessék a gyerekek a folyamatot.

Kézi őrlés.

Dupla szitálás.

Hátul egy eredeti, több tonnát nyomó olajpréselő gép került bemutatásra. Dalma ezt is részletesen magyarázta el nekünk, mit hova tettek, mikor hogyan pörölték a magokat, melyik lépést melyik követte. A gyerekek itt is megmozdíthatták a hatalmas eszközt.

A vizimalomban mindjárt egy kis meglepetés fogadott: denevérek repkedtek odabent! Nekem a kicsikkel kint kellett maradnom, mert az ekkor már 1 óra 15 percet is igénybe vevő vezetést ők már érthető módon nem bírták.

 

A szárazmalom mellett elhaladva, a kis úton néhány száz métert gyalogoltunk, hogy elérjük a Vízfő forrást. A kristálytiszta vízű kis tavacskában egészen mélyre lelátni, kezünket beletéve pedig megállapíthattuk, mennyire hideg tud lenni az igazi forrásvíz a legmelegebb nyári napok egyikén is.

Üzemen kívüli szivattyúház. 

A tanösvényen emiatt mi visszafelé haladtunk (a Garat nevű kávézó mellett indul), de ez egyáltalán nem probléma. Égerláp, mézgás éger – ismerősek voltak a kifejezések, mégpedig innen: Ócsán jártunk hasonló körülmények között, igaz, ott nem volt pallósor. Hatalmas, szép szál égerfák jobbra, balra, előre, hátra – igazi mesebeli élmény volt itt sétálni.

FIGYELEM! 2021-ben Orfűn NEM LEHET FÜRDENI AZ ÉLMÉNYFÜRDŐBEN. Ott áll a Pécsi-tó partján kihasználatlanul. (Szomorkodom.) A Pécsi-tó lezárt magánstégjein és a Tekeresi szabadstrandon hatalmas volt a forgalom. A tó vize tele volt kisebb-nagyobb vitorlásokkal, csónakokkal, szörfösökkel és vízibiciklizőkkel. A Tekeresi szabadstrandot inkább már úszni tudó, nagyobb gyerekekkel ajánlom, a víz hamar és hirtelen mélyül a leírások szerint, ezért mi ide nem is mentünk el idén. Az Orfűi-(Kis)tó szabadstrandjáról pedig néhány éve elég lesújtó véleményem lett, nem volt kedvem visszamenni dagonyázni. Mindenesetre tapasztalataink szerint a hatalmas tömeg szívesen és örömmel fürdött idén az Orfűi-tóban, mert elképesztő mennyiségű autót láttunk parkolni a környéken, és benézve is több volt az ember, mint amit el lehet képzelni.