Séta Kahlenbergen - ismerd meg Bécs "Normafáját"!

Vagy Bécs Hármashatár-hegyét? Nyilván nincs tökéletes megfelelője egyik kilátópontnak sem Bécsben, de budapestiként jól hangzik egy ilyen hasonlat, és valamennyire helytálló is. A Kahlenberg és környéke ugyanis csodálatos kilátást nyúlt az osztrák fővárosra, és komoly turistaközpont épült ki a hegytetőn. Jelzett túraútvonalak visznek fel különböző kiinduló állomásokról a magaslatokra, ahonnan kitekinteni önmagában élmény. Mi tömegközlekedéssel értük el az egyik ilyen magaslatot (38A busz), egészen pontosan a Cobenzl csúcsot, ahonnan pár perc gyönyörködés és néhány fénykép elkészítése után a piros majd a sárga túraútvonalon sétáltunk fel Kahlenbergre. 

A meleg októberi napsugarak olyan fényárban úsztatták a szőlősorokkal beültetett domboldalakat, hogy nem győztünk ámuldozni a látvány szépségén. Meg-megálltunk csodálni ezt az égi tüneményt, ami egyszerre volt letaglózó, megható és megnyugtató. Még a gyerekeken is látszott, hogy értik és érzik - nagy kegyelemben van részünk, nem mindennapi csodában részesít minket a Teremtő. :)

A szebbnél szebb fotók közül aztán itthon nem győztük kiválogatni a háttérképeket és naptárképeket. :) Sétánk további részén már lihegtünk - egy-egy rövidítés igen meredek. 

Kahlenbergen van fent egy szép kis templom (felújítás miatt nem lehetett bemenni), egy turistaközpont büfével, mosdóval szállással és egy egyetemi épület. Utóbbi miatt igen sok a fiatal és a buszjáratok is velük vannak tele szorgalmi időszakban. 

Egyébként Kahlenbergig, sőt Leopoldsbergig végig feljön a busz, csak mi szerettünk volna kirándulni, és inkább a gyaloglást választottuk. 

Ebédünket itt fogyasztottuk el, az önkiszolgáló büfében. Nem olcsó, viszont sajnos igen egyszerű kajákat lehet itt rendelni, dehát egyszer belefér, a kilátás "minden pénzt megér" - ahogy mondani szokták. No, meg a nyugalom... (mi felnőttek bírnánk egy-egy étkezés kihagyását, de a gyerekekkel ezt nem lehet megcsinálni).

Sétánk következő állomásaként a Leopoldsberget szemeltük ki. Haladtunk tovább a piroson, egy erdei mini játszó és egy kalandpark mellett vezetett utunk. A Leopoldsberg kis kápolnája állítólag magántulajdonba került, ezért nem látogatható! Én mindenesetre a szabadon bejárható várteraszra kisétáltam, és itt készítettem néhány nagyszerű felvételt a Dunáról és Bécsről. A családom eközben egy, a várkápolna falai alatt gitározó fiatal srácot hallgatott. Megértem, tényleg nagyon romantikus jelenet volt. :)

Kezdett lehűlni a levegő, a szél is borzasztóan fújt, szinte tombolt - elfáradtunk. Kinéztünk egy buszt, lesétáltunk a várható érkezési időpontra. A busz percre pontosan befutott, felszálltunk, leültünk, és végállomásig relaxáltunk - egyesek el is aludtak. :) 

Elmetróztunk a Donau Citybe, ahol a "felhőkarcoló tornyokat" és a Donau Turm-ot szerettük volna közelebbről megnézni. 

 

Szeretnél havonta friss, tartalmas információkat kapni barangolásainkról, kirándulásötleteinkről, múzeumlátogatásainkról, jó szállásokról? Iratkozz fel hírmagazinunkra:

BARANGOLÓ HÍRMAGAZIN FELIRATKOZÁS