A Gömör-vidék és világörökségi barlangok nyomában 2. rész: Barlangtúrák
A leglátványosabb barlangi képződmények két sétaútvonala - akár gyerekekkel is könnyedén bejárhatóak:
Ha ezt a kombinációt választjátok, garantáltan látjátok a lényeget, mégsem kell kúszni-mászni, ezek tényleg sétaútvonalak - igaz, a Vörös-tói középtúra kisebb gyerekekkel már átgondolandó, inkább 5-6 éves kor fölött ajánlanám. Azt is mondom a cikkben, hol ettünk-ittunk a kettő között, mit ajánlunk, hol pihenjetek meg ebédidőben. Magyarul, szokásosan egy egész napi programot hozok, gyakorlatias szempontokkal megközelítve!
Parkolás: 2026 februárjában egy pénteki napon (síszünet miatt tudtunk ott lenni ekkor) a mi autónkon kívül még a dolgozók, és a velünk egy csoportban lejövő másik 2 család autója állt meg. Ezek a parkolók nyáron csurig tele vannak, és szinte biztos vagyok benne, hogy fizetősek. Ám februárban egy lélek sem volt itt, büfék zárva, egyetlen étterem/büfé volt nyitva a bejáratnál.
Jegyvásárlás: NEM lehet online jegyet venni. Elég béna. Megkérdeztük az okát, és valahol megértjük: sok rossz tapasztalat volt meg nem érkezett csoportokkal, mások meg ott toporognak, és menetre készen állnak. Tehát nem lehet időpontra csoportoknak, családoknak előre befoglalni, mindenki ott vesz helyben jegyet, mégpedig a következő túrára, ami indul. Kész passz, ez van. Ha sokan vannak (egy csoport max. 80-100 fős lehet), akkor indítanak még egy túrát 30 perc múlva. Ha az is megtelt, még egyet, és így tovább. A Nemzeti Park nyáron komoly szakember gárdát tart fenn, hogy kiszolgálják a csúcsidőben jelentkező óriási igényt.
Látogatóközpont: itt van egy kis ajándékbolt, mást nem nagyon tud az épület, legalábbis, ahogy betekintettem ennyit láttam, és a jegy kapcsán is azonnal elküldtek a pénztárhoz, azt sem lehet itt megvenni.
Sajnos összességében az Aggteleki Nemzeti Park infrastruktúrájától finoman szólva nem voltunk elájulva. Aggteleken igencsak ráférne a felújítás az épületekre, az utakról, bevezető szakaszokról, valamint a büfékről ne is beszéljünk! TUDOM, hogy ez nem a nemzeti park igénytelensége - sokkal inkább forráshiány miatt van! Őszintén remélem, hogy majd erre is kerül valamikor pénz, mert igazán sajnálatos, hogy egy világhírű UNESCO világörökségi látogatóhely körülményei miatt szégyenkeznünk kell...! Szeretném ugyanitt megemlíteni, hogy Jósvafőn és Vörös-tón az épületek nagyon szépek, rendben vannak, funkciójuknak megfelelnek, és ezekre tényleg büszkék is lehetünk (ld. képeken lent). Aggteleken, a névadó településen láttunk szomorúbb állapotokat - de hát éppen ez a leghíresebb, ide jön a legtöbb turista.
Aggteleki rövidtúra, kb. 60 perc
A 10:00-i rövidtúrára mentünk le a gyerekekkel. Két másik család jött még velünk, jóval kisebb manócskákkal, és ennyi volt az összlétszám, igazán családiasra sikeredett ez a kis csoport! Jó dolog februárban barlangba leereszkedni, se tömeg, se fázás - hiszen a barlangban nagy eséllyel melegebb van, mint kint. Vezetőnk, Csaba jó érzékkel figyelt a gyerekekre is, és elég gyakran meg-megállt mesélni a barlangról, s mindarról, amit látunk.
 |
| A barlang "főbejárata" |
 |
| Felette hatalmas sziklák! |
 |
| Lenyűgöző méretek! |
Ez az a barlangszakasz, amely már az őskorban is ismert volt, amit csontleletekkel tudnak bizonyítani. A falu lakói pedig ide húzódtak be vész esetén, háborúk idején kiváló óvóhelynek számított. Biztonságos volt, mert ha az ellenség véletlenül meg is találta volna a bejáratot, a helyiek tudtak még vagy 4 másik kijáratot, gyorsan elindultak valamelyik felé. De erre általában nem volt szükség, az oroszok is úgy vonultak át a településen, hogy egyetlen lelket sem találtak, vélhetően nem is értették, hová tűnt a komplett falu lakossága. Ők pedig jószággal, összes állatukkal, idősekkel és kisbabákkal együtt lent voltak a nagy, csarnok méretű barlangteremben. Még kéményük is volt, egy természetes kürtő! A front elvonulása után a falu teljes lakossága sértetlenül vonult vissza, igaz, nagy rombolást találtak, de mindenki épségben megvolt! Mindezt a barlangrendszernek köszönhették!
Több helyen láttok majd fekete elszíneződést - ez a korom, amit a fáklyák okoztak, sajnos évszázadokba fog telleni, míg a cseppkövek a koromréteget "benövik".
A túra során csak úgy pattognak a százezer, millió évek, beláthatatlan idősávok és időtávok! Felfoghatatlan, emberi ésszel tényleg nem lehet belegondolni, milyen régen itt állnak ezek a cseppkövek. Az emberi kultúra egy nagy semmi, egy kis csettintés ahhoz képest, amióta ez a barlang formálódott és szépült... így mondatom bátran, hogy valamennyire az örökkévalóságból kapunk egy szeletet a barlangban. Nagyobb szeletet, mint összes felmenőnk teljes élete...!
 |
| Patak mellett ácsorogva - egy szakaszt nem tudtunk bejárni, mert a hóolvadás miatt magas volt a vízállás. |
 |
| Itt zenés fényjátékot kaptunk. |
Ebéd
Először az volt a tervünk, hogy átvágtatunk 12:00-re Jósvafőre az ottani rövidtúrára, majd elmegyünk ebédelni. Szerencsénkre a hozzáértő pénztáros hölgy (33 évet mondott, ha jól emlékszem, azóta dolgozik a Nemzeti Parknál) elmagyarázta nekünk, hogy ha igazán szépet szeretnénk látni, akkor a 14:00-kor induló Vörös-tói középtúrát válasszuk, mert az összes közül az a leglátványosabb, legszebb, legérdekesebb!
Megfogadtuk a tanácsát, és 10 perc alatt visszaautóztunk Aggtelekre, a Kertembe, hogy gyorsan megebédeljünk még a nagy kaland előtt. A Kertem egy kedves kis pizzázó a "központban". (Központ Aggteleken: két utca találkozása a faluban, a kis pizzázó a "benzinkút" és a bolt közé ékelődött be, így tényleg központi szerepet kap a falu életében!)
Mivel mi voltunk az egyetlen vendég,
- hozzánk jött örömmel az étterem cicuskája barátkozni
- azonnal kiszolgáltak
- villámgyorsan elkészült az ebédünk
- csak mi használtuk a mosdót.
Ez az állapot sem hétvégén, sem nyáron nem így lesz. Véleményem szerint itt tömegek ebédelnek, vacsoráznak, megállni is nehéz lehet csúcsidőben, erre készüljetek. Van egy kis állatsimogató a kertben és tartozik az épülethez egy méretes terasz is, ahol kályha adott meleget télvíz idején.
Vörös-tói középtúra
Nem fejeztem be a sztorit, hogy mire beszélt rá minket a pénztáros hölgy. Szóval elmagyarázta, hogy a Vörös-tói túra TARTALMAZZA a teljes Jósvafői rövidtúrát, hosszban nem sokkal több, viszont SOKKAL érdekesebb, és ráadásul nem oda-vissza út, hanem egy lemenetel van Vörös-tónál, majd Jósvafőnél kijövünk. Mindezt egy nemzeti parki busszal oldottuk meg: az indulás Jósvafőről volt, ahová a hegy gyomrában visszasétáltunk a barlangtúra keretei között.
Rájöttem, hogy a barlangi videók és fotók nehéz műfajnak számítanak. Mindaz, amit láttunk a saját szemünkkel, befoghatatlan, nem jól fotózható. Mondhatom talán azt is, hogy nem Insta-kompatibilis egy barlang! Akármennyire UNESCO világörökség! Nem látszanak a képen a méretek, a viszonyok, a mélységek és magasságok, a távolságok. Máté Bence biztosan tudna itt is alkotni, nekem nem annyira sikerült a saját, egyszerű mobilommal, gyerektársasággal kísérve, nem csak magamra és a látványra, hanem rájuk is koncentrálva.
Mindenesetre elmondhatom, hogy ez a két túra a létező legjobb kombináció, ha egy napotok van Aggtelekre és a barlangokra, mint ahogy nekünk volt. Katarzis, könny szökött a szemünkbe az Óriások termében, ahol először kipróbáltuk a teljes sötétséget és a teljes csendet, majd vezetőnk bekapcsolta a zenét és a fényjátékot! Potyogtak a könnyeim a szépségtől, nehéz ennyi csodát befogadni egyszerre!
 |
| A negyedikes olvasókönyvben szereplő mozdony előtt egy negyedikes kisfiú! |
Sorozatunk további részei a Gömör-vidéki barangolásainkról:
1. Szállásunk, a Keleméri Trófeás Vendégház
2. Aggteleki barlangtúrák: egy rövid és egy középtúra ajánlója
Szeretnél havonta friss, tartalmas információkat kapni barangolásainkról, kirándulásötleteinkről, múzeumlátogatásainkról, jó szállásokról? Iratkozz fel hírmagazinunkra:
BARANGOLÓ HÍRMAGAZIN FELIRATKOZÁS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése