2026. szeptember 12., szombat

Varázsvilág az Olšinai-tó körül és egy tech-meglepi a nap végén (Lipnó sorozat 3.)

Sejtettük, hogy szép lesz ez az Olšinai-tó körüli tanösvény, de arra, ami várt minket, egyáltalán nem számítottunk. Tényleg minden várakozást felülmúlóan gyönyörű volt, és olyan nyugalmas, hogy mondhatnám: "ó, itt még a madár se jár"! De ez nem lenne igaz: hiszen a terület  madárrezervátumokat meghazudtolóan gazdag madárfajokban, a tó telis-tele hallal, a környező erdők vadakkal - az egész szigorúan védett természeti érték. És döbbenet a története is: tragikus múltjának köszönheti védettségét. 

Hogy megértsük ennek a tájnak a miértjét, ismét "ki kell nyitnunk a történelemkönyvet". 

Olšina egy olyan táj kapuja, amelyet a 20. század történelme először kiürített, majd évtizedekre elzárt az emberek elől. Áldás és átok egyszerre: A VASFÜGGÖNY KÖZELSÉGE. Falvak tűntek el, a hadsereg vette birtokba a vidéket, közben pedig különös módon fennmaradt egy rendkívül értékes természeti környezet. 2006-tól (!!) kezdtek megnyílni az első turistautak, 2016-ban pedig Olšina végleg kikerült a katonai körzetből. Ma már mi is végigsétálhatunk azon a tájon, ahová néhány évtizeddel ezelőtt egy átlagos kiránduló még be sem tehette volna a lábát.

A tó ma védett halastó, fürdeni szigorúan tilos benne.


Boletice katonai szerepe a hidegháború évtizedeiben különös jelentőséget kapott: Csehszlovákia délnyugati peremén, a vasfüggöny közelében feküdt. Innen már nem volt messze a NATO-hoz tartozó Nyugat-Németország, miközben a szomszédos Ausztria semleges államként ékelődött a két katonai tömb közé. A hatalmas gyakorlótér így a szocialista Csehszlovákia egyik stratégiai katonai térségévé vált. 1968 után szovjet katonák is megjelentek Boleticében; egy kisebb rádiótechnikai alakulat innen figyelte a nyugatnémet kommunikációt. 

Védett növények övezik minden lépésünket.


Több mint fél évszázadon át egészen más világ volt ez, mint ma. A Boleticei katonai körzet 1947-es létrehozása után a terület nem egyszerűen ritkán látogatott vidék lett: az átlagember számára gyakorlatilag lekerült a térképről. A katonai körzetbe nem lehetett csak úgy besétálni kirándulni, gombászni vagy kíváncsiságból körülnézni; a belépést engedélyekhez kötötték, a hadgyakorlatok és lőterek miatt pedig veszélyes is lett volna letérni az engedélyezett utakról. Generációk nőttek fel úgy Csehszlovákiában, majd Csehországban, hogy ez a hatalmas erdős-hegyes terület egyszerűen nem tartozott a szabadon bejárható tájak közé. Egy prágai vagy český krumlovi család nem tervezett ide vasárnapi kirándulást – ahogyan ma sem jut eszünkbe családi túrát szervezni egy működő katonai lőtér közepére. Az első kijelölt turista- és kerékpáros útvonalakat csak 2006-ban nyitották meg a nagyközönség előtt, vagyis közel hatvan év telt el úgy, hogy a vidék nagy része a civilek számára elérhetetlen maradt. Közel hatvan év!! Ez a kényszerű elszigeteltség tragikus emberi történetekkel járt, ugyanakkor hozzájárult ahhoz is, hogy a természet számos helyen évtizedeken keresztül szinte zavartalanul fejlődhessen.

Itt nem tud eleget fotózni egy természetet kedvelő kiránduló!

Most ez a táj egy magára találó üdülőövezet, Natura2000-es keretek között. Élelmes cseheknek már van is itt háza, illetve egy látogatóközpont és hotel is épült a tó partjára. Láttunk egy gyerektábort és bejártuk a tó körüli, 7.5 km-es tanösvény kb. felét (ránk sötétedett). 

Cseh gyerekek tábora a parkoló közelében - épp üres volt. Ahoi!

Mindeközben nem győztünk ámuldozni a naplementében fürdőző tó és a környező mocsárvilág szépségében. Szerencsések voltunk, mert olyan fényeket kaptunk erre a sétára, amelyek szó szerint bearanyozták ezt a kellemes nyáresti programot.

Varázslatos fények, felhők és virágok összjátéka.

Mesebeli látvány.

Sajnos nem sikerült lekapnom, ahogy egészen közel mellettünk
felszállt egy szürke gém pár. 

A tanösvény védett
erdőn is keresztülmegy.

Vannak "kilátópontok" a víz közelében. 

Kis táblák segítenek a felszálló
madarak meghatározásában.

A tanösvényre érdemes legalább 1.5 - 2 órát hagyni, főleg, ha gyerekekkel mentek - sőt, akkor lehet, hogy többet is kell, mert sok helyen megálltok majd. Parkolásra kiváló hely a hotel és látogatóközpont parkolója, a térképen jelöltem:

Parkoljatok itt, és kerüljétek meg a tavat gyalog!


Modern motorvonat menő kerékpárszállító vagonnal.

Leszállt az este, és mi még nem vásároltunk be. Másnap egésznapos túrára készültünk, ezért feltétlenül szükségünk lett volna némi élelemre még az este folyamán. Ahogy néztem a térképen, láttam egy közeli kis faluban, Kájovban egy éjjel-nappal nyitvatartó boltot - ez volt a cél, ide autóztunk el. Olsinától kiváló minőségű utakon (a katonaságnak kellettek a jó utak, ugyebár), dimbes-dombos tájakon, érintetlen területeken és Boleticén át gurultunk a bolt felé. NULLA forgalommal. De tényleg nulla. Abszolút senki, egyáltalán nem jött szemben, sem mögöttünk, sem előttünk. A tökéletes utakon. Élményvezetés volt, a javából!

Érintetlen terület = soha ilyen közelről még nem láttam vaddisznó mamát a kicsinyeivel (autóból).
Boletice falu = egyenházak, "szoci háromemeletes lakótelep az erdő közepén". Szerintünk itt laktak a katonák és családjaik. Nagyon érdekes történelmi lenyomat!

Rossz lett a fotó, mert szürkült.

Tehát Kájovban megérkeztünk a kis éjjel-nappali boltocska elé. Zárva, bent sötét. Óh... 
Láttuk, hogy kint van valami magyarázat egy applikációról. Arra jutottunk az angol feliratot értelmezve, hogy ezzel az appal lehet ide bejutni. Megpróbáltuk a regisztrációt, de nem fogadta el a magyar telefonszámot... Jaj!
Már épp kezdtük feladni, és kelletlenül a hajnali kelést fontolgatni, mikor befarolt mellénk egy fiatal cseh srác, lendületesen kipattant a kocsiból, és telefonját elővéve rongyolt volna be a boltba, ha mi nem szerencsétlenkedünk az ajtónál. Angolul elmondtuk, hogy jártunk a magyar telefonszámunkkal.
Megsajnált minket, beengedett a saját kódjával. 
Szezám tárulj! Villany felkapcsolódott, és mi beléptünk egy telis-telepakolt, de töküres (értsd: se eladó, se vásárló rajtunk kívül) komplett boltba, ahonnan szabadon válogathattunk, majd önkiszolgáló jelleggel, kártyával fizethettünk. 
A srác megvárt minket, mert kifelé is kellett a kód. Nagyon megköszöntük, és már ültünk is be a kocsiba.

SZÜRREÁLIS élmény volt. 20 perce még az érintetlen tóparton csodáltuk a madárvilág különlegességeit, és most meg egy ici-pici faluban hipermodern körülmények között vásárolunk, önkiszolgáló jelleggel?! Hát hol tart Csehország? Holdra szálltak már? (Túlzok, de értitek... a kontraszt igen nagy.) 

No, hát ez volt a kis tech-meglepink a nap végén. Sötétben kocsikáztunk vissza a tóparti szállásunkra, hogy felkészüljünk a másnapi gyalogtúránkra. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)