Sejtettük, hogy szép lesz ez az Olšinai-tó körüli tanösvény, de arra, ami várt minket, egyáltalán nem számítottunk. Tényleg minden várakozást felülmúlóan gyönyörű volt, és olyan nyugalmas, hogy mondhatnám: "ó, itt még a madár se jár"! De ez nem lenne igaz: hiszen a terület madárrezervátumokat meghazudtolóan gazdag madárfajokban, a tó telis-tele hallal, a környező erdők vadakkal - az egész szigorúan védett természeti érték. És döbbenet a története is: tragikus múltjának köszönheti védettségét.
Hogy megértsük ennek a tájnak a miértjét, ismét "ki kell nyitnunk a történelemkönyvet".
Olšina egy olyan táj kapuja, amelyet a 20. század történelme először kiürített, majd évtizedekre elzárt az emberek elől. Áldás és átok egyszerre: A VASFÜGGÖNY KÖZELSÉGE. Falvak tűntek el, a hadsereg vette birtokba a vidéket, közben pedig különös módon fennmaradt egy rendkívül értékes természeti környezet. 2006-tól (!!) kezdtek megnyílni az első turistautak, 2016-ban pedig Olšina végleg kikerült a katonai körzetből. Ma már mi is végigsétálhatunk azon a tájon, ahová néhány évtizeddel ezelőtt egy átlagos kiránduló még be sem tehette volna a lábát.
 |
| A tó ma védett halastó, fürdeni szigorúan tilos benne. |
Boletice katonai szerepe a hidegháború évtizedeiben különös jelentőséget kapott: Csehszlovákia délnyugati peremén, a vasfüggöny közelében feküdt. Innen már nem volt messze a NATO-hoz tartozó Nyugat-Németország, miközben a szomszédos Ausztria semleges államként ékelődött a két katonai tömb közé. A hatalmas gyakorlótér így a szocialista Csehszlovákia egyik stratégiai katonai térségévé vált. 1968 után szovjet katonák is megjelentek Boleticében; egy kisebb rádiótechnikai alakulat innen figyelte a nyugatnémet kommunikációt.  |
| Védett növények övezik minden lépésünket. |
Több mint fél évszázadon át egészen más világ volt ez, mint ma. A Boleticei katonai körzet 1947-es létrehozása után a terület nem egyszerűen ritkán látogatott vidék lett: az átlagember számára gyakorlatilag lekerült a térképről. A katonai körzetbe nem lehetett csak úgy besétálni kirándulni, gombászni vagy kíváncsiságból körülnézni; a belépést engedélyekhez kötötték, a hadgyakorlatok és lőterek miatt pedig veszélyes is lett volna letérni az engedélyezett utakról. Generációk nőttek fel úgy Csehszlovákiában, majd Csehországban, hogy ez a hatalmas erdős-hegyes terület egyszerűen nem tartozott a szabadon bejárható tájak közé. Egy prágai vagy český krumlovi család nem tervezett ide vasárnapi kirándulást – ahogyan ma sem jut eszünkbe családi túrát szervezni egy működő katonai lőtér közepére. Az első kijelölt turista- és kerékpáros útvonalakat csak 2006-ban nyitották meg a nagyközönség előtt, vagyis közel hatvan év telt el úgy, hogy a vidék nagy része a civilek számára elérhetetlen maradt. Közel hatvan év!! Ez a kényszerű elszigeteltség tragikus emberi történetekkel járt, ugyanakkor hozzájárult ahhoz is, hogy a természet számos helyen évtizedeken keresztül szinte zavartalanul fejlődhessen. |
| Itt nem tud eleget fotózni egy természetet kedvelő kiránduló! |
Most ez a táj egy magára találó üdülőövezet, Natura2000-es keretek között. Élelmes cseheknek már van is itt háza, illetve egy látogatóközpont és hotel is épült a tó partjára. Láttunk egy gyerektábort és bejártuk a tó körüli, 7.5 km-es tanösvény kb. felét (ránk sötétedett).
 |
| Cseh gyerekek tábora a parkoló közelében - épp üres volt. Ahoi! |
Mindeközben nem győztünk ámuldozni a naplementében fürdőző tó és a környező mocsárvilág szépségében. Szerencsések voltunk, mert olyan fényeket kaptunk erre a sétára, amelyek szó szerint bearanyozták ezt a kellemes nyáresti programot.
 |
| Varázslatos fények, felhők és virágok összjátéka. |
 |
| Mesebeli látvány. |
 |
Sajnos nem sikerült lekapnom, ahogy egészen közel mellettünk
felszállt egy szürke gém pár. |
 |
A tanösvény védett
erdőn is keresztülmegy. |
 |
| Vannak "kilátópontok" a víz közelében. |
 |
Kis táblák segítenek a felszálló
madarak meghatározásában. |
A tanösvényre érdemes azért 1.5 - 2 órát hagyni, főleg, ha gyerekekkel mentek - akkor lehet, hogy többet is érdemes, mert sok helyen megálltok majd. Parkolásra kiváló hely a hotel és látogatóközpont parkolója, a térképen jelöltem:
 |
| Parkoljatok itt, és kerüljétek meg a tavat gyalog! |
 |
| Modern motorvonat menő kerékpárszállító vagonnal. |
Leszállt az este, és mi még nem vásároltunk be. Másnap egésznapos túrára készültünk, ezért feltétlenül szükségünk lett volna némi élelemre még este. Ahogy néztem a térképen, láttam egy közeli kis faluban, Kájovban egy éjjel-nappal nyitvatartó boltot - ez volt a cél, ide autóztunk el. Olsinától kiváló minőségű utakon (a katonaságnak kellettek a jó utak, ugyebár), dimbes-dombos tájakon, érintetlen területeken és Boleticén át gurultunk a bolt felé. NULLA forgalommal. De tényleg nulla. Abszolút senki, egyáltalán nem jött szemben, sem mögöttünk, sem előttünk. A tökéletes utakon. Élményvezetés volt, a javából!
Érintetlen terület = soha ilyen közelről még nem láttam vaddisznó mamát a kicsinyeivel (autóból).
Boletice falu = egyenházak, "szoci háromemeletes lakótelep az erdő közepén". Szerintünk itt laktak a katonák és családjaik. Nagyon érdekes történelmi lenyomat!
 |
| Rossz lett a fotó, mert szürkült. |
Tehát Kájovban megérkeztünk a kis éjjel-nappali boltocska elé. Zárva, bent sötét. Óh...
Láttuk, hogy kint van valami magyarázat egy applikációról. Arra jutottunk az angol feliratot értelmezve, hogy ezzel az appal lehet ide bejutni. Megpróbáltuk a regisztrációt, de nem fogadta el a magyar telefonszámot... Jaj!
Már épp kezdtük feladni, és kelletlenül a hajnali kelést fontolgatni, mikor befarolt mellénk egy fiatal cseh srác, lendületesen kipattant a kocsiból, és telefonját elővéve rongyolt volna be a boltba, ha mi nem szerencsétlenkedünk az ajtónál. Angolul elmondtuk, hogy jártunk a magyar telefonszámunkkal.
Megsajnált minket, beengedett a saját kódjával.
Szezám tárulj! Villany felkapcsolódott, és mi beléptünk egy telis-telepakolt, de töküres (értsd: se eladó, se vásárló rajtunk kívül) komplett boltba, ahonnan szabadon válogathattunk, majd önkiszolgáló jelleggel, kártyával fizethettünk.
A srác megvárt minket, mert kifelé is kellett a kód. Nagyon megköszöntük, és már ültünk is be a kocsiba.
SZÜRREÁLIS élmény volt. 20 perce még az érintetlen tóparton csodáltuk a madárvilág különlegességeit, és most meg egy ici-pici faluban hipermodern körülmények között vásárolunk, önkiszolgáló jelleggel?! Hát hol tart Csehország? Holdra szálltak már? (Túlzok, de értitek... a kontraszt igen nagy.)
No, hát ez volt a kis tech-meglepink a nap végén. Sötétben kocsikáztunk vissza a tóparti szállásunkra, hogy felkészüljünk a másnapi gyalogtúránkra.
Szeretnél havonta friss, tartalmas információkat kapni barangolásainkról, kirándulásötleteinkről, múzeumlátogatásainkról, jó szállásokról? Iratkozz fel hírmagazinunkra:
BARANGOLÓ HÍRMAGAZIN FELIRATKOZÁS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése