Hogy mi tetszett nekem akkor annyira Freiburgban?
- A belváros kedves, "németes" hangulata mellé már bejön a francia hatás, ez egy különleges bájt ad az utcáknak.
- A Münster gótikája, magasba nyúló ablakai, ég felé törő boltívei megemelik a lelket, ahogy belép a térbe, még hívőnek sem kell lenni ahhoz, hogy a levegő bent akadjon, annak, aki belép ebbe az elmondhatatlanul gyönyörű templomba. És erre rátesz, ha a belépő számára fontos a hit, még többet ad a látogatás...
- A Bächlék - ezek azok a csatornák a belvárosban, amelyekben ma kristálytiszta víz zubog, annyira egyedi és különleges, hogy már 22 évesen elámultam ezen a várostervezési csodán!
- A Fekete-erdő közelsége szintén meghatározó, a város nem lenne ugyanaz, ha nem egy gyönyörű hegység lábainál feküdne.
Belvárosi séta és a kardinális kérdés: hol hagytuk a kocsit?
Utánajárás, olvasgatás és keresgélés után végül a Parkplatz Karsbau mellett döntöttünk. Egy másik kinézett parkolóház teltházas volt, itt azonban még volt hely. Pozitívum: közel van a Münsterhez és a Schlossberghez is, van fizetős WC a kijáratnál és mindössze 8 CHF volt a parkolás.
Rövid séta után máris a freiburgi piac kellős közepén találtuk magunkat, hiszen éppen egy piacnapon érkeztünk. Itt azonnal bevásároltunk friss, házi kenyeret egy helyi pékbácsitól, Otto Papától, amit gyorsan visszavittek páran a kocsihoz (utána akkora élmény volt beszállni az autóba a friss kenyérillat miatt!).
 |
| Piacnapon Freiburgban: Otto Papa kenyerét ne hagyjátok ki! |
A téren található Freiburg egyik büszkesége: a Kereskedőház. A freiburgi történelmi Kereskedőház, a Historisches Kaufhaus a Münsterplatz feltűnő, vörös épülete, a székesegyház mellett. Két díszes sarokerkélye és színes tetőcserepei miatt szinte rögtön magára vonja a tekintetet. A térre néző épületrész 1520 és 1532 között készült, és a város kereskedelmi, vámügyi és pénzügyi központjaként működött. Itt intézték a piac felügyeletét és a kereskedelemhez kapcsolódó ügyeket; pompás külseje Freiburg akkori gazdasági fellendülését is megmutatta. Annyira sajnáltam, hogy az őrült hőség miatt nem tudtunk elmélyülni a városi séta szépségében, és tovább csodálni a művészettörténeti különlegességeket...!
 |
| A Münster árnyékában álló Kereskedőház későgótikus, reneszánsz elemekkel gazdagított részletein hosszasan el lehetett volna nézelődni, de a hőség megakadályozott minket. |
A középkori kőcsipkecsoda: a freiburgi Münster
Több mint három évszázadon át épült. A mai templom építése 1200 körül kezdődött, még román stílusban, majd gótikus formákkal folytatódott; a késő gótikus szentélyen még 1536 után is dolgoztak. Generációk adták tovább egymásnak a munkát, és a korai építők sosem láthatták a végeredményt. A tornya valóban kőcsipke. A 116 méter magas nyugati torony áttört sisakja a gótika első teljesen áttört kőből készült toronysisakja volt, és több európai templom számára mintaként szolgált.
 |
| Ahogy sok német templom, amit körbeépült a város, a freiburgi Münster is nehezen fotózható! |
 |
| Tornya valóban áttört kőcsipke! |
A Münstert a déli mise után kinyitották, és ekkor elsők között be is mentünk ebbe a csodálatos székesegyházba - megjegyzem, hűsölésre is kiváló helyszín. Lenyűgöző, varázslatos, páratlan, ... nehéz szavakat találni, mennyire szép ez az épület. A szív mélyébe talál! Ráadásul ott jártunkkor egy textilművész alkotásával vegyítve kaptuk a látványt.
 |
| Nem jó kép a csúcsíves bélletes kapuzatról, de részletgazdagsága talán így is látszik! |
A freiburgi Münster belsejében igazán jól megérthető, mire törekedett a gótika: magasba emelni a tekintetet, és fényt engedni a templomba. A karcsú pillérek, a csúcsívek és a boltozat bordái mind fölfelé vezetik a szemünket. A tér szinte arra késztet, hogy megálljunk és felnézzünk. A gótika látványos megoldásai mögött komoly építészeti tudás áll. A bordás boltozat és a támaszrendszer lehetővé tette a falak megnyitását, így nagy ablakok kaphattak helyet bennük. A Münsterben a színes üvegeken átszűrődő fény az építészeti élmény része: a kőből épült tér könnyedebbnek, szinte légiesnek hat. Az üvegablakok ugyanakkor képekben meséltek. Bibliai történeteket és szenteket jelenítettek meg, a céhek által adományozott ablakokon pedig a mesterségek jelképei is feltűnnek. A pékek perece vagy a szabók ollója közel hozza azt a középkori várost, amelynek lakói a templom építését és díszítését támogatták.
Érdekes, hogy a Münster nem egyetlen korszak egységes alkotása: legrégebbi részei még késő román stílusúak, a hajó már gótikus, a szentély pedig késő gótikus. Egyetlen épületben követhetjük végig, hogyan változott a középkor építészete több mint háromszáz év alatt.
 |
| Szeretnéd megmutatni családodnak a valódi gótikát? Irány Freiburg! |
 |
| A textilművész fonalai tovább emelik a tekintetet. Mondtam már, mennyire szeretem a modern művészetet (is)? |
A főoltárt Dürer egyik tanítványa festette. Hans Baldung Grien 1512–1516 között készítette el a szárnyasoltárt. Különböző nézetei Krisztus születését, kereszthalálát, valamint Mária mennybevételét és megkoronázását mutatják be. Vagyis az oltár több képi történetet rejt, nem csupán egyetlen festményt.
Hosszan, hosszan lehetne mesélni a különlegességekről a templomban és a templom körül.
A templom legősibb műalkotása a magasban függ. A szentély diadalívében látható kereszt 1200 körül készült, tehát nagyjából egyidős a mai Münster építésének kezdetével. Az ablakokon perecet, csizmát, ollót és malomkereket is kereshetünk. Az 1330 körül adományozott céhablakokon ezek a jelképek árulják el a támogató mesterségeket: a perec a pékeket, a csizma a cipészeket, az olló a szabókat, a malomkerék a molnárokat jelöli. Gyerekekkel ebből remek keresgélős játék lehet. Az üvegképek között sok középkori darab maradt fenn, de későbbi kiegészítések is vannak.
A bejáratnál középkori kenyérellenőrzést is lehetett végezni. A kapu mellett kőbe vésett kenyérméretek segítették a vásárlókat: ellenőrizhették, hogy a piacon kapott kenyér megfelelő nagyságú-e. Egy templom falán fennmaradt, évszázados fogyasztóvédelmi eszköz!
 |
| Kenyérmércék a templom oldalában: nem saját fotó, innen. 2003-ban láttam, de most a hőség sajnos elvette a figyelmet, és elfelejtettem megmutatni a gyerekeknek. :( |
A Bächlékről
Freiburg óvárosában nemcsak felfelé érdemes nézelődni, hanem a lábunk elé is: az utcákon keskeny, sekély vízcsatornák, a Bächlék futnak végig. Ezek a „patakocskák” a középkor óta hozzátartoznak a városhoz: egykor használati vizet és tűzoltóvizet biztosítottak, valamint az utcák tisztításában és vízelvezetésében is szerepet kaptak. Vizük a Dreisam folyóból érkezik, és szivattyúk nélkül, a természetes lejtést kihasználva csordogál az óvároson át. Ma nyáron lábhűsítőként, a gyerekeknek pedig apró hajózóútvonalként szolgálnak: jellegzetes látvány a zsinóron húzott kis fahajó, a Bächleboot, sőt hajóversenyt is rendeznek rajtuk! A helyi legenda szerint pedig aki véletlenül belelép valamelyik csatornába, annak freiburgi férjet vagy feleséget kell választania. Úgyhogy óvatosan a bámészkodással! 😊
Emlékszem, mennyire lenyűgözött 2003-ban ez a nyitott vízvezetékrendszer, és maga a fejlett, haladó gondolkodás, ami már a középkorban arra sarkallt egy városvezetést, hogy polgárainak ilyen magas színvonalú szolgáltatást biztosítson! Sajnos nagyon ki volt számolva az időnk, ha nem így lett volna, leültem volna az egyik Bächle mellé lábat áztatni abban a nagy hőségben...!
A Schlossberg
Mentünk tovább a Schlossbergre, ahol egy kilátó hívogatott minket. Útközben megálltunk egy csúszdás játszót kipróbálni, majd meredeken felgyalogoltunk, mondhatni röviden feltúráztunk a kilátóhoz. Megérte, gyönyörű innen a város!
 |
| Van, aki csak idáig jön. Ahonnan ilyen szép a kilátás, akadálymentesen megközelíthető a freiburgi siklóval, a Schlossbergbahnnal. |
 |
| De mi felkirándultunk a kilátóhoz! |
 |
| Innen azért más szögből tekinthettünk le a városra. |
 |
| Egészen messzire ellátni Baden-Württenberg tartomány sík vidékein. |
 |
| Itt hosszan el lehet nézelődni. Főleg, hogy végignéztünk egy mentő- helikopter utat a kórházig. |
 |
| Séta a kocsihoz egy élhető városban, a nagy forgalom felett. |
Kihagyhatatlan program, ha Freiburgban jársz: a Schauinsland!
Freiburg után érdemes a Fekete-erdő magaslatai felé venni az irányt: a város „házi hegye”, az 1284 méteres Schauinsland már a nevével is nézelődésre biztat — nagyjából azt jelenti, hogy „nézz szét a tájon”! A felső állomáshoz vezető kabinos felvonó 3,6 kilométeres útja körülbelül húsz percig tart, így már az utazás is külön élmény. Az 1930-ban megnyitott Schauinslandbahn története önmagában is érdekes: a világ első nagy kabinos, körforgó rendszerű felvonója volt. Fent erdei sétautak, legelők és öreg bükkfák között barangolhatunk, a csúcs közelében pedig a 31 méteres Eugen-Keidel-kilátó vár. Tiszta időben a Rajna síksága és a francia Vogézek mellett akár az Alpok is feltűnhetnek a távolban. A békés táj alatt ráadásul évszázadokon át bányásztak ezüstöt, ólmot és cinket; ennek történetét ma látogatható múzeumbánya őrzi. A Schauinsland így egyszerre kínál panorámát, túrázást és egy kis föld alatti időutazást.
 |
| Tömegközlekedéssel is fel lehet utazni a felvonó alsó állomásáig. Válasszátok a 2-es villamost végállomásig, majd a 21-es buszt! |
 |
| Megérkeztünk a Schauinslandsbahn völgyi állomásához. |
.jpg) |
| Piknik - ekkor még azt hittük, van egy csomó időnk, nyári szünet, hosszú nyitvatartás... |
 |
| ... de aztán rájöttünk, hogy a német gyerekeknek még tanítás van! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ És nem a szüneti menetrend érvényes, hanem az iskolai!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Mindent bedobáltunk a táskába, és rongyoltunk jegyet vásárolni. |
Vigyázzatok, mert a Schauinslandbahn nyitvatartását nagyon komolyan kell venni. TÉNYLEG 17:00-kor jön le az utolsó menet a hegyről. Akármennyire július közepe / vége van, a németek nem a nyárhoz és a hőséghez igazítják a menetrendjüket, hanem az iskolai szünetekhez. És bizony a freiburgi gyerekek még aznap is iskolatáskával bandukoltak haza, mikor mi ott jártunk. Ez a látvány és ez a felismerés okozta, hogy nem tudtuk nyugiban befejezni a piknikünket a völgyben, hanem azonnali hatállyal felrongyoltunk a hegyre, és szinte felfutottunk a kilátóba. Tényleg futottunk... hogy még legyen időnk kinézni, és visszajutni a felvonóhoz... (ekkor adtam hálát, hogy szoktam futni hétköznap, mert a gyerekek nagyon jól bírták :))
 |
| Itt még azon merengtem, hogy mennyire fog ránk sötétetni, ha nem érünk vissza zárásig a felvonóhoz, és gyalog kell lemennünk a kocsihoz. |
 |
| Megnéztem a lefelé vezető turistautat is, biztos, ami biztos. Végül nem volt rá szükség. |
 |
| A csodálatos fekete-erdei táj teljesen körbeöleli ezt a kilátót. |
 |
| Schauinslandturm az egyik neve ennek a kilátónak. |
 |
| A várost innen éppen csak említésszerűen lehet látni, itt inkább a Fekete-erdő zöld szépsége lenyűgöző. |
 |
| Egy boldog anya, akinek teljesült egy álma!! |
16:58-kor szálltunk be egy "dobozba" lefelé. HUH, sikerült!!! Megcsináltuk!!
És akkor lent MÉG EGYSZER ELŐVETTÜK a piknikcuccot, és újra nekiálltunk Otto Papa kenyereinek. :) Kétszer örültünk neki. Illetve többször, mert még a lakásban is. Hú, de finom kenyér volt. A németek nagyon nagyon jók pékáruban.
Schwarzwaldtour: élményút kocsival vissza a szállásra
Hazafelé olyan szép tájakon autóztunk - szándékosan nem a legrövidebb utat választva - , hogy erről nehéz egy blog felületein szavakkal mesélni. Szürke szurdokok, hatalmas fenyvesek, mélykék tavak, zöld erdők, kis hegyi települések, mindezt alkonyati színekben. Most csak két fotót hozok, ízelítőül:
 |
| Titisee vagy Schluchsee? Ezeket néztem ki, hogy hazafelé fürödjünk egyet, de nagyon fáradtak voltunk, és későre járt. |
 |
| Át a hágókon, ez már a svájci oldal: látni az Alpok csúcsait! |
BARANGOLÓ CSALÁD. Túra és kultúra – gyökerekhez és szárnyakhoz.
Szeretnél havonta friss, tartalmas információkat kapni barangolásainkról, kirándulásötleteinkről, múzeumlátogatásainkról, jó szállásokról? Iratkozz fel hírmagazinunkra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése