Pécs-környéki nyaralás 2. rész: Túra a Jakab-hegyen

A hétfőkkel sosem szoktunk variálni, mikor nyaralunk. Zárva a múzeum, a látogatóközpont? A hétvégi vihar után még nem elég meleg a tó vize ahhoz, hogy fürödjünk? Sebaj, irány a természet! Hétfőn kirándulni szoktunk. Kővágőszőlősről evidens, hogy gyalog a Jakab-hegyet érdemes célba venni. A faluból is látszódó Babás szerkövek, valamint a páratlan kilátást kínáló Zsongor-kő kiváló úticél. De hogy kisgyerekekkel melyiket ajánlom és melyiket nem, azt alább olvashatjátok.

Pécs-környéki nyaralás 1. rész: Kővágószőlősi szállásunk

Hamarosan itt a nyári szállások foglalásának szezonja. Ezért épp ideje már, hogy egy nagy lemaradásomat pótoljam: a költözésünk miatt ugyanis teljesen kimaradt a 2016-os nyaralásunk dokumentálása. Amit sajnálnék elveszíteni, mert Olvasóim számára is hasznos információkat szeretnék közölni a sorozatban. Fura lesz a februári fagyban nyári képekkel dolgozni, nyári emlékeket felidézni, de bízom benne, hogy hasznotokra válik! S mire befejezem ezt a jó hosszúra tervezett sorozatot, jó esély lesz rá, hogy az idei nyaralásunk helyszínét is kitalálom. :)

Tavaly tavasszal elhatároztuk, hogy nyaralásunk idején Pécset és környékét szeretnénk megismerni. A gyerekeknek mutattam képet az orfűi tavakról (ezzel meg is vettem őket), az abaligeti barlangról, a Misináról és Pécs szépséges látnivalóiról, így hangolódtunk az útra.

Olyan helyen kerestem szállást, 

Újdonságok Galyatetőn

Azóta terveztünk elmenni Galyatetőre, hogy megépült a felújított kilátó és átadták a Kirándulóközpontot. A Turista Magazin egy egész különszámot szentelt ennek a két újdonságnak - azóta persze tudom, hogy azért, mert egy cég üzemelteti az épületeket és az újságot. Ez a szám annyira jól sikerült, olyan nagy kedvet csinált, olyan gyönyörű fotókkal és cikkekkel volt teli, hogy már tényleg alig vártuk, hogy láthassuk. 

Ésszerűnek tűnt tehát, hogy Salgótarjánból hazafelé tartva, egy nem túl nagy kunkorral számolva, itt találkozzunk testvéremékkel, akik pedig Parádsasvárról kanyarodtak fel. Nem terveztünk mást, mint a kilátó meglátogatását és egy kellemes ebédet a Kirándulóközpontban közösen. Jelentem, a terv megvalósult!

Medves-vidéki tél 5. rész: Salgótarján

Salgótarjánról- őszinte leszek - nem sokat tudtam. Város a hegyek között, munkanélküliség, szocreál... ezek ugrottak be nekem, ha erre a településre gondoltam. Pedig a helyiek nagyon szeretik, tisztelik, becsülik és büszkék rá. Sok gyár volt itt, és ahogy egy korábbi bejegyzésemben már említettem a Somosi Fogadó tulajdonosának szavait: Salgótarjánban határozottan jó volt fiatalnak lenni a nyolcvanas években! A dübörgő ipar miatt itt tényleg mindenkinek volt munkája, kocsija és lakása. Most viszont nincsenek már a gyárak, a munkanélküliség nagyon nagy és a bányát is már csak a múzeumban lehet megtekinteni, fejtés rég nincs. Azt hallottuk, hogy a táróba lemenni nagy élmény, ezért elmentünk a Bányamúzeumba.

Medves-vidéki tél 4. rész: Salgóbánya

Salgóbányára most már nem csak a vár miatt fogtok elmenni - innen lehet leggyorsabban megközelíteni Salgó Várát, ahonnan szép időben pazar a kilátás. Pályázati pénzből felújítottak a településen egy gyönyörű épületet, ami a Geocsodák Háza nevet kapta, és arra rendeltetett, hogy bemutassa a környék méltán híres geológiai látnivalóit. S mivel Zenthe Ferenc, kedves Taki bácsink Salgóbányán született, kapott a házban egy szép emlékszobát, ami szintén látványosság számba megy. Salgóbányán tehát most már legalább két dolog miatt kell megállni! Képes beszámoló következik, a Geocsodák Házáról a poszt végén találtok néhány gondolatot.

Az egyetlen értékelhető kép a Várról -
hatalmas volt a köd.

A tó jegéről jelentjük

AKTUALITÁS  miatt megszakítom a Medves-vidéki sorozatot! Ki tudja, meddig lesznek velünk tartósan a mínuszok. Korizzatok a szabadban, természetes jégen! Felejthetetlen élmény lesz az egész családnak. Babakocsi? Csúszni egyedül még nem tudó, de szánkóba szívesen kapaszkodó kicsi? Kutya? Itt nem lesz gond! Korizz Te is a közeli kis tavak egyikén! Mi most a szép nevű pilisszentiváni Slötyin jártunk. 

Medves-vidéki tél 3. rész: Eresztvény kincsei

Nem tudtunk itthon turistatérképet vásárolni indulás előtt, de a helyiektől azt a tippet kaptuk, hogy menjünk el Eresztvénybe, ahogy a Novohrad-Nógrád Geopark központja található, itt egészen biztosan kapunk. Sajnos a klasszikus Carthographia kiadványt itt sem tudtuk megszerezni a környékről, de örülök, hogy eljutottunk ide, mert számos más kincsre bukkantunk.

Nagyon érdekes kagylónyomat!

Medves-vidéki tél 2. rész: Somoskő

Nem tagadom, hogy egyik első számú szempont úticélunk kiválasztásakor a Somoskői Vár és a bazaltorgonák meglátogatása volt. Ezért első délelőttünkön hova is vezethetett volna máshova utunk, mint a szállásunktól néhány percre található nevezetességhez. Döbbenet, de a vár már nem tartozik hazánkhoz hivatalosan (honlapja is kizárólag a szlovák nyelvet használja - sicc). A szlovákok pedig szezonban belépőt szednek. Azért szerencsére lehet magyar forinttal fizetni... Nekünk viszont ezúttal nem kellett kinyitnunk a tárcánkat, mert túl hideg volt és túl kicsi a turistaforgalom, hogy megérje valakinek ott gubbasztani a kis bódéban. A vár ilyenkor sincs zárva, saját felelősségre szabadon látogatható.

Somoskő vára

Medves-vidéki tél 1. rész: Somoskőújfalui szállásunk és ebédjeink

Tavaly ilyenkor.

Már tavaly szerettük volna bebarangolni e csodálatos tájat Nógrád megye észak-keleti szegletében, de én voltam az, aki végül megvétózta a szokásos karácsony előtti utazásunkat, ugyanis így néztem ki:

Talán érthető, miért nem akartam olyan nagyon túrázgatni... 

De idén már nem tartott vissza semmi, és nekiindultunk, hogy immáron négy gyermekkel kirándulgassunk, és meneküljünk el a természet csendjébe a nagyváros karácsonyváró felfordulásából.

Nagy körültekintéssel választottam ki a szállást, hiszen Legkisebb Barangolónk még csak 10 hónapos, és bizony négykézláb közlekedik. Egyáltalán nem volt mindegy tehát, hogy mennyire igényes szálláshelyet választunk. Szerettünk volna Salgótarjántól északra olyan helyen megszállni, ahol ellátást is kapunk (minimum reggeli, vacsora), de nem találtam olyan szállodát, ami megfelelt volna az igényeinknek. Hogy őszinte legyek, nem is nagyon van a környéken szálloda vagy olyan ellátást biztosító panzió, amely ebben az időszakban nyitva tartana. A vendégházak pedig nem kínálnak étkezést... így hát döntöttünk, és ismét arra szavaztunk itthon, hogy akkor legyünk önellátóak, de legyen szép a szállásunk, ahová öröm visszatérni egy-egy erdőjárás után.

Így esett a választásunk a Macskakőre, Somoskőújfalu egy csendes kis utcácskájában található négy napraforgós falusi vendégházra. A honlapja már önmagában árulkodik arról, hogy milyen szépen, gondosan lett kialakítva, berendezve. 

Megérkeztünk a Macskakő Vendégházba!

Kiengedtük a gőzt Pilisborosjenőn

Őszi szünet, szabad hétfő, apukák is itthon, gyönyörű idő lesz, hová menjünk, hamar sötétedik, legyünk ott gyorsan, sétáljunk egy nagyot a természetben, de legyen látnivaló is a gyerekeknek- ezek voltak a szempontok. A megoldás Pilisborosjenő lett, Nagy-Kevélyi kőfülkék, Egri vár, Teve-szikla. Utána meg egy jól megérdemelt, finom ebéd az Ürömi Hüttében. Ezt a napot csak ajánlani tudom!

Indulástól érkezésig kb. 23 perc telt el, ez annyira baráti volt, hogy még mi is meglepődtünk, mennyire hamar a Pilisben lehet az ember (már ha Újpesten lakik és a Megyeri hídon megy át, Budakalász és Üröm érintésével, pihenőnap.)

A kocsit a Fő út legvégén hagytuk, a Mesevölgy óvoda mellett van egy nagy üres terület. 10.00 körül még csak lézengtek a turisták, de mire visszaértünk 14.00 óra tájban, bizony telis-tele volt autóval a környék. Szóval ez a hely a Pilis egyik "bejárata". Íme a térkép, hogy hol is van ez a kiindulópont: