Óriások Konyhájában töltöttük a kolbászt - séta és benyomások Békéscsabán

Békés kalandok Békésben 2. rész

Békéscsaba nem divatos nyaralóváros, mi mégis itt nyaraltunk. Autóval 10-12 perc alatt át lehet haladni  rajta, nincsenek nagy és híres idegenforgalmi látnivalói, hatalmas központja, világhíres temploma. Békéscsaba egy szerethető, kedves alföldi város, még csak nem is a hatalmasok közül való. Többször jártunk a belvárosában, sétáltunk a nagy parkjában és az Élővíz-csatorna partján, játszottunk a Csaba Park nagy játszóterén. Szállásunk kiváló bázisnak bizonyult kisebb és nagyobb csillagtúráinkhoz. Ez a bejegyzés nem egyetlen nap krónikája lesz, hanem összefoglalója annak, mit tapasztaltunk Békéscsabán, mikkel találkozhattok ott kisgyermekes szülőként.

Fehér Ló Vendégház Békéscsabán - póni, kismalacok, medence az árban

Békés kalandok Békésben 1. rész - A szállás

Saját tanyaház pónival, kutyával, aranyos kismalacokkal, közvetlen szomszédok nélkül, megfizethető áron. Ez a Fehér Ló vendégház Békéscsaba szélén - ahogy a tulajdonos mondja -  ott, ahol már lejöttél a térképről. És tényleg: megérkezésünk napján elbizonytalanodtunk, vajon jó helyre hozott a gps?

Cser-tó, Szív-tó: Alsópetény kincsei 1.

40 percre az otthonunktól olyan csodákra bukkantunk, amelyekre egyáltalán nem számítottunk! A Cserhát eddig szinte teljesen fehér folt volt számunkra, pedig olyan közel van! Ha korábban felismertük volna a jelentőségét és szépségét, egészen biztosan több bejegyzés lenne a blogon erről a dimbes-dombos tájról. Szeretném pótolni ezt a hiányosságomat, ezért - és mert olyan szép volt - biztosan visszamegyünk még.

Alsópetény határában barangoltunk a hétvégén, mindössze egy rövid délutánt töltöttünk a település melletti erdőben, de teljesen rabul ejtette a szívünket az Erdélyre hasonlító vidék békéje, csendje, romantikája. Pandémiás kedvenc is lehetne ez a környék: nem ismert, sokak által fel nem fedezett, nem agyonhájpolt útvonalak ezek, egészen közel a fővároshoz - közelebb, mint a Börzsöny...

Geoládászás Vidróczki nyomában, vízesések mentén

Sámsonházáról hazafelé elnéztem Pásztó irányába, és valahogy "hívogatott" a hegy. Mondtam is a családnak, hogy legközelebbre kinézek valami jó kis túrát a Mátra nyugati felében, mert hasonló távolságra van mint a Cserhát keleti lankái, és izgalmas túraútvonalakat tartogat. A Mátra térképet elővéve azonnal adta magát, hogy a Vidróczki-barlang - vízesések - Vörös-kő-bérc - Mocsár-bükki-rét - Mátrakeresztes körön keressek néhány geoládát a gyerekek örömére, és már kész is volt a túraterv. Hűvös, de napsütéses időben indultunk neki, s magunk sem gondoltuk, hogy ennyire szép lesz ez a néhány óra a hegyen.

Rövid geotúra Sámsonháza határában

Végre itt a tavasz! Szeles, de nem túl hideg időt ígértek a hétvégére, ezért beütemeztünk egy egésznapos kiruccanást. Feltétel volt, hogy a célállomás ne legyen sokkal messzebb az otthonunktól, mint 1 órányi autóút, valamint a túra ne legyen túlságosan megterhelő a kicsiknek. Egy FB csoportban írta egy anyuka, milyen nagy élmény volt számukra ez a kietlen nógrádi helyszín, így első helyre ugrott a listámon Sámsonháza, a Buda-hegyi tanösvény. 1 óra 5 perc a házunktól, nincs tömeg, szép az idő, hurrá! Menjünk!

Sziklák és barlangok a Pilisben - újévi körtúra Klastrompuszta mellett

Somlóval zártuk az Óévet, Pilissel kezdtük az Újat, nem rossz! Egy unokatesós túra ráadásul mindig siker -  ilyenkor senki sem nyíg, hogy mennyi van még hátra, hanem azon versenyeznek, ki az első... a közös kirándulás nálunk még soha nem sült el rosszul, ezért másoknak is bátran ajánlom, főleg, ha a gyerekek jóban vannak egymással. Néhány kulcsszó összefoglalásként évnyitó túránkról:

SÁR

kilátás

Kémény-sziklák

meredek

CUPPOGÓS SÁR

Leány- és Legény-barlangok

nagyon meredek

meglepetés!!!

SÁR, elesés

kolostorrom

Fekete István tanösvény a Kis-Hárshegyen

Mikor a Pilisi Parkerdő átadta a köznek ezt a régi-új tanösvényt (régi, mert bejáratott turistaútvonalakon halad, új, mert a táblák vadiújak), elhatároztuk, hogy a téli szünetben végigmegyünk rajta. Így is lett, egy szeles napon tettünk itt egy sétát. Azért nem mondanám kirándulásnak ezt a kis kiruccanást, mert a gyerekek aznapi viselkedése nem engedte meg, hogy nagyobb távot tegyünk meg. Ötböl ketten is fellázadtak, és elindultak az autó felé az első kilátó után... kezdődik a kiskamaszkor... (hozzáteszem, a legnagyobb, az igazi kamasz szívesen ment volna tovább).

Ha a három kilátós, Budai-hegyekben tett kirándulásunkra lennél kíváncsi, azt itt találod (ez bizony nem ma volt, hanem 2014-ben, ilyen öreg ez a blog!).

Somló, barátok, koccintás, túra - szilveszteri különkiadás Barangoló-módra

Nehéz év van mögöttünk. A tavaszunk és az őszünk különösen nehezen telt, a bezártság, majd a betegség mellett a második legnehezebbet a közösség, a családi és baráti társaság hiányának elviselése jelentette. Erre rátett még egy lapáttal, hogy tavasszal a szigorú korlátozások és lezárások miatt, ősszel pedig a covidos gyengeségünk miatt szüneteltetnünk kellett a szokásos kirándulásainkat is. Barátnőimmel Skype-on "találkoztunk" nagy ritkán, akikkel immár - kiszámolni is ütős - lassan 27 éve ismerjük és szeretjük egymást. Életem alapemberei ők, nélkülük nem lennék az, aki vagyok. Egyikük félig a Somlón él, somlói borász férjjel mit is tehetne, boldog emberek! :) Skype-os találkozásunk alkalmával említette, hogy a Somlón szokás a helyiek között a közös koccintás szilveszter napján, fent a hegyen. Ekkor felkattant a fejemben a kis lámpás: 

1. Már mióta tervezzük már, hogy elmegyünk a Somlóra!

2.  Nincs szilveszter napjára semmi különösebb tervünk.

3. Nagyon hiányoznak a barátaink!!

4. Szabadban tudunk találkozni kockázatok nélkül, kirándulás keretei között.

5. Az autót sem ártana megjáratni kicsit hosszabban, a múltkor lemerült az aksink, mert mindössze néhány kilométereket mentünk vele egész decemberben itt, a kerületünkben.

Megyünk a Somlóra szilveszterkor! 

Így is lett.

Utcanévtáblák rétek és nádasok mentén - séta a Felsőrákosi-réteken

Régóta terveink között szerepelt ennek a tanösvénynek a bejárása, legutóbb pedig akkor gondoltam rá, hogy végre tényleg elmegyünk, mikor beindították idén ősszel a vonatjáratot Újpest állomás és Rákos között. Nagyon szerettem volna vonattal érkezni, és vonattal hazamenni. Csakhogy megnéztem, mennyi lenne gyalog az állomástól a Túzok utca, és azonnal lebeszéltem magam arról, hogy öt gyerekkel ebben a saras-esős időben legyalogoljuk a kiépítetlen Keresztúri út mentén ezt a távot. 

Vértesi panoráma és visszhang egy helyen

Ma, ahogy megsimogatta arcomat a meleg őszi napsugár, arra gondoltam, hogy ideje már megírnom a pontosan négy héttel ezelőtti kirándulásunkat a Vértesben. Hasonlóan szép időben gyalogoltunk egy bakancslistás tanösvényen, de a koronavírus miatt nem tudtam korábban megosztani Veletek élményeinket. Mert igen, október 15-én kidőltem, nyolc napig feküdtem elkülönítve, mint egy darab fa, további 8 napig hullámzó jobb és rosszabb létekben lábadoztam, majd a harmadik héten tértem vissza valódi önmagamba, igaz, lassacskán és csak módjával. A harmadik hét végére pedig kaptam egy klassz kis arcüreggyulladást, mintegy utóhatásként, így most antibiotikumot szedegetve próbálok sokat pihenni és újra gyógyulni. Meg kell mondjam, már nagyon elegem van a sok kötelező fekvésből - aki ismer, tudja, mennyire tevékeny vagyok - aztán ilyenkor mindig elszégyellem magam, hiszen olcsón megúsztuk, és nem adtuk tovább idősebb szeretteinknek. Szóval voltaképpen hálás vagyok, hogy nem kerültünk kórházba és miattunk nem halt meg senki. Ugrok vissza egy hónappal ezelőttre: Vértes, Csákberény, Gróf Merán Fülöp Múzeum és Panoráma tanösvény - egy csodás helyszín, ahol lehet tanulni, játszani, kirándulni - és egy nagyot üvöltözni!