Nem erőltetek minden programot, és nem gondolom, hogy minden családtagomnak le kell nyomni a torkán azt, amit ő nem akar. Ezért ezen a meleg nyári napon, mikor a délutáni pihenő ideje alatt sétálni szerettünk volna a kellemes, árnyas Rippl-Rónai birtokon, és a nagyfiaink közölték, hogy ők márpedig NEM kíváncsiak egy számukra ismeretlen festő műveire ebben a hőségben... nos összenéztünk a férjemmel. És döntöttünk: kettéválunk. Ő (egyébként örömmel :) ) ment egyet autókázni a kicsikkel, akik elaludtak és a két nagyfiúval, akik meg ugye nem akartak bejönni. Én pedig kézenfogva a lelkes hatéves kislányunkkal, beléptem a kaposvári Róma-hegy talán legszebb kertjébe.
Jó helyen vett villát Rippl-Rónai - téli szezonban egyébként Budán, a Kelenhegyi úton tengette napjait - és a telek sem kicsi, így aztán itt tényleg el lehetett tölteni a nyarakat. A kis vincellérházból lekanyarintott egy szobányit a maga javára, két hatalmas ablakot tetetett be - ezek még ma is az eredeti üvegek!!! - s itt festegetett, dolgozott.
 |
| Tapintható térkép a területről. |
 |
| A művész kedvenc fenyői közül ma már csak egy áll. |
A Látogatóközpont új épületében lehet megváltani a jegyeket. Ebben az épületben kapott helyet a háborúban megsemmisült, gyönyörű szecessziós Andrássy ebédlő. Különleges darabok másolatait láthatjuk ebben a helyiségben. Az alagsorban egy időszakos kiállítótér található, ezúttal a művész rajzaival volt teli.
 |
| A Látogatóközpont kétszintes, és ezért jóval nagyobb, mint ahogy elsőre tűnik. |
 |
| Az Andrássy-ebédlő egy részlete. |
 |
| Nem mertem vakuzni... Pedig a Róth Miksa üvegablak-rekonstrukción kívül a szecessziós bútoralkotás remekeit láthattuk a teremben. |
 |
| Kiállítás az alagsorban |
 |
| Szobrok, "kerengő". |
A kerti kis műtermet őrző hölgyet érdemes faggatni, kedvesen mesél történeteket a művészről, családjáról. Velünk azt az információt is megosztotta, hogy a kertben látható bronz szobrot az az idős néni adományozta a múzeumnak (illetve az ő pénzéből készült), akivel 10 évvel ezelőtt még mi magunk is találkozhattunk, mikor 2008-ban erre nyaraltunk. Akkoriban ő ücsörgött itt a műteremben, és ő szórakoztatta történeteivel a látogatókat. A néni a család szolgálatában, alkalmazásában állt ifjú korában, és a művészt már nem, de feleségét, Lazarine-t, jól ismerte.
 |
| A bizonyos bronzszobor, melyre halála előtt az említett néni adta a pénzt. Háttérben a felújított emlékház. |
 |
| Egy kép arról a helyről, ahol éppen állsz... nem mindennapi élmény ebbe belegondolni. |
Sajnos az emlékházban csak fotójeggyel lehet fotózni, amit a recepción nem váltottam meg, ezért beltéri képekkel nem szolgálhatok. Sok-sok festmény, eredeti bútordarab és használati tárgy emlékeztet arra, hogy milyen lehetett a festő korában ez a szép épület.
Én magam azt gondolom, hogy ez a látványosság kihagyhatatlan, ha Kaposváron jár a család. Láthatjátok, hogy ezúttal mi is csak részben, nem teljes családdal láttuk a szépségeket.
A megbeszélt időpontnál néhány perccel később értünk ki a kapu elé, ahol már várt minket a lelkes autós csapat. Irány a Virágfürdő! felkiáltással vágtunk neki a délután hátralevő részének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése