Merzse-mocsár újratöltve

Ritkán, de előfordul velünk, hogy visszamegyünk valahová, ahol már korábban jártunk. Persze minél kisebbek a gyerekek, annál kevésbé lesz emlékük arról, hogy valaha egyáltalán megfordultunk a helyszínen... pedig pontosan 3 éve tényleg körbesétáltuk a Merzse-mocsarat, ám még a nagyobbak is alig-alig emlékeztek rá. Sebaj, van új kilátó - amit szerettem volna Nektek lefotózni - csodás az idő, és ezek szerint az emlékek is frissítésre szorulnak, nosza, rajta, indulás!

TÉRKÉP a bejegyzés végén!

A Rákoskerti Vasútállomás mellől indul a hivatalos tanösvény túra, ám mi ezúttal is bemerészkedtünk a Merzse parkolójába. Bizony, néha azt gondoltuk, beleragadunk a földúton található egyik mély pocsolyába..., de hűséges Galaxynk állta a sarat - szó szerint! Kisebb autóval nagyobb esőzés után inkább hagyjátok a kocsit a vasúti parkolóban. Többet kell gyalogolni, kb. 20 perccel, de nem kockáztattok. 

Útbaigazító tábla a Rákoskerti Vasútállomásnál. Kövessétek a ZÖLD BÉKÁT!

A Merzse parkolóján túl tényleg teljesen TILOS továbbhajtani. Olyannyira vegyétek komolyan, hogy ellenőrzik rendszeresen a területet, ott jártunkkor is a helyszínen dolgozott egy természetvédelmi őr. 

Természetvédelmi őr munka közben (talán fészkeket ellenőrzött?).

Mivel az első állomás a vasútnál volt, itt rögtön a kettes és a hármas számúval kezdhettek (nagyon közel vannak egymáshoz, és a hármas számú miatt egy kis kunkort kell tenni jobbra, de aztán a másik irányba kell továbbindulni - a táblákon szereplő térkép segít!). 

Itt lehet hagyni az autót. Háttérben a szakember jó magas dzsipje - ő könnyedén
behajtott a földúton, mi már nem annyira...

A táblák nem változtak, de mivel hála Istennek nem rongálták meg őket, egyelőre nincs is szükség a megújulásukra: szépek, igényesek, informatívak.

A forgatható tábla a kicsik kedvence.

Indulás!

Ősz a nádasban és a telepített kocsányos tölgyesben. 

Jól esik a séta a kismamának. :)

A jelek sem változtak...

Kihagyhatatlan szórakozás!

Íme a szép új kilátó.

Az új kilátó a mocsár területének szélén helyezkedik el (a korábbi madárvártához pallósoron jutott be az ember a nádasba), lépcsője igen meredek, de nem olyan vészes, mint a dinnyési kilátó volt.

Viszonylag meredek lépcső felfelé, kicsikkel csak
óvatosan!

Megéri felmenni: csodás a kilátás! Szerencsénkre ebben az időszakban
bőségesen van víz a mocsárban, így nyílt vizet is bőven láthattunk.

Nézelődés. Ősszel és télen a délelőtti órákban van esélyetek madarakat szemlélni.

A terület nagy része nádas.

Tízórai a kilátó tövében.

Egyik gyermekünk tízórai alatt már remegett, úgy fázott, ezért a rövidebb utat választottuk vissza az autóhoz, azaz megfordultunk. Legutóbb megkerültük a kisebb körön a mocsarat, az is kalandos volt. Emlékszem, akkor nagyon tetszett a gyerekeknek (és nekünk is), hogy fővárosunk területén gyaloglunk, mégis egy mocsarat kerülünk meg úgy, hogy a séta vége egy cukorrépa földön vitt! Cukorrépát idén is termesztenek a mocsár mellett.

Itt egy kis áttekintő térkép a területhez. Ha kisebbekkel mentek, és sikerül beevickélnetek a földúton a közelebbi parkolóig, akkor a kis körön mindössze kb. 3 km-t gyalogoltok. Amennyiben nagyobb gyerekekkel mentek, és időtök is engedi, akár 8-9 km-t is megtehettek a tanösvény nagy körén. 

Kattints a nagyobb felbontásért!