Bunkertúra Lovásziban és a környékbeli látnivalók gyerekekkel

"A lovászi bunkertúrát mindenképpen ajánlom!" - mondta már a telefonban Éva, a mi kedves kerkaszentkirályi szállásadónk. Bunkertúra? Utána Kantin és Macimúzeum? Érezhető volt, hogy bejáratott helyek, Lovásziban ezeket nézi meg, próbálja ki, aki odamegy, no de bunker? Mit nézzek egy bunkeren? És a gyerekeknek miért lesz izgalmas? De tudjátok, én mindig hallgatok a helyiekre. Már annyiszor bebizonyosodott, hogy így kell tenni, ők tudják, látnivaló szempontból biztosan igazuk van. Úgyhogy szépen teljesítettem a "házi feladatot": felhívtam Simon Andrást, a Lovászi Bunkermúzeum hivatásos vezetőjét, és megbeszéltem vele egy időpontot. Egy pár is velünk tartott, remélem, nem zavartuk őket a gyerekek rohangászásával. 

Lovásziban egy olajbányász üzemet működtettek. Sok fúrás történt Zalában, de itt volt az egyik legsikeresebb a próba: a kitermelés már a két háború között elindulhatott és erre ráépült egy komplett üzem és egy teljesen új kisváros is kinőtt a földből. A telepen "aranyat érő" tudással rendelkező mérnökök is laktak családjaikkal. A bunker valójában azoknak az embereknek épült, akik egy esetleges atomháború után az olajkitermelés újraindításában elsődleges szerepet játszhattak. A bunker ennek megfelelően nem a teljes lovászi lakosság befogadására készült, döbbenetes belegondolni ebbe egyébként. Ide is csak a bizonyos szempontból kiváltságosok kerülhettek volna be, ha szükség lett volna rá. 

A házakat, melyeket a telepen dolgozóknak építettek, ma is lakják.

Bejárat a föld alá.

A légópince eleje ma múzeumszerűen van kialakítva.

Ilyen táblákon olvasható rengeteg infó az olajbányászatról.

Interaktív bemutatóhely.

András mindent türelmesen elmagyaráz.

A bunker egy része fel van újítva, és az egyes megállókban érdekességeket olvashatunk a kőolaj keletkezéséről, a kitermelésről. Aztán ahogy haladtunk beljebb, egyre érdekesebb sztorik következtek, az ide tervezett wc és terve például elkápráztatta enyéimet, így hát azt a kisfilmet kétszer is végig kellett néznünk. András nagyon sokat tud a bunkerről és Lovásziról, öröm hallgatni, és látszott, hogy még tudna mesélni mindenhol, de a vendégek szellemi befogadóképessége is véges. 

A bizonyos WC-k... 

Nyomasztó érzés belegondolni:
heteket terveztek idelent támadás
esetén eltölteni.

Családi fotó a bunkertúra végén.

Kijutottunk! 

Infótábla

Itt a bunker tetején sétálunk - a helyiek veteményesei "takarták"
be a fontos létesítményt. 

Mikor véget ért a séta a föld alatt, egy másik kijáraton hagytuk el a pincerendszert, mint ahol bementünk. Nagyon fontos tehát, hogy végig a csoporttal maradjon mindenki, mert könnyen előfordulhat, hogy bent ragad a bunkerben, aki lemaradt, és akkor bizony baj van, hiszen térerő sincs odalent. 

A Vasfüggöny Múzeum csepp épülete.

A Vasfüggöny Múzeum egy ici-pici házikó egyetlen szobával, ahol a kivetítőn néztünk meg rendkívül jól sikerült, a gyerekeket is lebilincselő animációs filmeket többféle témában. Akad néhány tárgy is, melyek a kor emlékei. A bunker látogatása nélkül nem lenne nagy élmény, de így, azt kiegészítve nagyon helyes kis befejezése a bunkertúrának.

Vetítésre várva a múzeum kis helyiségében.

Az amerikai mintára épült 
mérnökházak alaprajza.

A gyerekeink közül a kisebbek már húzogatták a kabátunk szélét, hogy mennyire éhesek, jól van, jól van, megyünk a Kantinba! Mindenképpen kipróbáljuk! Ez a helyiek számára oly fontos - mint utóbb megtudtuk, ún. gasztrokocsma - nagy hírnévnek örvend. Akivel csak találkoztunk, mindenki javasolta, megkérdezte kipróbáltuk-e már, örvendezve hallgatta, hogy a Kantinban ebédelünk majd.

A Kantin a lovászi strandfürdő mellett található.
Hatalmas teraszán nyáron kényelmesen lehet hűsölni.

Téli fények, karácsonyi dekorok.

Csodás hangulat!

Finom ételek :)

Babgulyás - utána már nem volt éhes, aki ette!

Prósza

A hely nagyon hangulatos, az árak igazán barátiak és az ételek... hát nagyon jól beebédeltünk, degeszre ettük magunkat egy-egy fogással az egyszerű de nagyszerű helyi specialitásokból, és minden nagyon finom volt! Értem már, miért mondta, ajánlotta mindenki ezt az éttermet, a helyiek is vitték sorra az ebédeket haza dobozokban. 

Menüsor és az árak. Az A3-as méretű, kihajtogatható
óriásmenü nem a legpraktikusabb megoldás. 

Lovásziban egy dolog maradt hátra: a Macimúzeum. Ezt a pici bemutatóhelyet egy néni üzemelteti, saját költségén, saját örömére. A macik gyűjtését néhány évvel ezelőtt kezdte, és maga is meglepődött, mekkora sikere van a rengeteg medvének egy rakáson. Az iskola valaha volt gondoki lakását béreli most az önkormányzattól, és nem szed belépőt, adakozni lehet a látogatás után, ki mennyit gondol. 

A lovászi suli épülete.

Macimúzeum bejárat

Jegesmedve gyűjtemény

Teddy-k

Életképek macikkal

Szerettük volna megnézni Szécsiszigeten a Kerka Vízimalom Múzeumot, de sajnos zárva találtuk. A kastélyig nem kanyarodtunk el, a gyerekek nem szerették volna, és ezúttal nem erőltettük. 

Bivalyrezervátum a malom mellett.

Gyönyörű, felújított épület.

 Hangulatos tó partján fekszik.

Kár, hogy nem találtuk nyitva! Kávézója is van.

Volt viszont egy közös vágyunk, ami még belefért a napba, akármilyen rövid is egy január eleji nap. Még fel tudtunk kanyarodni a Vétyemi Ősbükköshöz. Mentünk,amerre vitt a GPS, és egyszer csak megláttuk a táblákat, és más parkoló autó is jelezte, itt, ezen az erdei ösvényen kell majd bemenni. Ha idáig feljössz kocsival, nem lesz sok, de ha a tormaföldi "Centrál Park"-nál hagyod a kocsit, azért több kilométeres túrává nő a séta. 

Mi a könnyebb utat választottuk, különösen az erősen lemenő nap fényében tűnt ez jó döntésnek. Az ősbükkös ősi, legalább 200 éves fáit táblák jelölik. Ezeknél megálltunk, és nem csak fotózkodtunk. Hanem bizony ölelkeztünk is. A fákkal. :) Elmondhatatlan élmény, tudtam volna ott állni órákat. Megszűnt az idő, a tér, egybeolvadtam a természettel. Korábban azt gondoltam, ilyen hülyeségeket, mint a faölelgetés csak olyanok csinálnak, akik megboldondultak. Most, hogy kipróbáltam, elmondom őszintén: a faölelgetés teljesen OK. Nyilván nem fogom otthon a kis csersznyefánkat átkarolni, ezt azokkal a nagy erdei fákkal lehet megtenni, amelyek már benne vannak a korban. 

A vétyemi erdei pihenőnél

Eligazító táblák.

Az Ős-Vezér nevű fánál.

Uzsonna lemenő nap fényében.

A Vörcsök-hegyi kilátóba felmenet értetlenül meg álltunk a közelében. Ugyanis jelenleg rendesen, "gyalogúton" megközelíthetetlen. Az egyik nyaraló úgy épült, bővült, és tulajdonosa úgy hordta szét a sittjét, hogy egyszerűen nem lehet normálisan közel jutni a kilátóhoz, csak már meglévő kerteken és kerti ösvényeken keresztül. Senki nem volt a szőlőhegyen, így hát begyalogoltunk a kertekbe, és szépen felmentünk a kilátóba. Ugyanakkor végig volt egy olyan rossz érzésem, hogy most valakinek a telkén járunk! Hogy létezik ilyen?  

Vörcsök-hegyi kilátó

Szőlőhegyre épült, a kilátás gyönyörű.

Összességében nagyon tudom ajánlani a Lovásziban és környékén töltött napot: próbáljátok ki ti is, járjatok a nyomunkban bátran, nem fogjátok megbánni! Reméljük, a lovász strandfürdő nem zár be örökre - 2023 nyarán sajnos nem nyitott ki - és így még teljesebb lehet egy nyári nap élménye Lovásziban. 

Kerka-völgyi sorozatunk többi epizódját itt éred el:

Szállásunk a Kerka-völgyi Vendégházban

Egy rövid nap Lendván és környékén

Szeretnél havonta friss, tartalmas információkat kapni barangolásainkról, kirándulásötleteinkről, múzeumlátogatásainkról, jó szállásokról? Iratkozz fel hírmagazinunkra:

BARANGOLÓ HÍRMAGAZIN FELIRATKOZÁS