Az igazság az az, hogy végül a Trojmezná sem fért bele. Leírtam, miért, olvass tovább. Térképet pedig a cikk végén találsz.
Úton a hegy felé - Horni Planá kilátója
Mielőtt azonban bevetettük volna magunkat bakancsostul a Cseh Erdőbe, még megálltunk az útbaeső kis városban, Horni Planában, hogy megmásszuk azt a kilátót, amit már előző nap is láttunk a kompról. Alatta van egy nagy szarvasfarm is!
 |
| Horni Planá kilátója, két irányból is megközelíthető. Mi a BMX pályáig felmentünk kocsival a városka központja felől. |
 |
| Lélegzetelállító kilátás a Lipnói-tóra. |
 |
| Ne hagyjátok ki ezt a panorámát! |
Nova Pectől a gleccsertóig
Nova Pec - Láz nevű településen van egy turistaparkoló. Ne felejtsetek el egész napos parkolójegyet venni! Mi itt vettük át a túrabakancsunkat, majd indultunk el izgalmas kirándulásunkra.
 |
| A nagyobb képért kattints a fotóra. |
 |
| A hegyi turisták hivatalos parkolója Nova Pec - Láz szélén. Parkolódíjas autómata van, nehogy kihagyjátok reggel a napidíj rendezését! Nem nagy összeg, a három órás díj és a napidíj között már nincs is szinte különbség. |
 |
| Útvonalvariációk a csúcsig. |
 |
| A falu végén az egyik utolsó házikó. |
 |
| Túrára fel! |
 |
| Séta a híres Schwarzenberg-csatorna mentén, a cikk végén olvashatod érdekes történetét és jelentőségét. |
 |
| Csehországban a hegyi büféket, pihenőket boudának hívják. |
 |
| Egy idő után a terep átváltott közepesen nehéz kategóriába. |
 |
| Olykor megálltunk fotózni a tájat. |
 |
| Plesné Jezero - Gleccsertó a sziklák alatt. |
A gleccsertótól a Plechy-ig
Megérkeztünk a Plesné Jezero-hoz. Itt családok piknikeztek, bringatúrások végállomásaként több csoport kiizzadva tartott itt tízórai pihenőt. Pólók száradtak a sziklákon, a biciklisták jól megizzadtak, mire felértek.
 |
| Az én fotótudásom nem tudja átadni, mennyire szépséges ez a hely. A hatalmas sziklák a természet hatalmáról mesélnek. |
 |
| Tavi töri |
 |
| A tó 1000 m-en (tehát Kékes magasság), a Plechy 1376 m. |
A tó többeknek a végállomás, innen már visszafordulnak a kisgyerekesek, idősebb turisták, okkal.
Mert ezután következett a lihegős, mászós, nehéz szakasz. A szintvonalak alapján tudtuk, ez nem lesz gyalog galopp, de azért nem akartuk elhinni, hogy a mapy.com szerint 1.5 óra még a csúcs. Hát olyan közel van! Igen ám, de tényleg nehéz terepen, és nagyon meredeken kell felfele lépkedni, minden egyes lépésre odafigyelve.
Közben pedig adódnak kilátópontok, ahol megáll mindenki. Gondolom a mapy.com átlagokból számítja ki az időt, és a sok megálló, plusz a nehéz terep átlagban tényleg kiadja a több mint egy órás felfelé lihegést.
 |
| Az egyik híres kilátópontnál mindenképpen érdemes megpihenni. Szükség is lesz rá! |
 |
| Szikla, fenyő, fenyő, szikla. És mindez iszonyatos meredek falakon. |
 |
| A Cseh Erdő, azaz a Sumava és a Plesné Jezero, háttérben a Lipnói-tó is felsejlik! Csudaszép...! |
 |
| A Šumava költőjeként is emlegetett Albert Stifter emlékműve ez az obeliszk. Műveiben különösen sokszor megörökítette a Cseh-erdő vidékét. |
 |
| Már majdnem a csúcson! |
A Plechyn, azaz a Plöckenstein csúcsán
Végre felértünk. A csúcson rajtunk kívül alig voltak, tán még 3-4 ember elszórtan.
Micsoda sziklarengeteg! Ez a szó jutott eszünkbe. Mintha óriások dobáltak volna össze kavicsokként sziklákat - az útra. Hatalmas sziklákat, amiket nem egyszerűen megkerülsz, hanem egyesével megmászol. Itt aztán kizárt a 4 km/h-ás turistatempó. A pár száz méterre található Trojmezná, a Hármashatár - ebben a pillanatban összeállt a fejünkben - nem 5-10 percre van, mint mi gondoltuk, hanem még további 40-60 percre! És még vissza is kell jönni! De hiszen ezt a pluszidőt nem számoltuk bele a napunkba...! És vihar is közeleg...! Húha, mi legyen?
Mindenesetre örömködtünk egyet, hogy a Plechyre sikerült feljutnunk, és miután lőttünk néhány fotót, nekiálltunk falatozni.
 |
| Aki ügyes, felmászhat erre a padra. |
 |
| Nagy öröm, hogy itt lehetünk! |
 |
| Holtfák, megdöbbentő látványuknak utána kellett járnom. |
 |
| Pecsételőpont a keresztnél. |
A Plechý csúcsa körül első pillantásra szinte kísérteties látvány fogad: ezüstszürke, csupasz lucfenyőtörzsek merednek az ég felé, mások egymásra dőlve hevernek a hegyoldalban. Ennek muszáj volt kicsit utánaolvasnom: mi ez a jelenség?
A fákat elsősorban a szúbogár – a lucfenyő kérge alatt élő betűzőszú – tömeges elszaporodása pusztította el, amelynek kedveztek a kilencvenes évektől gyakoribb meleg, száraz nyarak és a nagy szélviharok által legyengített vagy kidöntött fák.
A „holt erdő” elnevezés azonban csalóka: ami távolról pusztulásnak látszik, valójában az erdő természetes megújulásának egyik szakasza. A kidőlt törzsek lassan korhadva vizet és tápanyagot tárolnak, gombák, rovarok és mohák sokaságának adnak otthont, felszínükön pedig már új lucfenyők sarjadnak – a kutatások szerint éppen az elhalt faanyag kínálja számukra az egyik legkedvezőbb csírázóhelyet. A Plechý holtfái ezért nem egy végleg elveszett erdő maradványai, hanem egy olyan erdőé, amelyet az ember helyett ismét a természet formál: a csupasz törzsek között már ott növekszik a következő erdőnemzedék.
A rettegett vasfüggöny nyomain: gerinctúrával indul a lefelé út
Mivel mindenhol, ahol lehetséges, szeretünk "körbe menni", itt is természetesen másik útvonalat választottunk lefelé, mint felfelé. És milyen jól tettük! Olyan panorámás útszakaszon haladtunk a sárga úton, hogy szinte lépésenként kellett megállnunk fotózgatni!
 |
| Bal lábad Csehországban, jobb lábad Ausztriában. |
 |
| Ez az útvonal gyerekkorunkban abszolút megközelíthetetlen volt: maga a vasfüggöny vonala. |
A Plechý gerincén ma szabadon követhetjük a cseh–osztrák államhatárt: a keskeny turistaút mellett sorakozó határkövek között haladva valóban előfordul, hogy az egyik lábunkkal Csehországban, a másikkal Ausztriában állunk. A kommunista Csehszlovákia idején azonban egy átlagos kiránduló nem juthatott el ide. Az 1950-es évektől a nyugati határ mentén több kilométer mély, engedélyköteles határsávot alakítottak ki, amelyet fegyveres határőrök ellenőriztek; ebbe a Plechý, a Plešné jezero és a környező erdők is beletartoztak. A vidék tehát valóban a vasfüggöny része volt, ám fontos pontosítás, hogy a szögesdrótból, jelzőberendezésekből és őrzött nyomsávból álló műszaki zár többnyire nem pontosan az államhatáron, hanem attól csehszlovák területen, akár kilométerekkel beljebb húzódott. Maga a gerinc és a tó közötti erdőség így a kerítésen túli, szigorúan őrzött „tiltott földdé” vált, ahová évtizedeken át csak a határőrség és néhány külön engedéllyel rendelkező ember léphetett be. A rendszerváltás után megnyitott út ezért nem csupán látványos határtúra: annak a különös élményét is adja, hogy ma szabadon járhatunk ott, ahol alig néhány évtizede már a puszta jelenlét is tiltott volt.
 |
| Sziklán az "új" földréteg és a moha. |
 |
| Leértünk a fenyőerdők szintjére. |
Itt lefelé egy dolgunk volt a táj csodálatán kívül: minden lépésre figyelni. Bokatörő, sziklás ösvény vezetett lefelé, olykor meg is kellett állnunk, hogy kikattintsuk a térdeinket, kicsit pihentessük tagjainkat.
Schwarzenberg-csatorna: a vízi út, amely összekötötte a Moldvát a Dunával
Aztán leértünk, a Schwarzenberg-csatorna szintjére. És itt ismét egy nagyon érdekes "ínyencség" vonta el a figyelmünket! Ennek a csatornának olyan érdekes története van, hogy akár külön cikket, sőt könyvet is megérne...
 |
| Túraútvonal a Schwarzenberg-csatorna mentén. |
A Schwarzenberg-csatorna ugyanis a Šumava egyik legkülönlegesebb műszaki emléke. Josef Rosenauer erdőmérnök a 18. század végén szinte őrültnek tűnő tervvel állt elő: a nehezen megközelíthető hegyvidéki erdők fáját egy mesterséges vízi úton át kellene juttatni az európai vízválasztón, a Moldva vízgyűjtő területéről a Duna felé. A csatorna első, 39,5 kilométeres szakaszát több mint ezer munkás építette meg 1789 és 1793 között, később pedig további tizenkét kilométerrel és egy 419 méteres alagúttal bővítették. Legnagyobb bravúrja a gondosan kiszámított, mindössze körülbelül kéttized százalékos lejtés elegendő volt ahhoz, hogy a víz magával vigye a méteresre darabolt tűzifát a Große Mühl folyóig, onnan pedig a Dunán tovább, egészen Bécsig. A csatorna ezzel két nagy európai vízrendszert, sőt két tengeri vízgyűjtőt kapcsolt össze: a Moldván és az Elbán keresztül az Északi-tenger, a Dunán át pedig a Fekete-tenger medencéjét.
 |
| Ipartörténeti jelentőségű építmények a Schwarzenberg-csatorna alagútjai. Itt pl. egy patak és a csatorna "keresztezi egymást", két szinten! |
 |
| Úgy érzed, felfelé folyik a víz, de nem: csak a látvány becsapós. |
A hegyoldalban futó csatorna öröksége
A Schwarzenberg-csatorna nem csupán mérnöki bravúr volt, hanem alapjaiban változtatta meg a Šumava életét. A korábban szinte hozzáférhetetlen erdők fája értékesíthetővé vált, az építkezés és a faúsztatás pedig munkások ezreinek biztosított megélhetést, új települések és erdei munkásközösségek létrejöttét segítve. A csatorna működéséhez a környező patakok és víztározók vizét is felhasználták: a Plešné jezero (az imént látott gleccsertó) gátját például megemelték, hogy a tóból szükség esetén többletvizet engedhessenek a rendszerbe. Mintegy száz év alatt megközelítőleg nyolcmillió köbméter tűzifát úsztattak le rajta Bécs irányába. Wow! Ma már nem ipari vízi út, hanem az erdőben kanyargó különleges történelmi emlék: partján gyalog- és kerékpárutak vezetnek, több helyen láthatók az egykori zsilipek, vízátereszek, kőfalak és az alagút díszes kapuzatai, ünnepi alkalmakkor pedig még ma is tartanak látványos faúsztatási bemutatókat.
 |
| Egészen különleges hangulata van a Schwarzenberg-csatornának! |
 |
| A bemutatón csak kisebb fákkal illusztrálják, hogy működött a csatorna, de a valóságban egészen nagy szálfákat is leúsztattak itt. |
 |
| E két két forrása: Lidovky.cz |
Étteremajánló a Lipnói-tó partján
Ahogy leértünk a hegyről, és beszálltunk a kocsiba, hatalmas vihar kezdődött! Mekkora mázli, hogy nem odafent ért minket...! Ha mégis elindulunk a Trojmezná, a Hármashatár felé, bizony elkap..., úgyhogy nagyon örültünk, hogy így döntöttünk.
Estére kitisztult az idő, így a szállásunktól néhány méterre található Lokálka nevű étterembe nagyon kellemes volt megérkezni. A korábbi vihar miatt teljesen üres volt a terasz, még érezni lehetett az esőáztatta növények illatát, és mi pedig farkaséhesen ragadtuk magunkhoz a bisztróétlapot.
 |
| Kilátás a Lokálka teraszáról |
 |
| A gyorsan megérkező, finom hamburger jót tett a hangulatunknak. |
 |
| Mire megettük, bealkonyodott. Ez a kép is a Lokálka teraszán készült. |
 |
| Ez pedig a szállásunk előtti partszakasz naplemente után. Még fürdödtünk egyet a selymes vizű Male Lipno-ban lefekvés előtt. |
 |
| Térkép a gyalogtúránkról, kb. 16 km-t tettünk meg, ennek egy nagy része könnyű, kevés közepes, és néhány km nehéz szakaszt is tartalmazott. Túrabakancs nélkül NEM indulnék el. |
Szeretnél havonta friss, tartalmas információkat kapni barangolásainkról, kirándulásötleteinkről, múzeumlátogatásainkról, jó szállásokról? Iratkozz fel hírmagazinunkra:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése