Ahol együtt lélegzel a természettel: Gejzír Vendégház, Tihany

- TÁMOGATOTT TARTALOM - 

- Szálláshelytesztelés meghívásra - 

Az együtt lélegzésnek van egy hatalmas ereje. Mással együtt lélegezni, azonos ritmusban: erőt merítünk, támogatjuk egymást, kifejezzük az összetartozást. Ezen a helyen, a tihanyi Cserhegyi dűlőn ezt az együtt lélegzést éltem meg - az Anyatermészettel. Olyan volt itt lenni, mintha leültünk volna egymás mellé, a Természet és én, megfogtuk volna egymás kezét, és felvettük volna egymás légzésének a ritmusát. Be-ki. Megnyugvás, béke, erő. Mert ahogy megérkeztünk, az minden volt, csak nem nyugalmi állapot. Hihetetlen napok sorakoztak mögöttünk. Mikor Mariannával, a ház tulajdonosával januárban egyeztettük az időpontot, a háborúnak még a gondolata sem merült fel egyikünkben sem. Mire megérkeztünk az előre megbeszélt napon, az Ukrajnából menekültek már egy hete ömlöttek be az országba, túlvoltam egy komolyabb adománygyűjtési etapon, mindeközben folyamatosan azon gondolkoztunk, hogyan tudnánk valakit befogadni, hogy ilyen módon is segítsünk. A híreket olvasva úgy éreztem, mérgezik az elmém a sorok, és már nem bírom elolvasni a következő rémületes borzalmat. Ilyen állapotban gurultunk be a Cserhegyi dűlőre. És kisimulva jöttünk haza. Szigorú hírstopot tartottam, barangoltunk a környéken, esténként társasoztunk a házban talált játékokkal, és jókat nevettünk. Néha kimentünk a ház elé vagy mögé, kiszellőztetni a fejünket, ilyenkor aztán még inkább megéltem ezt az együtt lélegzést. A természet közelsége gyógyít.

Instant Eger - egyetlen nap, öt gyerek, nyolc óra

Vár vezetéssel és kiállításokkal, ebéd a Palacsintavárban, Várfal sétány, Gárdonyi Emlékház játszótérrel, Dobó tér, EgerEye és a nap végén nyúlfarknyi Noszvaj 

Ritkán, egyre rikábban adódik, hogy van egy olyan szabad hétvégi napunk, amikor mind az öt gyerekünk ráér és családi program sincs betervezve! Mikor már látszik, hogy alakul egy ilyen nap, igyekszem "befoglalni" barangolásra. Február harmadik hétvégéjén Eger városát vettük célba, és villámlátogatást terveztünk: Egri Vár, séta, ebéd, Várfal sétány, Gárdonyi Emlékmúzeum, Dobó tér és egy nagyon rövid átruccanás Noszvajra - ennyi fért egy napba.

Szülőprogram ajánló - Az unoka c. film

Régen ajánlottam már szülőprogramot. Több oka is van annak, hogy mostanában ez egyáltalán nem került fókuszba a blogon. Az egyik legjelentősebb, hogy mi is alig-alig jutunk el kettesben bárhová, mióta felütötte a fejét a covid. Azaz lassan két éve. Minden alkalomnak extrán örülünk, minden apró, kettesben történő kimozdulást nagyon megbecsülünk, már előre várunk. Így volt ez Az unoka című film esetében is. Az ötödik hullám éppen kibontakozni látszódott, mikor elkezdték játszani a filmet a mozik, pedig még a naptáramba is felírtam a január 6-át, a bemutató napját. Hogy miért volt számomra olyan fontos egy magyar film megjelenése a mozikban? Azért, mert a rendezőt személyesen ismerem: Kristóf osztálytársam volt hat teljes éven át az Apcázai Gimnáziumban. Számomra ő egy fontos ember, még akkor is, ha nem vagyunk hátbaveregetős jó barátok, hanem amikor nagy ritkán találkozunk, jót beszélgetünk. Talán azért, mert ismerem őt, talán azért, mert hasonlóan gondolkodunk, nagyon megérintett a film mondanivalója és mély nyomokat hagyott bennem. 

Új kilátó a Naplás-tó mellett és az óriáscsúszdák kipróbálása - mindez a 16. kerületben

Szilveszter napja volt. Csodálatos időjárás, meleg napsütés, már-már tavaszi hangulat. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ilyenkor nekem a lábamba (valójában a fejembe?) általában egyfajta bizsergés költözik, és nem hagy nyugton. Menni kell, ki kell mozdulni, ki a szabadba, irány kifelé! "Ebben az időben bűn bent maradni" szoktam motyogni, és szerencsére már a családom is tudja, hogy ilyenkor engedni kell a bizsergésnek. Néha ellenállnak, de amikor útnak indulunk, már mindenki hálás szokott lenni. Legkésőbb a célállomáson. Szerencsére ezen a napon nem kellett különösen nógatni őket. Két szép kilátó és az óriáscsúszdás játszótér belengetése bőven elég volt a lelkes hangulat kialakulásához. 

Séta a nádasban egy nagyváros "közepén": Székesfehérvár - Sóstó

Az Északi tókör nevű tanösvény felfedezése alkonyati fényekben.

Előző bejegyzésemet úgy fejeztem be, hogy ennyit még nem tekeregtünk soha, hogy egy egyszerű ebédet elfogyaszthassunk valahol. Székesfehérváron majdnem minden étterem zárva van a két ünnep között. Amelyik nyitva: megfizethethetetlenül drága, de mindegy, mert úgyis teltházas. Elmondani sem tudom, hány helyet hívtam fel kétségbeesve, mikor kiderült, hogy a választott étkezde zárva tart. Kódorogtunk az éhes gyerekekkel, s ezúttal a híres előre tervezős énem már másre sem vágyott, mint hogy megpillantsunk végre valami meleg helyet, ahol meleg ételt kapunk... Végül A Juhász Gyula utcában található Grill Pipi mentette meg a napunkat. Mert a gyerekek kezdtek vészesen kiborulni, és nekünk is kopogott a szemünk az éhségtől.  

Kastély a szerelemhez - Nádasdladány megújult kastélya az igaz szerelemről mesél

Egy igen nehéz vizsgaidőszakon vagyok túl, nagyon megterhelő hetek vannak a hátam mögött. Amikor már a hócipőm is tele volt a vizsgamunkámmal vagy a tanulással, elővettem a nádasdladányi fotóinkat és gyönyörködtem bennük egy sort. Napok óta dörzsölgetem a tenyerem, hogy péntek délelőtt végre eljutok a blogbejegyzésig, ami december 28. óta a fejemben tolong, kissé hátraszorulva. 

Hónapokig hangos volt a sajtó és a bloggervilág a Nádasdladányi kastély átadásától. Rengetegen írtak róla, én meg csak bosszankodtam, hogy nem jutunk el. Aztán már tudatosan kerültem a helyet, az információcunami menjen csak le, én majd akkor írok róla, ha nem jelenik meg minden nap egy új cikk a felújításról. A téli szünet végre ideális választásnak tűnt: mind a heten ráértünk egy teljes egész napra - egyre kevesebb ilyen alkalom van ám! - , velünk tartottak az unokatesók és az időjárás is kegyes volt hozzánk, a hideg ellenére tudtunk sétálni a parkban, majd utána Székesfehérváron (Utóbbiról külön blogbejegyzésben fogok írni.). Ráadásul már régen olvastam mások beszámolóit, itt az ideje, hogy én írjak róla!

Pótharaszti sétaerdő és finom ízek a Tántiban

Második karácsony előtti szabadnapunkon a közeli Csévharaszthoz tartozó parkerdőben terveztünk egy kis túrát, majd ígértünk a gyerekeknek egy kis finomságot, amit az Újhartyán mellett nyitott új helyen, a "Tánti házias ízek"-ben fogyasztottunk el. 

Szent Jakab sétány és Eta néni háza Dabason

Szűk két napocska, ennyi jutott idén, hogy kiszabaduljunk a karácsonyi őrületből és kiszellőztessük a fejünket egy teljesen másik helyen, mint az otthonunk. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem - különösen ünnepek előtt - el kell hagynom a házunkat ahhoz, hogy teljesen ki tudjak kapcsolódni. Így nem látom meg az esetleges tennivalókat, így nem furdall a lelkiismeret, hogy még mit kellene megcsinálnom, elkészítenem, így nincs ott a "kísértés", hogy még süssek gyorsan valami finomat. Van viszont friss levegő, új környezet, látnivalók és nagy séták. Társasozásra alkalmas üres idők sötétedés után. Ezek hozzák meg számunkra a valódi pihenést és feltöltődést, így lehet nyugodtan és kikapcsoltan megérkezni a valódi családi Karácsonyba.

Családka Vendégház és Állatudvar

- Támogatott tartalom -

- SZÁLLÁSHELYTESZTELÉS MEGHÍVÁSRA - 

A Családka közelgő nyitásáról egy szakmai Facebook csoport kapcsán már előbb értesültem, mint a nagyközönség. Ráadásul hamar kiderült számomra, hogy a szépen berendezett szálláshely mögött egy profi lakberendező tulajdonos áll - akiugyan abban a lakberendező suliban végzett, ahová immáron másfél éve én is járok. Ízlésvilágunk, kedvenc színeink, igényes bútorokkal kapcsolatos elképzeléseink nagyon hasonlítanak, ezért számomra biztos volt, hogy valamikor szeretném kipróbálni ezt a csudaklassz kis vendégházat a családdal. Nagyon örültem, mikor ősszel Alíz megkeresett, és együttműködést ajánlott. Sajnos a téli szünet előtt egyszerűen nem tudtunk időt kisajtolni erre a látogatásra, de amint beköszöntött a karácsonyi vakáció, azonnal "kilőttünk", hogy Újlengyel felé vegyük az irányt. Szokásos karácsony előtti utazásunk krónikája következik, első fejezetben a szálláshely bemutatásával.

Másfél nap Szandán, barátnőkkel

Ritkán adódik egy nagycsaládos édesanya életében fél hétvégényi idő gyerekek és férj nélkül. Úgy emlékszem, utoljára négy éve voltunk együtt, ezzel a társasággal - gimis barátnőimmel - kapát-kaszát itthon hagyva egy teljes hétvégét együtt, akkor viszont jó messzire szöktünk el, Svájcig meg sem álltunk. Ezúttal nem ültünk éjszakai vonatra, nem jártunk be kristálytiszta levegőjű tájakat, most más szempontok szerint választottunk szállást és úticélt. Az országot a vírus miatt nem akartuk elhagyni, időnk sem volt sok (tényleg mindössze másfél nap), ráadásul egyikünk kisbabája miatt igazán közeli helyet kerestünk, hogy ha bármi lenne, azonnal ugorhasson, ha kell, haza. Spoiler: nem ugrott, hanem kirándult, beszélgetett és ALUDT! :)