2015. szeptember 4., péntek

Karácsony ELŐTT utazni: normális?



Valószínűleg nem az. Büszkén vállalom, hogy nem vagyunk normálisak. 
Mégis, ha valaki megkérdezi, melyik az az időszak, amikor a legjobban szeretem elhagyni a várost, akkor egészen biztosan erre a néhány napra szavaznék. Immáron 3 év tapasztalatával a hátunk mögött bátran állítom, hogy szebb, békésebb, nyugodtabb lett a karácsonyunk ezekben az években, mint előtte volt. 



A tudatos tervezés, az előregondolkodás elengedhetetlen egy ilyen projekt kivitelezéséhez. Ezért is írom most, szeptemberben ezt a posztot, és nem később. 

  • Ha kedvet kaptok, és úgy döntötök, belevágtok, szeptemberben kezdjetek el közösen gondolkodni, tervezgetni, naptárat alakítgatni, szabadságot intézni, szállást foglalni. 
  • Októberben a karácsonyi ajándékokon érdemes eltűnődni, netán beszerezni őket lassacskán. 
  • November hónapra több napra elszórtan osszátok be a lakás nagytakarítását, és a további ajándékok beszerzését. 
  • Decemberben pedig hagyjatok figyelmen kívül mindent, amit nem tudtatok korábban elintézni. Így is lesz elég dolog a gyerekek körül!

Gyaloglunk a siroki vár mellett a Barát és Apáca sziklákhoz.

Megéri felpakolni a családot, és lelépni néhány napra a csendbe. Még meg sem érkeztünk három éve parádsasvári szálláshelyünkre, mikor tudtam, hogy jól döntöttünk, és hagyományt teremtünk e különleges időpontú utazással. A gyöngyösi nagy kereszteződésben álltunk a piros lámpánál, amikor balra tekintve észrevettük az egyik áruház előtt a parkolásra váró autók sorát. 

Arra vártak, 
  1. hogy parkolhassanak egy bevásárlóközpont előtt, 
  2. ahol majd sorban állhatnak a pultoknál, üzleteknél, 
  3. végül a pénztárnál, 
  4. hogy majd kifelé haladva is sorban állhassanak a kocsival. 
Itt, ezen a helyen született meg bennem az a biztos felismerés, hogy ebben a tömeghisztériában sem idén, sem jövőre nem szeretnék részt venni, a karácsony számomra nem erről szól. Az elcsendesülés, a természet adta nyugalom, a tiszta, friss hó és a harapnivaló levegő az, amit szeretnék minden évben megtapasztalni, és megtapasztaltatni a családommal, mielőtt megünnepeljük a Kisjézus születését. 



Valahol a Bükkben...

Szeretnélek biztatni Benneteket, hogy próbáljátok ki legalább egyszer, ígérem, különleges élményben lesz részetek! A városi ember szokásos reakciója ilyenkor a bevásárlás, készülődés, takarítás, rohanás. Ennek okán a turisztikai helyszínek, látnivalók, de az erdők, a hegyek, a turistautak és tanösvények is ÜRESEK. Nincs bennük, rajtuk egy lélek sem. Mélyen beleégett az agyamba az emlék, mikor rajtunk kívül nem volt senki a Kékes-tető szánkópályáján. Vagy mikor a Bánkúti kilátóba csupán a vad szél kísérte utunkat, de egyetlen lélekkel sem találkoztunk menet közben. Vagy mikor a felújított zirci apátságot csak nekünk, a családunknak mutatta be egy idős szerzetes bácsi... Sorolhatnám. Egy-egy ilyen téli útról még a karácsonyvárás örömével is nehéz hazajönni, annyira jó. Kívánom, hogy Ti is tapasztaljátok meg e különleges élményt, hogy átmosott, tiszta szívvel jöhessetek haza az év legszebb családi ünnepére. 

Bakonybéli kálvária - egy decemberi naplemente idején.


Ötletadó bejegyzéseket az elmúlt évek tapasztalataiból itt találtok:

2012. Parádsasvári kikapcsolódás

2013. Csatangolások a Bükkben 1. rész - Bükkszentkereszt
                                                     2. rész - Lillafüred
                                                     3. rész - Bánkút, Diósgyőr, Miskolc

2014. Négy téli nap a Bakonyban: Veszprém belvárosi séta
                                                        Veszprémi állatkert
                                                        Veszprém, Betekints-völgy
                                                        Bakonybél 1. rész
                                                        Bakonybél 2. rész
                                                        Zirc megújult csodái


Szánkózás a Kékesen: sehol senki rajtunk kívül!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése