2014. december 31., szerda

Madárles a Farkaserdőben


Újpestiként szívesen sétálunk, barangolunk saját kerületünkben. Az itteni jó helyekről írtam már egy egész cikket.
Telente egyik kedvenc időtöltésünk szabad, napos délelőttjeinken kimenni a Farkaserdőbe, hogy szippantsunk az erdei levegőből. Ilyenkor a gyerekek szaladgálhatnak a "dimbes-dombokon" - ők hívják így az egyik széles sétány melletti buckákat. Nemrég a lakótelephez közeli és a középső ösvény mentén erdei tornapálya épült, amin szintén jókat szórakoznak a srácok, még ha nem is épp rendeltetésszerűen használják a tornapálya elemeit. 
De legeslegnagyobb kedvencünk ebben a pici, lakótelep melletti maradványerdőben az itt élő állatok megfigyelése. Amire alkalmasabb hely nincs is, mint a madáretetők környékén egy jó alapos feltöltést követően ácsorogni. Mi ezúttal egy nagy zacskó fekete napraforgómagot és pucolt diót vittünk az állatoknak. Örömmel láttuk, hogy a madáretetők igencsak megszaporodtak az erdőben, és rengeteg új etetőben van is friss eleség. Az új etetők számozottak, nagyon hasonló kivitelűek, szóval ezeket biztosan központilag helyezték ki. 

Van az erdőben egy olyan kis terület, ahol néhány perc alatt változatos állatfajokat figyelhetünk meg! Nagyjából ez az a hely:

Katt a nagyobb térképért!


Itt gondos kezek alakította, rendszeresen karbantartott, feltöltött erdei "étterem" található, s ezt az állatok tudják is. :) Mi a magunkkal hozott eleség nagy részét itt helyeztük ki a különböző etetőkbe, földre, ágakra. Aztán kissé visszahúzódtunk egy jó megfigyelőpontra, és várakoztunk. Nem telt el egy perc, a kis széncinkék már oda-odarepdestek az egyik etetőhöz, de hamarosan megjelent egy szajkópár is, majd jött egy fiatal mókus. Szépen lekúszott a fa törzsén, és magához vette a legnagyobb diószemet, amit kitettem, s ott a szemünk láttára elfalatozta. Később jöttek a rigók, és egy vörösbegy. Több fakopáncs dolgozott a fejünk felett. Valahol a lápi részen egy kacsa vagy szárcsa rebbent magasra, és a szajkók összekaptak a rigókkal az eleségen. A mókus társai is a közelben ólálkodtak, de nem jöttek le a dióért, amíg mi ott voltunk. Nem tudtunk 8-10 percnél többet ácsorogni mínusz 8 fokban, a gyerekeknek már ez is sok volt egy kicsit. Tehát ez alatt a rövid idő alatt láttunk ennyi állatot a szabadban!

További sétánk során újonnan kihelyezett ismertető táblákat, egy "erdei óvodát" és egy "erdei iskolát" láttunk, valamint felmásztunk a szánkópályán, ahol hóban nagyokat szoktunk csúszni lefelé.

Nagy szívfájdalmam, hogy ebben a csodás, napos időben itthon felejtettük a gépet, és nem tudok képeket csatolni a szöveghez. Később, remélem, sikerül!


2014. december 29., hétfő

Két budai "hegy" egy nap alatt: Kő-hegy, Rupp-hegy



Kellemes, könnyű séta két egymáshoz közel található, védett helyen.
Az első helyszín: Budaörs, Kő-hegy.
A második helyszín: a Gazdagrét felett található Rupp-hegy.



Kezdem rögtön egy kis térképpel, hogy lássátok, milyen közel esik egymáshoz ez a két különleges, "zsebkendőnyi" védett terület:

Katt a nagyobb képért!

A budaörsi nagyáruházak előtt elhaladva az M7-es kivezető szakaszán biztosan sokan néztetek már fel jobbra, ahol egy gyönyörű kis kápolnát láttatok egy kopasz hegy tetején. Na, az a Kő-hegy. Mi pont azért akartunk egyszer végre felsétálni ide, mert már annyiszor előfordult velünk, hogy láttuk lentről a kápolnát, de nem tudtuk, mi ez, és pontosan hol van Budaörsön belül. Az őszi szünet egy szép napján eljutottunk, felgyalogoltunk. 




A kocsit a budaörsi Nefelejcs utcai temetőnél hagytuk egy kis parkolóban, innen másztunk fel meredek utcácskákon, lépcsőkön a Kő-hegyre. Nagyon eltéveszteni nem lehet, csak menni kell toronyiránt, felfele.  


Ez a kis pihenő várja azokat, akik felküzdötték magukat az utolsó házakig.

Tájékoztató tábla.

Az út végén.

A Kő-hegy egy időjárás által formázott nagy dolomittömb, amiben barlangok is találhatóak. Néhány bemélyedést mi is láttunk, de az igazi barlangbejárat le volt zárva. A Kő-hegyi Mária kápolna a budaörsi és környékbeli sváb hívők legfontosabb búcsújáró- és zarándokhelye lett a századfordulón. Különleges története szerint a második világháborúban több találat is érte, a háborút követően pedig széthordták köveit. A megmentett Mária-szobrot 2003-ban helyezték vissza a közadakozásból teljesen újraépült kápolnába. Jobb oldalán egy Szentháromság-szobrot, bal oldalán egy kőfeszületet láthatunk, mögötte pedig a Golgota található, itt szokták rendezni a Budaörsi Passiójátékot. 


Golgota

A kilátás még párás időben is szép. Sokáig szemléltük a Budaörsi
Repülőtérről fel- és leszálló gépeket.

Dolomitsziklás, gyepes terület.

A 2006-ban elkészült lépcsősoron mi lefelé haladtunk,
de természetesen innen is lehet közelíteni.

Ebédünket a Templom téri körforgalomhoz nagyon közel eső Fészek Ételbárban fogyasztottuk el. Ez egy pici, alig néhány ülőhelyes étkezde, ahol nagyon háziasan főznek. Ha jól emlékszem, 2300 Ft-ból ettük degeszre magunkat öten, és finom volt. A tulajdonos hölgy annyira el volt ájulva a gyerekeink étvágyától és viselkedésétől (épp jó passzban voltak, nincs ez mindig így), hogy egy ajándék somlói galuskával engedett minket utunkra... :)

Következő állomásunk a Rupp-hegy volt. Hol máshol hagyhattuk az autót, mint a Rupphegyi úton (a teniszpályák előtt). Innen egy könnyű, felfelé vezető sétával lehet elérni a tanösvény első állomását (Rupphegy köz - Örkény István utca). (Ha nincs időtök, vagy kedvetek gyalogolni, autóval egészen a természetvédelmi terület határáig fel lehet ám hajtani, ebben az esetben az Örkény István utca vagy az Ördögorom út végén parkoljatok.) Mi rendkívül szép, tavaszias időben jártunk arra, így többet gyalogoltunk.

A Rupp-hegyen szabályos tanösvény vezeti körbe a turistákat.


Mindenütt védett növények, az ösvényről nem szabad letérni.

Hangulat...

Országzászló a kis domb tetején.

Gazdagrét látványával búcsúzunk a kilátástól.

Nekünk ez a két séta úgy fért bele a napunkba, hogy késő délután még egy rövid, közeli vendégeskedést is beiktattunk. Ilyenkor az alvásidőkkel kicsit lazábban bánunk, a gyerekek hétköznap úgyis "szigorú" napirendben élnek, ezek a kis kihágások nem borítják meg igazán az életünket. Tudom azonban, hogy ez a lazaság nem mindenkinek fér bele, ezért hangsúlyozom, hogy a két séta külön-külön is megtehető, így biztosítva például egy délelőtti kirándulós programot a családnak.


2014. december 17., szerda

Rádiós szereplés


A Közmédia napján beszélgettem Keresztes Ilonával a "Vendég a háznál" műsor sátora előtt. Nagyon szeretem ezt a műsort, iszonyú sokat kaptam, merítettem belőle, mióta édesanya vagyok. Sőt, már előtte is lelkesen hallgattam, ha éppen otthon voltam olyankor. Szóval nem véletlenül kódorogtunk a sátor környékén a családdal... :) A beszélgetés során kiderült, hogy van egy blogom, Ilona rögtön "lecsapott" a témára, és megkérdezte, hogy szívesen beszélnék-e egy adásban, amit kifejezetten blogoló kismamák témakörében állítanának össze. Örömmel beleegyeztem, és nem sokkal később (még szeptemberben) találkoztunk a Rádió épületében, ahol felvette velem az anyagot. Egyetlen, hosszú, nagyon tartalmas beszélgetés volt, de a műsorban több bejátszásban beszélek (természetesen nem végig csak én), ha érdekel, hallgassátok végig, kb 23 perc:

2014. november 2., vasárnap

Séta a Merzse-mocsárban



Fővárosunk elképesztően sok csodát rejteget. Írtam már korábban Török András könyvéről, ő kifejezetten a Belváros rabja, szerelmese. Megértem. Mi gyerekekkel viszont sokszor éljük meg a hétvégéinken, hogy ki kellene mozdulnunk valahova, meg kellene futtatnunk valahol őket a friss levegőn, de csak 3-4 óránk van rá maximum. Ez alatt a Börzsönyig már nem érdemes elmenni, közelebbi célokat kell hát keresni. Így jutottunk ki az őszi szünet egyik borongós napján - az Új-Köztemető meglátogatás után - ha "már úgyis ott vagyunk" alapon a Merzse-mocsárhoz.

Ez a védett, sajnos egyre kisebb terület a 17. kerület határán helyezkedik el, annyira szó szerint a határán, hogy a földút mentén, amelyen elérhető, a szántó még Budapesthez, a túloldali fák viszont már Ecserhez tartoznak. :) Könnyebben betájoljátok, ha azt mondom: Rákoskert vasútállomása és a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér kifutója között található? :) 

Legkönnyebben így tudtok odaautózni GPS nélkül (Pest felől):
Jászberényi út - Pesti út - Zrínyi utca - Rákoskerti sugárút (ez egy csodálatos platánsor) - Rákoskert vonatmegálló. 

A Rákoskerti sugárút gyönyörű!

A tanösvény első állomása a vonatmegállónál van,
de autóval tovább lehet haladni. Aki viszont többet
gyalogolna, itt leteheti a nagy parkolóban az autót.


A tanösvény első táblája itt található, de bátrabbak tovább mehetnek autóval: A Kísérő utcán egészen a vasúti átkelőig, itt áthaladva el kell menni a földúton a házak előtt (kis szerencsével láthattok egy pónit legelni :)) - majd tovább a földúton egyenesen, egészen a tanösvény tábláig. Innen viszont tilos továbbmenni autóval!

A mocsár itt kezdődik.

Kocsival tilos továbbmenni.

A harmadik tábla a parkolótól jobbra lesz, után viszont
a kis ösvényen haladjatok a reptér felé.


A második és harmadik tanösvény tábla itt található a parkolónál. (Sajnos a kettes állomás táblája totálkárosra rongálva 2014 október végén.)



Haladunk a reptér irányába. A felszálló gépek motorzaját
természetesen közelről hallani, látni azonban nem látjuk
őket a magas fák miatt.



Távolban feltűnik a madárles.

A tanösvény táblái - már amelyek épen maradtak -
ilyen szépek, igényesek.

Októberi kilátás a madárlesből. 

Sajnos a pallósor nagyon foghíjas, rossz állapotú.



Cukorrépa-ültetvények között haladunk vissza az autóhoz.

Ezen térkép alapján jól látszik, hogyan rövidítettünk, mert a gyerekeken láttuk, hogy nagyon fáradnak: a 9-es táblától egyből a 3-ashoz sétáltunk, nem tettük meg a nagyobb kört. A sárga jelzések nem tudom, mi célt szolgálnak, mi a zöld pontok szerint haladtunk. A rövidített séta megállásokkal, táblaolvasásokkal, nézelődéssel majdnem másfél óra volt.  


Katt a nagyobb képért!


Ugye, hogy micsoda különleges Budapestünk van nekünk? :) Mocsár, cukorrépa földek... 
Felmerült, hogy átkocsikázunk a Reptérre, azért hogy kinézzünk a Kilátóteraszról, de nem érte volna meg kifizetni a jegyet, mert nagyon ködös volt az idő.

Ennek kapcsán viszont eszembe jutott, hogy a keleti külkerületi érdekességeket akár egy sorra is felfűzhetitek: 
Merzse-mocsár

A mocsár geoládáját pedig ezen a linken érhetitek el.

Négycsillagos Zalakaros


Édesapám nyáron megpendítette, hogy szeretne ősszel egy "családi összetartás" nevű utazást szervezni a két lánya családjának, amin ők is felhőtlenül együtt lehetnek az unokákkal egy jó helyen, és mi is kikapcsolódhatunk egy kicsit. Magam sem gondoltam volna, hogy a meghívás majd egy olyan luxus, négycsillagos-superior szállodába szól majd, mint a zalakarosi Hotel MenDan, de ettől függetlenül, és ezzel együtt is örömmel fogadtuk el az invitációt. :)  Később kiderült, hogy nagy családunkból mások is kedvet kaptak, összesen 17-en voltunk! 


Azt gondolnád, hogy mindez négynapos állandó együttlétet jelentett, de nem. Ez a szálloda olyan nagy, és persze minden kiscsalád külön lakott, örültünk, ha a két befizetett étkezés közül az egyiken találkoztunk! Nagyobb esély volt a wellness részlegben összejönni pezsgőfürdőzés vagy szaunázás közben, mint a folyosón összefutni... :)


A kép forrása a szálloda honlapja.

Az októberi négynapos hosszúhétvégén - biztosan emlékeztek - majdnem végig szakadt az eső. Ezért külön öröm volt, hogy a szálláson száraz lábbal, kabát nélkül, papucsban juthattunk el A pontból B pontba. Például a reggelizőasztaltól felállva a klassz, programokkal és lehetőségekkel teli játszóházba. (Itt óvónéni vigyáz a 3 éven felüli gyerekekre, de a kisebbek is bemehetnek szülői felügyelettel.) 


A fotó a szálloda honlapjáról származik.

Hasonlóan kényelmes a szobából fürdőruhában, fürdőköntösben, papucsban átsétálni, átliftezni a wellness részlegbe, ahol 3 különböző hőfokú medence várja a pancsolni, úszni vágyókat: a 100 %-os termálvíz, az egyharmad hideg víz - kétharmad termálvíz, illetve a kétharmad hideg víz - egyharmad termálvíz. Ha már Zalakaroson van az ember... :) A picike gyerekmedence szintén kellemes meleg.

Liftezünk, ami a gyerekeknek üvegfal nélkül
is nagy élmény, hát még üveggel!

Sétálunk fürdeni: papucsban, köntösben.

Megérkeztünk a többszintes wellness-részlegbe.


A szaunavilágban újabb és újabb aromás feltöltésekkel (szaknyelven szeánszokkal), finn szaunával, gőzkabinnal kényeztetik a szállóvendégeket, plusz ezen a részlegen lehet kipróbálni mindenféle zuhanyokat. Egy szinttel feljebb masszázsra lehet jelentkezni, és napi többször ingyenes fitnessz-edzések vannak a tornateremben. 

Esténként élőzene, tánc és sztárfellépők a svédasztalos vacsora közben, mi Radics Gigi és Vastag Csaba fellépését láttuk, hallottuk. 

Persze a gyerekeket még a sok benti program ellenére sem lehetett négy napig fedél alatt tartani. Így kerültünk a Kis-Balaton Házhoz, és ezért mentünk el sétálni Zalakaroson. Ahol a templom mögött egy ilyen szuper játszótérre bukkantunk:




A szép új Isteni Irgalmasság templom kívülről...

... és egy gyönyörű részlet belülről.
Mindenképpen érdemes megnézni az oltárt, csodálatos!

Ha már Zalakaroson van a család, vétek kihagyni a legnagyobb attrakciót, a híres fürdőt, ahol néhány éve a Vízipók Vízibirodalom várja a gyerekeket. Sajnos ide egy kisebb vagyonért tudtunk bemenni - ha jól emlékszem, kb, 10.000 Ft-ot hagytunk ott összesen a belépőkért, szekrényekért. A képek alapján döntsétek el Ti, megérte-e:  :) (Na jó, elárulom, hogy nagyon jól éreztük magunkat!! Kaját viszont vigyetek, mert a büfében nem csak rabolnak az árakkal, de a minőség is gyalázatos.)












Zalakaroson, ugyanúgy, mint minden más idegenforgalmáról híres településen a nagy szállodák mellett klasszikus vendégházakban is lehet szállást foglalni. (Balatoni árakkal számolhattok nagyjából, azzal a különbséggel, hogy a termálvíz miatt itt egész évben szezon van.) Sok az idős német gyógyulni vágyó turista, de örömmel tapasztaltam, hogy nagyon sok a fiatal, családos, kisgyerekes szülő! Hajrá Zalakaros!



2014. november 1., szombat

Kis-Balaton Ház a Várszigeten


Nyáron egy teljes napot szántunk a Kis-Balaton megismerésére. (1. rész, 2. rész, 3. rész) Egy fontos helyen azonban mégsem jártunk - egyszerűen azért, mert elkerülte a figyelmünket: a Kis-Balaton Házban. Kapva kaptunk tehát az alkalmon, amikor kiderült, hogy az októberi hosszúhétvégén Zalakarosra mehetünk a családdal. 


A Kis-Balaton Házat a Zalavárat Zalaszabarral összekötő úton érhetitek el. Ha Zalaszabar felől érkeztek, csodálatos látvány tárul szemetek elé: a Kis-Balaton nyílt vize mindkét oldalon, madarak, horgászok, csend, nyugalom, béke. Érdemes megállni néhány fotó kedvéért!



A Kis-Balaton őszi látképe Zalaszabar felől érkezve.


Néhány métert továbbhaladva elértük a Várszigetet, ahol a Kis-Balaton Ház mellett a Millenniumi Emlékmű, a Cirill-Metód emlékoszlop, egy emlékkápolna és egy régi templom romjai láthatók.



Cirill és Metód oszlopa.

A Millenniumi Emlékmű kívülről...

...és belülről. Körben: Zala megye csodái, középen egy különleges családfa.


A középkori templom romjai, háttérben a 21. századi,
mégsem tájidegen Kis-Balaton Házzal.


Ez pedig már a Kis-Balaton Ház bejárata.
  

A Kis-Balaton Ház egy nagyszerű összefoglalót nyújt arról, amit nyáron saját szemünkkel láttunk, megtapasztaltunk. Itt minden fontos információ megtalálható a Kis-Balatonról vízügyi, természetismereti és szociális szempontból. 



"Csónakázás" és webkamerás élőkép!

Vízügyi szakmai lépések a berek és a Balaton tisztításának
érdekében -  óriástérképen magyarázva.

Kiállítótér sok interaktív elemmel.

Történelmi részletek.

Megújuló energia-játék.

Pillanatkép az üveg mögött a Kis-Balaton élővilágából. Mi micsoda?

Múzeumpedagógiai terem a tetőtérben alkotási lehetőséggel. Kihasználtuk! :)


Itt egy egész osztály megpihenhet, játszhat, hallgathatja a múzeumpedagógust!

A Kis-Balaton Ház nemcsak belülről "ütős" program. Kint csodás játszótér várja a kisebbeket és nagyobbakat! Íme néhány részlet:



A vizes játékok október második felében még üzemeltek.



 Az emlékkápolna belülről,
régészeti érdekességekkel a falon.

Egy hasznos térkép a Kis-Balatonról. Katt a nagyobb képért és használjátok egészséggel!

Összességében azt mondom, hogy a Kis-Balaton Házra egy fél napot a családi programból biztosan érdemes szánni, főleg, ha szerettek játszóterezni. Osztállyal - ha esetleg szakmai vezetést is kértek - többet is. Büfé nincs, mosdó, padok vannak. 2015 nyarára biztosan elkészül az a vesszőlabirintus, ami félkész állapotban volt ottjártukkor. :) Menjetek, és nézzétek meg, így van-e tényleg! :)