2015. augusztus 19., szerda

Kirándulás a Szent György-hegyen


Avagy a tévedések vígjátéka egy felvonásban...



Van-e egyszerűbb túra, mint  (térkép szerint) a nem túl nagy, nem túl bonyolult Szent György-hegyen végigsétálni egy előre kijelölt tanösvényen? - gondoltuk indulás előtt. 
Nem is szántunk rá sok időt: tízóraira már Szigligeten fagyizunk - gondoltuk lelkesen, mi, a gyakorlott túrázók! 
Eltévedni egy ekkora területen? Ugyan már! Van útleírásunk, térképünk, hatalmas túragyakorlatunk... - gondoltuk magabiztosan.

És... nagy meglepetés: eltévedtünk! Kétszer is...

Kiindulásnak a Balaton-felvidéki Nemzeti Park saját kiadványát, a Túrajavaslatokat vittük, plusz volt nálunk egy Carthographia térkép is a területről. Bár egyikünk sem járt még ezen a tanösvényen, a tavalyi emlékek alapján biztosak voltunk benne, hogy nem lehet olyan bonyolult a hegyen a turistaút, hiszen az egész hegy nem valami nagy. 

Parkoló a régi kőfejtő alatt.

Az első tábla.

A parkolóig még könnyen eljutottunk: Hegymagason áthajtva a következő település, Raposka bekötőútjával szemben van egy kis út (sarkon buszmegálló), itt kell felfelé menni, és csak menni, le nem térni erről az elég egyértelmű, ám jelentéktelen útról. Addig kell rajta haladni, amíg el nem jutunk a felhagyott kőfejtőig, ami jelenleg parkolóként funkcionál. Az autót itt hagytuk, jól megnéztük a helyben kiállított nagy térképet, a saját térképünket, valamint az útleírást, és: elindultunk a rossz irányba. Szerencsére elsőre igen gyorsan kapcsoltunk, ezért néhány száz méter után visszafordultunk. Rájöttünk, hogy a kék út nem lesz jó.

Erre jó lesz. Bár zöld, ne törődj vele.

Ha ezt a szép házat látod, jó úton jársz.

A parkolótól kicsit visszafelé megtaláltuk a sárgát, amit a könyv írt. Az is segített, hogy erre kint volt egy tábla, hogy " Turistaház", ami azért volt reményt keltő, mert a kulcsosház érintése szerepelt a túraleírásban is. Elindultunk hát ezen. Csodálkoztunk, hogy a fákon egyszer sárga, egyszer zöld jelzések voltak... majd a sárga hosszan eltűnt. Mígnem újra előkerült! Örültünk neki, szépen el is mentünk rajta jobbra, hiszen a sárga nyíl arra mutatott, a könyv meg azt írta, hogy szépen haladjunk csak a sárgán. Egy idő után kezdett gyanús lenni, hogy ez a sárga ösvény nem biztos, hogy jó lesz... Szűk, susnyás szakaszon vezet, alig-alig látszik az út, és ami még elkeserítőbb volt: mentünk újra lefelé! Egy idő után a jeleket is alig láttuk a fákon. Aztán nagy nehezen, a hat gyerekkel lekeveredtünk egy nagyobb útra. Ami olyan ismerős volt. Persze, mert tettünk egy teljesen értelmetlen kört, és ugyanoda visszaértünk, ahol fél órája már jártunk. 

Semmiképp NE menj itt jobbra a sárga irányába. Maradj a széles turistaúton!

Ekkor kezdett bennem forrni valami nagyon nagy düh... Iszonyatosan meleg volt, a gyerekek elkezdtek nyűgösködni, hisz eddig még semmi érdekeset nem láttunk, csak meneteltünk értelmetlenül. De hát ki tudja, mikor jövünk legközelebb a Szent György-hegyre? Most tényleg menjünk el úgy innen, hogy nem láttuk sem a kilátást, sem a bazaltorgonákat? Hát nem! És akkor újra nekivágtunk a hegynek. Igyekeztünk mindezt jókedvvel tenni. Ezúttal már csak nevettünk a jelzéseken, haladtunk a józan paraszti eszünk után: a zöld néhol pirosba, néhol sárgába váltott.

Volt, hogy egyszerre három jel volt egy fán.

Teljesen követhetetlen volt, hogy melyik fára mi van felfestve. Jött szembe egy csapat, annak a vezetőjétől kaptunk egy egyszerű, szóbeli tájékoztatást, ami alapján már gond nélkül megtaláltuk a Sárkánybarlangot, más néven Jégvermet, majd a Kulcsosházat, és az innen a bazaltorgonákhoz felvezető utat.

A "jégverem", ahol tényleg fantasztikusan hideg áramlik fel a kövek közül.
Pihenő a régi turistaház előtt.

Indulás a bazaltorgonák felé.

Szusszanás az orgonák alatt.

Csodálatos látvány!


A bazaltorgonák után volt egy kis ösvény, amin érdemes kisétálni egy kilátópontra, megéri!




Az esőbeálló árnyékában pihegtünk, szusszantunk egyet, majd felmentünk a salakkúpra, ami a hegy legmagasabb pontja, pazar kilátással a Balatonra, a Badacsonyra, Szigligetre.

Pihenőhely a csúcs alatt.

Az ún. salakkúpról pazar a kilátás.

Badacsony

Szigliget

A Lengyel kápolna és a pince, ahol tavaly lakodalmaztunk.


Innen a piros jelzést követve haladtunk lefelé. Egy-egy tanösvény táblával szintén találkoztunk, de az is teljesen követhetetlen volt számunkra, hogy hová tűnt a többi? Emlékszem talán az 1-es és 2-es számúra, majd legközelebb a 7-esre. Ennyire rossz irányba mentünk? Vagy a tanösvény nem is ez az útvonal? De akkor mi? És egyáltalán: miért van ennyiféle, fajta, színű jel egy ilyen pici hegyen?

A nyugati oldalon lefelé haladva már látszik a parkoló.

A piros útvonal mentén lefelé, immár a parkoló irányába haladva találkoztunk egy megrendítő kis táblával. Egy csodálatos kilátással bíró helyen, egy sziklára volt felerősítve ez a kisméretű emléktábla, mely arról tájékoztatja az erre haladó turistát, hogy ezen a helyen hunyt el egy túravezető. Nem is tudom, hogy "választhatott" volna-e szebb helyet a hirtelen rosszullétre, az elmúlásra...

A piroson lefelé haladva belefutottunk a kékbe, mely már ismerős volt - erre jöttünk legelőször a rossz irányba - innen már biztonságosan tudtuk az utat vissza a kocsihoz.

Szigligetre, a fagyizóba ebédidőben érkeztünk. Hőségben, kb. 35 fokban, nyűgös, de kitartóan túrázó gyerekekkel nem is lehetett volna jobban megünnepelni a délelőtt sikerét, mint azzal, hogy 

fagyit ebédeltünk. 

Igen. Olvasd el még egyszer, nyugodtan. 
A lehető leglazább szülők vagyunk. 
Fagyit adtunk a gyerekeinknek ebédre. 
A legkisebb lelkifurdalás nélkül, boldogan. 
A legjobb, legfinomabb fagyit az országban! 





A szigligeti Várkávézó fagyijáról már írtam korábban. További dicshimnuszokat szeretnék zengeni erről a költeményről, amihez még csak hasonlót sem ettem eddig sehol korábban, csak itt, egy éve. Ez a fagyi egyszerűen utánozhatatlan, mennyei, egy csoda. Igazi ízek, igazi gyümölcsök, igazi alkotás minden íz. A legkevésbé sem sajnáltuk rá a gombóconkénti 250 Ft-ot. A felnőttek közül volt, aki újra beállt a sorba, és megevett még egy "menüt", más ízekkel. Nem lehet betelni. Ami csak rátesz egy lapáttal az élményre, az a fagyizó igényessége, a kis pavilon hihetetlenül ízléses kialakítása. Öröm itt lenni, öröm itt enni. Próbáljátok ki! 
(Felhajtani a szigligeti bekötőútról a "Vár" feliratnál kell, balra, egy macskaköves úton! Nem kell bemenni a faluig!)


Szigliget, Várkávézó.


Ui: estebédre azért megettük a reggel, kirándulás előtt megfőzött borsófőzeléket. :)




2015. augusztus 13., csütörtök

Kempingteszt: a Tomaj Kemping faházai


Szeretjük a változatosságot, és szeretünk alaposan megismerni egy-egy tájat, környéket. Ezért egyáltalán nem tűnt számunkra furcsának, hogy kéthetes nyaralásunkból egy hetet Révfülöpön, egy hetet pedig a közeli Badacsonytomajban töltsünk. Révfülöpről a Káli-medencét és a környező partokat, Tomajról inkább a tanúhegyek megmászását terveztük be a strandolás kiegészítő programjaként. 

A révfülöpi nagyüzemű kemping után érdekes volt megérkezni a Tomaj Kempingbe, amely egy családias, nyugodt, békés és határozottan csendes kemping. Dugig volt főszezonban, de ez a tömöttség-hangulat valahogy más, elviselhetőbb volt itt, mint a Balatontourist kempingjében. Nyilván ennek az is az oka lehet, hogy a Tomaj Kempingben igen sok a faházas vendég, akik saját kis konyhát, saját mosdót használnak házon belül, valamint nem csak a parton, hanem saját teraszukon is szívesen ücsörögnek.


Ebben a kempingben közvetlenül parti apartmanokat is lehet foglalni.

A Tomaj Kemping egyáltalán nem látszik a főútról, és igen kacskaringósan lehet bejutni autóval. Badacsonyörsöt elhagyva, de még Tomajba nem megérkezve kell lekanyarodni, át a síneken, és végighaladni egy nádas melletti kis szolgalmi úton, hosszan, be a kemping főbejáratáig. Aki vonattal érkezik, annak sokkal egyszerűbb a dolga, mert leszáll Badacsonytomaj megállóban, átbotorkál a síneken és már meg is érkezett. 

A kis recepciós bódéban aranyos, mosolygós hölgyek fogadják a vendégeket. Nem jelentett problémát, hogy egy nappal előbb kellett eljönnünk a foglalt dátumnál, rugalmasan álltak hozzá, szinte azonnal ki is adták a fennmaradó éjszakát, így nem kellett kifizetnünk. Ezúttal a faházakat szerettük volna tesztelni, időben sikerült egy ötágyas apartmant foglalni még a tavasz folyamán. Mint kiderült, utolsó pillanatban, mert sógornőmék (szintén öten) már csak egy négyágyasat tudtak foglalni, közvetlenül utánunk. Szóval ha ide szeretnétek jönni, érdemes korán észbe kapni.


Egy ötágyas apartman nagyobb szobája.
Egyszerű, praktikus berendezés.

A kis konyhában alapfelszerelés van.

Kisszoba.

A faházak teljesen berendezettek, illatos ágynemű és tiszta fürdőszoba fogadott minket. Sajnos második naptól kezdve ellepték az apartman konyháját a hangyák. Annyian voltak, de annyian! Semmit nem tudtunk velük kezdeni. Én várandósan, három kicsi gyerekkel nem kockáztathattam, hogy valami vegyszert befújjak/befújjanak nekik, amit aztán mi is szagolhatunk napokig. Ezért inkább tűrtük őket, gyakran töröltük le a pultot és sepregettünk. Ez mély nyomokat hagyott bennünk, és ötödik napon már nagyon idegesített! 

A másik, ami nem volt annyira örömteli, hogy az apartmanok teraszai épp csak egy kis paravánnal vannak elválasztva. Sehogy nem lehet elkerülni, hogy a cigarettafüst, a beszélgetés zaja át ne jöjjön. Én már tizennyolc éve nem lakom olyan házban, ahol egymás szájában élnek a szomszédok. Aki ehhez hozzá van szokva, annak valószínűleg fel sem tűnik, engem nagyon zavart. 



A teraszon is van minden, ami kell.

Ebben a hosszú apartmanházban legalább hat apartman van közvetlenül
egymás mellett.

A teraszok pedig alig elválasztva egymástól...

De nem akarok csak kellemetlenségről írni, hiszen azért ez a Tomaj kemping egy tuti kis hely! Főleg ami a strandját illeti! Nagyon hangulatos, árnyékos partszakasza van, két lépcsővel a vízbe. Mivel itt jóval kisebb a népűrűség, mint más helyeken (a strandokról nem is beszélve), a legmelegebb pillanatokban sem éreztem fullasztónak a vízben tartózkodó embermennyiséget. Kedves kis játszótér, homokozó várja a gyerekeket, az óriás sakk kulcsát a recepción lehet elkérni, ingyenes. Ugyanígy lehet "bérelni" ingyenesen ping-pong labdát és ütőket, az asztalok biztosítottak. 


Játszótér, kerti zuhany.

Sok-sok árnyék!

Egyáltalán nem zsúfolt vízpart.

Óriás sakk!


A parton áll egy kis étterem vagy inkább melegkonyhás büfé, látszik, hogy rossz időre is be vannak rendezkedve fedett és zárt beülős résszel. Egy nagy képernyőn az aktuális sporteseményeket lehet nyomon követni. Párszor ettünk itt, nem mondanám ütősnek az étel minőségét, de arra jó volt, hogy nem nekem kellett főznöm. :)



Ez mi ez?

Nem tudtunk rájönni, mi lehet az a furcsa betonförmedvény a strand mellett. Megkérdeztük a recepción, de a hölgy ott sem tudott komolyabb felvilágosítással szolgálni, csupán annyit mondott, hogy az egy stég, ami nem hozzájuk tartozik. Az ember persze megszokja néhány nap alatt, de azért az érdekes, hogy a kemping honlapján csupa olyan beállított fotó van fönt, amelyen nem szerepel. Kár, mert így az ember megérkezéskor csalódik, csodálkozik. Míg ha lenne erről a monstrumról egy rövid tájékoztatás a neten (pl: ipari műemék, nem engedik elbontani, vagy: a szomszédos telektulajdonos határozott kérésünk, felszólításunk ellenére sem kármentesíti a környezetet, stbstb.), nem lepné meg az ide nyaralni érkező vendégeket, és egyből magyarázatot is kapnának a jelenségre.

Összefoglalva a Tomaj Kemping faházas apartmanja ideális lehet olyan családoknak, akik jobban szeretik a saját fürdőszoba komfortját még egy kempingben is, de szívesen szomszédolnak, ismerkednek egy családias hangulatú helyen, közvetlenül a parton, a Badacsony lábánál, megfizethető áron. 

Ha hasonló szállást kerestek szintén a Badacsony közelében, nézelődjetek még itt is:
Eldorádó Kemping, Badacsonylábdihegy.

Megmászni egy félbevágott hegyet


Avagy geoséta a Monoszló melletti Hegyestűn.


A gyerekek, akárhányszor megyünk a Balaton-felvidékre, mindig megrendülten veszik tudomásul, hogy igen, itt van egy "félbevágott" hegy. És utána mindig keresik is a szemükkel, amerre csak járunk. Látszik Salföldről, látszik a Kornyi-tótól, látszik a Káli-medence, sőt a Balaton-part több pontjáról (ebből az irányból azonban szabályos kúp alakú). Valóban furcsa egy félmunka, de talán nem is lenne ilyen látványos, ha annak idején elődeink nem kezdtek volna bele ebbe a természetromboló tevékenységbe, hogy kifejtsenek egy valaha volt bazaltvulkánt. 



Tényleg félbevágott hegy!

Az egykor volt bazaltbánya épületében ma a Balaton Felvidéki Nemzeti Park geológiai kiállítása látható, a szabadtéren pedig a Dunántúl jellegzetes kőzeteiből összeállított sorozat tekinthető meg. 




Az aktuális belépőjegyekről és a nyitvatartásról a bemutatóhely honlapján tájékozódhattok. 

És ha már itt vagytok, feltétlenül érdemes felmászni a csúcsig. Közben vannak "pihenőhelyek", ahonnan már szintén csodálatos a kilátás! Valahol útközben van egy térkép, amely segítségével nyomon követhetjük, hogy amerre nézünk, mit is látunk pontosan.

Térkép a tanúhegyek vonulataival.

Ekkora gyerekek - kis segítséggel - simán feljöttek néhány éve.


A csúcson is biztonságban vannak.

Geológiai szépség!





Ha további geológiai érdekességekre vágytok, nézzetek rá a Bakony-Balaton Geopark honlapjára, ahonnan azt is megtudhatjátok, mikor indul a következő geotúra a területen.


És két bónusz kép a végére. Egyszer, még 2006-ban jártunk itt úgy, hogy egy esküvőt tartottak a csúcs előtti utolsó vízszintes területen, ahonnan már gyönyörű a kilátás. Elámultunk, hogy ez mekkora ötlet... :) Persze ehhez a különleges esküvőhöz szolid mennyiségű násznép, és egy bevállalós menyasszony szükségeltetik (valamint piszok szerencse, hogy szeptemberben még ilyen idő legyen). 



2015. augusztus 12., szerda

Révfülöpi lehetőségek kisgyerekes szemmel


Ahogy korábban írtam, a révfülöpi vízmélység (a kemping partján), nem ideális kisiskolás gyerekek pancsolásához. Persze nem csak ezért indultunk neki a helyi sétáknak, kirándulásoknak. Még a nagy melegben is megunja az ember az állandó strandolást... Ilyenkor érdemes felfedezni a közvetlen környezetet!



Első úti célunk a kikötő volt, amely a kempingből egy könnyed sétával elérhető. A bazársor, a vacsorázási lehetőségek, a vitorláskikötő, a fagyizók és a játszótér mind-mind hívogatják a családokat az esti nézelődésre. A hajókról és a nagy mólóról nem is beszélve! Éppen ezért van forgalom rendesen. Parkolni szinte lehetetlen, a környező kis utcákban esetleg megoldható (jobb helyismerettel), érdemes inkább gyalog érkezni.



Állami televíziónk évek óta itt, Révfülöpön rendezi be nyári stúdióját, innen szólnak a Balatoni nyár c. műsor közvetítései. Valahogy megértem, hogy ezt a helyszínt választották.




Az előre elkészített márkás, gombócos jégkrémcsodák és a csavart fagylaltok helyett keressétek meg a kis téren az egyetlen igazi, miniatűr cukrászdát (a főúthoz közel), ahol kicsi választékból ugyan, de igazi, igaziigaziigazi fagyit nyalhattok. 





A gyerekeknek nagyon fog tetszeni a hajós játszótér, szülőknek pedig a szép park! Mindkettő a kikötő túloldalán található, a kevésbé forgalmas szakaszon.






Mi egyszer, mikor itt jártunk, fogtuk magunkat, és felszálltunk egy menetrendszerinti hajóra, Boglár felé. Nagy élmény volt a gyerekeknek, hogy áthajózunk arra a szemközti "kék partra", ami egyre zöldebb és életszerűbb lesz, ahogy egyre közelebb érünk. Ott volt időnk sétálni és fagyizni egy nagyot a parkban, majd visszajöttünk ugyanazzal a hajóval. Egyszerű kis program, de nagyon élveztük. 


Ezzel a hajóval mentünk át Boglárra.

Távolodunk Révfülöptől.
És érkezünk Boglárra. 

Séta és fagyi belefér a visszaindulásig.


A Fülöp-hegyi, más néven Millenniumi Kilátóban még négy évvel ezelőtt jártunk, de örök emlék marad, hogy elég nehéz megtalálni a felvezető utat. Gyalog - akkor még nagyon pici gyerekeinkkel - meg sem próbáltuk közvetlenül a szállásról, inkább próbáltunk felkeveredni a hegyre kocsival. Végül a Kővágóörs felé vezető úton, túl a vasárubolton, már majdnem a település határán, jobbra lesz út, itt már ki van táblázva a kilátó, és egészen a parkolóig lehet követni a nyilakat.


Ekkor még nem írtam a blogot,
ezért én is rajta vagyok a képen a gyerekekkel.

Érdemes felmenni, mert nagyon szép maga a kilátó is, és persze a kilátás se rossz.  A parkolótól azért egy tízperces sétára felfelé számítsatok!

Látszik a Badacsony...


... és az a két kis pukli a távolban Fonyód.

Végére hagytam egy nagyon régi emlékemet. Ha jól emlékszem, nyolcadikos korunkban voltunk itt osztálykirándulni a gimis osztályommal Révfülöpön. Ekkor sétáltunk át gyalog Kővágóörsre, a hegyen át. Emlékeim szerint ez egyáltalán nem volt egy megerőltető, nehéz túra, igaz, a szállásunk fent volt a hegyen. Mindenesetre nagyobbacskákkal már akár gyalog, kisebbekkel kocsival vagy biciklivel érdemes átmenni Kővágóörsre, és járkálni egyet a falu határában található, felejthetetlen hangulatú kőtenger kisebb-nagyobb sziklái között. Sajnos - bár kétszer is jártunk erre - nem készültek itt értékelhető saját képek, így egy másik honlapról hoztam kedvcsináló fotót. A mi tapasztalatunk a kőtengerekkel az, hogy a gyerekeinknek a legjobb, legérdekesebb játszóterek voltak ezek, ugrándoztak, feladatokat találtak ki maguknak és egymásnak a kövek között... Ezt a túrát akár össze is köthetitek a Kornyi-tó megtekintésével, hiszen az kocsival innen mindössze két-három percnyire található. 


Kép forrása: www.balcsi.net