Érdekes helyzet, és nem először fordul elő velünk, hogy Férjemmel egyszerre sokallunk be a városi létből. Nagyon szeretünk itt élni, de a "most azonnal el innen, ki a városból" érzés különös módon néhanapján teljesen egyszerre kap el minket. Így volt ezen a kifejezetten őszies, hűvös szombaton is, mikor már ebédfőzés közben azt nézegettem, hová visszük a gyerekeket délután. Annak érdekében, hogy a kicsik ebéd utáni indulással számolva elszunnyadjanak az autóban, min. 1 órányi autóút távolságot terveztem, s egy olyan helyre vágytam, ahol még nem jártunk, de már bakancslistás volt... ezért ugrott be a Tápióvidék: nézzük csak, milyen tanösvények vannak itt?A Kékbegy tanösvény azért tűnt jó ötletnek, mert Farmoson van egy Oktatóközpont is, ahol aztán megnézhettük volna a Nagy-nádasról és a környékről érdemes tudnivalókat kiállítási keretek között... ha nyitva lett volna. Nem volt óriási csalódás a zárvatartás, már telefonon felkészített a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársa, hogy pénztelenség miatt az egyesület nem tudja üzemeltetni a Látogatóközpontot, nagy eséllyel nem fogjuk tudni kinyittatni sehogy. Igaza volt, pedig néhány telefont is megeresztettem - még csak fel sem vették... Kár érte, nagy nagy kár.
 |
A Természetvédelmi Oktatóközpont Farmoson - zárva.
|
Mindenesetre a tanösvényért érdemes ellátogatni Farmos határába. Mert hiába pici és rövid (kb. 250 m), nagyon szép a táj, és ismét elmondhatom: ilyet máshol nem láttunk - pedig jártunk már egy-két helyen...
 |
A madárvárta mögött, de még az első tanösvénytábla előtt.
|
 |
Érdekes tábla útközben.
|
 |
A pallósort 2019-ben közadakozásból felújították,
mert év elején leégett.
|
 |
Kisütött a nap!
|
A Nagy-nádas egy kis részén kialakított pallósor vége szikes tavakhoz vagy azok helyéhez vezet. Mi egy száraz időszak után érkeztünk, a szikes tavak helyén jó nagyokat szaladgáltak a gyerekek. A fényviszonyok és a homogén háttérszínek kiválóak voltak a családi fotózásokhoz, úgyhogy a szél ellenére jól elszórakoztunk itt. Találtunk gyanús üregi nyúl (?) ásta lyukat, rengeteg állatnyomot (értsd: különböző kakikat, ez nagyon tetszett a srácoknak :) ), gyönyörű mezei virágokat és persze a tanösvény táblái is érdekes olvasmányt nyújtottak. A Hajta-patak szabályozása például érdekes változást hozott a környék életében...
 |
Futottál már tóban? Illetve egy tó helyén?
|
 |
Gyönyörű táj, gyönyörű színek.
|
A tanösvény egy madárvártától indul - itt csak akkor találsz biztosan embert, ha meghirdetett programra várják a látogatókat.
A fennmaradó időt azonban teljesen kitöltöttük! A közeli Tápiógyörgyén kis keresgélés után megtaláltuk a nagyon hangulatos horgásztavat, amelyet körül lehet sétálni, sőt egy kis kilátó is van a partján. (A temető után a régi téglagyár mellett kell továbbhaladni autóval, onnan kb. 150 m és jobbra ott is a tó.) Valaha innen indult a Bíbic tanösvény is (szintén a nádasba visz), de a pallósor borzasztó állapota miatt a tanösvény jelenleg nem látogatható. Ez nagyon szomorú!! A kilátó szintén életveszélyes, meg van süllyedve. Annyira kár ezekért a kis remekművekért. Miért nem gondozza a település az értékeit? Miért hagyja kárba veszni azt, ami egyszer szépen, igényesen megépült? Miért nem becsülik meg azt a jövőt, amit egy ilyen tanösvény jelenthetne számukra belföldi turizmus szempontjából??? Miért? Valaki válaszoljon nekem...
 |
Tápiógyörgye egyik horgásztava
|
 |
A kilátó, sajnos most veszélyes állapotban.
|
 |
A táblák közül több még ép.
|
 |
Akár egy festmény!
|
 |
Béke, nyugalom, csend.
|
 |
Retró játszótér.
|
 |
A retró játszó legnagyobb attrakciója a működő körhinta!
|
Ezután egy önfeledt játszóterezés következett, a Gólya Élményparkban - ami mostanra inkább egy komolyabb játszótér, mint élménypark. Van itt sövénylabirintus, az átlagosnál különlegesebb játszótéri játékok és mindez egy szép liget szélén.
 |
Itt mi lazán eltöltöttünk 45 percet.
|
 |
Mindent ki kellett próbálni!
|
 |
A sövénylabirintus nem annyira mutatós a képen, mint amennyire
nagy móka volt a gyerekeknek. |
 |
Lemenő nap fényében a kicsit nagyobb gyerekeim
a rugós játékokon...
|
Ekkor már kifejezetten kezdett hideg lenni, s a nap is lemenőben járt. De nekünk még volt egy "dolgunk". Meghívást kaptunk a Patkós Stúdió alapítójától, vezetőjétől, Patkós Gábortól, hogy ha erre járunk, nézzük meg, hol készülnek azok a csodák, amelyeket láttunk, látunk oly sok helyen, ahol megfordulunk az országban. Jó volt "összekacsintva" beszélgetni arról, hogy miket alkottak Királyrétre, Szőcére, Lászlómajorba, vagy Kaposvárra... Természetesen a tápióvidéki tanösvények egy részét is ők gyártották (- jelenlegi állapotukért azonban nem a Patkós Stúdió a felelős).
Mindezeken kívül jártunk még:
a Pákozd-Sukorói tanösvényen
a kaszói lombkorona sétányon (ááá ezt még nem írtam meg, pedig 2 éve tartozom ezzel magamnak és másoknak..)
a hatvani Cukorgyári tanösvényt kerestük, de el van zárva
a kamaraerdei tanösvény egy szakaszán
Szalafő-Pityerszeren
Bükön
a történelmi panorámaút és az Andalgó tanösvény egy szakaszán Kőszegen
Csoda hát, hogy oly sok "találkozás" után ennyire kedvelem a Patkós Stúdió igényes munkáit? Amit ők csinálnak, az pont annak a "másik oldala", mint amiről én írok. És olyan jó látni, hogy elkötelezett, szívüket-lelküket beledolgozó emberek valósítják meg a látogatók örömére ezt a sok szépséget. Az idén 25 éves, tápiógyörgyei Patkós Stúdiónak kívánok még sok, hasonlóan termékeny évet, és további remek együttműködéseket Nemzeti Parkjainkkal, önkormányzatainkkal. Köszönjük, az igényességet és a szeretetet, amivel a tanösvények készülnek. Mi, egy igényességre vágyó, utazni szerető család tagjai nagyon értékeljük a munkájukat. S azt hiszem, ezt nem csupán a magunk nevében állíthatom.
 |
A Patkós-kertben kipróbálhattuk a Stúdió 25. születésnapjára
készített szuper játszóteret! |
 |
Nehéz volt innen elindulni!
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése