Szegedi sétahajózás

Nemrég Makón jártunk,előző bejegyzésemben részleteztem. A Hagymatikum több okból kifolyólag maradt ki a programtervezetből. Az első és legfontosabb ok, hogy drágának találtuk ahhoz, hogy egy-két órára bemenjünk megmártózni. Makó belvárosában pedig azért nem sétáltunk, mert rákezdett az igazi kánikula, és elviselhetetlen hőség áradt az aszfaltból, a kövekből. Ki, ki, ki, ki a városból! Mivel a Marosban sem sikerült fürdeni a folyó magas vízállása miatt, arra jutottunk, hogy beütemezzük a közeli Szeged városának egy kínálkozó programlehetőségét: a sétahajózást. A gyerekeknek az utolsó pillanatig nem árultuk el, hogy mire készülünk, nehogy csalódás legyen számukra, ha mégsem sikerül valamiért a tervünk.

Kilátás a hajóról.

A szegedi Tisza-parton elhelyezkedő Novotel szálló előtti rakpartot könnyen megtaláltuk, ez már gyakorlatilag a Belváros része. Jelenleg a felújítások miatt nehezen lehet itt parkolni, és gyalog is kicsit kerülni kell, ezért a hajó indulása előtt érdemes korábban odaérni. Babakocsival nem könnyű lemenni a meredek, rozoga lépcsősoron, de nem lehetetlen.

A hajó minden páratlan órában indul, HA van 15 fő utas, illetve minden nap 15.00-kor garantált indulást biztosítanak, létszámtól függetlenül. Ezen a kánikulai napon sok család határozta el, hogy ugyanezt a programot választja, amit mi, a délután három órás időpontban majdhogynem teltház volt.

A Danuvia hajó felső szintjén uzsonnáztunk.

Az útvonal a következő: a hajó először elindul észak-kelet felé, a Maros-folyó torkolatáig, majd visszafordul, és lemegy délre, hogy a Tisza vizéről lehessen megcsodálni a Belváros innen látható szépségeit.

Strandolókat is láttunk.

A gyerekek jobbra-balra rohangáltak az emeleti ablakok között, néha kimentek a fedélzetre. Itt azonban kibírhatatlan hőség tombolt, ezért újra és újra visszatértek a fedett részbe.

Nagy melegben odakint.

WC van a hajón, az alsó szinten pedig büfé üzemel, a már-már elviselhetetlen hőségben sokan éltek a lehetőséggel, és vásároltak hűtött innivalókat. Mi a hajón ettük meg a maradék kis elemózsiánkat, amit az útra csomagoltunk. Kattogott a fényképező is rendesen, mert tetszett, amit láttunk.

Az egy órás sétahajózás épp elegendő volt a családnak. A délelőtti programoktól teljesen kifáradva, tudván, hogy még egy kétórás autóút is előttünk áll, azzal az érzéssel szálltunk be az autóba, hogy ebbe a napba három ennyi idős gyerekkel többet már nem lehetett volna belezsúfolni. És még az autópálya-matricát is kihasználtuk! 

Búcsú Szegedtől.

A sétahajózással kapcsolatban minden fontos információt megtaláltok ezen az oldalon:

Szegedi sétahajókázás