Pilisszentkereszti szurdokvölgyi séta és szánkózás Dobogókőn

Idén havat jóformán csak a hegyekben lehetett látni, a városban alig, s nekünk - bevallom - hiányzott. Számunkra hozzátartozik a télhez, mint a karácsony: a havazás. És most már második éve nem kaptunk belőle eleget. Úgyhogy szabadidőnkben, ha tehetjük, megyünk havat keresni, még ha autóba is kell ülni hozzá! 

Pilisszentkereszt alatt van egy szurdokvölgy, egy csodálatos kirándulóhely. Kis fahídjaival, a patak fölé magasodó óriás szikláival különleges élményt ad azoknak, akik végigsétálják ezt az oda-vissza kb. 3-4 km-es rövid túrát.

S bár télen csúszósabbak az ösvények, érdemes ilyenkor nekiindulni, mert sokkal kevesebben jönnek majd szemben a szűk úton, mint kirándulószezonban, és a parkolóban is egészen biztosan akad hely.

A parkolót így a legegyszerűbb megközelíteni: Pomázt elhagyva jöttök Pilisszentkereszt felé. Az idősek otthonát, a kecskefarmot, és egy kis majort (buszmegállóval) elhagyva már érdemes balra nézelődni, mert egy lejtős kanyar után lesz egy lehajtó az útról - mindenféle tábla és jelzés nélkül: ez vezet a parkolóba. Ne menjetek be a faluba, mert akkor már túlmentetek! A parkolóból a kis fahídon át, a dombot megkerülve juttok a szurdok "bejáratához". A Dera-patak szurdokvölgyének geoládáját itt találjátok.

A parkoló télen szinte üres.

Nyáron kiváló piknikezőhely lehet ez, néhány méterre az autóktól.

Kezdődjék a séta!

Ez a hangulat semmihez sem hasonlítható.

Kár, hogy a patak zubogó hangját nem tudtam elhozni magammal.

Sok-sok hidacska.

Dobáljunk hógolyókat a patakba!!

Csudagyönyörű.

A fárasztó séta után beültünk az autóba, és egy tízperces kocsikázással feljutottunk Dobogókőre. Ahogy haladtunk a kanyargós úton, egyszer csak elérkeztünk egy képzeletbeli vonalhoz, amely látványosan elválasztja a jégkár sújtotta erdőt az egészséges, épen maradt erdőtől. A jég elképesztő pusztítást végezett Dobogókőn és környékén. Azt hiszem, akkor lesz igazán fájdalmas a látvány, amikor jön, jönne ide is a tavasz... s nem lesz minek kirügyeznie. Megpróbálom valahogy érzékeltetni. Jelenleg úgy néznek ki a fák, mintha egy óriás egy hatalmas lézerkarddal megskapolta volna az összeset, de úgy, hogy közben a lapos korona alatti maradék lombkoronát is elpusztította. A megmaradt fáknak egyszerűen nincsenek ágai... Az erdő csak a kijelölt útvonalakon van megtisztítva, mindenhol máshol életveszélyes! A derékbatört fák felmérhetetlen súlyú ágai lógnak letörve itt-ott. 

A szánkópálya is kb. kétszer olyan széles, mint az alábbi képeken látható, csak a környező fák veszélytelenítésének maradványai díszítik két oldalon. Így legalább lehet használni a pályát - középen. 

A szánkópályát Dobogőn nagyon egyszerű megtalálni. Ahogy beértek a településre, azonnal le kell kanyarodni az első lehajtón jobbra, itt lesz egy nagyobb parkoló (szezonban fizetős, 200 Ft/óra). Innen már csak néhány lépés a szánkópálya. A pálya alsó szakasza ottjártunkkor rendkívül jeges volt, alkalmatlan arra, hogy picikkel csússzunk rajta. A felső szakasz viszont kiválóan szánkózható az apróságokkal is. 

Az alsó szakasz "dobáló" és jeges pálya...

... de a felső kiváló szánkozóterep!

Alkonyat.

Megcsonkított fák.

Egy ajánló, két természetbarát könyv

Ez a két könyv valahogy egy oldalra kívánkozik!

Bajor Zoltán:  Budapest természeti kalauza (Kossuth Kiadó, 2009)

Emlékszem, ez a könyv először könyvtári szerzeményem volt, aztán lett belőle saját példányom... Hogy miért? Telis-tele van ötletekkel, hogy merre érdemes mennie egy Barangoló családnak fővárosunk határaink belül. :) Az országos jelentőségű védett természeti értékektől indulva jutunk el a könyv végére néhány védett kertig, fáig, melyek egyszem magukban állnak valahol - leginkább valahol Budán. Bár különleges növényekből és szép, védett kertekből valóban Budán van több, fővárosunk természeti kincsei Pesten is jócskán megtalálhatóak. Ha csak az intézményként működő védett területeket nézzük: Pesten van pl. az Állatkert, a Füvészkert, a Soroksári Botanikus kert. Ám a Naplás-tó, a Merzse-mocsár, a Turjános, az újpesti homoktövis-lelőhely is a pesti oldalon terpeszkedik. Budán oly csodák várnak a természetkedvelőkre, mint a védett barlangok, a csodálatos, nagy kiterjedésű fennsíkok, vagy a Natura 2000-es területek. Ezekről mind, mind részletes leírást kapunk ebben a könyvben. Védett növények és állatok felsorolásával, képekkel, a túraútvonalak, esetleges tanösvények rövid bemutatásával teljesebb képet kapunk egy-egy érdekes látnivalóról. Innen merítettem pl. ezt a kirándulásunkat a Rupp-hegyre. 

A könyv egyik hátránya, hogy jelen pillanatban nehezen beszerezhető, nekem a Líra Könyvhálózatban sikerült még néhány fellelhető példányra bukkannom. Kiváló ajándék lehet kirándulni szeretőknek, természetet kedvelőknek.

Rövidtávú céljaim között szerepel, hogy a kötet egyik részletesen bemutatott védett kertjébe, a Jókai-kertbe eljussak a családdal. Jókai Mór egykori villájának kertjében sajnos az eredeti villaépület már nem áll. A hatalmas kertben azóta új házakba új intézmények költöztek: itt található a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága, egy másik házban pedig a Magyar Madártani Egyesület kapott székhelyet.... 

Orbán Zoltán: Madárbarátok könyve (Cser Kiadó, 2013)

... az a Madártani és Természetvédelmi Egyesület, mely 2014-es, 40 éves évfordulójára a "Madárbarátok könyve" címet viselő remekművet adta ki a Cser Kiadó gondozásában.

Orbán Zoltán minden részletre kiterjedően, ám amatőr szinten is megérthetően leírja, milyen növényeket célszerű ültetni egy igazi madárbarát kertbe, mikor, hogyan, és legfőképpen miből etessünk. Részletes tájékoztatást kapunk a könyvből az odúk típusairól, méreteiről, s arról, hogy mely fajnak milyen odút, költőládát célszerű telepíteni, hová rakjuk ki azokat, s mire figyeljünk a kihelyezésnél. 

Milyen a jó itató, és miért készítsünk porfürdőt kertünk vendégeinek? A fecskék és a fehér gólyák védelméről egy-egy külön fejezet szól, de más állatcsoportok védelméről is említést tesz a szerző: pl. denevérek, hüllők. Tudtátok, hogy létezik süngarázs? És van olyan, hogy természetvédelmi farakás? Rengeteg tanácsot, ötletet kapunk a madarak megfigyeléséhez és fotózásához. A gyerekek megszólítása a természetvédelem területén nagyon fontos dolog, ezt a témát a könyv is kiemelten kezeli. Részletesen olvashatunk egy-egy problémakörről, mint pl. az ember közelébe települt, rongáló fakopáncsok jelenléte vagy a parlagi galambok túlszaporodása. A kötet végén gyönyörű rajzokkal illusztrált madárhatározó található. Igazi kincsesbánya ez a könyv egy madárbarát családban!

Zirc megújult csodái

Bakonyi kirándulásunk befejező délelőttjét Zircen szerettük volna eltölteni. Tudtuk, hogy az Arborétum zárva, és azt is, hogy a gyerekekkel a Reguly Antal Emlékkönyvtárat ki kell hagynunk, ezért szántunk csak fél napot a Bakony fővárosának megújult látnivalóira.

Csodaszép apátság, mellette a múzeum és a könyvtár épülete

Zirci mi-micsoda

A recepción tudtuk megvenni a jegyeket az apátsági idegenvezetéshez - a templom csak így látogatható. A főbejárattól balra található információs iroda egyben ajándékbolt is, és itt lehet elkérni a kulcsot a jobb oldalon elhelyezkedő mosdókhoz. Van mozgássérült WC és pelenkázó, szoptató helyiség is. Minden nagyon-nagyon szépen fel van újítva, minden nagyon igényes.

Idegenvezető papbácsink érdekes képekkel
és történetekkel kötötte le a gyerekeket

A vezetést csak mi kaptuk, mert abban az időpontban, mikor érkeztünk, más nem volt rajtunk kívül! Így hát a ciszter rendi idős atya igyekezett olyan dolgokról mesélni, ami a gyerekeket is érdekelheti. Nézegettünk régi freskókat, átfestett, majd rekonstruált képeket, melyeket mindig a korszellemnek megfelelően pingáltak át! Most az eredeti fényében pompázik a templom. (Emlékszem, egyszer ifjonc koromban voltam itt, olyan sötét volt, "fekete" minden, most meg világos, fényes, vidám a templom belseje.)

Barokk...

...nagyon barokk. :)

Az idős atya - mikor a gyerekek már a padokban rohangászással és bújócskával kötötték le magukat - hosszasan mesélt nekünk Endrédy Vendel zirci apát nehéz életéről, a szerzetesek elhurcolásakor és az azt követő szörnyű években betöltött szerepéről. Engem mélyen megérintett, hogy miket élt át ő és és társai ezekben a vészterhes időkben. Arcképe kint lóg a templom falán, testét pedig itt helyezték végső nyugalomra, az apátságban. 

Ezután néhány lépéssel átsétáltunk a Bakonyi Természettudományi Múzeumba, ami a gyönyörű, régi rendház első emeletén található.

Megyünk fel a múzeumba.

Nézelődés a hidegben - nincs fűtve a múzeum télen...

Rengeteg fafaj kéreg-, levél- és termésmintával.

Kukucs!

Na, melyik melyik? Kibogarásztuk egyesével...

A Bakonyban élő állatok és állatrokonaik.

Csillogó-villogó ásványok.

A nem is olyan régen megtalált mamutcsontvázak szintén megtekinthetők itt, más, jégkorszaki leletekkel együtt: 

Gyapjas mamutok, hangimitációval. 

A délelőtt során nagyon megéheztünk. Emlékeztünk rá, hogy egyszer, évekkel ezelőtt milyen hangulatos kis helyen ettünk itt a közelben: a Monostor Falatozóban. Ez csakúgy, mint a múzeum, néhány lépésre található az egész létesítménytől, a főbejárattól jobbra, kívülről tudjuk megközelíteni. Szolid árakon ettünk hamburgert, hot-dogot ebédre. Mellette turistaszezonban egészen biztosan nyitva van a cukrászda, mi ide nem tudtunk betérni, mert decemberben, karácsony előtt zárva volt. 

Ha jó időben mentek Zircre, ne hagyjátok ki az Arborétumot, mert nagyon különleges gyűjteményt járhattok végig! Gyerekek nélkül, vagy nagyobb srácokkal érdemes megnézni a Reguly Antal Műemlékkönyvtárat is!  

Bejártuk a Bakony más vidékeit is, olvasgassatok:
Veszprém gyerekekkel 1. rész
Veszprém gyerekekkel 2. rész
Veszprém gyerekekkel 3. rész
Két nap Bakonybélben 1. rész
Két nap Bakonybélben 2. rész

Két nap Bakonybélben - 2. rész

Két népszerű Bakonybél-közeli kirándulóhely:

• Eltévedés a Kertes-kői szurdoknál, másnap a szurdok valódi bejárása, 
• majd séta a Boroszlán tanösvény rövidített útvonalán.

A sorozat első részét itt találjátok.

Első utunk a Kerteskői-szurdokhoz vezetett volna az új nap reggelén - ha nem tévedünk el. Az autót ugyanott hagytuk, ahol ennek a geoládának a leírója javasolja. GPS nélkül érkezőknek: Bakonybélből elindultunk Pénzesgyőr irányába, Somhegypusztát épp elhagyva egy nagyobb kanyar után Tájvédelmi körzet tábla, itt parkoltunk. Az út felett magasodó Som-hegy szigorúan védett terület, tilos felmenni, a piros kereszt jelzés is az aljában elkerüli. De a Kertes-kői szurdokhoz nem is erre kell menni, hanem balra a szántó mellett a zöld háromszög jelzésen. 

Itt még nem tudjuk, hogy rossz irányba haladunk...

Valamit nagyon elnéztünk a térképen, mert teljesen rossz irányba indultunk. Megzavart minket, hogy a közeli erdőben a fákon látható volt néhány régi jel, amelyekre azt gondoltuk, hogy biztos megint elhanyagolt túraútvonalra tévedtünk, mint egyszer nyáron, Írott-kőnél. 

A régi jelzések összezavartak minket.

Ezek a régi jelek adták a reményt, hogy érdemes tovább menni, hát..., kár volt. Egy-másfél órát biztos elpazaroltunk, mire visszakeveredtünk az autóhoz, ahol megláttuk, merre kellett volna igazából mennünk. Persze addigra a gyerekek már teljesen kiborultak, így inkább a következő célállomás meglátogatását ígértük nekik.

Persze azért így is szép volt kirándulni egyet a napsütésben, csodálatos tájakon.

Nagyon bosszantott minket ez az elfecsérelt idő, no meg az, hogy nem láttuk a szépséges szurdokot, amiért nekiveselkedtünk a túrának. Úgyhogy másnap visszatértünk! 

A szántó mellett kell haladni az erdő felé, a kocsitól balra.

Kis patak, ahová inni járnak az állatok. Láttunk is három őzet!

Ez már a szurdok eleje.

Sziklák a Kertes-kői szurdokban

Szépséges táj, sebes patak. A túraútvonal folytatása azon a keresztbe dőlt,
mohás fán lett volna, ami gyerekekkel járhatatlan terep, ezért visszafordultunk.
(Bizonyára át lehet itt menni száraz lábbal, ha nincs ekkorára duzzadva a patak.)

Mi csak a szurdok legelejét láttuk, hosszabban húzódik befelé, ráadásul az Oltár-kő is itt magasodik valahol egész közel, de ide már nem mentünk fel. A szurdok a bakonybéli Szentkút felől is megközelíthető, egy hosszabb túrával a piros kereszt, majd a zöld jelzésen. 

Fehér és mohás kövek.

Hatalmas sziklák jobbra és balra.

Gombák!

Gyönyörű mohapárna.

A Boroszlán tanösvény bejárását délutánra terveztük. Úgy döntöttünk, csak a 2-2,5 km-es rövidített útvonalat vállaljuk be a gyerekekkel. Nagyon jó döntés volt, mert a szintkülönbség ezen a rövid szakaszon is hatalmas, úgyhogy jól elfáradtunk.

Az autót a Bakonybéltől 4 km-re északra található Gerence-völgyi autóspihenőnél hagytuk.
Ez közvetlenül egy erdészházzal szemben fekszik, egy kis erdei hotel mellett (Odvaskő Hotel).
Tűzrakó, pihenőpadok, kis hidacska... hangulatos piknikezőhely!

Így néznek ki a Boroszlán tanösvény állomásai.

Indulunk a piros jelzésen. Sokat, sokat kell felfelé menni.

Utólag láttam a térképen, hogy ezen a lépcsősoron felfelé haladva, balra tekintve szemfüles szemek esetleg észrevehetik a halomsírokat, mi sajnos ezt nem figyeltük.

Gombaparádé téli napsütésben.

Meg-megcsillan a pókháló-rengeteg.

Pici gyerekek, nagy fák.

Elértük a legmagasabb pontot, innen lefelé
vezet az út az Odvaskői-barlanghoz.

Meredek lépcsőn jutunk el a barlang bejáratához.

Az Odvaskői-barlang is a tanösvény része.

A barlang megtekintése után egy hosszú, igen meredek lépcsősoron érkeztünk le a völgybe.

Kisgyerekekkel nem javaslom a hosszabb túrát, hacsak nem egésznapos kirándulásban gondolkodtok, több megállóval. Kicsiknek épp elég volt a rengeteg lépcsőzés le és fel a rövidített tanösvény-útvonalon. Jobb időben kiváló piknikezési lehetőség kínálkozik a Gerence-völgyi autóspihenőnél.