Soproni hétvégénk - Múzeumvasút és kastélykert Nagycenken

Nincs olyan kisgyerekes család, ahol ne hozná lázba a srácokat a kisvasutazás. Szerencsére második soproni napunkon már reggel 9-kor (koránkelő csapat vagyunk - sajnos...) ott állhattunk a GYSEV által üzemeltetett nagycenki Széchenyi Múzeumvasút peronján, hogy várjuk az aznapi első vonat beérkezését. 

Megérkeztünk a nagycenki kisvasút állomására.

Odabent büfé, mosdó.

A GYSEV másnapra meghirdetett Kisvasút Napjára már láttuk az előkészületeket, épült a hatalmas terepasztal, húzták fel a sátrakat, települtek ki a lángosos nénik. A vasárnapra ígért gőzös látványára azonban nem készültünk fel, így alaposan meglepődtünk, amikor egy valódi, igazi, hamisítatlan gőzös tolta be a vágányra a múzeumvasút vagonjait. Ilyen közelről, "élőben" még egyikünk sem látott gőzöst, úgyhogy már önmagában ez nagy élmény volt!

András gőzös és vagonjai.

Felszálltunk, elindultunk, szállt a füst és a szag, így mindenestül átérezhettük, milyen lehetett a múlt század elején utazni...

Nem mai berendezés.

Az utolsó kocsi előnyei!

Füst és szag mindenütt, a hangulat garantált!

Irány Fertőboz!

A Széchenyi Múzeumvasút útvonala nem olyan látványos, mint mondjuk a királyréti vagy a mátrafüredi vonal. Itt az az érdekes, hogy tényleg múzeumi példányokon ücsörög az ember. A jegyeket ezen a vonalon - csakúgy mint a budapesti Gyermekvasút vonalán - gyerekek kezelik. Van felnőtt kalauz is, ő volt az, akinek irányítására történt minden. Pl. a fertőbozi igazi nagyvasútállomáson (ami tulajdonképpen a másik végállomás) megvártuk a csatlakozó vonatot, hogy fel tudjanak szállni a Nagycenkre utazó turisták. 

Fertőbozon volt idő kiszállni és körbenézni visszaindulás előtt.

Nagycenken érkezés után nézelődtünk, a múzeumi vonatok között bóklásztunk, játszótereztünk, tízóraiztunk. 

A játékok egy része...

... de érdemes hátra sétálni, mert körhinta és mókuskerék is van!

Öreg mozdonyok kiállítóhelye.

Átcammogtunk a Széchenyi-kastély kertjébe, ahol a gyerekek jól kirohangászták magukat a bukszuslabirintusok között. Bemenni sajnos nem volt időnk, meg igazából a gyerekek tűrőképességét sem akartuk próbára tenni. Tudtuk, hogy még előttünk áll egy éttermi ebéd (ahol jól kell viselkedni) és a fertődi Eszterházy-kastély meglátogatása (ahol szintén azt vártuk tőlük, hogy jók legyenek). Így engedtük őket tombolni, szaladgálni kedvükre. A kastély előkertje jó terepnek bizonyult!

A híres hársfasor eleje.

Nagycenk, Széchenyi-kastély.

Csodás rohangászós terep!

Ebédre a hegykői Tornácos Étterembe vártak minket. Hegykőn a főúton, közvetlenül a Sára Thermál fürdő mellett található ez a nagy forgalmú, igényes kialakítású, láthatóan a helyiek által is kedvelt panzió-étterem. Azt, hogy a hangulatos kerthelyiségbe kiüljünk, a darazsak miatt elvetettük, de utólag tudom: jól döntöttünk, mert a dohányosok is mind kint ültek. A finom fogások hatalmas adagokat jelentettek, és hiába kértük, hogy gyerekadagot hozzanak pl. levesből: akkora tálakat kaptunk tányér címén :), hogy vissza kellett küldeni nem csekély mennyiséget (ez engem nagyon frusztrált, de képtelen voltam megenni a gyerekek maradékát is az én adagom mellett, férjem hősiesen próbálkozott, aztán ő sem tehetett mást: feladta :) ). 

Hegykő, Tornácos Étterem és Panzió

Hangulat.

A részletek is szépek.

Minden nagyon finom volt, a házi szörpöket külön kiemelném, a 4 dl-es óriásadagok a melegben szomjazó kerékpáros turistáknak is bizonyára nagyon bejöttek. A Tornácos ugyanis a Fertő-táj fő kerékpáros útvonala mellett fekszik, ennek megfelelően tényleg igen sok a biciklis turista. Szeptemberben legtöbbet a friss nyugdíjas korosztályból, valamint a családos rétegből láttuk ezen az útvonalon. A gyerekek kedvet kapva a látványtól megígértették velünk, hogy visszajövünk a Fertő-tájra: BICIKLIVEL. Remélem, sikerül!

Kisgyerekek játszósarka a Tornácosban.

Soproni hétvégénk - Ahol a FÁRÓL szól minden

A fa, mint élő szervezet sok arborétum, botanikus kert központi eleme. Például nemrég a blogomon is bemutatott Folly Arborétum területén szintén a fák állnak a séták középpontjában, az élő fákból valóban csodálatos nyugalom és béke árad. A Ligneum Látogatóközpont megálmodói is nagyon szeretik a fát, de ők elsősorban a fát, mint anyagot vizsgálták, és építettek e téma köré egy komplett és komplex kiállítást.

Már az épület elhelyezkedése is figyelemre méltó. A Nyugat-Magyarországi Egyetem hatalmas, védett kertjében, védett, botanikai jelentőségű fák között bújik meg a látogatóközpont, a valaha volt uszoda helyén. Ez azért alakult ilyen érdekesen, mert a kertben nem vághattak ki egyetlen fát sem egy esetleges új épület létrehozásának érdekében, az uszoda viszont használaton kívül állt lerobbantan évek óta, így adta magát, hogy új funkciót kapjon.

A bejáratnál egy nagyon kellemes hangulatú fogadótérben várt minket nagy szeretettel a múzeum egy lelkes dolgozója, aki maga is az Egyetem hallgatója volt korábban. Mesélt nekünk az épületről, és összefoglalta a kiállítás tudnivalóit Elvette és biztonságba helyezte a hátizsákunkat (téli időszakban ruhatárat is igénybe lehet venni), majd a kezünkbe nyomott egy A3-as laminált lapot, melyen a kiállítás részletes útmutatója olvasható. Javaslata szerint mentünk végig a szinteken: a -1-ről indultunk, és az első emeleten fejeztük be. Ez utóbbi a játéktér, ezt hagytuk utoljára a gyerekek örömére. 

Ebben az épületben még a lépcsőforduló is gyönyörű!
(És persze korszerű lift akadálymentesíti az épületet.)

A régi uszoda medence szintjén kapott helyet az egyetem büszkén őrzött preparátumgyűjteménye, melyet Selmecbányáról menekítettek át még 1919-ben (!!). Jelenleg ez hazánk legnagyobb ilyen témájú gyűjteménye.

Itt elénekeltük: Ragyogó kék szalakóta, de csodállak téged... (Gryllus)

A 0. szinten, azaz a földszinten egy nagy tölgyfa áll a középpontban, ezzel kapcsolatban több interaktív feladat várja a gyerekeket. És persze amerre csak nézünk: jobbra, balra, előre, hátra, mindenhol érdekesség... hosszan el lehet itt időzni, kipróbálni az eszközöket, megnézni a videókat, elolvasni a tablókat, megtapogatni a kiállított tárgyakat. Osztálykirándulások ideális helyszíne a Ligneum!

Egy régi, de működő fűrészgép.

Itt egy videó arról, hogy miként is működik ez a gép.

A csodálatos fa!

Vágási módok és használati tárgyak, fából.

Állatok az erdőben - játékos feladat!

Itt tényleg minden interaktív.

Előadótér, minden fa.

Az első szint pedig a legnagyobb örömforrás, hiszen csupa játékból és rendkívül érdekes bemutatókból áll. Mindent ki lehet próbálni! Itt töltöttük a legtöbb időt. A Ligneumra 1,5 órát számoltunk, de több mint 2 órát maradtunk, hatalmas élmény volt, és még így sem tudtunk minden kipróbálni. 

Logikai játékok - természetesen fából.

A legkisebbekre is gondoltak! Minden játék - mily meglepő- fából készült.

Összerakós játék - fából.

Ha mentek, egy délelőttöt vagy délutánt szánjatok rá, sétáljatok a varázslatos Botanikus Kertben, mely körbeveszi - helyiek kedvelt sétahelye az egyetem kertje, nem egy kisbabás családot, motorozó kisgyereket láttunk. Innen nagyon közel, sétatávolságban található az Erzsébet-kert, ahol kiváló játszótér várja a kicsiket. Mi is szerettük volna kipróbálni - beígértük a gyerekeknek, mert jókat olvastunk róla előzetesen - de sajnos éppen felújítás alatt állt, az egész le volt zárva. Mindenesetre ha erre jártok, és már készen lesz a felújítás, kanyarodjatok el erre, nagy örömet szereztek majd vele a gyerekeknek.

Rejtvények, színezők, labirintusok.

A Ligneumból két maradandó élményt hoztam haza: az egyik a kiállítás igényessége, a fa mint anyag csodálata. A másik, hogy megértettem: aki ide, erre az egyetemre jár, járt, nemcsak büszke lesz rá, míg él, de szívében vagy fizikailag mindig soproni marad. Ez a szeretet az intézmény és a város iránt valahogy áradt a helyből és az itt dolgozókból. Ahogy lelkesen meséltek arról, hogy mennyi régi hallgató vett részt a Ligneum létrehozásában, megálmodásában, hogy a jelenlegi hallgatók is aktívan kivették a részüket az installációk kialakításában, mind mind arról tanúskodtak számunkra, hogy ők SZERETTÉK a kialakítást, SZERETIK az épületet és a munkát benne mind a mai napig. Ti is szeretni fogjátok, ha ellátogattok a Ligneumba. Jó szerencsét!

Akit érdekel, ezt a táblát kinagyítva elolvashatja, miért
kívánnak Jó szerencsét! mind a mai napig a soproni hallgatók.

Soproni hétvégénk - Elvonulás egy volt kolostorban?

Avagy részletesen a sopronbánfalvai Elvonulási Központról

Előző bejegyzésemben, melyben a számos Sopron környékén található természeti érdekesség közül emeltem ki néhányat, már tettem róla említést, hogy igen varázslatos hangulatú helyen ebédeltünk. A meghívás a sopronbánfalvai volt Pálos-Karmelita Kolostorba szólt. Ez a hányattatott, de most már biztos sorsú épület az erdő szélén magasodik, gyönyörű helyen, közel a városhoz, mégis távol a zajától.

Megérkeztünk.

Autóval a templomig fel lehet hajtani.

Az épület egy részlete kívülről.

A település méreteihez képest igen nagy templom mellett áll a volt kolostor épülete. A Pálosok alapították, építették, bővítették, míg II. József úgy nem döntött, hogy feloszlatja a rendet. A kommunista időkben ahogy az lenni szokott, minden volt ez az épület, csak épp nem rendeltetésének megfelelően használták. A rendszerváltás után a Karmelita nővérek kezébe került, de a lepusztult épületet sehogy sem tudták megfelelően karbantartani, ezért a KoGart Galéria tulajdonosának, Kovács Gábornak ajándékozták. Ő szakértő szemmel meglátta benne, amit lehet, és biztos kézzel nyúlt a zsebébe - azt hiszem, nagyon bele kellett nyúlnia - hogy hihetetlen alapossággal, gondossággal, a hely és az épület szellemének kijáró tisztelettel, de a 21. századi igényeknek megfelelően renováltassa az épületet. A Magyar Állam 2011-ben megvásárolta az egész épületegyüttest Kovács Gábortól, jelenleg is állami tulajdon. Ezzel a művelettel az akkor már egyházi vonatkozástól függetlenül Elvonulási Központként működő intézmény bekerült az Eszterháza Programba, és a környék kiemelt látnivalója lett a fertődi Eszterházy-kastéllyal együtt. 

Folyosói hangulat.

A pálos kiállítás.

A czestochowai Fekete Madonna hiteles másolata.

A kerengőudvar közepén álló "játszóhely", a gyerekek legalábbis
azonnal kiszúrták a lehetőséget a kútban.

Jelenleg 21 szobában 28 vendéget tudnak elszállásolni. A szobák mindegyike más, nincs közöttük két egyforma. Az épület hangulata utánozhatatlan, miközben ott sétáltunk, és hallgattuk az érdekes történeteket, arra gondoltam, csodálatos dolog lehet itt dolgozni. Aki ide eljön, az nem másra vágyik, mint csendre és békességre, s ezt a nyugalmat az itt dolgozók is - akár önkéntelenül - hordozzák magukban. A vastag falak mintha beszélnének, magukon viselik a történelem nyomait s szent emberek lépéseit őrzik a folyosók. Ez akkor is tagadhatatlan, ha jelen pillanatban nincs felszentelve az épület és nem kizárólagosan lelkigyakorlatos központként működik, mint pl. a dobogókői Manréza vagy a püspökszentlászlói Életrendezés Háza. 

Péreli Zsuzsa kiállítása...

... és kifejezetten a kolostor számára készített műve.
Történetét hallgassátok meg élőben, érdemes!

A könyvtár a templom oldalához lett hozzáépítve.

Pihenőszoba.

Galéria.

Sétánk során nem csak néhány szobába kukkanthattunk be, de az emeleti közösségi termeket is megnézhettük. Elámultunk az ötletes, igényes, természetközeli megoldásokon, melyek kigondolásán komplett belsőépítész csapat dolgozott - méltán. 

Az egyik földszinti szoba egy részlete.

Ebédünket a Refektóriumban költöttük el. Nem véletlenül használom ezt a szót. A szerzetesek valaha volt, gyönyörűen rendbehozott közös étkezője jelenleg az étterem, melyben nem akármilyen ételeket szolgáltak fel nekünk. A központ étterme egy igazi "fine dining" hellyé érett, ami meg is felel az exkluzív kialakítású hangulatnak. A séf megkérdezte, mit szeretnénk enni, mikor, ennek megfelelően készítette el ételünket. A gyerekekre külön figyelt, hogy legyen olyan az aznapi kínálatban, ami nincs az étlapon, de a hagyományos ízekhez szokott gyerekek is megeszik - a sok különleges fogás mellett ez egy igen fontos szempont volt, ezúton is köszönjük. Mi a férjemmel lubickoltunk az ízekben, igazán értékelve azt, hogy micsoda rendkívüli élményben van részünk. A falatok a szánkban robbantak szét, olyan ízharmóniát teremtve, hogy megszületett bennem az elhatározás, miszerint aznap már nem szeretnék többet enni, nehogy valami más érintse még a számat, mert ez annyira, de annyira gyönyörűséges élmény volt.  (Persze a kisbaba miatt muszáj volt még ennem vacsorát.)

A refektórium bejárata.

Kissé alulöltözötten várjuk a fejedelmi lakomát. :)

Érlelt hátszín rózsaszínre sütve, fenyőmagvas salátával, Özséb bora glace-vel.

Szarvas bélszín aprított erdei gombákkal, petrezselyemgyökér pürével
(az első falat után, így a kép nem tökéletes).

Mikor a srácaink megunták az étteremben való jólviselkedést, kimehettek a kertbe, ahol egy odakészített asztalon színezők várták őket. Neki is estek az alkotásnak, elkészült műveiket már ki is raktuk itthon. 

Alkotás a kerengőudvaron.

A hátsó kert is gyönyörű.

Itt szokták tartani az esküvőket. 

Nagyon hálás vagyok szervezőnknek, Istvánnak, aki a Fenntartó család programért felel, hogy ezt a programot beillesztette a hétvégénkbe, mert a kolostorépület-látogatás egészen különleges élmény volt. Tiszta szívből ajánlom Nektek is, hogy ha arra jártok: ne hagyjátok ki, maradandó élményben lesz részetek.