2014. június 29., vasárnap

Exkluzív szülőprogram: Vasárnapi svédasztal, azaz Sunday Brunch a Corinthiában


Előre beharangozom: minden cégvezető ezt adja karácsonyra! Sunday Brunch, azaz vasárnapi svédasztal egy neves fővárosi szállodában… Mi már másodjára kaptunk ilyen formán minőségi időt karácsonykor férjem cégétől, és az a jó benne, hogy a voucher érvényessége egy év! Tehát eldönthettük, hogy a rendelkezésünkre álló 52 vasárnapból melyik a legmegfelelőbb nekünk. 

Kilátás fentről.

Amennyiben nem ezt kapjátok a cégtől vagy mástól ajándékba, és saját zsebből kellene állni, azt javaslom, hogy kerek évfordulót, vagy nagy eseményt ünnepeljetek ilyen módon, mert sajnos elég drága. Bár nem tudom… ha belegondolok, hogy 8900 Ft/ fő, de ebben minden benne van, az italfogyasztás is, akkor nem is olyan vészes. Főleg, ha azt nézem, mennyire különleges a hely és exkluzív az ételkínálat. (gyerekeknek 6 éves korig ingyenes, 6-14 éves korig 50 %-os árat számítanak, (Ha eldöntöttétek, mikor mennétek, érdemes előtte odatelefonálni, és asztalt foglalni a biztonság kedvéért.)

Itt mindent meg lehet kóstolni, ha csak egy falatot szeretnél valamiből, akkor is. Végig lehet enni az „étlapot” szép sorjában, önkiszolgáló módon. Mi eddig mindkét alkalommal tettünk egy kört az elején, felmértük, mi vár ránk az asztalokon, aztán nekálltunk: előételből egy pici, levesből néhány falat, főételből ami jól esik, akár több fogás, de mindenből kevés, hogy a lehető legtöbb ízt megkóstolhassuk. Sajttál, gyümölcsök, s a végén jött a valódi dőzsölés... a desszertek. Ezekben elmerülni valami gyönyörűség. Csak ültünk az asztalnál, majd kipukkadtunk, s sóhajtozva emeltük a szánkba a különböző idénygyümölcsökből alkotott finomságokat, csokis desszerteket, tiramisut. A desszerteknél minden adag nagyon pici, ezért lehet ennyi mindent kóstolni. Számomra mindkét alkalommal ezek a cukrászkészítmények voltak a nap fénypontja, de ez biztosan azért van, mert nagyon szeretem az édességeket. Fagyi és óriáspalacsinta is lett volna, de ez utóbbira már egyáltalán nem futotta az erőnkből.


Ez is az átrium felülről, mi itt ettünk, nagyon hangulatos, szólt az élőzene közben.


Böjt idején hanyagoljuk ezt az ötletet, mert nem fogjuk megállni fogadalmainkat… viszont valamit megünnepelni kiváló alkalom lehet. Más szállodák, éttermek is kínálnak hasonló elven működő vasárnapi ebédeket, érdemes körbenézni, hátha máshol hasonló színvonalat kapunk olcsóbban. Számunkra az ajándék jellege miatt nem volt választási lehetőség helyszínek között, de ezt mi egyáltalán nem bántuk, mert szuper a hely, az ételek minősége és a kiszolgálás is.


Végül álljon itt egy idézet az egyik kedvenc blogomról, az Egy nap a városban-ról, ők is kipróbálták a Sunday Brunch intézényét, csak ők a Marriottban. A számla végösszegéről elmélkedik Csaba, a blog egyik írója.

„Ha úgy nézzük, hogy mit kapunk érte a boltban, sok. Ha úgy, hogy mekkora esélyünk lenne elkészíteni akár csak egyet is a kipróbált fogások közül hasonló minőségben otthon, már barátságosabb. Ha meg azt, hogy mennyibe kerülne ennyiféle ételt összeütni a konyhánkban, vagy megkóstolni akárcsak a töredékét is ennek egy jó étteremben, akkor viszont kimondottan olcsó. Az árban ugyanis benne van háromórányi szabad zabálás, amikor az ember nem nézi, hogy mi-mennyibe kerül, sem az ételnél, sem az italnál, a bornál, a kávénál, mert minden benne van az árban, és közben nemcsak jóllakunk, de olyan finomakat is eszünk, hogy tényleg elégedetten távozunk.

2014. június 28., szombat

Egy hasznos dokumentum: LISTA pakoláshoz! + Csomagolási ötletek

Nagyon szeretek menni. Elindulni, utazni, ott lenni, kirándulni, élményeket átélni. A csomagolás sem jelentett gondot, amíg csak kettesben voltunk... Aztán minél többen lettünk, egyre inkább azon kaptam magam, hogy a többnapos utazások előtt egyre idegesebb vagyok, egyre több időt kell szánnom a pakolásra, egyre kevésbé élvezem a készülődést. A helyzetet nem oldja meg, de némileg javítja, hogy egy ideje állandó listával dolgozom. Ezt pofoztam most kicsit használhatóbb formába, hogy nyomtatni lehessen. Nekem most legutóbbi, mindössze négynapos utazásunkkor nagy hasznomra volt a kinyomtatott lista. Legyen Nektek is!

Íme:

Pakolólista kisgyerekes családok számára




Néhány praktikus ötlet a AUTÓS utazáshoz való csomagoláshoz:

Mióta többen vagyunk, nem csomagolok mindenkinek külön nesszeszert, hanem előkapom a direkt erre a célra tartogatott tiszta papírdobozunkat (általában egy BabyLove-os pelenkacsomag doboza), és minden fontosat ide dobálok, amit a fürdőszobából vinnék. A tusfürdőket külön zacskóba csomagolom, baleseteket elkerülendő. Egészen apró tárgyakat, mint pl. körömcsipesz, fülpiszkálók egy külön kis tartóba rakom, így nem vesznek el a nagyobb dolgok között. 

Ugyanezt teszem a cipőkkel: van egy naaaagy textilzacskónk, amibe az épp aktuálisan használatos cipőket bedobálom. Tapasztalat, hogy a bőröndben sokkal több helyet elvesznek más, kifejezetten odavaló cuccoktól, így viszont minden cipő egyben van, megérkezéskor csak ki kell őket rakni a szálláson.

Játékok, könyvek: ugyanez: nem személyenként csomagolunk (igaz, kiválaszthatják maguk, és odahorhatják a kupacba). Kinevezünk egy hátizsákot vagy dobozt, és abba mehetnek a szórakozásra szánt eszközök. Társasokat gyakran veszünk ki a hatalmas térfogatú dobozaikból, s visszük valami kisebb tárolóban az apró darabokat. 

Gyógyszereket eleve úgy tárolom, hogy mindig van egy külön utazós dobozom, amit azért persze utazások előtt alaposan átnézek, kiegészítgetek. Azért jó, hogy mindig külön van, mert ha bármi miatt hirtelen rohanni kell, egy alapvető eszköztár állandóan van benne. Szavatosságokat természetesen rendszeresen ellenőrizni szükséges.

Ha az ellátásról magunknak kell gondoskodni, igyekszem egy vagy két ebédnyi ételt az utazás előtti napokban otthon lefőzni. Pl: töltött paprika, fasírt. Mindent az utolsó pillanatig hűtőben tárolunk, indulás előtt vesszük ki a hűtős kajákat és a hűtős gyógyszereket.

Indulás előtt az otthoni virágok kapnak még egy nagyobb adagot a nyakukba, 2-3 nap elteltével szomszédnéni locsol. Egy barátnőm azt csinálja, hogy egy teli vödör víz köré helyezi az összes szobanövényét, a vödörből minden növény földjébe pamutcsíkokat vezet, s állítja, hogy a vizet magukba szívva a növényei frissek maradnak, még ha egy hétre is utazik el. Még nem próbáltam, de elhiszem neki!

Indulás előtt alaposan átnézem az összes létező internetes időjárás előrejelzést. Ez alapján kb. belövöm, milyen idő lesz, és a ruhákat is így csomagolom. Például volt egy olyan nyaralásunk, ami alatt egész héten egyetlen felhő sem mutatkozott, és végig 40 fok körül mozgott a hőmérő higanyszála. Ez volt az a nyaralás, amire vittem ugyan meleg ruhákat mindenkinek, de külön bőröndben, amely bőrönd egész idő alatt érintetlen maradt, és eredeti állapotukban kerültek vissza a ruhák a szekrénybe. Jó volt, mert nem kellett félretologatni a meleg ruhákat, egyszerűen hozzá sem nyúltunk ahhoz a táskához. 

Most hirtelen ennyi ötlet jutott eszembe, de várom a Ti kiegészítéseiteket is, akár kommentben, vagy üzenetben.


2014. június 26., csütörtök

Könyvajánló: Amíg zötyögünk


Friss, ropogós, könyvheti újdonság!

A méltán közkedvelt Amíg utazunk c. könyv és munkafüzet folytatása 2014. tavaszára jelent meg a Pagony gondozásában. Az első részről ITT írtam.

A sorozat folytatódik!

A Könyvhéten addig dulakodtam érte a Pagony tömött standjánál, míg meg nem vettem. J

Nanuk, a már nem is olyan kicsi eszkimó fiú egy év elteltével ismét Budapestre látogat, ezzel újra esélyt adva magyar barátai és a tolmács-vigyázó szerepében velük rohangászó Bali bácsi számára, hogy megmutassák neki Budapest és a környék szépségeit. A könyv rendkívül változatosan, érdekesen, szórakoztató illusztrációk segítségével számol be Doma, Panni és Nanuk hétköznapi kalandjairól városban és városon kívül.

Munkafüzetet egyelőre nem láttam hozzá, de elképzelhető, hogy lesz.


Míg az első kötet inkább a kötött pályás metróra, fogaskerekűre, libegőre és természetesen a villamosokra koncentrált, ezúttal a hajókkal, buszokkal, levegőben közlekedő járművekkel kapcsolatban okosodhatunk.
Nekem nagyon tetszik a könyvben, hogy az illusztrációk részeként tálalt mélyrehatóbb, részletesebb információk nem a történet részei, tehát idén pl. egyszerűen kihagyom őket a felolvasásból, de jövőre vagy azután már felolvasom majd őket.

A könyv részlete: a fejezetek végén összefoglaló az útvonalról.

Doma sem lett fiatalabb, rendkívül viccesen, kiskamasz módjára számol be a történésekről a könyvben – ami valójában a naplója – és neveti ki velünk a sokszor együgyű, ezúttal épp szerelmes, szórakozott Bali bácsit. Mert Bali bácsi, ha Olgikáról esik szó, véletlenül 6 gombóc fagyit is enged elnyalni a gyerekeknek egyenként, s ha valahogy véletlenül szerelmére terelődik a beszélgetés, nem restell jegyet venni a Szentendréről Budapestre tartó Hunyadira, holott nem is hajóval tervezték a visszautazást. Jókat derültünk a gyerekekkel a kedves illusztrációkon és a poénos jeleneteken, gondolatban a családdal kalandoztunk Budapesten, Szentendrén és a Badacsonynál, repültünk velük képzeletben a léghajón!

A család ezúttal a Balatonig utazik. Középpontban végig a járművek!

Szívből ajánlom a könyvet a közlekedést szerető gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

Liebster Award - egy továbbadandó díj



Létezik egy virtuális díj blogíróknak, a német alapítású Liebster Award. Ezt a díjat múlt héten virtuálisan megkaptam! :) Nagyon köszönöm!




A Lakjunk jól! blog írója Andi szívet melengető sorokkal ajánlotta olvasói figyelmébe múlt héten többek között az én írásaimat is:


Végül nem maradt más, mint továbbadni a díjat! Bár ha jól értettem, 11 blogot kellene jelölnöm, csakhogy ez már kissé hasonlítana azokra a rémes levélküldési akciókra, amiket annyira utálok és nem is lenne hiteles – nincs az embernek 11 kedvence!
A lakberendezési oldalak közül nem szeretnék kedvenceket választani, sok van, simán tudnék 11-et mondani, akiket öröm olvasni. A díj szempontjából most kettőt emelnék ki, a Napi Szemtornát és a Helyiség Kalapácsát.
Azt tudjátok, hogy Kriszta nemhogy a TOP5 lakberendező nálam, hanem ha saját lakásról lenne szó, akkor az abszolút favorit. És nem csak remek lakások, hanem rendkívül kreatív, sokszor humoros tárgyak készülnek nála. Szóval olvassátok, élvezzétek.
BoRi blogja igazi különlegesség: saját készítésű tárgyak, bútorfelújítások egy kis nyelvműveléssel. Minden poszt szellemi és esztétikai felüdülés!
De ha csak egy blogot ajánlhatnék, akkor az nem lakber tárgyú lenne. Mert utazni, kirándulni legalább annyira szeretek, mint lakberendezésről álmodni. A Barangoló Család oldala pedig rendkívül igényesen, kreatívan ad ötleteket a szabadidőnk értékes eltöltéséhez, ráadásul hazai környezetben és természetesen családi szempontból. Végre egy oldal, ahol nem azt ajánlják, hogy Ausztriába járjon a család wellnessezni, vagy “Horvátban” mártsák a tengerbe a kisbabát, hanem pont azt hozza, amire egy kisgyereknek igazán szüksége van: kis távolság, nagy kaland, miközben megismerjük ezt a szép országot! Ráadásul olyan programokkal, ahol az egész család garantáltan jól érzi magát!
A három bloghoz egy kérdés, kérés: ajánljátok nekünk kedvenc posztotokat!
Aztán adjátok tovább a díjat a ti kedvenc oldalatoknak!

Tehát először szeretném megválaszolni a nekem feltett kérdést, illetve kérést!
Kedvenc bejegyezésem? Azt hiszem, az első. 


Amiért az egész blogot elkezdtem. Egy olyan kirándulás leírása, ami hatalmas élmény volt nekünk és a gyerekeknek egyaránt, pedig nem került sok pénzbe a kivitelezése és mindössze egynapos volt. Amiben szerepel az első fénykép, melyet kifejezetten azzal a céllal lőttem, hogy majd, (ha tényleg) lesz egy blogom, ezt a képet beleteszem a Visegrádról szóló írásomba. 

Az első kép!

És beletettem. És öröm volt megírni, öröm volt képeket válogatni, öröm volt megosztani, öröm volt később a visszajelzéseket olvasni, öröm volt rádöbbenni, hogy mennyi, de mennyi!!! hasonló tapasztalatunk, élményünk van/volt/lesz, melyek megírás után kiáltanak, melyekkel esetleg ötletet adhatok másoknak.
Azóta született számos praktikusabb, szebb/hasznosabb képekkel illusztrált bejegyzésem, tapasztaltabb lettem, gyorsabban megszületik egy-egy írás. Mégis ez a kedvencem, mert ez volt az a kirándulásunk, amit érdemesnek tartottam arra, hogy elkezdjek miatta egy blogot.

Én egyetlen blogot szeretnék ajánlani Nektek, azaz egyetlen blogger társ előtt szeretnék tisztelegni ezzel a díjjal: a "Jelenpillanatok"-at író Nórinak. Személyesen ugyan nem ismerjük egymást, de mióta írja a blogot, mindig előttünk járnak aktuálisan egy-két gyerekkel. :) Hozzáállása, élete, gondolatvilága számomra példaértékű és követendő. Szeretném, ha minél többen megismernék az írásait, és látnák: igen, így is lehet élni.
Kedves Nóri, fogadd szeretettel a jelölésemet! Az lenne a kérdésem Hozzád, hogy a kitartó blogírás hozott-e bármi változást a családotok életébe, a saját életedbe, a házasságotokba, a saját lelkivilágodba? Aztán add tovább ezt a virtuális díjat a Te kedvencednek! (Lehet többnek is.)


2014. június 20., péntek

Szegedi sétahajózás


Nemrég Makón jártunk,előző bejegyzésemben részleteztem. A Hagymatikum több okból kifolyólag maradt ki a programtervezetből. Az első és legfontosabb ok, hogy drágának találtuk ahhoz, hogy egy-két órára bemenjünk megmártózni. Makó belvárosában pedig azért nem sétáltunk, mert rákezdett az igazi kánikula, és elviselhetetlen hőség áradt az aszfaltból, a kövekből. Ki, ki, ki, ki a városból! Mivel a Marosban sem sikerült fürdeni a folyó magas vízállása miatt, arra jutottunk, hogy beütemezzük a közeli Szeged városának egy kínálkozó programlehetőségét: a sétahajózást. A gyerekeknek az utolsó pillanatig nem árultuk el, hogy mire készülünk, nehogy csalódás legyen számukra, ha mégsem sikerül valamiért a tervünk.


Kilátás a hajóról.

A szegedi Tisza-parton elhelyezkedő Novotel szálló előtti rakpartot könnyen megtaláltuk, ez már gyakorlatilag a Belváros része. Jelenleg a felújítások miatt nehezen lehet itt parkolni, és gyalog is kicsit kerülni kell, ezért a hajó indulása előtt érdemes korábban odaérni. Babakocsival nem könnyű lemenni a meredek, rozoga lépcsősoron, de nem lehetetlen.

A hajó minden páratlan órában indul, HA van 15 fő utas, illetve minden nap 15.00-kor garantált indulást biztosítanak, létszámtól függetlenül. Ezen a kánikulai napon sok család határozta el, hogy ugyanezt a programot választja, amit mi, a délután három órás időpontban majdhogynem teltház volt.

A Danuvia hajó felső szintjén uzsonnáztunk.

Az útvonal a következő: a hajó először elindul észak-kelet felé, a Maros-folyó torkolatáig, majd visszafordul, és lemegy délre, hogy a Tisza vizéről lehessen megcsodálni a Belváros innen látható szépségeit.

Strandolókat is láttunk.

A gyerekek jobbra-balra rohangáltak az emeleti ablakok között, néha kimentek a fedélzetre. Itt azonban kibírhatatlan hőség tombolt, ezért újra és újra visszatértek a fedett részbe.

Nagy melegben odakint.

WC van a hajón, az alsó szinten pedig büfé üzemel, a már-már elviselhetetlen hőségben sokan éltek a lehetőséggel, és vásároltak hűtött innivalókat. Mi a hajón ettük meg a maradék kis elemózsiánkat, amit az útra csomagoltunk. Kattogott a fényképező is rendesen, mert tetszett, amit láttunk.




Az egy órás sétahajózás épp elegendő volt a családnak. A délelőtti programoktól teljesen kifáradva, tudván, hogy még egy kétórás autóút is előttünk áll, azzal az érzéssel szálltunk be az autóba, hogy ebbe a napba három ennyi idős gyerekkel többet már nem lehetett volna belezsúfolni. És még az autópálya-matricát is kihasználtuk! 

Búcsú Szegedtől.

A sétahajózással kapcsolatban minden fontos információt megtaláltok ezen az oldalon:

2014. június 19., csütörtök

Makó: Lombkorona sétány és Maros Kalandpark

Mit kezdjünk a még érvényes autópálya-matricánkkal? - tettük fel a kérdést magunknak egy héttel barátnőm Balaton-felvidéki esküvője után. Most kellene kihasználni, hogy mehetünk messzebbre is, ne akkor jusson eszünkbe egy távolabbi cél, amikor már lejárt a matrica... Szerencsére mindig szokott lenni a tarsolyomban néhány feltétlenül meglátogatandó hely, nem volt ez másként a pünkösdi hétvégén sem. Makó nagyon távoli célpontnak tűnt, de mikor beütöttük az útvonalkeresőbe, azt adta ki, hogy 2 óra néhány perc alatt megtehető az út az otthonunktól, hiszen végig autópálya visz. Nosza, rajta!

Miért megy egy öttagú, kisgyerekes család hatalmas lelkesedéssel éppen Makóra? Hát ezért:

Lombkorona sétány Makón

A Lombkorona sétányról hetekkel ezelőtt láttam fotókat a neten, mit mondjak, alig vártam az alkalmat, hogy személyesen is felkereshessük. Az egész sétány mindössze 190 m hosszú, de a sok leírás, és a néhány élményelem biztosítja, hogy többnek tűnjön. 

Kis térkép a sétány elején

Több úton is mehetsz...

Például ilyenen.

A szúnyogriasztó spray-t ne hagyjátok otthon, nekünk sikerült, megettek! Tériszonyosoknak mondom, hogy a lombkorona sétány úgy van kialakítva, hogy a rácsok alatt nincs takarás, lelátni a mélybe. Akit ez zavar, inkább lentről nézze a családtagok sétáját. 


Akit ez a látvány zavar, fel se menjen!

A tanösvény állomásai érdekesek, szép képekkel illusztráltak. A gyerekeknek nyilván zanzásított változatot olvastunk fel, meg inkább a képeket nézegettük. A Hagymateraszról látni a néhány méterrel odébb folyó Marost, másutt takarják az ártéri fák a vizet.

Többnyelvű táblák szép képekkel.

Látszik a Maros!

Visszatekintés.


Játszótér a magasból.

Az utolsó állomás tulajdonképpen egy nagy kombinált kilátó-csúszda, ahonnan ilyen a kilátás:



A kilátóra még felmentem, de a 200 Ft-ért igényelhető zsákos csúszást meghagytam a fiúknak: nagyon meredek a csúszda! 

A sétány vége.

Férjem csúszott először, hogy tesztelje: leviheti-e a fiúkat is. Mivel ez nem vizes csúszda, és a zsákban még gyorsabban csúszik az ember, kb. 3 mp. alatt tette meg a távot fentről le. Jó, lehet, hogy volt 5 mp. is. A zsák egyébként azért kell, mert a sebesség és a súrlódás szó szerint leégeti az ember kezéről, lábáról a bőrt, ha valahol hozzáér a csúszdához. A fiúk is lecsúsztak apukájukkal:

Íme a bizonyíték, hogy tényleg lejöttek...

...mindketten (kissé ijedt arccal, de a végén kacagva)!

Addig mi a kislányommal a néhány méterre lévő játszótéri játékokat próbálgattuk, meg fotóztuk a bátor ifjakat.

Mikor mindenki mindent kipróbált, amit akart, átsétáltunk a Maros Kalandparkba. Ez a létesítmény kb. 400-500 m-re helyezkedik el a Lombkorona sétánytól, tulajdonképpen a szabadstrand területén van az egész. 

A büfé odafent üzemel.

A büfé alatt elsétálva (itt minden ház emelve van az árvízveszély miatt) már látszanak is a fák között kifeszített különböző magasságú és nehézségű pályák. Vannak természetesen ingyenes elemek is. 

Ingyenes mászókák.

A háttérben a kicsik pályája is látszik.

A strand - bár beterveztük, és vittünk is mindent egy jó pancsoláshoz - jelenleg a magas vízállás miatt nem alkalmas arra, hogy kisgyerekek fürödjenek benne. Pedig nyáron - megkérdeztünk egy helyi dolgozót - alacsony vízállásnál klassz homokpad alakul ki, ahol állítólag nagyszerűen lehet homokozni, kisgyerekeket biztonságosan beengedni a sekély vízbe. Most sajnos ezt ki kellett hagynunk, nem csak a mélység, hanem a folyó erős sodrása miatt is. 

Magas ahhoz, hogy ovisok bemenjenek.

Mi viszont még így sem voltunk csalódottak, hiszen kifejezetten a Canopy miatt jöttünk. A Maros fölött kifeszített drótkötélpályán való áthaladás jó ideje izgatta a fantáziánkat. Minden készen állt, hogy kipróbáljuk, amiért érkeztünk! Bíztos? - kérdezte a férjem. Láttad, hogy milyen magas? Nem gondoltad meg magad? Nem! - válaszoltam. Sőt, én leszek az első! És így is volt. Mennék vissza, annyira szuper élmény! A gyerekek kétféleképpen mehetnek át:

Gyerekek vagy párban...

... vagy szülővel mehetnek át.

A mieink nagyon élvezték. Kislányom, aki két éves múlt, természetesen folyamatos, felváltott megőrzésünk mellett a partról nézte az eseményeket, neki már ez is épp elég kalandos élmény volt. :) 

És mit lehet még csinálni Makón, ha nem ment el minden időtök a fentiekkel? Kipróbálhatjátok az Hagymatikumot, sétálhattok egyet a város szívében, vagy vásárolhattok igazi helyi termelőtől igazi finom makói hagymát. Hogy mi mit csináltunk a nap hátralévő részében, egy következő bejegyzésben írom meg. 

Költségeink (autópálya matricánk már volt, benzinköltség szokásosan autófüggő): 

Lombkorona sétány
ingyenes
Csúszás a Nagycsúszdán
200 Ft/alkalom
Maros Kalandpark, strand
ingyenes belépés
Canopy-pálya
1000 Ft/2-szer oda-vissza, 1800 Ft/ tandemcsúszás kétszer oda-vissza.

2014. június 18., szerda

Keszthely: Vadászati Múzeum és Történelmi Modellvasút Kiállítás

Szigligeti vártúránk után fedett programot kellett kitalálnunk a hátralévő néhány szabad óránkra, mivel folyamatosan szemerkélt, néha zuhogott az eső. Eszünkbe jutott, hogy Keszthelyen elhaladtunk egy gyönyörűen felújított múzeumépület előtt, megpróbáltunk tehát oda visszatalálni. Sikerült, íme a beszámoló.

A Vadászati Múzeum épülete borongós időben.

Keszthelyen a Vadászati Múzeum csupán néhány lépésre található a Festetics kastély hatalmas parkjának hátsó bejáratától. Nem véletlen tehát, hogy kombinált belépőjegyeket is kínálnak, mellyel nem csak a modern épületben lehet szétnézni, hanem a kastély és a kastélykert minden látnivalója megtekinthető.
Mi ezúttal időszűkében maradtunk az egyszerű belépőjegy megváltásánál, mely sajnos így sem volt olcsó, emlékeim szerint 3600 Ft-ba került kettőnknek.

A kerti vasút nyáron, szezonban bizonyára üzemel.

A Vadászati Kiállítás alsó szintjén hatalmas trófeák kerültek kiállításra. 

Trófeák az alsó szinten.

A számos valaha élt állat csontjai, agancsai, kitömött példányai között sétálva elgondolkodtunk a vadászat, mint sport, mint passzió, mint kedvtelés erkölcsi hovatartozásán. 

Gyerekszemmel: Féljek, vagy ne? Lapos vagy nem?

Ismerek olyan gyereket, akit ez a konkrét kiállítás megzavart, kissé meg is viselt. Az állatokat látva nem értette: élnek vagy sem? Éltek? De akkor miért haltak meg? Miért néznek ki úgy, mintha élnének, de nem mozognak? Fájt nekik, amikor lelőtték őket? Miért pózol boldogan az a bácsi egy vérbefagyott hegyi juh mellett azon a bekeretezett fotón? 

Ezek most élnek vagy sem?

Készüljünk fel ezekre a kérdésekre, és legfőképp a kész válaszokra, amennyiben gyerekekkel látogatjuk meg ezt a helyet. Egészen biztos, hogy van olyan gyerek is, aki élvezi a kiállítást, sőt, érdeklődést mutat a vadászat iránt, de ez azért egy érzékeny téma lehet kis állatbarátok számára!


Sarkvidéki életkép.

Szavanna.

A múzeum legfelső szintjén egy hatalmas, egybefüggő térben található a Modellvasút Kiállítás, hatalmas terepasztallal. Van itt minden, mi egy vérbeli közlekedésmániás gyereknek igazi ínyencség lehet! Folyamatosan közlekedő vonatok, élethű másolatok, állomásépületek, kis emberek, kompletten berendezett városok, falvak. Oldalt makett repülő kiállítás látható, és a teraszra se felejtsetek el kimenni, mert páratlan onnan a kilátás! (Hőségben nem tudom, milyen idő lehet a legfelső szinten, bent.)


Zalai táj.

Nagykanizsa állomás kicsinyített, hű mása.

Irányítópult, hozzányúlni tilos.

Ugye, milyen közel van a kastély? Kilátás a teraszról.

Hegyivasút részlete. Minden halad, itt épp a Mozart vonat tör ki az alagútból.

Idézek a keszthely.hu oldalról:

"A terepasztalok több, mint 2000 méter hosszú sínhálózatán 511 teljesen automatizált szervomotoros, dekóderrel irányított kitérőn át, 1000 épület között 160 különféle, az előző két évszázad mozdonyaiból, személy- és tehervagonjaiból összeállított korhű szerelvény közlekedik egyszerre.
A bemutatót korabeli tervrajzok teszik teljessé."


Azért ez érdekes kicsinek, nagynak egyaránt, igaz? Ha Keszthelyen jártok, ki ne hagyjátok! Érdemes betárazni ezt a múzeumot balatoni nyaralás alatti esőprogram gyanánt is. (Érzékeny lelkű gyerekek szüleit megnyugtatandó: van olyan jegy, ami csak a Modellvasút Kiállításra szól!)

A bejegyzés írásakor a Helikon Kastély honlapja karbantartás alatt áll, de szezonra biztosan ez is látogatható lesz:


2014. június 17., kedd

Szigliget kettesben


Micsoda öröm, amikor az ember meghívót kap a legjobb barátnője esküvőjére! Micsoda öröm, amikor kiderül, hogy az esküvő a Szent György-hegyen lesz! Micsoda öröm, amikor megtudja, hogy tanúnak is felkérik! Mennyi öröm!


Az esküvő helyszíne: Lengyel kápolna
a Szent György-hegyen.

Kilátás a Szent György-hegyről egy panorámafotón, Szigliget is látszik!
Katt a nagyobb képért!

Szigligetre ebben az örömmámorban úgy kerültünk, hogy a polgári szertartás ott volt, s itt találtunk megfelelő szállást is (választásunk a Sziklakert Panzióra esett). Az esküvőt követő másnapra azt terveztük, hogy a vasárnapi szentmise után bejárjuk a Kamon-kő tanösvényt, majd bebarangoljuk a Szent-György-hegyet is. Kettesben, gyerekek nélkül gyorsabban megy a séta, belefért volna a napba. Sajnos a terveinket keresztülhúzta a hideg, esős időjárás. A mise után épp volt egy kisebb esőszünet, ekkor jártuk be a Szigligeti Várat, ahol egyébként négy évvel ezelőtt már voltunk, eredeti terveinkből ezért is hagytuk ki. Utólag örülök, hogy mégis felmentünk, mert így beszámolhatok az örvendetes várbéli változásokról!

Mini játszótér a Várban!

Szigliget ugyanis egy rakat pénzt nyert pályázatokon a Vár felújítására, korszerűsítésére. Az elmúlt évek munkái látszódnak is rendesen. Az alsóvár felújítva, van kulturált büfé, fedett, árnyékos hely, ahol enni lehet, a régi istállóban WC-t és bemutatóhelyet alakítottak ki. 

A színpadnál íjászkodni is lehet.

A színpad is megújult, a vár saját kis játszóteret kapott, plusz több helyen interaktív kiállítási elemek gazdagítják a várbeli látnivalók sorát. A várkápolnába belépve automatikusan megszólal a gregorián dallam, három különleges masinán pedig megtekinthetjük, milyen körülmények között robbant fel az egyik torony.


Interaktív eszközök a Várban!

Szeretném külön kiemelni, hogy a Szigligeti Vár területe véleményem szerint nem ideális kisgyerekes terep. Iszonyú meredek lépcsők vezetnek nagy magasságokba. 


Kisgyerekkel gondold meg (vagy kösd magadra)!

A korlátok sok helyen szinte hívogatják a kicsiket: gyere, bújj be alám, pont beférsz (aztán jól legurulsz)! 

"Hívogató" korlátok...

Babakocsival pedig egyenesen lehetetlen itt közlekedni. Már az alsóvárba is nehezen lehetne feljutni bármiféle kerekes járgánnyal, mivel egyenetlen, meredek macsaköves út vezet oda (esőben csúszik, tapasztalat!), lépcsőkkel tarkítva. 

Egy régi, rossz minőségű kép a felfele vezető útról, ami azóta is így néz ki.

Aki mégis valamilyen oknál fogva megpróbál idáig feljönni babakocsival, az alsóvárnál feljebb semmiképpen ne menjen. Biztonságosan lépcsőző, nem elkószáló, viszonylag szófogadó ovisoknak viszont már élmény lehet a Vár. (A szülőknek a masszív odafigyelés miatt sajnos annyira még így sem.)

A gyönyörű kilátásért érdemes feljönni, itt a Keszthelyi-öböl felé fotózva.

Nagy meglepetés volt számunkra a Várból lefele jövet megtalálni a szintén a Várhoz tartozó kiállítást, ami lent, a parkoló és a templom mellett található házban került kialakításra. Az egész teljesen ingyenes, és nagyon érdekes. Sok apró régészeti lelet mellett találunk itt cserépkályha rekonstrukciót: valami gyönyörű! A teremőr hölgy beindított nekünk egy kb. negyedórás filmet a Vár történetéről, tulajdonosairól, az építkezések alakulásáról. Csodálatos látványtervek, lenyűgöző grafika HD minőségben – belegondoltam, hogy a gyerekeim, kb. a második percben unták volna meg. Kettesben viszont végig tudtuk nézni!


A lenti kiállítás egy részlete.


A tetőtérben íjászati és vért kiállítás látható.

Páncélok és íjak a tetőtérben.

Szigligeti élményeink záróakkordja nem is lehetett volna szebb, mint eddigi életem egyik legjobb fagyija. Mondom ezt úgy, hogy fagyi szempontjából nem ismerek tréfát. Egészen komolyan gondoltam hosszú ideig azután a nap után, hogy ezen a nyáron többé nem eszem fagylaltot, mert semmi, de semmi nem tudja überelni azt az ízhatást, amit Szigligeten a Várkávézó teraszán tapasztaltam. Sok helyen látom kiírva: helyben főzött fagylalt. Már csak legyintek. Ja, persze... DE EZ!!!!! Emberek, ez tényleg, tényleg, tényleg olyan!!! Nem, ez még annál is olyanabb! Marha hideg volt, szemerkélt az eső, kabátban, sálban ültünk, én meg csak ettem, ettem, ettem a kikért öt óriási gombócot a jéghideg, mélyhűtőből kivett kehelyből, s azon méláztam, hogy van-e, létezik-e ennél tökéletesebb íz a számban. Megfagytam, értitek, komolyan megfagytam (konkrétan remegtem) mire a végére értem, de azt mondtam, hogy ez, IGEN, EZ megérte.


Menjetek, és próbáljátok ki! Nem viccelek, azóta gondolkodom, hogyan jutok el ismét Szigligetre – fagyiért.