2015. január 29., csütörtök

Egy ajánló, két természetbarát könyv


Ez a két könyv valahogy egy oldalra kívánkozik!






Emlékszem, ez a könyv először könyvtári szerzeményem volt, aztán lett belőle saját példányom... Hogy miért? Telis-tele van ötletekkel, hogy merre érdemes mennie egy Barangoló családnak fővárosunk határaink belül. :) Az országos jelentőségű védett természeti értékektől indulva jutunk el a könyv végére néhány védett kertig, fáig, melyek egyszem magukban állnak valahol - leginkább valahol Budán. Bár különleges növényekből és szép, védett kertekből valóban Budán van több, fővárosunk természeti kincsei Pesten is jócskán megtalálhatóak. Ha csak az intézményként működő védett területeket nézzük: Pesten van pl. az Állatkert, a Füvészkert, a Soroksári Botanikus kert. Ám a Naplás-tó, a Merzse-mocsár, a Turjános, az újpesti homoktövis-lelőhely is a pesti oldalon terpeszkedik. Budán oly csodák várnak a természetkedvelőkre, mint a védett barlangok, a csodálatos, nagy kiterjedésű fennsíkok, vagy a Natura 2000-es területek. Ezekről mind, mind részletes leírást kapunk ebben a könyvben. Védett növények és állatok felsorolásával, képekkel, a túraútvonalak, esetleges tanösvények rövid bemutatásával teljesebb képet kapunk egy-egy érdekes látnivalóról. Innen merítettem pl. ezt a kirándulásunkat a Rupp-hegyre





A könyv egyik hátránya, hogy jelen pillanatban nehezen beszerezhető, nekem a Líra Könyvhálózatban sikerült még néhány fellelhető példányra bukkannom. Kiváló ajándék lehet kirándulni szeretőknek, természetet kedvelőknek.
Rövidtávú céljaim között szerepel, hogy a kötet egyik részletesen bemutatott védett kertjébe, a Jókai-kertbe eljussak a családdal. Jókai Mór egykori villájának kertjében sajnos az eredeti villaépület már nem áll. A hatalmas kertben azóta új házakba új intézmények költöztek: itt található a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága, egy másik házban pedig a Magyar Madártani Egyesület kapott székhelyet.... 


... az a Madártani és Természetvédelmi Egyesület, mely 2014-es, 40 éves évfordulójára a "Madárbarátok könyve" címet viselő remekművet adta ki a Cser Kiadó gondozásában.
Orbán Zoltán minden részletre kiterjedően, ám amatőr szinten is megérthetően leírja, milyen növényeket célszerű ültetni egy igazi madárbarát kertbe, mikor, hogyan, és legfőképpen miből etessünk. Részletes tájékoztatást kapunk a könyvből az odúk típusairól, méreteiről, s arról, hogy mely fajnak milyen odút, költőládát célszerű telepíteni, hová rakjuk ki azokat, s mire figyeljünk a kihelyezésnél. 





Milyen a jó itató, és miért készítsünk porfürdőt kertünk vendégeinek? A fecskék és a fehér gólyák védelméről egy-egy külön fejezet szól, de más állatcsoportok védelméről is említést tesz a szerző: pl. denevérek, hüllők. Tudtátok, hogy létezik süngarázs? És van olyan, hogy természetvédelmi farakás? Rengeteg tanácsot, ötletet kapunk a madarak megfigyeléséhez és fotózásához. A gyerekek megszólítása a természetvédelem területén nagyon fontos dolog, ezt a témát a könyv is kiemelten kezeli. Részletesen olvashatunk egy-egy problémakörről, mint pl. az ember közelébe települt, rongáló fakopáncsok jelenléte vagy a parlagi galambok túlszaporodása. A kötet végén gyönyörű rajzokkal illusztrált madárhatározó található. Igazi kincsesbánya ez a könyv egy madárbarát családban!



2015. január 28., szerda

Zirc megújult csodái


Bakonyi kirándulásunk befejező délelőttjét Zircen szerettük volna eltölteni. Tudtuk, hogy az Arborétum zárva, és azt is, hogy a gyerekekkel a Reguly Antal Emlékkönyvtárat ki kell hagynunk, ezért szántunk csak fél napot a Bakony fővárosának megújult látnivalóira.


Csodaszép apátság, mellette a múzeum és a könyvtár épülete

Zirci mi-micsoda

A recepción tudtuk megvenni a jegyeket az apátsági idegenvezetéshez - a templom csak így látogatható. A főbejárattól balra található információs iroda egyben ajándékbolt is, és itt lehet elkérni a kulcsot a jobb oldalon elhelyezkedő mosdókhoz. Van mozgássérült WC és pelenkázó, szoptató helyiség is. Minden nagyon-nagyon szépen fel van újítva, minden nagyon igényes.


Idegenvezető papbácsink érdekes képekkel
és történetekkel kötötte le a gyerekeket

A vezetést csak mi kaptuk, mert abban az időpontban, mikor érkeztünk, más nem volt rajtunk kívül! Így hát a ciszter rendi idős atya igyekezett olyan dolgokról mesélni, ami a gyerekeket is érdekelheti. Nézegettünk régi freskókat, átfestett, majd rekonstruált képeket, melyeket mindig a korszellemnek megfelelően pingáltak át! Most az eredeti fényében pompázik a templom. (Emlékszem, egyszer ifjonc koromban voltam itt, olyan sötét volt, "fekete" minden, most meg világos, fényes, vidám a templom belseje.)


Barokk...

...nagyon barokk. :)

Az idős atya - mikor a gyerekek már a padokban rohangászással és bújócskával kötötték le magukat - hosszasan mesélt nekünk Endrédy Vendel zirci apát nehéz életéről, a szerzetesek elhurcolásakor és az azt követő szörnyű években betöltött szerepéről. Engem mélyen megérintett, hogy miket élt át ő és és társai ezekben a vészterhes időkben. Arcképe kint lóg a templom falán, testét pedig itt helyezték végső nyugalomra, az apátságban. 

Ezután néhány lépéssel átsétáltunk a Bakonyi Természettudományi Múzeumba, ami a gyönyörű, régi rendház első emeletén található.


Megyünk fel a múzeumba.


Nézelődés a hidegben - nincs fűtve a múzeum télen...


Rengeteg fafaj kéreg-, levél- és termésmintával.

Kukucs!

Na, melyik melyik? Kibogarásztuk egyesével...

A Bakonyban élő állatok és állatrokonaik.
Csillogó-villogó ásványok.

A nem is olyan régen megtalált mamutcsontvázak szintén megtekinthetők itt, más, jégkorszaki leletekkel együtt: 

Gyapjas mamutok, hangimitációval. 


A délelőtt során nagyon megéheztünk. Emlékeztünk rá, hogy egyszer, évekkel ezelőtt milyen hangulatos kis helyen ettünk itt a közelben: a Monostor Falatozóban. Ez csakúgy, mint a múzeum, néhány lépésre található az egész létesítménytől, a főbejárattól jobbra, kívülről tudjuk megközelíteni. Szolid árakon ettünk hamburgert, hot-dogot ebédre. Mellette turistaszezonban egészen biztosan nyitva van a cukrászda, mi ide nem tudtunk betérni, mert decemberben, karácsony előtt zárva volt. 

Ha jó időben mentek Zircre, ne hagyjátok ki az Arborétumot, mert nagyon különleges gyűjteményt járhattok végig! Gyerekek nélkül, vagy nagyobb srácokkal érdemes megnézni a Reguly Antal Műemlékkönyvtárat is!  

2015. január 22., csütörtök

Két nap Bakonybélben - 2. rész


Két népszerű Bakonybél-közeli kirándulóhely:


  • Eltévedés a Kertes-kői szurdoknál, másnap a szurdok valódi bejárása, 
  • majd séta a Boroszlán tanösvény rövidített útvonalán.
A sorozat első részét itt találjátok.

Első utunk a Kerteskői-szurdokhoz vezetett volna az új nap reggelén - ha nem tévedünk el. Az autót ugyanott hagytuk, ahol ennek a geoládának a leírója javasolja. GPS nélkül érkezőknek: Bakonybélből elindultunk Pénzesgyőr irányába, Somhegypusztát épp elhagyva egy nagyobb kanyar után Tájvédelmi körzet tábla, itt parkoltunk. Az út felett magasodó Som-hegy szigorúan védett terület, tilos felmenni, a piros kereszt jelzés is az aljában elkerüli. De a Kertes-kői szurdokhoz nem is erre kell menni, hanem balra a szántó mellett a zöld háromszög jelzésen. 



Itt még nem tudjuk, hogy rossz irányba haladunk...

Valamit nagyon elnéztünk a térképen, mert teljesen rossz irányba indultunk. Megzavart minket, hogy a közeli erdőben a fákon látható volt néhány régi jel, amelyekre azt gondoltuk, hogy biztos megint elhanyagolt túraútvonalra tévedtünk, mint egyszer nyáron, Írott-kőnél. 


A régi jelzések összezavartak minket.

Ezek a régi jelek adták a reményt, hogy érdemes tovább menni, hát..., kár volt. Egy-másfél órát biztos elpazaroltunk, mire visszakeveredtünk az autóhoz, ahol megláttuk, merre kellett volna igazából mennünk. Persze addigra a gyerekek már teljesen kiborultak, így inkább a következő célállomás meglátogatását ígértük nekik.


Persze azért így is szép volt kirándulni egyet a napsütésben, csodálatos tájakon.

Nagyon bosszantott minket ez az elfecsérelt idő, no meg az, hogy nem láttuk a szépséges szurdokot, amiért nekiveselkedtünk a túrának. Úgyhogy másnap visszatértünk! 



A szántó mellett kell haladni az erdő felé, a kocsitól balra.

Kis patak, ahová inni járnak az állatok. Láttunk is három őzet!

Ez már a szurdok eleje.

Sziklák a Kertes-kői szurdokban

Szépséges táj, sebes patak. A túraútvonal folytatása azon a keresztbe dőlt,
mohás fán lett volna, ami gyerekekkel járhatatlan terep, ezért visszafordultunk.
(Bizonyára át lehet itt menni száraz lábbal, ha nincs ekkorára duzzadva a patak.)

Mi csak a szurdok legelejét láttuk, hosszabban húzódik befelé, ráadásul az Oltár-kő is itt magasodik valahol egész közel, de ide már nem mentünk fel. A szurdok a bakonybéli Szentkút felől is megközelíthető, egy hosszabb túrával a piros kereszt, majd a zöld jelzésen. 


Fehér és mohás kövek.

Hatalmas sziklák jobbra és balra.

Gombák!

Gyönyörű mohapárna.


A Boroszlán tanösvény bejárását délutánra terveztük. Úgy döntöttünk, csak a 2-2,5 km-es rövidített útvonalat vállaljuk be a gyerekekkel. Nagyon jó döntés volt, mert a szintkülönbség ezen a rövid szakaszon is hatalmas, úgyhogy jól elfáradtunk.


Az autót a Bakonybéltől 4 km-re északra található Gerence-völgyi autóspihenőnél hagytuk.
Ez közvetlenül egy erdészházzal szemben fekszik, egy kis erdei hotel mellett (Odvaskő Hotel).
Tűzrakó, pihenőpadok, kis hidacska... hangulatos piknikezőhely!

Így néznek ki a Boroszlán tanösvény állomásai.

Indulunk a piros jelzésen. Sokat, sokat kell felfelé menni.

Utólag láttam a térképen, hogy ezen a lépcsősoron felfelé haladva, balra tekintve szemfüles szemek esetleg észrevehetik a halomsírokat, mi sajnos ezt nem figyeltük.


Gombaparádé téli napsütésben.

Meg-megcsillan a pókháló-rengeteg.

Pici gyerekek, nagy fák.

Elértük a legmagasabb pontot, innen lefelé
vezet az út az Odvaskői-barlanghoz.

Meredek lépcsőn jutunk el a barlang bejáratához.

Az Odvaskői-barlang is a tanösvény része.

A barlang megtekintése után egy hosszú, igen meredek lépcsősoron érkeztünk le a völgybe.

Kisgyerekekkel nem javaslom a hosszabb túrát, hacsak nem egésznapos kirándulásban gondolkodtok, több megállóval. Kicsiknek épp elég volt a rengeteg lépcsőzés le és fel a rövidített tanösvény-útvonalon. Jobb időben kiváló piknikezési lehetőség kínálkozik a Gerence-völgyi autóspihenőnél.


2015. január 19., hétfő

Két nap Bakonybélben - 1. rész



Bakonybéli szállásunk, látogatás a Pannon Csillagdában és a Bakonyi Erdők Házában, a Szentkút (Borostyán-kút) és a  keresztút.




Veszprémből egyenesen Bakonybélbe indultunk. Mivel már esteledett, aznapra nem terveztünk más programot, így is eléggé ki voltunk merülve. Amíg a gyerekek hátul szuszogtak a kocsiban, ezt fotóztuk útközben:

Valahol a Bakonyban...
Szállásnak Bakonybélben a Sárgarigó Vendégházat választottuk még hetekkel az indulás előtt. A háziak nagyon kedvesek, készségesek, mindenben partnerek voltak. Itt is kaptunk náthás gyerekünknek porszívót, és ha jobb idő lett volna, az apró kis kertet is használhattuk volna, ahol mini szaletli, tűzrakó és hintaágy is van. 





A fatüzelésű központi fűtésről nem nekünk kellett gondoskodni, a háziak kívülről "etették" a kazánt, nem zavarva ezzel pihenésünket. Az öreg ház felújított, de azt a jó öreg dohos szagot erősen lehetett érezni a hideg télben. Ez azonban senkinek ne szegje kedvét, hogy itt foglaljon szállást, a hangulat, a ház központi elhelyezkedése, a háziak kedvessége messze meghaladja ezt az apró kellemetlenséget, ami nyáron lehet, nem is érezhető.


A Pannon Csillagda volt az, amit mindannyian nagyon vártunk! Majdhogynem ezért jöttünk Bakonybélbe... A falu központjában, a Takarékszövetkezet melletti kis utcácskába kell befordulni, s közvetlenül a Bakonyi Erdők Háza szomszédságában találjuk meg a Csillagdát. Egy karácsony előtti, téli hétköznapon nem volt rajtunk kívül senki az épületben, csak az ott dolgozók. Egy élmény volt nyugalomban, csendben - már amennyire a gyerekek hagyták - végignézni a kiállítást. 

Lenyűgöző fotók a falakon.

Űrutazás a mosdókhoz!

Itt aztán lehet tekerni, a kiállítás interaktív.

"Ön itt áll." :)

A Nap megfigyelése. Láttunk napfoltokat és kitöréseket.

A kilátás sem rossz!

Mars-táj óriás fotón.


A kb. negyedórás planetáriumi előadás után felmehettünk a csillagvizsgálóba, ahol egy igazi :) fiatal csillagász mesélt nekünk a Napról, és arról, hogy MEKKORA mázlink van, mert NAGYON RITKA az olyan csodálatos időjárás, mint amiben nekünk sikerült odamenni... Verőfényes napsütés, pára alig, felhő sehol, a legjobb megfigyelő idő. Mi meg csak örültünk, mert mit sem tudtunk róla, hogy ennyire a legjobbkor vetődtünk ide! A Csillagdában körülbelül egy órát töltöttünk, de több is lehetett volna, ha a gyerekek nem türelmetlenkednek.

A Bakonyi Erdők Házába kicsit olcsóbb a belépő, ha a Csillagdában is jártunk előtte. Ez egy pici, rövid kiállítás, maximum 20 perc alatt végig lehet menni rajta, de érdemes, mert nagyon tartalmas az összeállítás. Ezen a helyen kiváló erdei iskolás órákat lehet tartani a gyerekeknek - ha jól láttam, külön terem is van erre a célra kialakítva. Osztállyal érkezve érdemes szakvezetést kérni!

Nézz a szemébe!

Hány éves lehetett ez a fa?

Természetismereti bemutató táblák.

Szagold meg!

Melyik mekkora?

Erdőmérnök úr naplója.

A Bakonybélben megtelepedett bencéseknek állítólag volt egy bejáratott útvonaluk, melyen árkon-bokron-falvakon át szinte egyenesen Pannonhalmára jutottak néhány nap alatt, gyalog. Mi most a bencés-hangulatból nem sokat tapasztalhattunk, mivel a kolostor, az ajándékbolt zárva volt. (A Szent Mauríciusz kolostorról itt találhattok részletesebb információkat.) A templomba be tudtunk ugyan lépni, de ott épp pásztorjáték-próbát tartottak a helyi gyerekek, nem akartuk őket zavarni. Inkább mentünk tovább a Szentkúthoz.

Pásztorjáték-próba Bakonybélben

Klassz pihenőhely a bencések udvarán.

Ez most zárva volt. Itt lehet vezetést kérni a templomba, monostorba és a kertbe.




A Borostyán-kút (Szentkút) története és jelene szorosan összefügg a bencésekkel. Mi egy rövid, alkonyati sétát tettünk itt, ámulva a szépen felújított kis kápolnán és a stációkon. 

Szentkút.

Felújított kálvária. (Régen bordó színű volt az összes, nekem a fehér jobban tetszik.)

A gyertyákat nem mi gyújtottuk meg! Ez egy "élő" zarándokhely.