2014. július 27., vasárnap

Örvényesi Vízimalom


Nagyon szeretem az olyan embereket, akik szenvedélyesen tesznek valamit a világért. Vannak köztünk olyanok, akik annyira szerencsések, hogy a munkájuk egyben a szenvedélyük. Úgy gondolom, hogy az Örvényesi Vízimalom „gazdája” is egy ilyen ember, ezért örömmel, és lelkesen mentünk vissza hozzá – s hét év után egy gömbölyödő pocak helyett három kicsit hoztunk magunkkal.






Nem hiszem, hogy személy szerint emlékezett volna ránk 2007-ből, hiszen évi több ezer látogatót vezet körbe – hozzáteszem, kivétel nélkül mindenkit ugyanazzal a hatalmas lelkesedéssel. De valamiért mégis beengedett minket hétfőn, ami elvileg a szünnapja, a szabadnapja. Ott álltunk az alacsony kerítés túloldalán abban a forróságban koradélután, és… megszánt minket. Na jó, jöjjenek. Aztán elkezdte a vezetést. Jött egy másik család, őket is beengedte, ha már. A vezetés végére befutott még egy csapat, ők is kaptak sok-sok információt, és egy majdnem elölről kezdett vezetést. 




A pajtát, amit azóta újított fel, hogy itt jártunk, maga szerezte tárgyakkal rakta tele, mindegyiknek tudja a történetét, a használatát.

Házigazdánk épp magyaráz a pajtában.

A vízimalom 1055 óta áll ezen a helyen, és őröltek benne 1986-ig. A hatalmas malomkereket egészen csekély mennyiségű víz mozgatja, nem az egész patak vizét terelik bele, akkor szét is hajtaná egyből a sodrás.

Anno 1055.

Bent a hengermalmok technikájával ismerkedhetünk meg. Régi, 150 éves Ganz-gyárból származó gépeket hoz mozgásba a gazda (annyira sajnálom, de nem tudom a nevét). 

Ganz hengerek mozgásban!

Itt öntött fel a molnár a garatra. :)



Megnézhettük a molnárné füstös konyháját, a molnárcsalád egyszobás kis lakását, ahol az egész família elfért akkoriban.

Füstös konyha sok hasznos eszközzel.

Beszélgettünk a gabonafajtákról és a régi életről. Kaptunk beugratós kérdéseket, figyelemfelkeltő érdekességeket. Nagyon jó volt. Mennék vissza megint hallgatni ennek az embernek a tudását, amit az évek során szedett magára, mint a malom üzemeltetője. 




Nagy becsben a malom ihlette gyerekrajzok.


A gyerekeket leginkább – nem meglepő – a hatalmas, mozgó malomkerék és a patak érdekelte. Azért bejöttek, és megnézték a gépeket, de a vezetést nem sokáig bírták, mentek ki rohangálni a kertbe. Pedig házigazdánk kifejezetten ügyelt arra, hogy a gyerekeimhez is beszéljen, és lekösse őket a mondanivalójával. Hozzányúlhattak dolgokhoz, kipróbálhattak ezt-azt, majd mikor elzárta a vizet, kiküldte őket, hogy nézzék meg, mozog-e még a kerék. Ekkor maradtak kint. :)

És ha már arra jártok, ezt az információt is fontos tudni: a Huszár Csárda a 71-es út mentén, néhány lépésre a malomtól, sok-sok árnyékos hellyel várja a megfáradt turistát. 



Kempingezés telepített sátorban a Balaton partján


Itt nyaraltunk egy hetet, különleges élmény volt, mivel a gyerekekkel még nem kempingeztünk – persze korábban kettesben többször is.  Három kicsi gyerekkel az utóbbi években féltem a körülményektől, a külső, közös mosdótól, az esős időtől, a pluszban bepakolandó kempingcuccok terjedelmétől. Aztán idén, mikor megtudtam, hogy a környezetünkben több család is örömmel, szívesen megy vissza újra és újra minden évben erre a helyre, férjemmel átbeszélve úgy döntöttünk, kipróbáljuk mi is! Legyen ez eddigi életünk legolcsóbb nyaralása! (A felszerelt bérsátor ötünknek idegenforgalmi adóval együtt kb. 55.000 Ft volt egy hétre főszezonban.)

Néhány lépésre a sátrunktól...

Mit jelent a felszerelt bérsátor? Van benne két hálófülke összesen 4 felnőttnek kényelmes 2 duplaággyal. Igazi ágyak ezek, kényelmes matracokkal, tehát nem a földön aludtunk. Ágyneműt: lepedőt, párnát, huzatot nekünk kellett vinni, takarót adtak. Két fiúnk aludt az egyik hálófülkében, kislányunk utazóágyban középen, mi pedig a másik hálófülkében. Van még minden sátorba bekészítve két ágy két matraccal, így összesen hatan tudnak aludni egy sátorban ágyon. Mi az egyik ilyen pluszágyat kinti „kanapénak” a másikat pakolófelületnek használtuk. Természetesen van asztal, szék a sátor elé készítve. Eső esetén ezek beférnek a hálófülkék elé. 

A bérsátrak U alakban helyezkednek el a kempingben.
A tapasztaltak hoztak maguknak "fedett teraszt". :)

A kis konyhában van egy pici hűtő, elektromos rezsó, edények, porcelán tányérok és bögrék, üvegpoharak, evőeszközök, vágódeszka, merőkanál, stb. konnektor, világítás. Jó minőségű nagykéseket, kotyogós kávéfőzőt, gyerekétkészletet otthonról vittünk. Seprűt, felmosót, vödröt kaptunk a sátor tisztán tartásához, egy 5 l-es kannát pedig azért, hogy ne kelljen minden pohár vízért a mosdóba rohangálni. Ha valami hiányzik, a gondnok szívesen segít. A közös zuhanyzók, WC-k a klasszikus retró Balaton érzést közvetítik, de tiszták. Autóval a legtöbb sátor mögött közvetlenül le lehet parkolni.


Ez egy eső utáni fotó, ezért van bent az asztalunk.


Jobbra, balra hálófülke, középen hely
kiságynak vagy cuccoknak.

A Lidó Kemping nem tartozik a Balaton körüli „sztárkempingekhez”, bár a Balatontourist neve alatt fut. Nincs felújítva, nincs semmi különös extra szolgáltatása, ezért cserébe viszont közvetlenül a parton nyaralhatunk, néhány lépésre a víztől, strandbelépő nélkül (a kemping pici, a legtávolabbi helyek sincsenek messze a víztől). Sok volt a visszajáró, egymást már ismerősként köszöntő család, talán épp azért, mert ez egy olyan kis családias hely.




A gyerekeknek minden nap kétszer tartanak kézműves foglalkozást vagy más animációs programot, mint pl. kincskeresés, gokartverseny. Az ingyenesen használható trambulinon pedig jól kitombolhatják magukat.




Mi a jó még ebben a kempingben? Hogy abszolút Szemes központjában található. Néhány lépésre van egy pékség, minden reggel itt kezdtünk. A legszükségesebb dolgokat egy mini közértben megvásárolhatjuk a pékség mellett, de nagyközért is van az állomáson túl. Ez mindössze néhány perccel több sétát jelent. Ebédelni pedig több helyen is lehet a kikötő közelében. Mert a kikötő is nagyon közel van. Mellette egy homokos szabadstrand található, ahová mi minden alkalommal vízen mentünk át dagonyázni. A kemping másik oldalán is szabadstrand van, na, onnan meg a vízibicikliket béreltük. A kikötő másik oldalán pedig egy medencés élményfürdő.

Ezért sem kellett messzire mennie az apukáknak.

A kempingezés hátrányait csak azért írom ide, hogy kerek legyen a bejegyzés. Nem ajánlom a kempingezést azoknak,
  • akiket zavar a szomszéd sátorban hangos zene vagy nevetés;
  • akiket zavar az éjszaka sokáig fentmaradó szomszédok zaja (egyébként lehet szólni!);
  • akiket zavar, hogy a szomszéd sátor közel van, és látni, mit eszik a másik család reggelire;
  • aki nem szeret közös mosdóba járni;
  • aki utálja, hogy a szomszéd sátorban lakó gyerekek (pl. az enyémek) korán kelnek;
  • akit zavar a kopogó eső zaja a sátor tetején (nem áztunk be);
  • akinek kúszó/mászó kisbabája van, mert eső esetén még a legfrankóbban tisztán tartott sátor alja is koszos lesz a ki-be járkálástól, továbbá a kempingben nem gyep a fű, sokkal inkább vakondtúrásokkal teli gazos felület.


Egy nagy eső után. Érdemes gumicsizmával készülni.

Összességében mi nagyon jól éreztük magunkat. Rosszabb időben kirándultunk Tihanyba, Örvényesre és a Kis-Balatonhoz, ezekről is írok hamarosan. Jó időben meg bent tomboltunk a vízben.

Egy másik szemesi, a Vadvirág kempingben szerzett, ehhez képest elsőosztályú, teraszos faházas tapasztalatainkat itt olvashatjátok:

2014. július 26., szombat

Majk: Kamalduli Remeteség


Várgesztesen töltött rövid "unokatesós" nyaralásunk alatt kihagyhatatlan programnak tűnt a közeli remeteség meglátogatása. A Villaparkban kaptunk egy kis térképet, akár gyalog is megtehető a táv, ám gyerekekkel a nagy melegben semmiképpen nem vállalkoztunk erre az útra, inkább kerültünk autóval Környe felé.







Az eldugott, csodálatos természeti környezetben található Kamalduli Remeteséget sajnálatos módon sokan még a környéken sem ismerik. A vezetett túrák minden egész órában indulnak, csak ilyen formán, csoportosan látogatható az épületegyüttes. A csoportunkban volt egy úr, aki elmesélte, hogy Tatán és Oroszlányban is kérdezősködött – a Majk és a kamalduli szavak nem jutottak eszébe – egy közeli kolostor után, szeretett volna útbaigazítást kérni. Senki nem tudott neki segíteni! Azért ez szomorú, főleg, ha azt nézzük, hogy Magyarországon egyedülálló műemlékegyüttesről beszélünk. Szerencsére a szakemberek tudják ezt, és egy hatalmas költségvetésű EU pályázat során csodálatosan renoválták a főépületet, mely 2014. augusztus 20-tól lesz látogatható a tervek szerint. Nekünk azonban mégis sikerült bejutnunk! Hogy hogyan, mindjárt elmesélem.




Először is, az útvonal Környétől, hogy biztosan odataláljatok, akár GPS nélkül is. Környén áthaladva Oroszlány felé kell továbbmenni, majd néhány km-t autózva egy nagyobb kereszteződéshez érünk. Itt balra le kell kanyarodni a Csákvár felé vezető alsóbbrendű útra, s ezen továbbhaladni újabb néhány km-t. Itt már ki lesz táblázva Majkpuszta, jobbra kell lekanyarodni az útról. Kis földúton haladunk tovább egy tó mellett, ez a Majki-tó. Partján egy kis éttermet pillanthatunk meg, mely a Vendéglő a Négy Remetéhez nevet viseli (nem teszteltük, de gyönyörű helyen van). A Kamalduli Remeteség a dombon található, ezért autóval az egyre rozogább, étterem feletti földúton jobbra felfelé kell venni az irányt. Innen már hamarosan látszik a kerítés, a torony. A főbejárat „hátul” van a tóhoz képest, meg kell kerülni a házakat, ott lesz is egy nagy parkoló, a bejárat azonban nem azonos a Remeteség régi főbejáratával, most oldalt lehet bemenni, az egyik cellaházból kialakított portán lehet megvenni a jegyeket.

Sodord meg a kis ujjaddal a virágot, és érezni fogod a levendula illatát!

A gyerekeket az idegenvezetés alatt a kavicsok és a bogarak kötötték le. :)

Hogy milyen belépni a remeteségbe? Lenyűgöző! Ha levendulavirágzáskor mész: illatos, színes időutazásban lesz részed. A Szent Romuáld alapította rend magyarországi remeteségének rövid élete alatt (épphogy megépült, II. József kalapos királyunk elzavarta a remetéket, haszontalannak nyilvánítva tevékenységüket) a cellaházakban lakó szerzetesek egész nap imádkoztak és dolgoztak saját kis kertjükben, némasági fogadalmat tartva. Évente mindössze néhány napra gyűlhettek össze a közös ebédlőben – melyet mostanra gyönyörűen renováltak. Csuda egy különös életmód lehetett ez, úgy gondolom, nagyon kevés ember bírná elviselni – főleg mai harsány, felgyorsult világunkban – ezt a fajta teljes magányt és csendet. A cellaházak ugyanis magas kőkerítéssel épültek, egymástól teljesen elszeparáltan. Ha a remete betegnek érezte magát, vagy bármi gondja támadt, amit egyedül nem tudott megoldani, egy gyertyát kellett kitennie az ablakba, innen tudta a szolgáló személyzet, hogy segítségre van szüksége. 
Nem szeretném a vezetés teljes anyagát ide leírni, hisz akkor elvenném az élményt azoktól, akik meglátogatni készülnek ezt a kis ékszerdobozt, úgyhogy abba is hagyom! Pedig még annyi érdekesség van!

Minden cellaház oldalát egy nemesi család címere díszíti.
Ők járultak hozzá az építkezéshez, cserében a cellában lakó
remetének minden nap imádkoznia kellett a család minden
tagjáért.
Az egyik cellaházba be lehet menni,
kis kiállítás várja a látogatót.

A renovált főépület egy részlete - nappal.

Az igazi csemege úgy várt ránk, hogy nem is tudtunk róla: ott jártunk napján tartották a Múzeumok Éjszakáját, mely rendezvénysorozatban a Remeteség is részt vett! Ingyenes éjszakai vezetésekkel, meglepetésekkel csábították az érdeklődőket. Sógornőmmel a foci VB-t néző fiúkra hagytuk a gyerekeket, és este visszamentünk, a kilenc órás vezetést pont elkaptuk. Természetesen jóval többen voltak, mint délelőtt. Az idegenvezetőnk (Bogi, aki két éve is körbevitt minket, és nagy szerelmese ennek a gyönyörű helynek,)  a nagy tömegre való tekintettel csak a lényeget mondta el (ezért is jó, hogy délelőtt IS voltunk a családdal, mert akkor mindent részletekig menően hallhattunk). 

Az esti vezetés kezdetén. Júniusban még kilenc körül is csak szürkül.

Szent Romuáld képe a reflektóriumban.

Idegenvezetés a reflektóriumban.


Kis kápolna.

Bónuszként azonban ezen az esti vezetésen betekintést nyerhettünk a Remeteség főépületének (más néven Eszterházy kastélynak) a renovált ebédlőjébe és a kis kápolnájába. Időnként az első emeleti ablakban megjelent egy-egy mécsest tartó remete. Még úgy is hátborzongató látvány volt egy kicsit, hogy tudtam: lesz meglepetés. :)


A "remete" néha megjelent... :)

Más, titkos érdekességek is vannak még: például az a hír járja, hogy a remeteség föld alatti járatokkal volt összekötve a Majki-tóval, de más helyekkel is. Ezeken a csatornákon hozták be a politikai menekülteket, illetve azokat a leveleket, küldeményeket, amelyeknek nem lett volna tanácsos idegen kézbe kerülniük. A csoport egyik tagja tudta, hogy a Majki-tónál hol van az a barlangbejárat, ami az egyik járat vége lehetett. Ezek nagyon izgalmas dolgok, és órákig elhallgatnám a történeteket, érdekességeket, még ha a felét el is felejtem…


A kút sötétedés után. Alatta is van járat?

Mindenesetre Majkra tervezek még visszamenni. Nem csak azért, mert a főépület helyreállításának befejeztével rendkívül szép és érdekes installációk kerülnek majd kiállításra, nem csak azért, mert terveznek egy új gyógynövény boltot és teázót, könyvtárat és látogatható kápolnát. Hanem azért is, mert a cellaházak közül többet a mai kor igényeinek megfelelően alakítottak ki három-, négy- illetve hatágyas apartmanoknak. Igazán különleges élmény lehet itt az ódon falak között elcsendesedni, békére találni. 

Olvasd el itt, milyen volt - mert ezt az álmomat végül sikerült megvalósítani!


2014. július 22., kedd

Várgesztesi Villapark - 25 hektárnyi Hollandia a Vértes lankái között


Két évvel ezelőtt, mikor kicsi lányunk mindössze három hónapos volt, elérkezett a nyaralás ideje. Két fiúnk lelkesen várta a meleg hónapokat, a jó időt, szerettük volna, ha nem kellene lemondaniuk a nyaralás örömeiről azért, mert kishúguk érkezett. Szerettük volna azt is, ha kapunk ellátást, hogy mi szülők is tudjunk valamicskét pihenni. Fontos szempont volt még, hogy jó és rossz időjárás esetén egyaránt legyen alternatíva a helyszínen vagy a közelben az idő tartalmas eltöltésére. Mindezt kulturált körülmények között képzeltük el, önálló házban, nem szállodai papírvékony falak között azon stresszelve, hogy a szomszéd vajon felébredt-e az éjszakai szoptatásra. Így jutottunk el a Várgesztesi Villapark honlapjára, ahol az előszezoni akciók között találtunk egy „5=7 éjszakás” ajánlatot félpanzióval. Eddigi életünk legdrágább nyaralása volt, de egy másodpercet sem cserélnék el semmiért belőle.

Sőt, idén visszamentünk egy 3=4 akció keretében, szintén előszezonban, közösen bérelve a házat sógornőmékkel, ellátás nélkül. Ez a kiadás sokkal kevésbé terhelte meg költségvetésünket, mint a két évvel korábbi, hisz a szállás eleve kedvezményes ára is feleződött, továbbá magunkat láttuk el, tehát a félpanzió sem került be a számlába. Kerek-perec megmondom: ez utóbbi néhány napunk 52.000 Ft-ba került per család. (SZÉP-kártyával fizetve meg: ne szépítsük, „semmibe”, ha az aktuális havi költségvetést nézzük.)

Mit kaptunk ezért a pénzért?

Szállást egy házban, ami így néz ki:

Terasszal, kerti bútorokkal.

Négy hálószobát, ahol bőségesen elfértünk ugye idén már mi négyen felnőttek a hat gyerekkel. 

A négy hálószoba közül a legnagyobb, kisággyal (esti mese közben).

Bababarát házat kiságyakkal, pelenkázóval, gyerektányérokkal, leesésgátló lépcsőráccsal, etetőszékekkel.
Teljesen felszerelt konyhát, hatalmas étkezőasztallal.

Körbeültük tizen.

A tutiszuper játszóház korlátlan használatát, adott esetben óvónői felügyelettel. (Azért mi mindig jelen voltunk és számoltunk: 1,2,3,4,5,6, jó, megvan mindegyik… J).


Háromemeletes játszóbirodalom, de a kicsikre is gondoltak!

Kézműves programokat, animációt, vízi aerobic órát, a ping-pong asztalok valamint a kondigépek használtát. Sportpályákat, szaunát.

Kondigépek, ping-pong asztalok.

Élményfürdőt élményelemekkel, gyerekpancsolóval, minicsúszdával.

Három különböző mélységű fedett medence élményelemekkel.


Kinti játszótereket, gyerek és felnőtt medencéket, óriáscsúszdákat.

Árnyékolt homokozó...


... és árnyékolt gyerekmedence!


S mindezt hol? Várgesztesen, mindössze másfél órányira az otthonunktól, csodálatos természeti környezetben, egy gondozott park kellős közepén. A Várgesztesi vár (jelenleg felújítás alatt) egy kellemes kirándulásnyi távolságra található – kocsival 5 perc sincs. 

A Vár alatt nagyszerű piknikezőhely és tűzrakók várják a turistákat.

A Gesztesi Vár jelenlegi állapota (2014 június).


Várgesztesen van egy kis tó, sőt mászó barátaink említették, hogy van itt valami jó mászóhely is, messziről láttuk a falat. J Majkon a Kamalduli Remeteség kínál kulturálisínyenceknek élményt – erről írok ám nemsokára – Tata és Tatabánya pedig egésznapos kirándulások célpontja lehet (például ott a csodálatos Fényes Tanösvény is).


A majki Kamalduli Remeteségről hamarosan írok.

Tatán akár egy egész napot is eltölthet a család.


Nem kapok semmit a Villaparktól, hogy ilyen módon reklámozom őket, egyszerűen csak a pozitív tapasztalataimat szeretném másokkal is megosztani. Nekem a legjobban az tetszett az egészben, hogy amint felemelkedett a sorompó, és begurultunk a parkba, abban a másodpercben külföldön éreztem magam, s mindezt itthon, a Vértesben élhettem át, kétszer is.  Persze valahol ez lehangoló, hogy holland befektetőnek kell lennie a tulajdonosnak, hogy egy nyaralóhely kis hazánkban igazán igényes legyen, de nézzük optimistán, és örüljünk annak, hogy van már ilyen is itthon!


S mielőtt rámsütnétek a bélyeget, hogy sznob vagyok, hogy ilyen helyre viszem a családomat, megmutatnám, hol töltöttük egyhetes nyaralásunkat ötösben idén, melyről szintén hamarosan írni fogok: J


Telepített sátor egy balatoni kempingben, de erről majd egy új bejegyzésben!

2014. július 4., péntek

Fürdőruhás lazulás a dunakeszi Duna-parton


Minden nyáron van egy-két olyan hétvége, amely nincs telezsúfolva programokkal, tennivalókkal, itthon vagyunk, és azt tehetünk az időnkkel, ami jól esik. Egyik ilyen hétvégénket és a jó időt kihasználva elmentünk a dunakeszi szabadstrandra, hogy belépők és tömeg nélkül lazuljunk egy délutánt a vízparton. Aztán kettő lett belőle. 




Úgy a legegyszerűbb megjegyezni, hol kell lekanyarodni a 2-es számú főútról, ha a nagy, közvetlenül az út közelében elhelyezkedő tízemeleteseket figyeljük. Azok után kell Pest felől balra, a Duna felé fordulni (a sarkon van egy CBA). Ez az utca lesz a Liget utca, melyen végighaladva a part közelében találunk egy nagy parkolót, de ha az tele van, a közeli utcákban is lehet parkolni.




Rengeteg a biciklis, mivel erre vezet a bicikliút. A Duna sor egy gyönyörű sétány, rögtön egy kedves kis fagyizó-kávézóval az elején. A rév felé pedig egy igényes étterem várja az éhes betérőket. A szabadstrand tart, ameddig a szem ellát jobbra és balra. 




Sok a kutyás, de mivel hatalmas a terület, ez nem zavaró. Kijönnek a helyiek fürdeni, piknikezni, evezni egy jót, nagy az élet. Volt, aki tüzet rakott, hogy a vacsoráját ott főzze meg. Mi pedig klasszikus strandolóként a homokozókészletet elővéve azonnal várépítésbe fogtunk. 




Férjem bement úszni egy nagyot, a víz szép tiszta, kellemes hőmérsékletű. A gyerekekkel mi inkább kint maradtunk a part közelében, maximum derékig mártóztunk a vízben. Nincs még sodrás azon a szakaszon (beljebb van!), de azért a még úszni nem tudó porontyokra itt árgus szemekkel kell figyelni. És amit még ügyesen kell megoldani, az az átöltözés! Jól jön a lányoknak egy laza strandruha, vagy egy hatalmas fürdőlepedő, mert öltözőfülke az nincs.  




Másnap plébániánk családjait csábítottuk el ugyanoda, aznap jobban fújt a szél, ezért ideális idő volt a sárkányeregetéshez. Többen akkor is fürödtek közülünk, bár hidegebb volt, mint előző nap.




Ez a program gyönyörűen összeköthető egy Szentendrei-szigeti kirándulással (a Horányi rév egy kőhajításnyira viszi át a kocsikat, embereket, bicikliket!), vagy akár a váci Ártéri Tanösvény végigjárásával.