Pityerszeren, ahogy a Lápok Házánál, szintén vártak minket, és ezúttal is az Őrségi Nemzeti Park egyik munkatársa vezetett minket körbe. Mondanom sem kell, hogy vezetéssel sokkal élvezetesebb végigjárni a házikókat, mint könyvvel a kézben, ahogy 2013-ban tettük. Anita tudása a helyiek régi szokásairól számomra, a messziről érkező számára szinte végtelennek tűnt, és bizony elhallgattam volna a történeteit még hosszasan, ha a gyerekek hagyják.
A híres és egyetlen emeletes kástu! (2013-as saját fotónk) |
A tókák lakóit - főleg a békákat - órákig elnézték volna, ha nem jut eszükbe helyette a gyümölcsösben bújócskázni, megoldani a tanösvény feladatait, vagy fára mászni, diót törni.
Igazi falusi gyerekekként viselkedtek, és öröm volt rájuk nézni.
Gyűjtés: amit Pityerszeren nyomtak a kezembe vagy dugtak a zsebembe a gyerekek. |
A tóka esete az almafával. |
S hogy mi van még a lakatlan, de nem lelketlen házakon kívül Pityerszeren? Az alsó házban egy maggyűjteményt valamint egy éjszakai állatokról szóló minikiállítást nézhettünk meg. A Pajtában a büfé kapott helyet, illetve egy több mint 80 magyar kézműves termékeit áruló kis boltocska. (Itt aztán el tud időzni az, akinek van szeme a gyönyörű tárgyakhoz!) A szintén melléképületnek számító egyik hosszú ház végében pedig a környék dalospacsirtájáról látható - hallható egy apró kiállítás. Mindenképpen érdemes belehallgatni az eredeti felvételekbe!
A maggyűjteményben azon gondolkozunk kislányommal, hogy elmúlt héten melymagokból kézműveskedtünk az OMÉK-en. |
A kis boltocska önmagában egy látványosság. |
Pityerszer egy kis csoda. Pityerszer csodálatos.
Pityerszert egyszer - legalább - látni kell.