2025. augusztus 14., csütörtök

Kis-Lengyelország szépségei 11: Wieliczkai sóbánya gyerekekkel és egy étterem ajánlója

Az egyik legeslegjobban várt programunk volt a Wieliczkai Sóbánya látogatása. Köszönhetően a Malopołske MOT-vel és a a Lengyel Idegenforgalmi Hivatallal történő együttműködésünknek, ezúttal kiscsoportos angol idegenvezetésben részesültünk, ami nagyon hasznos volt az én szempontomból - sokkal jobban tudtam figyelni csodás idegenvezetőnkre, Patríciára, feltehettem a kérdéseimet és alaposabban járhattuk be a sóbányát vele. Láttuk, hogy a nagyobb csoportok egyrészt sokkal gyorsabban haladnak át a bányajáratokon, termeken, nem tudnak megállni kérdezni, érdeklődni, másrészt az információk töredéke jut el hozzájuk. Természetesen nagyobb csoportban is élmény a sóbánya meglátogatása, de készüljetek arra, hogy nem tudtok majd elidőzni egy-egy látványosságnál, hiszen a vezetőknek hajtani kell a népet, a sóbánya az egyik leglátogatottabb turisztikai helyszín egész Dél-Lengyelországban. Viszont kihagyni nagy hiba, nem véletlenül az UNESCO világörökség része 1978 óta! Mindenképpen menjetek el, megéri a várakozást, a tömeget, mindent. Ez egy életreszóló élmény lesz!


Parkolás

A sóbánya közelében sok-sok parkoló várja a turistákat, természetesen kivétel nélkül mindegyik fizetős. Mi kb. 100 m-re álltunk meg a kasszáktól, egész napra kellett fizetni. A sóbánya kasszáknál igen nagy sor volt, javaslom, hogy a jegyeiteket online vegyétek meg, és inkább érkezzetek korábban - a forgalom változatos, és pl. 2025 augusztusában minket figyelmeztettek, hogy útépítés miatt a sóbánya irányába akár 40 perccel is megnőhet az utazási idő. 

Itt tényleg minden a bányáról szól!

A sókitermelést 1996-ban fejezték be,
azóta a gyógyászat és a turizmus
hozza a bevételt.


Érkezés, lejutás a bányába

Az, hogy a tömeg hatalmas, tényleg igaz. Ide mindenki eljön. Ha egy Lengyelországba érkező diplomáciai képviselőt, országvezetőt, fontos embert csak egyetlen helyre van idő elvinni Krakkó közelében, nem is kérdés, hogy ide és csakis ide hozzák el! Erre az embermennyiségre készüljetek lelkileg.

A mosdókat mindenképpen érdemes meglátogatni a lemenetel előtt, mert bár lent is kialakítottak egy wc-t, ha szükséges, meg is áll ott a csoport, de azért mégiscsak jobb ezt fent elintézni. A bányában állandó 15-17 fok van, mi kicsit túlkészültünk ruhával, és melegünk volt a több rétegben (azért, mert a budapesti barlangokban meg állandó 8-9 fok van...).

Ehhez az épülethez állnak a nagy
sorok, itt mentek majd le.

Íme, a sor egy része.

A bejárat után nem sokkal egy 40 félemelet mély, tehát magyar viszonylatban 20 emelet mély aknában kell lemenni falépcsőkön. Az akadálymentes lejutás megoldott lifttel a kerekesszékeseknek, de pl. babakocsi helyett itt inkább a hordozást és/vagy kézben tartást láttam a szülőknél. 

Az akna és a falépcső. 

Lent egy "erdő" van beépítve tartó-
szerkezeti erősítésre. A fa a só hatására
sok helyen már gyönyörűen
konzerválódott.


Az öreg, kijárt falépcső, amelyen
a bányászok közlekedtek. De ez luxus
volt már a kezdeti létrához képest...

Liftakna, ezzel a lifttel közlekednek
a karbantartók.

A sóbánya bejárását berendezett
installációk tarkítják, hogy könnyebb
legyen turistaként elképzelni, hogyan
zajlott itt az élet.

Természetesen nem volt kibetonozva
a járat, a vizes, saras utak voltak
normálisak, hogy könnyebb legyen
közlekedni, fa gerendákon haladtak
a bányászok. 

Minden "kamrának",
teremnek van neve, ez itt 
pont egy Orsolya terem :)

A bányajáratok nem szűk lyukak, kényelmesen tudnak rajtuk
keresztül közlekedni akár nagyobb csoportok is.

A bánya bejárását a hatalmas fa 
csapóajtók szabdalják több részre.
Kis ujjakra vigyázni, óriásit csapódnak
ezek az ajtók a huzatban! (A bányának
rendkívül jó a szellőzése!) 

A bányászok szívesen faragtak sóból,
ez itt például egy Kopernikusz
emlékmű a tudós születésének 500. 
évfordulója alkalmából. 

Sok kápolna van lent. A bányászok
munkaidő megkezdése előtt vagy után
betérhettek ezekbe a szépséges kápolnákba
imádkozni vagy szentmisére.  

A bánya leghíresebb legendája egy magyar királylányhoz, Szent Kingához kötődik. Kinga apjától, IV. Béla királytól nem aranyat kért hozományul, hanem sót, hogy ezzel segítse majd új hazáját, Lengyelországot. A király tehát egy jól jövedelmező máramarosi sóbányát adott a lányának hozományként. Nem Parajdot, hanem Rónaszéket, ahogy utána néztem. Kinga állítólag ellátogatott ide, és egy mély aknába bedobta a jegygyűrűjét, melyet később egy wieliczkai sótömbben megtaláltak! Ez az eset csodaként terjedt el, és a bányászok úgy vélték, Kinga segítette őket a sóhoz, nekik köszönheti a régió a mesés gazdagságot.  


Egy zenés, fényjátékos szoborjelenet arról a pillanatról, amikor
Szent Kinga gyűrűjét megtalálják és átnyújtják neki. 


Mesés gazdagság? Igen. A középkorban a só értéke pont kétszerese volt az arany értékének. A katonák zsoldját, de mindent is sóban fizettek ki. Krakkó e sóbányának köszönheti kulturális és gazdasági fellendülését. Wieliczka volt a kulcs ahhoz, hogy ez a régió igazán fontossá válhasson a történelem során. Meg kell ezt értenünk ahhoz, hogy lássuk, milyen fontos helyen sétálunk a föld alatt...!

A vízelvezetés kulcsfontosságú feladat
egy sóbányában. A parajdi tragédia 
után ezt pontosan tudjuk, látjuk. 

A metángáz és a vízbeszivárgás - ez a két nagy ellensége a sóbányásznak. A metángáz ellen úgy védekeztek, hogy a legtapasztaltabb bányászokat kinevezték "lámpahordozóknak" vagy "gázégetőknek". Az volt a feladatuk, hogy megtalálják a metángáz felhőket, és lánggal felrobbantsák azokat, hogy ne okozzanak nagyobb bajt. Mivel nem lehetett tudni a pontos gázkoncentrációt előre, ez egy életveszélyes feladat volt - sosem tudták, a robbanás mekkora lesz! Vizes rongyokkal haladtak a lámpaégetők, hogy ha lángra is kap egy- egy ruhadarabjuk, azonnal legyen mivel hűteni. Persze sokan oda is vesztek ebben a feladatban... mások életét megmentve egy-egy mesterséges robbantással.  

Egy szoborinstalláció (robbanás hangjával!) arról, hogy az egyik
legveszélyesebb feladat a bányában az volt, amikor a metángázt 
kellett "kiégetni". 

A sót különböző eszközökkel 
termelték ki a különböző időkben. 

Lovak mindig is éltek a bányában. Már a lehozataluk is nehézségekbe
ütközött, hát még az életük a bányában! A ló, amelyet ide lehoztak,
soha többet életében nem látta a napvilágot - ha egyáltalán túlélte
a kockázatos süllyesztést a mélybe. Külön ember munkája volt
a lovak jóllétének biztosítása. Sok ló megvakult az állandó sötétségben.

A túra során különböző szinteken barangoltunk, sajnos a fotóimon
nem jön át a mélység érzékelése... a 2.5 órás séta során kb. 800
lépcsőfokot másztunk meg, többnyire lefelé.

A falon még ott a véső nyoma!


A Szent Kinga kápolna a túra fénypontja - minden szempontból

Valóban itt lesz a legtöbb fény és csillár. De nem csak ezért ez a terem a látogatás fénypontja. Elképesztő, hihetetlen alkotásokat láttunk sóból. Minden, de minden, de tényleg minden sóból van itt: az oltár, a szobrok, a domborművek, a csillárok, a díszek, a padlózat - amit márványnak hihetnél... minden só!! A kápolna 101 méter mélyen található, és egy hatalmas terem, melyben generációk dolgoztak 1896 és 1927 között. A legfontosabb szobrászok nevét emléktábla őrzi. E kápolna miatt lett végül tényleg a világörökség része a sóbánya! 


MINDEN SÓBÓL VAN. A kövezet is.
Méretre kifaragták, mintha márvány lenne.

Kilátás a galériáról a Szent Kinga kápolnára. 54 m hosszú, 18 m
széles, és 12 m magas!

Szoktak itt esküvőket tartani, különleges
akusztikája kedvez a koncerteknek.

Szent Borbála fotózása

Csillár - sókristályból.

Oltár - sóból.
Rendszeresen vannak itt szentmisék.






Teljesen elvarázsolt, amit láttunk!

Természetesen itt is van szobor
Szent II. János Pálról.

Ezt a folyosót olyan sókockákból
rakták ki, amelyeket az állatok etetéséhez
használtak és állítottak elő eredetileg.


Ez a terem nagyon fura volt: van benne egy büfé, egy ajándékbolt, 
és egy rakás asztal székekkel (talán gyógyászati célra).

Johann Wolfgang Goethe is járt itt!

Sós tó a sóbányában


Büszkeség, hogy az UNESCO
világörökség része!


Ide hozza le a lift a kerekesszékes
vendégeket és az esküvőkre érkezőket.

Étterem, büfé odalent!

Bálterem - itt tartják a nagy lagzikat, konferenciákat.

A méretek talán így átjönnek a képen.

KÖSZÖNJÜK, Patrícia!! Egy élmény volt!
Láthatjátok, hogy az idegenvezetők a hivatalos wieliczkai 
egyenruhában dolgoznak, szépek, elegánsak benne. Egy nap
3 csoport jut általában egy emberre, szóval Patrícia sem keveset lépcsőzik...
Cserébe állandóan antibakteriális levegőt szív, igazán egészséges
munkakörnyezetben dolgozik!


Lenti kápolna - ahogy említettem, sok van, ez csak az egyik.

A másik lift, amivel a karbantartók is 
közlekednek.

Só a bányából - grammra vásárolható "szuvenír".
Egyetlen más sós tárgy sem innen származó sóval készült!
Minden egyéb Kínából, máshonnan jött. Csak ez eredeti, 
itteni. 

A Gratuation Tower - a sópára torony és környéke

A 2014-ben megnyitott, egészen különleges, fa szerkezetű épület gyakorlatilag néhány fal, ami sós inhalátorként működik. Ezek a falak kökényágakból állnak és sós víz csöpög rajtuk, amely sós aerorszolt juttat a levegőbe - rendkívül egészséges, olyanok is tudnak itt gyógyulni, akik valamilyen okból kifolyólag nem tudnak lemenni a bányába gyógykezelésre. 

A toronyba fel lehet menni, kilátóként működik - akkora sor volt, hogy ezt ezúttal hanyagoltuk - viszont szépen körbe lehet járni a falak tetejét, és onnan is szép a kilátás, cserébe nincs tömeg. A sós pára mindenhol szinte tapintható. Például a telefonomon, a hátizsákjainkon, kistáskánkon napokig rajta maradt a só! 

Itt vannak ülőpadok, pihenőhelyek, és néhány lépésre egy szipi-szupi játszótér is! 

Sópára torony

Bejárható, ilyen egy folyosó
a belsejében.

Tényleg ágak! Kökényágak!

A klassz játszótér fentről.

Szintén a falak tetejéről fotóztam a sóbánya külszíni épületeit.

Itt már egy 15-30 perces kis séta,
ücsörgés is gyógyító lehet!

Búcsú, utolsó pillantás a sóbányára.


Hol ettünk? Étteremajánló Wieliczkában - ahová a helyiek járnak és sorban állnak

Tudjátok, ha már régebben olvassátok a blogot, mennyire szeretjük azokat a helyeket, ahová a "bennszülöttek" járnak. Ha helyi családok elégedettek egy étteremmel, akkor az a hely bizonyított! Ezúttal a Malopolska MOT vendégei voltunk - köszönjük a meghívást a Karczma Pod Wielka Sola-ba! (Jelentése: Fogadó a Nagy Sóhoz). Kb. 10 percnyi autóút a sóbányától, és már parkoltunk is a fogadó bejárata előtt. 

Wieliczka külvárosában találjátok
ezt az étteremet. Hatalmas parkolója
árulkodik, mennyire népszerű.

Játszótér

Terasz - az ácsorgó emberek mind sorban állnak, asztalért. 

Hangulatos a fogadó belső tere is.

A gyerekmenüben van leves és 
kompótlé is!

Az én BBQ oldalasom. Nem voltam
éhes utána 24 óráig. 

Desszertek. Mamma mia!



Végtelenül boldog gyermekek. A fagyival megbirkóztak! 


Szeretnél havonta friss, tartalmas információkat kapni barangolásainkról, kirándulásötleteinkről, múzeumlátogatásainkról, jó szállásokról? Iratkozz fel hírmagazinunkra:

BARANGOLÓ HÍRMAGAZIN FELIRATKOZÁS

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése