2025. augusztus 11., hétfő

Kis-Lengyelország szépségei 9: Krynica-Zdrój két magaslata – fellibegtünk az óriáskilátóba és siklóztunk a Góra Parkowára

Erre a helyszínre utaztunk a legtöbbet a szállásunktól: pontosan 2 órát. Elöljáróban elmondom, hogy megérte! De nem azért tartott ilyen sokáig az út, mert a két település oly nagyon távol esik egymástól, hanem inkább azért, mert Krynica-Zdrój megközelítése hegyeken-völgyeken, apróbb és nagyobb falvakon keresztül lehetséges, nincs sem gyorsforgalmi út, sem autópálya. Ezen a reggelen éppen ezért ismét útközben kaptunk be valamit, hogy ezzel is időt spóroljunk, a vidám utazás után (Gerald Durell: Férjhez adjuk a mamát c. történetét hallgattuk útközben) pedig egy kis hegyi gyógyüdülővároskába érkeztünk, amiről azt olvastam, hogy a lengyelek is szívesen emlegetik „hegyi gyöngyszemükként”.

Ez persze nem csoda. Ha csak az építészetét kellene kiemelnem ennek a kisvárosnak, ha csak a fekvéséről kellene beszélnem, vagy ha csak a két nagy és érdekes magaslatáról írnék, ahol jártunk, külön-külön kiadnának egy-egy cikket… így most össze kell szednem magam, hogy egyben tudjam átadni, miért érdemes ide elautózni, vagy akár itt tölteni pár napot.


Slotwiny Arena: libegőzés és óriáskilátó lombkoronasétánnyal

Ismét egy nagyszerű, akadálymentes látnivaló, ami mind kerekesszékkel, mind babakocsival bejárható az első lépéstől a legmagasabb pontig. A libegőre oldalt hegyi kerékpárokat akasztottak fel a mountain bike-ozók, ezért biztos vagyok benne, hogy összecsukott állapotban mind babakocsit, mind kerekesszéket is fel lehet vele küldeni. Hiszen az egész kilátó akadálymentes!

 




Már a libegőzés is egy nagy élmény, hát még mindaz, ami odafent vár!

Mosdóval kezdtünk, ami egy elkülönített „gyógyrészen” található, a belépő érvényes ide is, csak le kell húzni a belépőkapun. Itt kialakítottak egy ugyanolyan terápiás sópárafalat (igen, nehéz még lefordítani, elmagyarázni is, mi ez…), amit később Wieliczkában is láttunk, grandiózusabb méretekben. Ezek tehát olyan „falak”, amelyek kökény-, galagonya- és fűzágakból állnak, folyik bennük, rajtuk a sós víz, ezzel a közvetlen környezetbe sós párát bocsát ki maga a fal. Nehéz elképzelni, és a képeken nem jön át. Talán a videóban… Másfél-két méteres körzetben pihenőszékek, nyugágyak, függőszékek voltak elhelyezve, hogy aki gyógyulni jön ide, kényelmesen töltse azt a pár órát. Mi persze a nyughatatlan gyerekek miatt, akik már mentek volna fel a kilátóba, egy percet sem tudtunk leülni, hogy kicsit élvezzük ezt a különleges atmoszférát. (Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy sebaj, majd öregkorunkban…! Ahaha… hány unokánk is lesz az 5 gyerek után? Hagyjuk ezt.)

Mosódtábla inspiráció

Mi is ez a fura sós-pára fal?

Itt vannak a gallyakból álló falak, 
amelyeken csöpög a sós víz.
Az illat is nagyon különös, hát
még a látvány!

Szóval, e különös látnivaló után irány a lombkorona-tanösvény! Itt is van beléptető kapu. A sétányon, ami lassan emelkedik, pár méterenként megállított minket egy-egy újabb érdekesség, játék, interaktív látványelem. Néprajzi érdekességek mellett természetismereti különlegességek kerülnek így a gyerekek elé, minden játékos formában.

Játékok


Ismertetők

Egyre feljebb lépdelünk, de
észre sem venni!

A séta nem fárasztó, mégis egyre szebb...

.. mert kitágul a tér, s ez a látvány fogad!

Bizony, igen magasan járunk már.

Lenéztünk a libegőre is.

Ez az egész kilátó egy mérnöki
és ács mestermunka!

Egyre magasabbra és magasabbra jutottunk, mikor is a gyanús fekete felhők a szomszédos hegycsúcs felett eleresztették magukat. A szél pedig felénk fújt! Gyors esőkabát felkapkodás, majd beálltunk a kilátóban egy szerintünk védettnek látszó helyre, ami – mint később kiderült – nem volt az. Ismét egy hatalmas esőt kaptunk a nyakunkba, de ezúttal sokkal olcsóbban megúsztuk, mint a tutajozásnál. Ez most csak egy erőteljes nyári zápor volt, hamar átvonult.


Juj, ott már esik, és erre fúj a szél...!

Jó ez az idő...!

Térkép a Beskidek látható csúcsairól

A legeslegmagasabb pont egy fém
emelvényen

A 360 fokos panorámát nyújtó kilátó legtetején már nyoma sem volt az esőnek. Itt van fent térkép, hogy segítsen, mit látunk, és itt fejeződik be a lengyel gyerekeknek szóló játék.

Vagányak lecsúszhatnak pár zlotyi fejében a zsákos csúszdán, mások lemehetnek a lépcsőn.

Zsákba kell bújni a lecsúszáshoz, 
mint Makón. Csak ez egy
"cseppet" nagyobb!

Lent étkezési lehetőség, fedett játszóhely a kicsiknek és
nagyobbaknak, pl. mászófallal. Itt tízóraiztunk egyet.

Még más kalandok is várnak ma, 
induljunk lefelé!

Az út lefelé ismét élmény... csodálatos, gyönyörű ez a táj!


Parkolási ügyek ismét, ezúttal Krynica-Zrdójban

Ezután visszaültünk az autóba, amit a libegő parkolójában hagytunk, majd mindössze néhány perc kocsikázás után... parkolási gondokba ütköztünk Krynica-Zdrój belvárosában. Ahová vitt minket a GPS, az a Góra Parkowa sikló bejárata volt - ott viszont nem lehet parkolni, nagyon kevés hely van a közelben, és az utolsót épp az orrunk előtt foglalták el a fizetős parkolóban is. Hm... mit tegyünk? Megyünk egy kört a városkában. Elindultunk szép lassan gurulva a Zdrójowa utcán, hátha... parkolóhely sehol. Végül a Tadeusa Kosciuszci nevű pici utcán, ahol vannak parkolók, találtunk egyetlen egy helyet. HUH! Vigyázz, ez is fizetős, automata van! Előre bedobtunk 2 órányi pénzt, gondoltuk, addigra visszaérünk, hát, késtónk 15-20 percet - büntetést viszont nem kaptunk, hála az égnek. Szóval innen gyalog indultunk a Góra Parkowa alsó állomásához. 

Már a séta is élmény ebben a kisvárosban. CSODÁLATOS épületek között, patak partján, egy pezsgő gyógyüdülőhely szívében találtuk magunkat pillanatok alatt. Nyüzsgő éttermek, dugig telt teraszok, boldogan étkező családok, szaladgáló kisgyerekek, egymásba karoló nyugdíjas nénikék, vidám társaságok, egyszerűen lenyűgöző volt hirtelen ebbe a kötetlen, pezsgő hangulatba belecsöppenni!


A patak és partja igen meghatározza a városkát.

Csodás art deco épületekbe botlottunk
úton-útfélen.

Némelyikük országosan ismert és védett. 

Nem véletlenül...! 

Gyógyüdülőhely - még a levegője is gyógyító, ezért sok helyen
fekvőpadok, pihenőhelyek.

A sikló aljánál viszont már-már zsibvásári hangulat uralkodott.


Góra Parkowa - sikló, kilátó, parkerdő, kalandpark, streetfood

Megérkeztünk rövid sétával a siklóhoz. Itt el tudtuk intézni mosdó ügyeinket ingyen. A sor sem volt hosszú a jegyért. Magára a siklóra kb. 10-12 percet kellett várni, de mi rögtön felfértünk a következő járatra. 

Art deco épület a sikló lenti és
fenti épülete egyaránt.

Visszarepültünk a 30-as évekbe

Akkoriban volt ugyanis ennek a
kisvárosnak az aranykora!

Várakozás közben egy film ment az "ablakokban", 1930-as évek
szereplőivel. 

A sikló, "korabelien" felújítva

Fent hatalmas építkezésbe botlottunk.

Készen állnak már a csúszdák, de a kilátó még épül.

Ez a gyönyörű Art Deco pad szinte
kiáltott utánam, hogy Orsi, ülj rám!


Fizetős csúszdák, kell zsák hozzájuk.

Az épülő kilátó, alatta kiállítás.

Nekem erről a dombról a budapesti Normafa jutott eszembe.

Fizetős park virágokkal, beültetésekkel, és feltételezem, hogy 
az egyes megállókban zenével, mivel az installációk hangszereket
formáltak. 


Szuper büfé, ahol finom gorfit és zapiekankát ettünk ebéd gyanánt.

Minden art deco... 


Indulunk vissza, fent már nincs film, csak némi várakozás.


Krynicában csak akkor tudtunk volna hosszabban sétálgatni, ásványvizet kóstolgatni a csobogó kutakból, zenepavilonokban előadásokat hallgatni, stb. ha az előző 3 nap nem esett volna oly sokat az eső. De így sajnos egy korábban kimaradt programot kellett beiktatnunk időnkbe, így nem tudtuk alaposan megismerni ezt a gyönyörű kis "gyöngyszemet". Bátorítalak Benneteket, hogy akár napokat töltsetek ezen a környéken, hamar el fog telni...!

Szeretnél havonta friss, tartalmas információkat kapni barangolásainkról, kirándulásötleteinkről, múzeumlátogatásainkról, jó szállásokról? Iratkozz fel hírmagazinunkra:

BARANGOLÓ HÍRMAGAZIN FELIRATKOZÁS


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése