Kis-Lengyelország szépségei 3: Gorce Kapuja Látogatóközpont és Lombkoronasétány

EURÓPA LEGHOSSZABB LOMKORONASÉTÁNYA: Brama w Gorce

Ez a látványosság volt az egyik első, amin megakadt a szemem. Még csak terveztem az utat Lengyelországba, de abban biztos voltam, hogy ide el kell hoznom a családomat. A gyönyörű völgyben, hatalmas fák között, magaslatokban sétálva beláttam, hogy igazam volt. 😊Ez a program tényleg megér egy fél napot, de ha az ebédet is ide tervezitek, és a gyerekek örömmel eljátszanak hosszabban a játszótéren, az állatudvarban, akár egy teljes napot szánhattok rá.

 

Parkolás

Most nagyon figyeljetek, mert a helyzet ez ügyben kétszer is „becsapós”. Először is, a honlap tájékoztatása szerint a kocsit Waksmundban kellene hagyni, és onnan kisbusszal felmenni a parkba, pénzért. Ha mégis felgurulnátok a hegyen, akkor pedig útközben fognak elkapni láthatósági mellényes parkolóőrök. Teljes bizonyossággal fogják állítani, hogy nem lehet tovább menni, ott kell hagyni a kocsit, és fizetős kisvonattal lehet csak felmenni. Mondtuk nekik, hogy TUDJUK, hogy van fent egy parkoló (köszi, Ádám a tippet!!), akkor pedig szemrebbenés nélkül azt állították, hogy tele van. Mondtuk, hogy OK, de mi azért megnéznénk. Becsszó visszajövünk, ha tényleg fullos. Nem volt tele. Simán megálltunk, ingyen, a park bejáratától 30 m-re. Légyszi, próbáljátok meg ti is, különösen, ha nyitás körül érkeztek. Ha délután jöttök, akkor meg azért lesz esély megállni fent, mert sokan addigra pont elmennek. Mikor mi 14:00 körül távoztunk, félig üres volt a fenti parkoló! Csak okosan. (Hozzáteszem, ettől nem változott meg a véleményem, a lengyel parkolóőrök kedvesek voltak, mosolygósak és előzékenyek.)

Ez a parkoló néhány lépésre
található a főbejárattól!

Gorce Kapuja

Érkezésünkkor aktívan dolgoztak még munkások a fogadóépületen (tehát az egész vadiúj), de maga a komplexum már készen várta a látogatókat. Belépés után indul is a kaland: pallósor, ami kényelmesen emelkedik, hiszen az egész látogatóközpont tökéletesen akadálymentes, egyedül a játszótér környékén nem. Sok a tanösvényállomás, azokon tudnivalók a tájról, a nemzeti parkról, a benne élő állatokról, de néhány méter után már látni igazi állatokat is: szarvasok bújnak meg a fák között.

Padok, ahol meg lehet pihenni, mi itt tízóraiztunk is.

Medvét viszont csak installáción, hologramként és szobor formában láttunk (utóbbi ld. utolsó kép). 😊

Családi fotó (jaj, már megiiint!) egyáltalán nem lelkes gyerekekkel.
Egyik elbújt.

Szarvasok a fák között.

Játszótér és az oktatóépület.

Az egyik kilátó alja: részletes természetismereti kiállítás.

Egy hologrammedve!

Nem kicsi ez az egész komplexum!

Az egyik kilátó aljában egy kisebb kávézó kapott helyet.

Ugrálóvár

A sétány szinte körbeöleli a játszóteret.

A teljes völgy gyönyörűséges.

A több szint néhol igen látványosan fut, klassz fotótéma!

A hatalmas, több szintes lombkoronasétányt két kilátó övezi, mindkettő ismeretterjesztő céllal épült, de az egyik pl. rejt egy kávézót is, így félúton meg lehet pihenni egy jégkrémmel, kávéval. Bár igen magason sétáltunk, megkockáztatom, hogy 10-12 emelet magasságban is lehettünk a völgy legmélyebb pontjához képest, mégsem féltettem sosem a gyerekeket, minden tökéletesen biztonságosan van kialakítva.

A második kilátó után az oktatóépületbe vezet majd az út. A mini kiállítás és a mozi szuper! A szövegből egy árva szót sem értettünk, de azon nevettünk, hogy a lengyel narrátor a természetfilm alámondásához ugyanolyan hangsúlyokat, suttogásokat, puha beszédet alkalmazott, mint a magyar színészek szoktak ilyen esetekben.

Igényes, interaktív játékok
az oktatóházban

Van itt lent egy kis ajándékbolt is.

Itt az oktatóépületben legnagyobb döbbenetünkre egy azaz egyetlen egy koedukált WC áll rendelkezésre. Ezt hogyan gondolta a kedves tervező? Valószínűleg a nemzeti parkban dolgozók felismerték a problémát, mert az épület előtt működésbe helyeztek két mobil wc-t, nemenként egyet. Nőknek mindig több kellene, de hát egyszer csak megtanuljuk majd, talán a következő generáció…

Ezután a gyerekek finoman emlékeztettek rá minket, hogy ebédidő van. Úgyhogy beálltunk a sorba a büfében. Két ifjú titán állt helyt abban a pici térben. Nagy volt a pörgés, sok az ember, és ez a két fiatal mosolygósan, türelmesen állta a sarat. Mi ekkor ettünk először, de nem utoljára zapiekanka-t, ami az a bizonyos hosszúkás lengyel melegszendvics. MINDIG van rajta GOMBA, ez az alap, a gomba és a sajt. Sonka, szalámi, stb. extra rajta. Minket ez nem zavart, de talán jó tudni, ha utálod a gombát, ezt a kaját inkább nem válaszd. :)

A komplexumban egyébként a bejáratnál van egy komolyabb, bizonyára drágább étterem, egy hamburgerező és a bejárattal szemben is láttam valami étkezési lehetőséget, tehát lehet választani. Itt részletesen megnézhetetitek magyarul, hogy milyen választék áll rendelkezésre! 

A játszótér most azért nem volt nagyon vonzó, mert pont rátűzött a nap, azzal az erővel, ahogyan komoly viharok előtt szokott még egyet jól odapirítani. És tényleg, a felhők már gyülekeztek, némi eső el is kapott minket, ahogy következő állomásunkra, a Chocholowskie Termy-be igyekeztünk. De ez már a következő cikk témája lesz. 😊

Ez a játszó nagyon szuper, engem
a magyar Ilona Malom játszókra
emlékeztetett. 

Patak csobog a völgyben.

Mindenhol ismeretterjesztés, erről szól az egész!

Vidám fotópontok

Egy meglepett macska!

Hiúz

A maci, akinek a hátára fel mertünk
ülni.

Szeretnél havonta friss, tartalmas információkat kapni barangolásainkról, kirándulásötleteinkről, múzeumlátogatásainkról, jó szállásokról? Iratkozz fel hírmagazinunkra:

BARANGOLÓ HÍRMAGAZIN FELIRATKOZÁS