Kis-Lengyelország szépségei 7: Tutajozás a Dunajec folyón

Életreszóló élményt gyűjthettek be, ha ezt a programot beiktatjátok a nyaralási napok közé. Ugyanis ILYEN NINCS MÁSHOL, ez teljesen egyedi, különleges, utánozhatatlan, a tutajozás a gorál-lengyel hagyomány része. Csodálatos, semmihez sem hasonlítható egy széles tutajban, gorál népviseletbe öltözött vezetőinkkel lecsorogni a Dunajec folyón, ami néhol bizony nagyon izgalmas, már-már raftingtúra. Sosem féltünk, ezek a srácok, apukáik és nagypapáik (tradíció, hogy ez a nemes feladat a családban marad) úgy ismerik a folyót, mint a tenyerüket!

Olvass tovább, elmesélem a részleteket! 

Parkolás, megérkezés, jegyvásárlás

Több helyről lehet indulni a tó és a gát után. Ha hosszabb utat szeretnétek (2.5-3 óra kb.), akkor Sromowce Wyzne-ben hagyjátok a kocsit, és itt vegyetek jegyet tutajra. De ha elég a 1.5-2 órás túra, akkor Sromowce Nizne lesz a beszállóhelyetek. Jól látod, ezeknek a falvaknak majdnem ugyanaz a nevük. Ezért mi el is tévesztettük elsőre, hová kell mennünk, és a messzebbi faluban álltunk meg, ahonnan átirányítottak minket a másik, majdnem ugyanolyan nevű falucskába. És a kettő között is van lehetőség vízre szállni. Plusz a szlovák oldalról is indítanak tutajokat - más tutajok és nincsenek népviseletben, így lehet megkülönböztetni őket. 

Katt a nagyobb (kávéfoltos) térképért! Mi tehát 
Sromowce Nizne-ben szálltunk fel és Szczawnicában ki.
Busz hozott vissza az autóhoz bennünket. 

Itt még nem sejtettük, hogy rossz helyen vagyunk, ezért teljes
nyugalomban nézegettük a Pieninek Nemzeti Park mini látogató-
központjának ismertetőjét Sromowce Wyzne-ben.

Térkép a határokon átívelő Nemzeti Parkról és
a Dunajec-áttörésről

Ilyen táblák jelzik, hogy ideje megállni,
parkolót keresni.

Mivel itt a környéken minden a tutajozásról szól, nem nagyon lehet eltéveszteni a folyópartra a lejutást (csak a falvakat, haha). Többféle csónak van, a gyakorlottabbak maguk evezhetnek kettő vagy többszemélyes rafting csónakkal, a "kezdők" bízzák inkább a tutajosra a családot. Ráadásul utóbbi a hagyomány, az igazi helyi sajátosság! 

Parkolni a nagyobb helyeken nagy, kialakított parkolókban lehet, egész napos parkolás 35 PLN volt, ha jól emlékszem, de nagyon kedvesen visszaadták ezt a pénzt, mikor mondtuk nekik, hogy véletlenül rossz helyre jöttünk, még útba is irányítottak minket abba a helyiségbe, ahol várt minket a vezetőnk. :)

Visszafelé a nagyon elszántak bérelt biciklivel tekerhetnek, vagy busszal is jöhettek, ehhez a jegyekkel együtt kell megváltani a buszjegyeket (2025 nyarán 20 PLN per fő).

Tutajosok munka előtt. Mindenki helyi.

Készülődünk az indulásra. Mivel tudtuk, hogy jön az eső, 
tutajosunk első kérdése is az volt felénk, hogy van-e esőkabátunk.

Itt vannak a pihenő tutajok, a háttérben pedig a feljebb elindult
csapatok, hosszabb úton.

Már az indulás is lélegzetelállítóan
szép!

Indul a kaland!

Ifjú vezetőnk, akinek sajnos nem tudom a nevét, angolul mesélt nekünk a tájról, a nemzeti parkról, a környék érdekességeiről és a folyóról. Beszélt az itt élő emberekről, a tutajozásról, mint munkáról és vicces rejtvényekkel szórakoztatott minket kanyarról kanyarra. A gorál népcsoportnál a tutajozás komoly tradíció, nem csak arra büszkék, hogy a feladat apáról fiúra száll, de arra is, hogy itt minden tutajos helyi, és bizony 3-4 évet tanult, gyakorolt, mire önállóan vihet tutajt. Egyébként egy tutajon (ami valójában több, egyforma keskeny csónak összekötve) két tutajos szolgál, egy elöl, egy hátul. Aki hátul volt, nem szólalt meg, maximum lengyelül pár szót. 

Beszállunk

Elindultunk!

Boldog mosolyok: tényleg itt vagyunk!
Micsoda élmény!

A Három Korona-csúcs, (982 m)
lent lovasok.

Kenuk, raftinghajók is jönnek.

Némelyek lehagytak, a nehezebb
tutajokat mi hagytunk le - ez végtelenül
tetszett 9 éves kisfiamnak. 

A Jánosik-szorosnál annyira összeszűkül a folyómeder, hogy állítólag a híres Jánosik betyár át tudott ugrani egyik partról a másikra, az egyik legenda szerint a kedvese miatt, a másik szerint viszont az anyósa elől. Mindenesetre ami biztos, mérésekkel igazolható: 12 m mély a víz és 12 m széles a szoros. 

A Dunajec csudagyönyörűen kanyarog a Pieninek-hegység mészkőszikláit átszelve, nem egyszer több száz méterre magasodó sziklamonsturmok között. Némelyik kanyar nagyon éles, nem is gondolnád, hogy pár méter múlva már teljesen más irányt vesz a tutaj...! Egyes helyeken meglepően sekély a víz, máshol meg úgy zubog, hogy ihajj!

Hallottunk történeteket kővé vált hősökről, a nemzeti park állatairól, például a hódokról, akiknek várait láttuk is, a folyóról és annak szabályozásáról, árvizekről, a tutajokról, a szlovákokkal való vicceskedéseikről. A srác szinte mindent el tudott mondani angolul, és mi is szinte mindent megértettünk :) Huncut mosolya, ellágyult hangja, ahogy a számára is kedves magyarokról beszélt még mindig előttem van, szinte látom, hallom. 

Gyönyörű ez a népviselet!
Igazán büszkék lehetnek rá!

Minden hajó meg van számozva.
Az orruknál tujaágak.

Ezt át kell élni. Szép ez a kép, de élőben százszor szebb...

A tutajosok jönnek-mennek a tutaj
elején-hátulján, és van, aki ül!

Itt már majdnem esett...

Szlovákok kiszállópontja a határ előtti utolsó "pillanatban".

Szakadó esőben érkeztünk meg Szczawnicába.

Homályos a kép, mert annyira esett, és annyira siettem...

Futás a buszhoz!

Délután Szczawnicában lett volna programunk (városnézés, libegőzés a Palenicára, bobozás), de a gyerekek, főleg a kisebbek nagyon eláztak, ezért sajnos ezeket le kellett mondanunk, és vissza kellett autóznunk a szállásra. Lemaradt a közös fotónk a tutajosunkkal is. De sajnálom! Már csak ezért is vissza kell mennünk erre a tájra...! :) 

Szeretnél havonta friss, tartalmas információkat kapni barangolásainkról, kirándulásötleteinkről, múzeumlátogatásainkról, jó szállásokról? Iratkozz fel hírmagazinunkra:

BARANGOLÓ HÍRMAGAZIN FELIRATKOZÁS