Kis-Lengyelország szépségei 12: gyalogos körtúra Obidowából a Turbaczra és vissza

17 km-es körtúra hegyi terepen. Ez egy gyönyörű túra volt, pont olyan hosszú és pont olyan nehézségű, amit családunk legkisebb tagja is (több megállóval, sok szójátékkal és beszélgetéssel) már bírt. 7 éves kislány! A 9 éves fiúnk meg folyamatosan elöl gyalogolt, ő volt a leggyorsabb. A Turbaczról nagyon szép a táj, azonban meglepő módon a legeslegszebb kilátás nem a csúcsról, hanem kicsit lejjebbről tárult elénk. Mindvégig a Gorce Nemzeti Parkban vagy a határán gyalogoltunk, gyönyörű, szinte érintetlen természeti tájakon. Olyan szép fotókat csináltam, hogy a könnyeimet törölgetem itt a gép előtt, pedig semmilyen fotós előképzettségem nincs. Egyszerűen ennyire szép volt maga a valóság. 

A túra részletes leírásáért és hasznos térképért olvass tovább!

Mutatom is, pontosan merre jártunk! Ez volt az egyetlen nap, amikor nem kellett autóba ülnünk. :) Hiszen mind a zöld, mind a fekete jelzés a szállásunktól pár tíz méterre található.

Indulás és érkezés ugyanaz a pont: Obidowa, parkoló
(itt volt a vendégház, ahol laktunk)

A Zöld jelzésen haladtunk a 2-es pontig, ami egy nagyon kedves turistapihenő büfével, padokkal, hatalmas réttel. Itt ténylegesen megpihentünk, és rácsodálkoztunk, hogy az illatok alapján bizony fő a meleg ebéd, hétköznap itt lesz erre kereslet...! 

Turistapihenő

kertje padokkal

rétje pihenőszékekkel és röplabdahálóval

 Ezután azon a szakaszon gyalogoltunk tovább, ahol a Piros és a Zöld jelzés együtt megy, végül, mikor a zöld leágazott, mi maradtunk a piroson. Voltak kifejezetten könnyű szakaszok, és nehezebb terep is a piros úton. A nehezebb terephez nem ártott a túrabakancs, sziklás-vizes utakon evickéltünk felfelé. 

Ez a fajta út a valóságban sokkal
nehezebben járható
(főleg kislábú gyerekek számára),
mint amilyennek a fotón kinéz.

Az utolsó szakasznál a csúcsig lépcsőn
kell menetelni.

A csúcsot jelző oszloptól szinte
alig látni valamit, a kilátásért
érdemes tovább menni!

Tovább mentünk a menedékházig, s milyen jól tettük: egy szaletliben meg tudtunk ebédelni a magunkkal hozott szendvicsekből, majd a hüttében mindenki kapott egy finom almás vagy áfonyás pitét! 

A menedékházig vezető útról csodás fotókat lőttünk

Íme, a hütte és nagy kertje - mindegyik asztal foglalt volt!!

Mennyei házi jellegű sütemény a kis menedékház büféjében

Ez már a Sárga jelzés!

Indulás a Sárgán vissza a szállás 
felé!

Azt hiszem, ez a szakasz volt a legszebb az egész napban!

Mert sokáig ilyen kilátást adott. :) Nedec várát is látni.

Erre a mesebeli házikót idéző kápolnára az erdőben bukkantunk.

Hagyományos gorál stílusban épült, fából. Alaprajza igen érdekes.

Minden héten sok misét tartanak itt, főleg hétvégén. Úgy tűnik,
nagy rá az érdeklődés, mert kinti padokat is kialakítottak.

Nem sokkal a kápolna után a Sárga jelzésű út ment tovább Nowy Targ felé, ezért nekünk a Feketére kellett átváltanunk. Lengyelországban van fekete jelzés, magyar szemnek furcsa és szokatlan. Az út ezen szakaszán már máshogy sütött a nap és lehűlt a levegő. 

A fekete jelzés végén, már Obidowa
közelében igen nehéz szakasz következett,
ezúttal lefelé. A térdem nem szerette.

Utolsó méterek a szállás kapuja felé.

Szeretnél havonta friss, tartalmas információkat kapni barangolásainkról, kirándulásötleteinkről, múzeumlátogatásainkról, jó szállásokról? Iratkozz fel hírmagazinunkra:

BARANGOLÓ HÍRMAGAZIN FELIRATKOZÁS