Gyerekekkel a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjteményben

Hasonló feltételekkel indultunk útnak erre a kis kiruccanásra, mint múlt héten, mikor a Nemzeti Múzeumot választottuk. Legyen nagy tér, legyen fedett, meleg hely, gyerekeket is lebilincselő látnivaló, és ha lehet, ne kerüljön sokba. Mint a mesében, három kívánságunk teljesült: a nagy tér, az érdekes látnivaló és az ingyenesség. De meleg... na, az nem volt.

A Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjtemény soha nem szerepelt volna a "gyerekekkel látogatandó látnivaló" listámon, ha Gévai Csilla nem ír róla a Pagony által kiadott Amíg zötyögünk c. könyvében.

De hát írt róla! És mivel az a könyv telis-tele van hiteles és valóban érdekes látnivalóval, úgy gondoltam, az Öntödei Gyűjtemény sem véletlenül keveredhetett ide... A kiállítás minden hónap utolsó szombatján ingyenesen megtekinthető, így hát ezt kihasználva nekiindultunk ezen a hideg februári szombat délelőttön (miután a nyolcévesünket leadtuk nagyszülőknél, aki szülinapi buliba volt hivatalos 11-re, ezért "csak" négy gyerekkel mentünk).

6+1 tipp a könnyebb indulásért

Amiről ritkán esik szó, pedig fontos téma, hiszen sokakat ez tart vissza az egynapos barangolásoktól: a nagycsaládos indulással kapcsolatos macera. A bejegyzést egy extrém hideg téli napon írom, nem véletlenül... mégis voltunk a hétvégén több helyen is - öt gyerekkel.

Hogyan csináljuk mi? Nincs benne semmi varázslat, csak nagyon kemény elhatározás és némi tudatos tervezés.

Kalandozás a Csodák földjén - avagy gyerekekkel a Nemzeti Múzeum állandó kiállításain

"Jó ez az ötgyerekes élet", -  mondtuk 3 hete egyik nap, mikor épp valamivel többet aludtunk és egy hangyányit vidámabbnak láttuk az életet a zombiüzemmódban. "Csak betegek ne legyünk, mert ha kettőnk közül az egyik felnőtt kiesik, az a másiknak hatalmas szívás!" - állapítottuk meg.

Másnap a Férjem betegen jött haza a munkából.

Nyolc napig tartott, az influenza ráment a tüdejére, de "csak" hörgőgyulladása lett. Két nap nyugi után - ekkor felköszöntöttük gyorsan egy hét késéssel a kétévest - lerobbantam én. Igaz, én "csak" 4 napig ültem a vécén...

Mindezek előtt gyermekágyas voltam, azelőtt meg szárazföldön vergődő bálna. Nem nehéz tehát kiszámolni, hogy hetek óta nem voltam sehol. Teljesen kiéhezve bárminemű kulturális programra - de továbbra is irtózva a tömegtől - arra gondoltunk, ezen a hétvégén eljött az idő: MOZDULJUNK KI!

Az ám, de hová vigyünk egy csecsemőt, egy kétévest, egy hatéves óvodást, egy nyolc- és egy tízéves kisiskolást, ami a szülőknek sem agyhalál (= játszóház), és őket is leköti? Ahol nem fagyunk meg februárban órákon keresztül és tudok szoptatni (= téli kirándulás kilőve)? Ami nincs túl messze az otthonunktól, de van ott elég szabad hely, hogy elfáradjon a kétéves is (= pici zárt helyek szóba sem jöhetnek)? Valamelyik nagy múzeum lesz a megoldás... de melyik?

Megnéztük a törvény szerinti ingyenes napot tartó múzeumok listáját, és ennek segítségével már könnyebb volt dönteni (az Iparművészeti, a Szépművészeti, a Közlekedési és a Néprajzi eleve kiestek, hiszen felújítás miatt zárva vannak). Nemzeti Múzeum minden hónap harmadik szombatján ingyenes... nézzük a honlapját... családi programok: Felfedező hátizsák! Megvan a programunk!

Merzse-mocsár újratöltve

Ritkán, de előfordul velünk, hogy visszamegyünk valahová, ahol már korábban jártunk. Persze minél kisebbek a gyerekek, annál kevésbé lesz emlékük arról, hogy valaha egyáltalán megfordultunk a helyszínen... pedig pontosan 3 éve tényleg körbesétáltuk a Merzse-mocsarat, ám még a nagyobbak is alig-alig emlékeztek rá. Sebaj, van új kilátó - amit szerettem volna Nektek lefotózni - csodás az idő, és ezek szerint az emlékek is frissítésre szorulnak, nosza, rajta, indulás!

TÉRKÉP a bejegyzés végén!

Könnyed séta pazar kilátással a Fóti-Somlyón

"Talán ez az októberi nap adja az utolsó kellemes őszi délutánt" - gondoltuk az ünnepi hosszú hétvége szombatján, és ebéd után elindultunk, hogy felfedezzük az oly rég óta kinézett, de valamiért mindig kimaradt Fóti-Somlyó tanösvényt. 3,5 km nem túl meredek emelkedőkkel: ez való egy hetedik hónap végén vánszorgó kismamának és egy hetekkel ezelőtt focizásban lesántult apukának! (A gyerekek persze sokkal többet is bírtak volna. :))

Egy nap a Velencei-tó partján: Délután Dinnyés

Nem kell nagy ornitológusnak lenni ahhoz, hogy az embert érdekelje a Dinnyési Fertő csodálatos madárgazdagsága. Elég csupán természetszerető felnőttként élni, meg egy kicsit olvasgatni a témában. Nos, ez a világ jó ideje vonz engem, férjem pedig már ifjonc korában is lelkes madarásztábor-résztvevő volt, de úgy látom: ahhoz, hogy igazán elmerüljünk benne még várnunk kell "egy-két évet" :). Mindenesetre kihagyhatatlan látnivaló Dinnyés falu és a nádtenger, ha már erre járunk. Így a délután hátralévő részét erre szántuk - és nem bántuk meg.

Egy nap a Velencei-tó partján: Délelőtt Velence

Gyönyörű, nyári időjárás az első iskolahét végén. Mivel az elmúlt hétvégét a tankönyvek bekötésével és egyéb készületekkel töltöttük a zord őszi idő elől a házba menekülve, egyértelmű volt, hogy amint kisüt a nap, nekiindulunk. De hová? A Velencei-tó északi partján, az arborétumban már jártunk, Martonvásár sem új, viszont a déli part településeit még nem fedeztük fel. Most sem mondhatom, hogy mindent láttunk, mert annyira gazdag programkínálatban a vidék, de talán kerekebb a kép bennem a tóról szombati napunk után. 

Nyíregyházán nyaraltunk - összefoglaló

Nyíregyházára kevés ember szervezi az éves családi nyaralását, sokkal divatosabb a Balaton-környékében, a Fertő-tóban, a Tisza-tóban vagy a varázslatos Őrségben gondolkozni, esetleg nagyvárosok (Sopron, Pécs, Kőszeg) környékére építeni a látnivalók sorát. Mindez tökéletesen érthető, ha azt nézzük, hogy ezek a helyek valóban bővelkednek mind a kulturális, mind a természeti látnivalókban, programlehetőségekben, Nyíregyháza pedig talán (hozzájuk képest) kevésbé. Mégis, mikor kiderült, hogy a horvátországi nyaralásunkat le kell mondanunk, mert nem biztos, hogy végig tudom csinálni a hosszú utat az erős várandós rosszullétek miatt, nem sokat teketóriáztunk, hogy hová foglaljam a szállást. Sóstó már régen a tarsolyunkban volt, és mikor egy téli napon megnéztük az Állatparkot, elhatároztuk, hogy ide vissza kell jönnünk: több napra, jó időben. NEM BÁNTUK MEG egy percig sem, hogy végül itt nyaraltunk. Mindezt csak azért írom le, hogy nyomatékosítsam: egy kevésbé "befutott" helyen is kiválóan lehet ma Magyarországon nyaralni, amennyiben felkészültök a környékbeli programlehetőségekre és megtervezitek előre a napokat - én így tettem, és így minden belefért, mindenből pont elég volt.

Nyírbátori benyomások

A nap zárása a Sárkány Fürdőben.

Előrebocsátom, hogy nem töltöttünk sok időt a Báthoryak városában, és nagyon, de tényleg nagyon meleg volt. E két tényező is hatással lehetett ránk a tekintetben hogy nem igazán szereztünk pozitív benyomásokat a városról - pedig őszintén készültünk rá...

Mielőtt nekiindultunk ennek a napnak, alaposan tájékozódtam: Nyírbátor turisztikai honlapján azt találtam, hogy érdemes megtekinteni a gyönyörűen felújított várkastélyt a panoptikummal, a református templomot, a teljesen új és egyedülálló várostörténeti sétányt és a minorita templomot. Ezután gondoltunk átmenni a Sárkány Fürdőbe, hogy a gyerekeknek is legyen motiváció. 

Máriapócs: zarándokhely, csodahely

Máriapócson látszik, hogy a település áldott. Furcsa ezt így leírni is, de higgyétek el, láttam a saját szememmel, és a kocsiban meg is beszéltük, mikor eljöttünk, mindenki érezte... Ahogy odafelé utaztunk, áthaladtunk néhány környékbeli településen, és az a benyomásom támadt, amit eddig is sejtettem, hogy ez a része hazánknak nem dúskál a munkahelyekben és a pénzben - sajnos. Máriapócs azonban nemhogy egy élő település, de egy szárnyaló szépség a környékbeli falvakhoz képest! Működő, kéttannyelvű iskolája van olyan új épületben, amelyet egy fővárosi iskola is megirigyelhetne, óvoda, művelődési ház, közösségek, szerzetesrendek, szociális otthonok, civil szervezetek... nem kellett napokat helyben tölteni ahhoz, hogy lássuk: itt élni jó. Hogy ez a Pócsi Szűzanya áldása lehet vagy sem? Nem tudom, de hiszem.