Medves-vidéki tél 3. rész: Eresztvény kincsei

Nem tudtunk itthon turistatérképet vásárolni indulás előtt, de a helyiektől azt a tippet kaptuk, hogy menjünk el Eresztvénybe, ahogy a Novohrad-Nógrád Geopark központja található, itt egészen biztosan kapunk. Sajnos a klasszikus Carthographia kiadványt itt sem tudtuk megszerezni a környékről, de örülök, hogy eljutottunk ide, mert számos más kincsre bukkantunk.

Nagyon érdekes kagylónyomat!

Medves-vidéki tél 2. rész: Somoskő

Nem tagadom, hogy egyik első számú szempont úticélunk kiválasztásakor a Somoskői Vár és a bazaltorgonák meglátogatása volt. Ezért első délelőttünkön hova is vezethetett volna máshova utunk, mint a szállásunktól néhány percre található nevezetességhez. Döbbenet, de a vár már nem tartozik hazánkhoz hivatalosan (honlapja is kizárólag a szlovák nyelvet használja - sicc). A szlovákok pedig szezonban belépőt szednek. Azért szerencsére lehet magyar forinttal fizetni... Nekünk viszont ezúttal nem kellett kinyitnunk a tárcánkat, mert túl hideg volt és túl kicsi a turistaforgalom, hogy megérje valakinek ott gubbasztani a kis bódéban. A vár ilyenkor sincs zárva, saját felelősségre szabadon látogatható.

Somoskő vára

Medves-vidéki tél 1. rész: Somoskőújfalui szállásunk és ebédjeink

Tavaly ilyenkor.

Már tavaly szerettük volna bebarangolni e csodálatos tájat Nógrád megye észak-keleti szegletében, de én voltam az, aki végül megvétózta a szokásos karácsony előtti utazásunkat, ugyanis így néztem ki:

Talán érthető, miért nem akartam olyan nagyon túrázgatni... 

De idén már nem tartott vissza semmi, és nekiindultunk, hogy immáron négy gyermekkel kirándulgassunk, és meneküljünk el a természet csendjébe a nagyváros karácsonyváró felfordulásából.

Nagy körültekintéssel választottam ki a szállást, hiszen Legkisebb Barangolónk még csak 10 hónapos, és bizony négykézláb közlekedik. Egyáltalán nem volt mindegy tehát, hogy mennyire igényes szálláshelyet választunk. Szerettünk volna Salgótarjántól északra olyan helyen megszállni, ahol ellátást is kapunk (minimum reggeli, vacsora), de nem találtam olyan szállodát, ami megfelelt volna az igényeinknek. Hogy őszinte legyek, nem is nagyon van a környéken szálloda vagy olyan ellátást biztosító panzió, amely ebben az időszakban nyitva tartana. A vendégházak pedig nem kínálnak étkezést... így hát döntöttünk, és ismét arra szavaztunk itthon, hogy akkor legyünk önellátóak, de legyen szép a szállásunk, ahová öröm visszatérni egy-egy erdőjárás után.

Így esett a választásunk a Macskakőre, Somoskőújfalu egy csendes kis utcácskájában található négy napraforgós falusi vendégházra. A honlapja már önmagában árulkodik arról, hogy milyen szépen, gondosan lett kialakítva, berendezve. 

Megérkeztünk a Macskakő Vendégházba!

Kiengedtük a gőzt Pilisborosjenőn

Őszi szünet, szabad hétfő, apukák is itthon, gyönyörű idő lesz, hová menjünk, hamar sötétedik, legyünk ott gyorsan, sétáljunk egy nagyot a természetben, de legyen látnivaló is a gyerekeknek- ezek voltak a szempontok. A megoldás Pilisborosjenő lett, Nagy-Kevélyi kőfülkék, Egri vár, Teve-szikla. Utána meg egy jól megérdemelt, finom ebéd az Ürömi Hüttében. Ezt a napot csak ajánlani tudom!

Indulástól érkezésig kb. 23 perc telt el, ez annyira baráti volt, hogy még mi is meglepődtünk, mennyire hamar a Pilisben lehet az ember (már ha Újpesten lakik és a Megyeri hídon megy át, Budakalász és Üröm érintésével, pihenőnap.)

A kocsit a Fő út legvégén hagytuk, a Mesevölgy óvoda mellett van egy nagy üres terület. 10.00 körül még csak lézengtek a turisták, de mire visszaértünk 14.00 óra tájban, bizony telis-tele volt autóval a környék. Szóval ez a hely a Pilis egyik "bejárata". Íme a térkép, hogy hol is van ez a kiindulópont:

Hat óra Hatvanban

Házvásárlás, nyári szünet négy gyerekkel segítség nélkül, minimális felújítás, bozótvágós gazirtás, dobozolás, költözés, kidobozolás, rendrakás-takarítás-rendrakás-takarítás, kipakolás, rendrakás-takarítás, fúrás-faragás, rendszerezés, kocsibeálló építés, új kapu, és még mindig, folyamatosan: pakolás, rendrakás-takarítás. Ezek vannak mögöttünk, és bizony nagyon nincs még vége. Csoda, hogy nem tudtam írni a blogot? Csoda, hogy most jelentkezem egy tavaszi (!!!) beszámolóval? 

Hatvanba azért mentünk el, mert egy kedves barátnőm felhívta a figyelmemet a Vadászati Múzeumra. Mesélt róla, hogy milyen szépen felújították (kívülről mi is láttuk, írtam róla itt), milyen igényesen, ötletesen alakították ki az új tereket, mennyi minden készült kifejezetten a gyerekeknek és úgy egyáltalán: milyen szép az összkép. 

Hatvan azért jó célpont a fővárosi embernek, mert ha van Pest megyei matrica a kocsira - számunkra ez minden évben kötelezően megvásárolandó a sok barangolás miatt - akkor éppen Hatvanig lehet ráfizetés nélkül menni az M3-ason. Egy kényelmes, ráérős szombat reggeli indulással 10 óra körül érkeztünk meg. Gyönyörű, napsütéses, meglepően meleg tavaszi napot fogtunk ki, egy élmény volt a város főterén sétálni, ahol ezt láttuk:

Mi van velünk?

Szezon van, és a Barangoló család visszavonult? Miért szünetelnek a rendszeres bejegyzések?

Bár valóban nem tudtunk az utóbbi hetekben barangolni, attól nem kell félnetek, hogy végleg befejezzük legfőbb és legkedvesebb szabadidős tevékenységünket! Történt egy-két érdekes és izgalmas dolog mostanában velünk, aminek következtében az idei nyár és ősz teljesen másként fog alakulni házunk táján, mint az előző években.

Jön! Jön! Az idei Dunakeszi Repülőnap!

Legendák a Levegőben! 
2016. május 21-22!

Tavaly épp egy koranyári délután végét kaptuk el Dunakeszin a Legendák a Levegőben Repülőnapnak. Program, bemutató repülés már nem volt, a tömeg épp hazafelé tartott, de mindent ki lehetett még próbálni és a papírsárkány árus sem ment még haza.

Egy igazi családi nap Hollókőn 2. rész

A nap első részét itt találod!

Miután jóllaktunk, gyerekeknek tett ígéretünket betartva nekiiramodtunk, hogy megkeressük a falutól kb. 20 percnyi sétára található erdei játszóteret. A nálunk lévő térkép alapján az elég egyértelmű volt, hogy a házakat elhagyva tovább kell menni az erdő felé. 

Egy igazi családi nap Hollókőn 1. rész

Gyönyörű kiránduló időt ígértek erre a kora májusi szombatra, így végre úgy éreztük, eljött az idő, hogy beütemezzük életünkbe az oly rég óta áhított egész napos hollókői kirándulást. 2015 tavaszán adták át a Vár új kiállítását, valamint több más újdonságot a faluban, ezeket szerettük volna látni. A gyerekek még nem jártak ebben a csodálatos, száz évvel ezelőtti időket idéző ófaluban, ami nem véletlenül került be az UNESCO Világörökségi listába, ezért azt is kíváncsian vártuk, ők mit szólnak majd a látványhoz. Talán nem lövök le nagy poént, ha leírom, hogy számukra a pallósoros tanösvény, az erdei játszótér és a Holló Jankó játszótér volt a nyerő, nem az ófalu - de azért a szatócsboltban vásárolt fagyit örömmel nyalogatták. 

Megfáradt szülők sétája a Sas-hegyen

Jártunk már a Sas-hegyi Látogatóközpontban, egészen pontosan egy héttel a felújított épület megnyitása után, 2012 tavaszán. Annak, hogy miért nem írtam róla eddig, egyetlen oka csupán az volt, hogy szinte alig emlékeztem valamire. Nem maradtak bennem emlékfoszlányok, mert a szűk tanösvényen, melyen csak elvétve van védőkorlát, folyamatosan a gyerekek épségére koncentráltam, a kilátóponton pedig nem láttam semmit a nyűglődő és össze-vissza rohangászó gyermekeink miatt. Most, hogy kaptunk fél nap szabadságot a nagyszülőktől, elmentünk kettesben, illetve jobban mondva hármasban, de baba barangolónk végigaludta a hordozókendőben a sétát. Tudtam végre a lényegre koncentrálni: hosszasan nézni a várost a kilátópontról, elmélyülni a látogatóközpont kiállításában és figyelni túravezetőnk értékes információira.