Virtuális ismerkedés a nádas élővilágával - a fonyódi Berek Világa Látogatóközpont

A Berekről az én korosztályomnak talán még Fekete István művei jutnak eszébe. Most, hogy már oly kevés iskolában "kötelező" a Tüskevár és a Téli berek elolvasása, egyre kevesebb gyerek kezébe kerülnek ezek a remekművek. Pedig milyen szép a nádasban zajló rendkívül eseménydús történésekről olvasni, főleg egy 14-15 éves fiú szemével! Milyen fantasztikus lehet azt testközelből megélni! Mekkora szerencséje volt Tutajosnak és Bütyöknek, hogy Matula volt a mesterük! Mivel egy Matula-féle "mentor" egyre kevesebb és kevesebb ifjúnak adatik meg, van létjogosultsága a fonyódi látogatóközponthoz hasonló intézményeknek. Ezeken a helyeken a mai ifjak játékosan, interaktív eszközök segítségével, saját ritmusban ismerkedhetnek egy olyan világgal, ami számukra - sajnos - egyre távolibb és megfoghatatlanabb. A Berek Világa Látogatóközpontban bár csak egy kis szeletét láthatjuk annak, ami valójában a Nagy-berek, és mindössze egyetlen terem az egész, mégis, gyerekekkel vagy gyerekek nélkül is el lehet tölteni itt akár egy-másfél órát is olvasgatva, filmeket nézve.

Hanginstalllációk és hologrammakettek - a somogyvári Szent László Emlékhelyen jártunk

Jó ideje terveztem már, hogy elkanyarodunk erre a gyönyörű helyre, hiszen minden évben töltünk néhány napot a közeli Fonyódon. De amikor hétágra süt a nap, negyven fok van, és a gyerekeket nem lehet kihúzni a vízből, mondogassam a családnak, hogy menjünk már el Somogyvárra? Nem... azért még én sem tennék ilyet. Ebben az évben viszont egy borús nyári napon, két szemerkélő esős időszak között, ráadásul úgy, hogy a nagyatádi kemping felől érkezve szinte útba esett - végre eljutottunk a Szent László Nemzeti Emlékhelyre. A gyerekek - mert nálunk is van ilyen - mégis sztrájkba fogtak. Ők nem szállnak ki. Ők már előre utálják ezt a helyet. Némelyeket meg tudtuk győzni (khm... zsarolni) egy jégkrém elfogyasztásának közeljövőbeli ígéretével. Ám volt, aki inkább a kocsiban maradt volna. Így a parkolót egy kisebb drámai jelenet átélése után, végül teljes létszámban hagytuk el, de a mosoly az arcomon nem volt őszinte. 

Süti-fagyi, tóparti séta és kilátó Nagykanizsán

Rettenetesen nagy eső volt Kaszón, biztonságos helyre behúzódva megvártuk, míg elzúg felettünk a vihar. Ezután konstatáltuk, hogy egy-két óráig most nem érdemes kültéri progamban gondolkodni, mert minden csupa víz, és a levegő is erősen lehűlt. Becéloztuk hát Nagykanizsát (kb. 25-30 perc kocsival), hogy ott cukrászdázzunk egyet a gyerekek nagy örömére, majd - miután kisütött a nap - a Csónakázó-tó körül terveztünk sétálni és a híres, irtó magas kilátót is szerettük volna megmászni. Nagykanizsán olyan jól éreztük magunkat, hogy még a hamburger-vacsorát is a tóhoz rendeltük, hogy ott piknikezhessünk! 

Lombkoronasétány és kirándulóközpont Kaszón

Kaszón már kétszer jártunk. 2018-ban, zselici üdülésünk idején kirándultunk errefelé, el is kezdtem írni egy sorozatot arról a nyaralásról, de befejezését elvitte az élet, elsodorta a kialvatlan hétköznapok nehézsége. Így ebben a bejegyzésben kétféle fotó fog szerepelni: egy 2018-as kiadás és egy 2022-es, majd jelzem melyik melyik. Idén a kempingből mindössze 15 perces kényelmes kocsikázással értük el Kaszót. Előzetes tájékozódásunk után megtudtuk, hogy a kisvonat idén nyáron csak előre jelzett napokon jár, és akkor is csak oda-vissza lehet vele menni, a Baláta-tó körüli pallósoros, idegenvezetéses csodasétát felejtsük el, kiszáradt a tó. Persze, tudjuk mi az aszályhelyzet az országban, de ezt a tényt valahogy különösen szívfacsaró volt meghallgatni. Vigasztalgatott a hölgy a telefonban, hogy volt már ilyen, és a tóban élő különleges roverevő hínárok behúzódnak ilyenkor mélyre, és ha ismét visszatér az élet a vízzel a tóba, előbújnak. Legyen így. Addig is, bemutatom Nektek, mit láttunk Kaszón.

Nagyatádi Castrum Kemping és a Thermal Fürdő

 

- Somogyi kempingteszt - 

Ahogy azt a blogot régebben követő Olvasóim jól tudják, nincs gondunk a kempingezéssel, bármilyen körülményes is nagycsaládosan kempingezni. Tavaly a Mecsekben töltöttünk néhány napot sátrazással egy nagyszerű, családias kempingben, idén viszont a Somogyban keresgéltünk jó kempingek után. Ennek prózai okai közül az egyik az volt, hogy nagyfiam külföldről érkezett haza ott létünk alatt, és őt "átvenni" az M7-es egyik pihenőjében egy somogyi címről érkezve sokkal kényelmesebb, mint Dél- vagy Kelet-Magyarország felől közelíteni. A másik oka még prózaibb: a nagycsaládos nyaralást Fonyódon folytattuk, és egészen egyszerűen kevesebbe került így a benzin, két egymáshoz viszonylag közeli helyszínen "tábort verni".

Bakancsos kirándulások Telkibánya közelében

Két dolgot tudtunk biztosan, amikor elhatároztuk, hogy kettesben is visszamegyünk a Zemplénbe. Az egyik: sokat pihenünk fizikailag és szellemileg. A másik, hogy mindemellett túrázunk - nekünk egyébként a túrázás is pihenés kategória bizonyos keretek között. A természet részének lenni legalább annyira testet-lelket feltöltő élmény, mint passzívan pihenni. 

Kincsre leltünk a Zemplénben: Telkibánya és az Aranybánya Üdülőpark

Kettesben. 365 napból 3 nap, akárhogy is nézzük, ez kevesebb, mint 1%. Kettesben többet kellene lennünk a valódi feltöltődéshez, de tavaly is és idén is ennyi sikerült. Ez nem panasz, ez tény. Én örülök, mert tudom, van, akinek nagycsaládos szülőként ennyi sem jut, minden percet meg kell becsülni! Gondolkoztunk, merre menjünk ebben az értékes időben. Végül úgy döntöttünk, a családi nyaralás után támadt hiányérzetünket tömködjük be, és visszamegyünk a Zemplénbe, de ezúttal kizárólag túrázunk a természetben és pihenünk. Keresgettünk helyeket, de mindenhol, minden foglalt volt (kell nekem az utolsó pillanatra hagyni a kettesben való utazás szervezését...) Hogy az Aranybányában mégis jutott nekünk hely, egy számukra szerencsétlen véletlennek köszönhetjük, amit utólag, a tulajdonosokkal történt beszélgetések során tudtunk meg.

Az aranyrögtől a tőzsdézésig: Pénzmúzeumban gyerekekkel

Kedves meghívást kaptunk egy Pénzmúzeumban dolgozó drága Ismerősömtől: menjünk el és nézzük meg, mennyire jó lett! Időközben egyik Nagypapa is eljutott, ő szintén csupa-csupa szépet mesélt, így alig vártuk, hogy regisztáljunk végre. 9 fő felett elvileg ingyenes vezetés jár az amúgy is ingyenes látogatáshoz, ezért (is) hívtuk szüleimet, hogy tartsanak velünk. Bár a nyári szabadságolások miatt végül nem kaptunk vezetést, szerintem ők sem bánták meg, hogy elkísértek minket. A nagy nyári hőségből belépve jóval hűvösebb van, mint odakint, de nem fáztam, mint a Szépművészetiben 6 hete. Aki esetleg erre érzékenyebb, készüljön mellénnyel vagy egy vékony hosszúujjúval. 

A Zemplén kincsei - Minden, amit láttunk! (napi bontásban)

 

Egy kollázs a 7. napról

A szokásos képes, linkes összefoglaló, ezúttal napi bontásban, a jobb áttekinthetőség kedvéért.

A Zemplén kincsei 12.: Egy délután Tarcalon és Tokajban

 Áldó Krisztus szobor Tarcalon, és Tutajos Beach Tokajban. Amit hagyjatok ki: a tévétorony előtti kilátás - nem éri meg. Részletek a bejegyzésben!

A Zemplén kincsei 11. - Rákóczi-vár ostrom alatt

Ostromhétvégét tartottak Sárospatakon, mikor ott jártunk. Ez azt jelentette, hogy meghívott hagyományőrzők mutatták be a legkülönfélébb mesterségeket - megdöbbentő hitelességgel. A papír és nemezművészeken kívül természetesen - ha már ostrom - korhű katonák is durrogtattak, igazi fegyverekkel, fülsüketítően. Ez az évente egyszer megrendezésre kerülő hétvége azonban csak egy volt a rengeteg érdekességből, amit a Sárospataki Vár látogatása közben tapasztaltunk. Az Ágyúöntő műhely és a Vörös-torony vezetővel látogatható, a Rákócziak dicső kora kiállításban egyedül is végig lehet menni. Utóbbit nem ajánlom családdal, kicsikkel, mert hosszú és részletgazdag, ám a másik kettőt viszont nagyon is! Jöjjenek a képek és a részletek!

A Zemplén kincsei 10.: Smaragdvölgy, Kalandpark, Végardó

 Egy eseménydús délután helyszínei. (A délelőtt Megyer-hegyen telt.)

1. Smaragdvölgyben ebédeltünk - bár van étterem, mi piknikeztünk a tó partján.

2. A Zempléni Kalandparkban boboztunk - más lehetőségünk nem igazán volt.

3. A Végardói Fürdőben pedig óriásit strandoltunk - a nagycsúszdákból csak egy nem fizetős!

A Zemplén kincsei 9.: Megyer-hegyi gyöngyszemek

 

Tengerszem. Így hívják azt a kis tómaradványt, ami a Sárospatakhoz tartozó Megyer-hegy tetején található. Persze a kis állóvíznek, ami egyébként a maga nemében gyönyörű, köze sincs az igazi, Alpokban látható tengerszemekhez. Vize nem kék, nem átlátszó, nem jéghideg és nem több tíz méter mély. A Megyer-hegyi "tengerszemet" ember vájta ki a tájból, malomkőfejtők kétkezi munkájának nyomait látjuk itt. Mikor ezek a hihetetlenül nehéz munkát végző munkások a falba vájt kis barlangjukban melegítették kezeiket a tűznél, gondoltak-e vajon arra, hogy ugyanezen a helyen később turisták százai nézik, ahogy a bátrak a függőleges falak mentén (pénzért) másznak drótkötelek mentén? Biztosan nem. 

A Zemplén kincsei 8.: Gyilkoskeresés a kastélyban - Füzérradvány

Piknik, és geoládakeresés a kastélykertben, érdekes vezetés az ország egyik legszebb kastélyában, amelyben még eredeti (!!) reneszánsz elemek is találhatóak, majd a kis vezetőfüzet segítségével indulhat a gyilkoskeresés! A Füzérradványi kastélyra nem érdemes 4 óránál kevesebbet szánni, ha alaposan körbe akarjátok járni a világszép, arborétumszámba menő kertjét és szeretnétek jobban megismerni a kastély történetét. 

A Zemplén kincsei 7: Hollóházán festettünk porcelánt

Hollóháza? Akkor Orsi biztosan porcelánról és az Országos Kék Túra kezdő/végpontjáról fog írni! Igen, ezekről is fogok, de nem állom meg, hogy ki ne térjek egy gyönyörű brutalista épület rövid figyelemfelkeltő bemutatására. Mióta tanultam művészet- és dizájntörténetet, nem tudok elmenni az ilyen gyönyörű alkotások mellett. Azt hiszem, régebben, kevesebb tudással a fejemben nem tartottam volna különösen szépnek ezt az épületet - kívülről biztosan nem. Ám így, hogy a stílusról tanultam, és valahogy megértettem a létjogosultságát ezeknek a különös, monstrum építményeknek, már látom bennük a szépet. Hollóházán, ígérem, ha megnézitek a képeket, Ti is látni fogjátok! És ígérem, porcelánokról is szót ejtek! :)

A Zemplén kincsei 6.: Vizsoly - Biblia és méz

Ha azt mondom: Vizsoly, te azt mondod: Biblia. Minden érettségizett ember ma Magyarországon - remélem én.... - ezt a szókapcsolatot azért zsigerből rávágja. (Tudom, naiv vagyok.) Még ha nem is tudjuk a hátterét, nem ismerjük a vallástörténeti vonatkozásokat, Vizsollyal kapcsolatosan egy öreg, nyomtatott, a maga nemében különleges könyv jut az eszünkbe. (Ugye?)

Manapság pedig még egy másik szó is bevillanhat azoknak, akik ezen a vidéken járnak-kelnek. Ugyanis Molnár Gergő - alias Mézes Gergő marketingje kiemelkedik a környék összes látogatóhelye közül. A legjobb, leglátványosabb helyeken kirakott óriásplakátok, szórólapok a várakban, múzeumokban - nincs olyan Zemplént járó ember, aki ne lenne megszólítva a Mézmúzeum hirdetései által. Elmenni pedig nem csak a jegy mellé kapott ajándék nyalánkság miatt éri meg. Tényleg felejthetetlen élményben lesz részünk!

A Zemplén kincsei 5: Boldogkő vára és egy kiváló ebéd az Anyukám mondtában

Regéc, Füzér, Boldogkő... a magyar nyelv gyöngyszemei ezek a szavak. A várak gyönyörű nevét ízlelgetni a szánkban legalább akkor öröm, mint megmászni, megismerni őket sorra. A legkevesebb látványos változáson sok évvel ezelőtti látogatásunk óta a Boldogkői Vár esett át. Persze, itt is történt ez-az, de nem annyira látványos messziről, mint Regéc teljes újjáépülése vagy Füzér "feltámadása". Boldogkő másban  "leg": ennek a várnak van a leghosszabb, gerincen végigvezetett gyilokjárója, és ezt a várat építették mind közül a legalacsonyabb "hegyre". Itt található a legtöbb ólomkatona és a legtöbb kínzóeszköz a várbörtön mélyén. Lépjünk be!

A Zemplén kincsei 4.: Füzér vára lenyűgöző

Szeszélyesebb időjárásban nem is járhattunk volna az ország egyik legszebb várában! 15-20 percenként módosult a nap ereje, a hőmérséklet és a páratarartalom ezen a júliusi hétfőn. Követhetetlen volt, hogy éppen naptejjel kenegessem a gyerekeimet vagy kapucnis pulóverrel rohangáljak utánuk. Egyik pillanatban szakadt az eső, lehűlt a levegő 14 fokra, következő fél órában 30 fokban ültünk a tűző napon. Aztán megint esett és megint kisütött... a várban találtunk menedékre.

Füzérre egy teljes napot szántam, és milyen jól tettem! Tényleg szükség volt a szabadon felhasználható, korlátlan időre, mert a várban és környékén annyi a látnivaló, hogy nem praktikus végigrohanni. 

A Zemplén kincsei 3.: Romantikus döcögés Pálházáról Kőkapura

Elkövettünk egy hatalmas hibát idei nyaralás előtt, a csomagoláskor. Megnéztük előre, hogy milyen idő várható - de nem állítottuk át a helyszínt. Így a budapesti, viszonylag változatlan meleg időjárásra pakoltunk. Mivel hetek óta nem volt drasztikus változás, elhittük, hogy abban az egy hétben is így lesz, amíg mi a Zemplénben barangolunk. Nem raktunk hát sok meleg ruhát, csak annyit, hogy "ha lehűl este a levegő és még kint vagyunk". Most már tudom, hogy át kellett volna állítani az előrejelzés helyszínét a Zemplénre. Ott ugyanis komoly lehűlés következett, ami velünk együtt érkezett meg.  

Így már az első kirándulós napunkon kezdtük a cidrizést. Regécen még csak-csak elvoltunk, de a délutáni, pálházi kisvasutazásnál már úgy vacogtunk, hogy a nyitott kisvasúton, mint a szopós malacok, összebújva ücsörögtünk. 13-15 fokot mutatott a telefonunk. 

A Zemplén kincsei 2. - Ahol egy fejedelemgyerek szaladgált: Regéc vára

A régmúlt, a jelen és a táj találkozása: Regéc

 Vegyes érzések kavarognak bennem, ha egy          teljesen romos várból új várat építenek. Sok kérdést   vet fel a romokhoz való bátor hozzányúlás. Mert a  várak története sokszor több száz évre tekint     vissza. Melyik állapotot állítjuk helyre? A 13. a 15.     vagy 17. századit? Miért pont azt? Vagy vegyesen?     Akkor mennyire hiteles? Mai technikával építjük    újra a falakat, a tetőt, a nyílászárókat? Igen? Óriásdarukkal építkezünk egy hegy tetején? Akkor nem egy hazugság ez az egész? 

A Zemplén kincsei 1.: Szállásaink

A Zemplén az a hegységünk, amelyen keresztül - szemben a Mátrával és a Bükk-kel - nem vezet használható autóút. Tehát nem lehet, még döcögősen sem, átmenni egyik feléből a másikba. Meg kell kerülni. Ezért bárhol is foglalsz szállást, a csillagtúrák egy része bizony hosszú autókázást igényel majd. Ennek kiküszöbölésére idén két szállásunk is volt, de, ha igazán spórolni akartunk volna a benzinnel és az időnkkel, hármat kellett volna foglalni, utólag persze már én is okosabb vagyok.

Hogyan spóroltunk ételekkel a nyaralás alatt?? - Tippek és trükkök utazás előtt állóknak

Zempléni utazásunk előtt még "csak" (""CSAK"") az infláció miatt aggodalmaskodtam. Számolgattam, osztottam-szoroztam, és be kellett látnom, hogy ha nem akarunk a 8-9 nap alatt eszement mennyiségű pénzt elkölteni pusztán azzal, hogy mind a heten jól lakjunk, meleg ételhez jussunk, bizony stratégiát kell váltanom. Eddig is készültem egy-két könnyen szállítható, előre elkészíthető étekkel - ha volt időm és energiám - nyaralások előtt, de láttam, hogy idén ezt a kérdést komolyabban át kell gondolnom és meg kell terveznem. És már nem kérdés, hogy időt, energiát áldozok-e rá... 

Szülőprogram: vacsora a Szaletly-ben és séta a megújult Városligetben

Egy nehéz időszak végén ünneplésre hívott meg a Férjem. Elintézte, hogy kettesben tudjunk otthonról néhány órára elszakadni. Foglalt asztalt oda, ahová már jó ideje tervezünk eljutni, majd a finom vacsora után lelkes, sétára invitáló javaslatomra is igent mondott. Így ettünk egy jót a Szaletlyben, majd keringtünk egy kiadósat a teljesen megújult Városliget széles és szűkebb sétányain. Ámultunk-bámultunk a sok újdonságon és szépségen.

Hogyan látogasd meg a Bosch és Matisse kiállítást?

Praktikus tanácsok tapasztalati úton szerezve. 

Vizsgáim után elhatároztam, hogy elmegyek a Szépművészetibe. EGYEDÜL. Korábbra terveztem, de a látogatás addig húzódott, hogy végül megnyílt a Matisse időszakos kiállítás is, így hát akkor kettőt egy csapásra, ha már ott vagyok, ugye. Pontokba szedtem mindazt, amit fontosnak tartok elmondani. 

Ezer apró fénypötty nyomában - szentjánosbogár-sétán jártunk Vácrátóton

Ezt az apró programot Édesanyám kapta ajándékba a születésnapjára. Az ötletet NOE (Nagycsaládosok Országos Egyesülete) tagságunknak köszönhetem, tagegyesületünk vezetőjétől jött az emlékeztető e-mail: lesz séta Vácrátóton, menjünk! Megnéztem a dátumokat, és igen, volt a születésnap előestéjére is időpont, hely, azonnal foglaltam, így még bejutottunk mind, a kilenc unokával, férjekkel, összesen tizenöten. 

Újra a Fényes tanösvény pallósorán - 7 év után friss élmények a lápon

 A nap első részét itt olvashatjátok. A tatabányai tanösvényséta és kilátómászás után Tatán ebédeltünk egy láthatólag a helyiek által is közkedvelt burgerezőben, majd a Fényes tanösvényt jártuk be mintegy másfél óra alatt. A nap végén az Öreg-tó partján andalogtunk egyet fagyival a kezünkben. Képek és részletes leírás a bejegyzésben! 

Turul, Szelim és Vince nyomában: Séta a tatabányai Csúcsos-hegyen

Sétánál kicsit több, komoly túránál azért kevesebb - nagyjából ez volt a teljesítmény, amit szántunk magunknak ezen az első igazi nyárias hétvégén májusban. A gyerekek egyik témazárót teljesítve írják a másikat, miközben zenei vizsgáikra és sportversenyeikre, -bemutatóikra készülnek. Én egy áprilisban három hétig elhúzódó (!!) betegeskedés után további két hétig próbáltam összeszedni magam és behozni azt a rengeteg lemaradást, ami ez idő alatt gyülemlett fel. Szóval 2022 áprilisa nekünk sajnos kirándulás szempontból úgy ahogy volt, kimaradt. Hiányérzetünket egy kompakt, jól összerakott barangolós nappal szerettük volna betömködni. A délelőtt krónikája következik ebben a bejegyzésben.

Megnéztük közelről a Nagy Sárga Hegyet - koratavaszi Naszály-körtúra 8 gyerekkel

A minap a Mom with Five blog írója, Barbara közösségi oldalán feltette a kérdést: hogyan veszel rá kamaszokat, hogy elinduljanak kirándulni? Az ő válasza erre a "hamburger". Az enyém "unokatesók". Ha biztosra akarok menni: "unokatesók és fasírt". A Naszályra így indultunk: felszerelkezve rokongyerekekkel, szüleikkel, és előző nap kisütött fasírttal, tehát a sikert biztosra vettem. A 3 fiú unokatestvérrel és sógornőmékkel Kosdon találkoztunk. Módszeresen ügyeltünk rá, hogy egészen biztosan minden hátizsák kikerüljön az autóból - nehogy úgy járjunk, mint tavaly Alsópetényben, mikor is ebéd nélkül kellett végiggyalogolnunk a körtúrát, mert senki sem vette észre, hogy 2 hátizsáknyi kaja bent maradt a csomagtartóban. Szóval minden kaja a hátunkon, az útvonal pontos terve a fejünkben és a térképen, indulás a március 15-i túrára! 

Lélek a vizek felett - A tihanyi bencések kiállítása gyerekekkel is élmény

2018 őszén négy napot töltöttünk Tihanyban - kint nagyszerűen, a szálláson kevésbé jól éreztük magunkat, de erről annak idején hosszabban írtam. Terveink szerint a negyedik nap, vasárnap néztük volna meg az Apátsági Látogatóközpontot és kiállítást. Kisebbik lányunk betegsége miatt azonban ezt a látogatást el kellett halasztanunk - a tartozást most, 2022 tavaszán sikerült törlesztenünk saját magunknak. A kiállítás páratlanul színvonalas és lebilincselően érdekes. Érdeklődők és elmélyülni vágyók számára - szerintem - 2 óra is kevés, de gyerekekkel az interaktív lehetőségek miatt akár 1-1.5 órát nyugodtan számolhattok rá. 

Spórolós séta Füreden - avagy mit csináltunk a Bodorka Akvárium előtt és után?

Balatonfüreden nyaralni, telelni, időt tölteni nem olcsó dolog. Mi régen jártunk erre a férjemmel, és meglepve tapasztaltuk a hatalmas változásokat a városban. Füred teljesen kitágult, óriásira nőtt, és egy riviéra hangulatú nagyvárossá fejlődött. Ennek minden előnyével és hátrányával. A parkolás lehetetlen luxus lett és egy egyszerű, megfizethető ebéd elfogyasztásának esélye a parthoz közeli helyszínen szinte a nullával egyenlő. (Ezért is örülök, hogy a barlangban ajánlották a még "eredeti füredi" kertvárosi utcában található családias, helyiek által látogatott Giorgi Pizzériát.) A város természetesen gyönyörű, a Balatonhoz közel már-már csilli-villi hangulatú. Bevallom, utólag belegondolva örülök, hogy nem nyáron jártunk erre, mert nagyon, de tényleg nagyon sok mindenre kellett volna nemet mondanunk a gyerekeknek. Ez nem panasz, mert én a magam szintjén egyáltalán nem gondolom, hogy rosszul élünk. Mégis, amikor ezer meg ezer dolog kínálja magát, és a családtagok csak folyamatosan azt élik meg, hogy ezt sem lehet, ez sem fér bele, ez sem nekünk való, az bizony kellemetlen érzés, főleg egy nyaralás alatt. De lássuk, mit NEM vettünk és mit NEM csináltunk Füreden? Hogyan telt tökéletesen tartalmasan az ott töltött délutánunk - pénzszórás nélkül? (Térkép a bejegyzés végén.)

Magasságok és mélységek Füreden - Jókai-kilátó és Lóczy-barlang

Füredi kilátó és barlang egymás után? A kilátás, a távlatok átélése a magasból, majd barlangi mélység és a teljes sötétség, a tökéletes csend megtapasztalása néhány órán belül különleges emékként marad meg bennünk. Egy csodás szombat délelőtt leírása következik, egy olyan programajánló, amely télen-nyáron utánunk csinálható! Mindössze egyetlen dolog van, amit erősen javaslok, s ez nem más, mint a túrabakancs, mert a bokatörő köveken a domboldalra felmászást, majd a barlangi sétát is kényelmesebbé teszi. 

Ahol együtt lélegzel a természettel: Gejzír Vendégház, Tihany

- TÁMOGATOTT TARTALOM - 

- Szálláshelytesztelés meghívásra - 

Az együtt lélegzésnek van egy hatalmas ereje. Mással együtt lélegezni, azonos ritmusban: erőt merítünk, támogatjuk egymást, kifejezzük az összetartozást. Ezen a helyen, a tihanyi Cserhegyi dűlőn ezt az együtt lélegzést éltem meg - az Anyatermészettel. Olyan volt itt lenni, mintha leültünk volna egymás mellé, a Természet és én, megfogtuk volna egymás kezét, és felvettük volna egymás légzésének a ritmusát. Be-ki. Megnyugvás, béke, erő. Mert ahogy megérkeztünk, az minden volt, csak nem nyugalmi állapot. Hihetetlen napok sorakoztak mögöttünk. Mikor Mariannával, a ház tulajdonosával januárban egyeztettük az időpontot, a háborúnak még a gondolata sem merült fel egyikünkben sem. Mire megérkeztünk az előre megbeszélt napon, az Ukrajnából menekültek már egy hete ömlöttek be az országba, túlvoltam egy komolyabb adománygyűjtési etapon, mindeközben folyamatosan azon gondolkoztunk, hogyan tudnánk valakit befogadni, hogy ilyen módon is segítsünk. A híreket olvasva úgy éreztem, mérgezik az elmém a sorok, és már nem bírom elolvasni a következő rémületes borzalmat. Ilyen állapotban gurultunk be a Cserhegyi dűlőre. És kisimulva jöttünk haza. Szigorú hírstopot tartottam, barangoltunk a környéken, esténként társasoztunk a házban talált játékokkal, és jókat nevettünk. Néha kimentünk a ház elé vagy mögé, kiszellőztetni a fejünket, ilyenkor aztán még inkább megéltem ezt az együtt lélegzést. A természet közelsége gyógyít.

Instant Eger - egyetlen nap, öt gyerek, nyolc óra

Vár vezetéssel és kiállításokkal, ebéd a Palacsintavárban, Várfal sétány, Gárdonyi Emlékház játszótérrel, Dobó tér, EgerEye és a nap végén nyúlfarknyi Noszvaj 

Ritkán, egyre rikábban adódik, hogy van egy olyan szabad hétvégi napunk, amikor mind az öt gyerekünk ráér és családi program sincs betervezve! Mikor már látszik, hogy alakul egy ilyen nap, igyekszem "befoglalni" barangolásra. Február harmadik hétvégéjén Eger városát vettük célba, és villámlátogatást terveztünk: Egri Vár, séta, ebéd, Várfal sétány, Gárdonyi Emlékmúzeum, Dobó tér és egy nagyon rövid átruccanás Noszvajra - ennyi fért egy napba.

Szülőprogram ajánló - Az unoka c. film

Régen ajánlottam már szülőprogramot. Több oka is van annak, hogy mostanában ez egyáltalán nem került fókuszba a blogon. Az egyik legjelentősebb, hogy mi is alig-alig jutunk el kettesben bárhová, mióta felütötte a fejét a covid. Azaz lassan két éve. Minden alkalomnak extrán örülünk, minden apró, kettesben történő kimozdulást nagyon megbecsülünk, már előre várunk. Így volt ez Az unoka című film esetében is. Az ötödik hullám éppen kibontakozni látszódott, mikor elkezdték játszani a filmet a mozik, pedig még a naptáramba is felírtam a január 6-át, a bemutató napját. Hogy miért volt számomra olyan fontos egy magyar film megjelenése a mozikban? Azért, mert a rendezőt személyesen ismerem: Kristóf osztálytársam volt hat teljes éven át az Apcázai Gimnáziumban. Számomra ő egy fontos ember, még akkor is, ha nem vagyunk hátbaveregetős jó barátok, hanem amikor nagy ritkán találkozunk, jót beszélgetünk. Talán azért, mert ismerem őt, talán azért, mert hasonlóan gondolkodunk, nagyon megérintett a film mondanivalója és mély nyomokat hagyott bennem. 

Új kilátó a Naplás-tó mellett és az óriáscsúszdák kipróbálása - mindez a 16. kerületben

Szilveszter napja volt. Csodálatos időjárás, meleg napsütés, már-már tavaszi hangulat. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ilyenkor nekem a lábamba (valójában a fejembe?) általában egyfajta bizsergés költözik, és nem hagy nyugton. Menni kell, ki kell mozdulni, ki a szabadba, irány kifelé! "Ebben az időben bűn bent maradni" szoktam motyogni, és szerencsére már a családom is tudja, hogy ilyenkor engedni kell a bizsergésnek. Néha ellenállnak, de amikor útnak indulunk, már mindenki hálás szokott lenni. Legkésőbb a célállomáson. Szerencsére ezen a napon nem kellett különösen nógatni őket. Két szép kilátó és az óriáscsúszdás játszótér belengetése bőven elég volt a lelkes hangulat kialakulásához. 

Séta a nádasban egy nagyváros "közepén": Székesfehérvár - Sóstó

Az Északi tókör nevű tanösvény felfedezése alkonyati fényekben.

Előző bejegyzésemet úgy fejeztem be, hogy ennyit még nem tekeregtünk soha, hogy egy egyszerű ebédet elfogyaszthassunk valahol. Székesfehérváron majdnem minden étterem zárva van a két ünnep között. Amelyik nyitva: megfizethethetetlenül drága, de mindegy, mert úgyis teltházas. Elmondani sem tudom, hány helyet hívtam fel kétségbeesve, mikor kiderült, hogy a választott étkezde zárva tart. Kódorogtunk az éhes gyerekekkel, s ezúttal a híres előre tervezős énem már másre sem vágyott, mint hogy megpillantsunk végre valami meleg helyet, ahol meleg ételt kapunk... Végül A Juhász Gyula utcában található Grill Pipi mentette meg a napunkat. Mert a gyerekek kezdtek vészesen kiborulni, és nekünk is kopogott a szemünk az éhségtől.  

Kastély a szerelemhez - Nádasdladány megújult kastélya az igaz szerelemről mesél

Egy igen nehéz vizsgaidőszakon vagyok túl, nagyon megterhelő hetek vannak a hátam mögött. Amikor már a hócipőm is tele volt a vizsgamunkámmal vagy a tanulással, elővettem a nádasdladányi fotóinkat és gyönyörködtem bennük egy sort. Napok óta dörzsölgetem a tenyerem, hogy péntek délelőtt végre eljutok a blogbejegyzésig, ami december 28. óta a fejemben tolong, kissé hátraszorulva. 

Hónapokig hangos volt a sajtó és a bloggervilág a Nádasdladányi kastély átadásától. Rengetegen írtak róla, én meg csak bosszankodtam, hogy nem jutunk el. Aztán már tudatosan kerültem a helyet, az információcunami menjen csak le, én majd akkor írok róla, ha nem jelenik meg minden nap egy új cikk a felújításról. A téli szünet végre ideális választásnak tűnt: mind a heten ráértünk egy teljes egész napra - egyre kevesebb ilyen alkalom van ám! - , velünk tartottak az unokatesók és az időjárás is kegyes volt hozzánk, a hideg ellenére tudtunk sétálni a parkban, majd utána Székesfehérváron (Utóbbiról külön blogbejegyzésben fogok írni.). Ráadásul már régen olvastam mások beszámolóit, itt az ideje, hogy én írjak róla!