Turul, Szelim és Vince nyomában: Séta a tatabányai Csúcsos-hegyen

Sétánál kicsit több, komoly túránál azért kevesebb - nagyjából ez volt a teljesítmény, amit szántunk magunknak ezen az első igazi nyárias hétvégén májusban. A gyerekek egyik témazárót teljesítve írják a másikat, miközben zenei vizsgáikra és sportversenyeikre, -bemutatóikra készülnek. Én egy áprilisban három hétig elhúzódó (!!) betegeskedés után további két hétig próbáltam összeszedni magam és behozni azt a rengeteg lemaradást, ami ez idő alatt gyülemlett fel. Szóval 2022 áprilisa nekünk sajnos kirándulás szempontból úgy ahogy volt, kimaradt. Hiányérzetünket egy kompakt, jól összerakott barangolós nappal szerettük volna betömködni. A délelőtt krónikája következik ebben a bejegyzésben.

Megnéztük közelről a Nagy Sárga Hegyet - koratavaszi Naszály-körtúra 8 gyerekkel

A minap a Mom with Five blog írója, Barbara közösségi oldalán feltette a kérdést: hogyan veszel rá kamaszokat, hogy elinduljanak kirándulni? Az ő válasza erre a "hamburger". Az enyém "unokatesók". Ha biztosra akarok menni: "unokatesók és fasírt". A Naszályra így indultunk: felszerelkezve rokongyerekekkel, szüleikkel, és előző nap kisütött fasírttal, tehát a sikert biztosra vettem. A 3 fiú unokatestvérrel és sógornőmékkel Kosdon találkoztunk. Módszeresen ügyeltünk rá, hogy egészen biztosan minden hátizsák kikerüljön az autóból - nehogy úgy járjunk, mint tavaly Alsópetényben, mikor is ebéd nélkül kellett végiggyalogolnunk a körtúrát, mert senki sem vette észre, hogy 2 hátizsáknyi kaja bent maradt a csomagtartóban. Szóval minden kaja a hátunkon, az útvonal pontos terve a fejünkben és a térképen, indulás a március 15-i túrára! 

Lélek a vizek felett - A tihanyi bencések kiállítása gyerekekkel is élmény

2018 őszén négy napot töltöttünk Tihanyban - kint nagyszerűen, a szálláson kevésbé jól éreztük magunkat, de erről annak idején hosszabban írtam. Terveink szerint a negyedik nap, vasárnap néztük volna meg az Apátsági Látogatóközpontot és kiállítást. Kisebbik lányunk betegsége miatt azonban ezt a látogatást el kellett halasztanunk - a tartozást most, 2022 tavaszán sikerült törlesztenünk saját magunknak. A kiállítás páratlanul színvonalas és lebilincselően érdekes. Érdeklődők és elmélyülni vágyók számára - szerintem - 2 óra is kevés, de gyerekekkel az interaktív lehetőségek miatt akár 1-1.5 órát nyugodtan számolhattok rá. 

Spórolós séta Füreden - avagy mit csináltunk a Bodorka Akvárium előtt és után?

Balatonfüreden nyaralni, telelni, időt tölteni nem olcsó dolog. Mi régen jártunk erre a férjemmel, és meglepve tapasztaltuk a hatalmas változásokat a városban. Füred teljesen kitágult, óriásira nőtt, és egy riviéra hangulatú nagyvárossá fejlődött. Ennek minden előnyével és hátrányával. A parkolás lehetetlen luxus lett és egy egyszerű, megfizethető ebéd elfogyasztásának esélye a parthoz közeli helyszínen szinte a nullával egyenlő. (Ezért is örülök, hogy a barlangban ajánlották a még "eredeti füredi" kertvárosi utcában található családias, helyiek által látogatott Giorgi Pizzériát.) A város természetesen gyönyörű, a Balatonhoz közel már-már csilli-villi hangulatú. Bevallom, utólag belegondolva örülök, hogy nem nyáron jártunk erre, mert nagyon, de tényleg nagyon sok mindenre kellett volna nemet mondanunk a gyerekeknek. Ez nem panasz, mert én a magam szintjén egyáltalán nem gondolom, hogy rosszul élünk. Mégis, amikor ezer meg ezer dolog kínálja magát, és a családtagok csak folyamatosan azt élik meg, hogy ezt sem lehet, ez sem fér bele, ez sem nekünk való, az bizony kellemetlen érzés, főleg egy nyaralás alatt. De lássuk, mit NEM vettünk és mit NEM csináltunk Füreden? Hogyan telt tökéletesen tartalmasan az ott töltött délutánunk - pénzszórás nélkül? (Térkép a bejegyzés végén.)

Magasságok és mélységek Füreden - Jókai-kilátó és Lóczy-barlang

Füredi kilátó és barlang egymás után? A kilátás, a távlatok átélése a magasból, majd barlangi mélység és a teljes sötétség, a tökéletes csend megtapasztalása néhány órán belül különleges emékként marad meg bennünk. Egy csodás szombat délelőtt leírása következik, egy olyan programajánló, amely télen-nyáron utánunk csinálható! Mindössze egyetlen dolog van, amit erősen javaslok, s ez nem más, mint a túrabakancs, mert a bokatörő köveken a domboldalra felmászást, majd a barlangi sétát is kényelmesebbé teszi. 

Ahol együtt lélegzel a természettel: Gejzír Vendégház, Tihany

- TÁMOGATOTT TARTALOM - 

- Szálláshelytesztelés meghívásra - 

Az együtt lélegzésnek van egy hatalmas ereje. Mással együtt lélegezni, azonos ritmusban: erőt merítünk, támogatjuk egymást, kifejezzük az összetartozást. Ezen a helyen, a tihanyi Cserhegyi dűlőn ezt az együtt lélegzést éltem meg - az Anyatermészettel. Olyan volt itt lenni, mintha leültünk volna egymás mellé, a Természet és én, megfogtuk volna egymás kezét, és felvettük volna egymás légzésének a ritmusát. Be-ki. Megnyugvás, béke, erő. Mert ahogy megérkeztünk, az minden volt, csak nem nyugalmi állapot. Hihetetlen napok sorakoztak mögöttünk. Mikor Mariannával, a ház tulajdonosával januárban egyeztettük az időpontot, a háborúnak még a gondolata sem merült fel egyikünkben sem. Mire megérkeztünk az előre megbeszélt napon, az Ukrajnából menekültek már egy hete ömlöttek be az országba, túlvoltam egy komolyabb adománygyűjtési etapon, mindeközben folyamatosan azon gondolkoztunk, hogyan tudnánk valakit befogadni, hogy ilyen módon is segítsünk. A híreket olvasva úgy éreztem, mérgezik az elmém a sorok, és már nem bírom elolvasni a következő rémületes borzalmat. Ilyen állapotban gurultunk be a Cserhegyi dűlőre. És kisimulva jöttünk haza. Szigorú hírstopot tartottam, barangoltunk a környéken, esténként társasoztunk a házban talált játékokkal, és jókat nevettünk. Néha kimentünk a ház elé vagy mögé, kiszellőztetni a fejünket, ilyenkor aztán még inkább megéltem ezt az együtt lélegzést. A természet közelsége gyógyít.

Instant Eger - egyetlen nap, öt gyerek, nyolc óra

Vár vezetéssel és kiállításokkal, ebéd a Palacsintavárban, Várfal sétány, Gárdonyi Emlékház játszótérrel, Dobó tér, EgerEye és a nap végén nyúlfarknyi Noszvaj 

Ritkán, egyre rikábban adódik, hogy van egy olyan szabad hétvégi napunk, amikor mind az öt gyerekünk ráér és családi program sincs betervezve! Mikor már látszik, hogy alakul egy ilyen nap, igyekszem "befoglalni" barangolásra. Február harmadik hétvégéjén Eger városát vettük célba, és villámlátogatást terveztünk: Egri Vár, séta, ebéd, Várfal sétány, Gárdonyi Emlékmúzeum, Dobó tér és egy nagyon rövid átruccanás Noszvajra - ennyi fért egy napba.

Szülőprogram ajánló - Az unoka c. film

Régen ajánlottam már szülőprogramot. Több oka is van annak, hogy mostanában ez egyáltalán nem került fókuszba a blogon. Az egyik legjelentősebb, hogy mi is alig-alig jutunk el kettesben bárhová, mióta felütötte a fejét a covid. Azaz lassan két éve. Minden alkalomnak extrán örülünk, minden apró, kettesben történő kimozdulást nagyon megbecsülünk, már előre várunk. Így volt ez Az unoka című film esetében is. Az ötödik hullám éppen kibontakozni látszódott, mikor elkezdték játszani a filmet a mozik, pedig még a naptáramba is felírtam a január 6-át, a bemutató napját. Hogy miért volt számomra olyan fontos egy magyar film megjelenése a mozikban? Azért, mert a rendezőt személyesen ismerem: Kristóf osztálytársam volt hat teljes éven át az Apcázai Gimnáziumban. Számomra ő egy fontos ember, még akkor is, ha nem vagyunk hátbaveregetős jó barátok, hanem amikor nagy ritkán találkozunk, jót beszélgetünk. Talán azért, mert ismerem őt, talán azért, mert hasonlóan gondolkodunk, nagyon megérintett a film mondanivalója és mély nyomokat hagyott bennem. 

Új kilátó a Naplás-tó mellett és az óriáscsúszdák kipróbálása - mindez a 16. kerületben

Szilveszter napja volt. Csodálatos időjárás, meleg napsütés, már-már tavaszi hangulat. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ilyenkor nekem a lábamba (valójában a fejembe?) általában egyfajta bizsergés költözik, és nem hagy nyugton. Menni kell, ki kell mozdulni, ki a szabadba, irány kifelé! "Ebben az időben bűn bent maradni" szoktam motyogni, és szerencsére már a családom is tudja, hogy ilyenkor engedni kell a bizsergésnek. Néha ellenállnak, de amikor útnak indulunk, már mindenki hálás szokott lenni. Legkésőbb a célállomáson. Szerencsére ezen a napon nem kellett különösen nógatni őket. Két szép kilátó és az óriáscsúszdás játszótér belengetése bőven elég volt a lelkes hangulat kialakulásához. 

Séta a nádasban egy nagyváros "közepén": Székesfehérvár - Sóstó

Az Északi tókör nevű tanösvény felfedezése alkonyati fényekben.

Előző bejegyzésemet úgy fejeztem be, hogy ennyit még nem tekeregtünk soha, hogy egy egyszerű ebédet elfogyaszthassunk valahol. Székesfehérváron majdnem minden étterem zárva van a két ünnep között. Amelyik nyitva: megfizethethetetlenül drága, de mindegy, mert úgyis teltházas. Elmondani sem tudom, hány helyet hívtam fel kétségbeesve, mikor kiderült, hogy a választott étkezde zárva tart. Kódorogtunk az éhes gyerekekkel, s ezúttal a híres előre tervezős énem már másre sem vágyott, mint hogy megpillantsunk végre valami meleg helyet, ahol meleg ételt kapunk... Végül A Juhász Gyula utcában található Grill Pipi mentette meg a napunkat. Mert a gyerekek kezdtek vészesen kiborulni, és nekünk is kopogott a szemünk az éhségtől.  

Kastély a szerelemhez - Nádasdladány megújult kastélya az igaz szerelemről mesél

Egy igen nehéz vizsgaidőszakon vagyok túl, nagyon megterhelő hetek vannak a hátam mögött. Amikor már a hócipőm is tele volt a vizsgamunkámmal vagy a tanulással, elővettem a nádasdladányi fotóinkat és gyönyörködtem bennük egy sort. Napok óta dörzsölgetem a tenyerem, hogy péntek délelőtt végre eljutok a blogbejegyzésig, ami december 28. óta a fejemben tolong, kissé hátraszorulva. 

Hónapokig hangos volt a sajtó és a bloggervilág a Nádasdladányi kastély átadásától. Rengetegen írtak róla, én meg csak bosszankodtam, hogy nem jutunk el. Aztán már tudatosan kerültem a helyet, az információcunami menjen csak le, én majd akkor írok róla, ha nem jelenik meg minden nap egy új cikk a felújításról. A téli szünet végre ideális választásnak tűnt: mind a heten ráértünk egy teljes egész napra - egyre kevesebb ilyen alkalom van ám! - , velünk tartottak az unokatesók és az időjárás is kegyes volt hozzánk, a hideg ellenére tudtunk sétálni a parkban, majd utána Székesfehérváron (Utóbbiról külön blogbejegyzésben fogok írni.). Ráadásul már régen olvastam mások beszámolóit, itt az ideje, hogy én írjak róla!