Virtuális ismerkedés a nádas élővilágával - a fonyódi Berek Világa Látogatóközpont

A Berekről az én korosztályomnak talán még Fekete István művei jutnak eszébe. Most, hogy már oly kevés iskolában "kötelező" a Tüskevár és a Téli berek elolvasása, egyre kevesebb gyerek kezébe kerülnek ezek a remekművek. Pedig milyen szép a nádasban zajló rendkívül eseménydús történésekről olvasni, főleg egy 14-15 éves fiú szemével! Milyen fantasztikus lehet azt testközelből megélni! Mekkora szerencséje volt Tutajosnak és Bütyöknek, hogy Matula volt a mesterük! Mivel egy Matula-féle "mentor" egyre kevesebb és kevesebb ifjúnak adatik meg, van létjogosultsága a fonyódi látogatóközponthoz hasonló intézményeknek. Ezeken a helyeken a mai ifjak játékosan, interaktív eszközök segítségével, saját ritmusban ismerkedhetnek egy olyan világgal, ami számukra - sajnos - egyre távolibb és megfoghatatlanabb. A Berek Világa Látogatóközpontban bár csak egy kis szeletét láthatjuk annak, ami valójában a Nagy-berek, és mindössze egyetlen terem az egész, mégis, gyerekekkel vagy gyerekek nélkül is el lehet tölteni itt akár egy-másfél órát is olvasgatva, filmeket nézve.

Hanginstalllációk és hologrammakettek - a somogyvári Szent László Emlékhelyen jártunk

Jó ideje terveztem már, hogy elkanyarodunk erre a gyönyörű helyre, hiszen minden évben töltünk néhány napot a közeli Fonyódon. De amikor hétágra süt a nap, negyven fok van, és a gyerekeket nem lehet kihúzni a vízből, mondogassam a családnak, hogy menjünk már el Somogyvárra? Nem... azért még én sem tennék ilyet. Ebben az évben viszont egy borús nyári napon, két szemerkélő esős időszak között, ráadásul úgy, hogy a nagyatádi kemping felől érkezve szinte útba esett - végre eljutottunk a Szent László Nemzeti Emlékhelyre. A gyerekek - mert nálunk is van ilyen - mégis sztrájkba fogtak. Ők nem szállnak ki. Ők már előre utálják ezt a helyet. Némelyeket meg tudtuk győzni (khm... zsarolni) egy jégkrém elfogyasztásának közeljövőbeli ígéretével. Ám volt, aki inkább a kocsiban maradt volna. Így a parkolót egy kisebb drámai jelenet átélése után, végül teljes létszámban hagytuk el, de a mosoly az arcomon nem volt őszinte. 

Süti-fagyi, tóparti séta és kilátó Nagykanizsán

Rettenetesen nagy eső volt Kaszón, biztonságos helyre behúzódva megvártuk, míg elzúg felettünk a vihar. Ezután konstatáltuk, hogy egy-két óráig most nem érdemes kültéri progamban gondolkodni, mert minden csupa víz, és a levegő is erősen lehűlt. Becéloztuk hát Nagykanizsát (kb. 25-30 perc kocsival), hogy ott cukrászdázzunk egyet a gyerekek nagy örömére, majd - miután kisütött a nap - a Csónakázó-tó körül terveztünk sétálni és a híres, irtó magas kilátót is szerettük volna megmászni. Nagykanizsán olyan jól éreztük magunkat, hogy még a hamburger-vacsorát is a tóhoz rendeltük, hogy ott piknikezhessünk! 

Lombkoronasétány és kirándulóközpont Kaszón

Kaszón már kétszer jártunk. 2018-ban, zselici üdülésünk idején kirándultunk errefelé, el is kezdtem írni egy sorozatot arról a nyaralásról, de befejezését elvitte az élet, elsodorta a kialvatlan hétköznapok nehézsége. Így ebben a bejegyzésben kétféle fotó fog szerepelni: egy 2018-as kiadás és egy 2022-es, majd jelzem melyik melyik. Idén a kempingből mindössze 15 perces kényelmes kocsikázással értük el Kaszót. Előzetes tájékozódásunk után megtudtuk, hogy a kisvonat idén nyáron csak előre jelzett napokon jár, és akkor is csak oda-vissza lehet vele menni, a Baláta-tó körüli pallósoros, idegenvezetéses csodasétát felejtsük el, kiszáradt a tó. Persze, tudjuk mi az aszályhelyzet az országban, de ezt a tényt valahogy különösen szívfacsaró volt meghallgatni. Vigasztalgatott a hölgy a telefonban, hogy volt már ilyen, és a tóban élő különleges roverevő hínárok behúzódnak ilyenkor mélyre, és ha ismét visszatér az élet a vízzel a tóba, előbújnak. Legyen így. Addig is, bemutatom Nektek, mit láttunk Kaszón.

Nagyatádi Castrum Kemping és a Thermal Fürdő

 

- Somogyi kempingteszt - 

Ahogy azt a blogot régebben követő Olvasóim jól tudják, nincs gondunk a kempingezéssel, bármilyen körülményes is nagycsaládosan kempingezni. Tavaly a Mecsekben töltöttünk néhány napot sátrazással egy nagyszerű, családias kempingben, idén viszont a Somogyban keresgéltünk jó kempingek után. Ennek prózai okai közül az egyik az volt, hogy nagyfiam külföldről érkezett haza ott létünk alatt, és őt "átvenni" az M7-es egyik pihenőjében egy somogyi címről érkezve sokkal kényelmesebb, mint Dél- vagy Kelet-Magyarország felől közelíteni. A másik oka még prózaibb: a nagycsaládos nyaralást Fonyódon folytattuk, és egészen egyszerűen kevesebbe került így a benzin, két egymáshoz viszonylag közeli helyszínen "tábort verni".

Bakancsos kirándulások Telkibánya közelében

Két dolgot tudtunk biztosan, amikor elhatároztuk, hogy kettesben is visszamegyünk a Zemplénbe. Az egyik: sokat pihenünk fizikailag és szellemileg. A másik, hogy mindemellett túrázunk - nekünk egyébként a túrázás is pihenés kategória bizonyos keretek között. A természet részének lenni legalább annyira testet-lelket feltöltő élmény, mint passzívan pihenni. 

Kincsre leltünk a Zemplénben: Telkibánya és az Aranybánya Üdülőpark

Kettesben. 365 napból 3 nap, akárhogy is nézzük, ez kevesebb, mint 1%. Kettesben többet kellene lennünk a valódi feltöltődéshez, de tavaly is és idén is ennyi sikerült. Ez nem panasz, ez tény. Én örülök, mert tudom, van, akinek nagycsaládos szülőként ennyi sem jut, minden percet meg kell becsülni! Gondolkoztunk, merre menjünk ebben az értékes időben. Végül úgy döntöttünk, a családi nyaralás után támadt hiányérzetünket tömködjük be, és visszamegyünk a Zemplénbe, de ezúttal kizárólag túrázunk a természetben és pihenünk. Keresgettünk helyeket, de mindenhol, minden foglalt volt (kell nekem az utolsó pillanatra hagyni a kettesben való utazás szervezését...) Hogy az Aranybányában mégis jutott nekünk hely, egy számukra szerencsétlen véletlennek köszönhetjük, amit utólag, a tulajdonosokkal történt beszélgetések során tudtunk meg.

Az aranyrögtől a tőzsdézésig: Pénzmúzeumban gyerekekkel

Kedves meghívást kaptunk egy Pénzmúzeumban dolgozó drága Ismerősömtől: menjünk el és nézzük meg, mennyire jó lett! Időközben egyik Nagypapa is eljutott, ő szintén csupa-csupa szépet mesélt, így alig vártuk, hogy regisztáljunk végre. 9 fő felett elvileg ingyenes vezetés jár az amúgy is ingyenes látogatáshoz, ezért (is) hívtuk szüleimet, hogy tartsanak velünk. Bár a nyári szabadságolások miatt végül nem kaptunk vezetést, szerintem ők sem bánták meg, hogy elkísértek minket. A nagy nyári hőségből belépve jóval hűvösebb van, mint odakint, de nem fáztam, mint a Szépművészetiben 6 hete. Aki esetleg erre érzékenyebb, készüljön mellénnyel vagy egy vékony hosszúujjúval. 

A Zemplén kincsei - Minden, amit láttunk! (napi bontásban)

 

Egy kollázs a 7. napról

A szokásos képes, linkes összefoglaló, ezúttal napi bontásban, a jobb áttekinthetőség kedvéért.

A Zemplén kincsei 12.: Egy délután Tarcalon és Tokajban

 Áldó Krisztus szobor Tarcalon, és Tutajos Beach Tokajban. Amit hagyjatok ki: a tévétorony előtti kilátás - nem éri meg. Részletek a bejegyzésben!