2015. november 15., vasárnap

12 dolog, amiért érdemes a családdal barangolni

  
  Viki, az Anyaidő blog írója kért meg, hogy pontokba szedve írjam össze, miért ajánlom családoknak a barangolós együttléteket. Örömmel tettem eleget a kérésnek, a cikk természetesen az Anyaidőn és itt a Barangoló család blogon is megjelenik.

2015. november 14., szombat

Bükfürdő családdal - összefoglaló


Bükfürdő régen megérett már arra, hogy észrevegyék a családok: jut itt minden korosztálynak szórakozás és pihenés. Nem ám csak nyáron! És nem ám csak nyugdíjasoknak! Ebben a bejegyzésben megtalálod összesítve mindazt, amire nekünk futott az időnkből egy hétvége alatt. (Mely hétvége nem jöhetett volna létre a Magyar Turizmus Zrt. nélkül, akiknek jóvoltából Sopront és az Őrséget is bebarangolhattuk ezen az őszön a Fenntartó család program keretei között.)


2015. november 6., péntek

Bükfürdő családdal - Napsugár Játszópark


Bár előző bejegyzésemben utaltam rá, hogy a Fürdő volt az a program, amit legjobban vártak a gyerekek, de a Napsugár Játszóparkkal tudtuk őket "motiválni" a vasárnap délelőtti normális viselkedésre. Nem tudom, hogy ismét az időjárás volt-e az oka, vagy elfáradtak-e a hétvégén, de csakúgy mint Sopronban, vasárnapra Bükön is "bepörögtek", és kezdtek elfogadhatatlan módon viselkedni egymással és velünk. A Játszópark megemlítése és annak esetleges programból való törlése azonban érdekes módon a legbolondabb hülyéskedést is képes volt szinte azonnal helyreállítani. Volt nálunk ugyanis egy szórólap, a képekből nagyjából kikövetkeztették, hogy mekkora buliról maradnak le, ha nem bírnak magukkal.

Bükfürdő családdal - Élményfürdőzés



Talán nem árulok el titkot azzal, hogy a gyerekek a hétvégi programok közül legjobban a csúszdás-élményfürdős programot várták. A híres bükfürdői Fürdőbe igyekeztünk a szombati ebéd után. A "B" bejáratnál már vártak minket, és belépésünk után a fürdő egy kedves alkalmazottja, animátora kísért minket el az öltözőig. Útközben megmutatta a kis játszó szobát, a büfét, és megbeszéltük, hogy ha a gyerekeknek lesz kedvük, csúszdaversenyt rendez, amin részt vehetnek.
Hogy mindez miért alakult teljesen másként... mindjárt kiderül.

2015. november 3., kedd

Bükfürdő családdal - Bük rejtett kincsei


Bük település nem volt túlságosan ismert hely azelőtt, hogy megtalálták volna termálkincsét. (Olajat kerestek, termálvizet találtak.) A fellendülés a víz mennyisége és minősége miatt hamar elérkezett, Bükfürdő országosan, majd nemzetközileg elismert gyógyhellyé vált. Ennek következményeként Bük település ma már város, saját középiskolája van, ami - mily meglepő - idegenforgalmi szakképesítést ad. Ez a pici városka rejt néhány kincset, amelyet érdemes felfedeznünk.

Dunántúli Trió Tévé: beszámoló a Barangoló család büki hétvégéjéről

Ígérem, egy ideig ez lesz az utolsó média megjelenésünk. :)
De ha már megkaptam a linket, megosztom itt is:



2015. október 27., kedd

Bükfürdő családdal - Biciklizős felfedezés



Játszótér és tornapálya, mezítlábas ösvény és pihenőpark, 
golfpálya és Kristálytorony.

Szombat reggel 9-re beszéltük meg a találkozót a bükfürdői Tourinfo Iroda előtt, ami a buszpályaudvar egyik pavilonjában kapott helyet.  A büki idegenforgalmi szakemberek előkészített biciklikkel vártak minket, hogy amennyiben az idő is engedi, ezekkel járjuk körbe a kis település látványosságait. 


2015. október 21., szerda

Bükfürdő családdal - Greenfield Hotel ****




Azt hiszed, Bükfürdő idős, beteg emberek áztatóhelye? Nincs ott semmi, csak a szagos gyógyvíz? Nagy tévedésben vagy... Bükfürdő kiváló családos úticél, s a következő néhány bejegyzésben arra törekszem majd, hogy ezt az állítást minden tekintetben alátámasszam.


2015. október 20., kedd

Az Őrségben gyerekekkel - összefoglaló



Itt megtalálsz mindent, amit az Őrséggel kapcsolatban írtam, egyben. Ajánlatos átnézni nyaralások tervezésekor, illetve indulás előtt, ötletadónak. 




Rádiós anyag 2015. 10. 15. Kossuth Rádió Tanúim lesztek

Hámori Kinga kérdezett, én pedig igyekeztem válaszolni. A 10 perces beszélgetés végén ki más zenélhetne, mint Sillye Jenő bácsi. :) Köszönöm!




2015. október 19., hétfő

Az Őrség ősszel - Kisváros a határon


Szentgotthárd gyerekekkel

Őrségi hétvégénk befejező napján, egy finom házias reggeli után elbúcsúztunk az Apát Hoteltől és Apátistvánfalvától. Elindultunk, célállomásunk ezúttal a közeli Szentgotthárd volt. TÉRKÉP A BEJEGYZÉS VÉGÉN!



2015. október 16., péntek

Az Őrség ősszel - Erdőszéli szálláshelyünk Apátistvánfalván

Három éjszaka az Apát Hotelben
Őrségi kalandjaink bázisaként talán nem is kaphattunk volna szebb fekvésű és hangulatosabb szálláshelyet, mint az Apát Hotel. Apátistvánfalván, már-már a szlovén határon, erdő szélén fekszik ez az igényes, családias, háromcsillagos hotel. Családi szobájában kényelmesen elfértünk öten, félpanziós ellátásunkkal is tökéletesen elégedettek voltunk. Külön tetszett, hogy reggelente házi kalács, házi kenyér, házi lekvár, sőt, házi felvágott is kínáltatta magát a svédasztalon. Ezeknek az ételeknek valóban semmi közük nem volt a nagyüzemileg előállított ételekhez, és élmény volt ezekkel a házias ízekkel kezdeni a napot. 

Az Őrség ősszel - Egy táj, két tó


Nagy kedvenceink: a Hársas-tó és a Vadása-tó. Ez utóbbi talán ismertebb, de mivel több részből áll, bátran tudom ajánlani, ismerjétek meg az eldugodtabb, kevésbé népszerű "igazi" Vadása-tavat (amelynek partján geoládát is találtok)! A Hársas-tóra pedig nehezen találom a szavakat, annyira szép mind a tó, mind közvetlen környezete. Pedig: mindkét tó az emberi munka eredménye, duzzasztott tavak. 
Fedezzétek fel az Őrség tavacskáit, járjátok körbe őket, nyáron fürödjetek bennük - a tavak partján van kijelölt strand!
Következzen most egy kedvcsináló képriport.

2015. október 13., kedd

Az Őrség ősszel - Őriszentpéter, a központ


Termelői piac Őriszentpéteren
A település, amely maga is szerekből áll, joggal nevezheti magát az Őrség központjának: öt irányba lehet a kisvárosból elindulni. A város központját adó Városszeren sétatávolságra megtalál mindent az átutazó, ami fontos lehet: rendelőket, postát, vásárlási lehetőséget, templomot, focipályát, játszóteret, parkot, éttermeket, fagyizót. Sőt, szombatonként délelőtt termelői piac üzemel a focipálya mellett, ebbe sikerült is belefutnunk.


2015. október 12., hétfő

Az Őrség ősszel - Magyarszombatfa és Velemér



Magyarszombatfán az emberek, miután felfedezték, hogy a környező területek földje mennyi agyagot tartalmaz, nemzedékeken keresztül a fazekasságból éltek, és élnek még ma is. Igaz, ma már nem járják lovasszekerekkel az országot, a vásárlók maguk jönnek helybe megcsodálni a mesterek munkáját és termékeit. A fazekasfalunak hatalmas híre lett az elmúlt évtizedekben, és mindaz, aki az Őrségbe érkezik, valószínűleg nem megy haza anélkül, hogy e települést meg ne látogatná. A szerencsésebbek ki is próbálhatják a korongozást!

2015. október 11., vasárnap

Az Őrség ősszel - Kétvölgy kilátója és séta a szlovén határon


Második őrségi napunkat egy kiadós sétával kezdtük. Úgy gondoltuk, hogy először kitekintünk a Kétvölgy falu melletti gyönyörű kilátóból, majd felkeressük a határon található turistaút menti táblát és határkövet, mely Szlovénia legészakibb pontját jelzi. Ehhez a kisebb túrához feltétlenül szükséges a helyi turistatérkép használata.

Kétvölgy szó szerint a szlovén határon fekvő kis falu, apró haranglábbal. A kocsit a kilátó közelében hagytuk, az út mentén. A csendes falu határában néhány traktor dolgozott, és épp kiengedték a birkákat legelni a szomszéd telken. Csend volt és nyugalom, ideális kirándulóidő ígérkezett.

Az Őrség ősszel - Olajütés a Batha Portán


Városi emberként számomra már az is különös, hogy az Őrségben nincsen kerítés a házak körül. De hogy a portrákra "csak úgy" be lehessen sétálni... még akkor is idegenkedtem ettől, amikor többedszerre jöttünk az Őrségbe. Pedig e táj báját épp az emberek közvetlensége és kedvessége adja - a természeti szépségeken túl. A Batha Portára sem biztos, hogy be "mertem" volna menni, ha nincs előre megbeszélve a látogatásunk. 

A messziről jött vendégek érdeklődése azonban a helyieknek - főleg akiknél még ki is van írva táblára, hogy bátran be lehet menni - nemcsak hogy természetes, de létfeltétel egyben. A helyi termelők azokból a vásárlókból élnek, akik egyszer legalább jártak itt, és megismerték az általuk előállított termék minőségét, majd visszajáró megrendelők válnak belőlük.

Az Őrség ősszel - Szalafő és az Őrszem Fogadó


Az Őrszem Fogadó
Aki azt gondolja, hogy Szalafő csak egy a néhány őrségi falu közül véleményem szerint téved. Mert Szalafő sokkal, de sokkal több ennél. Szalafő számomra megtestesíti és összefoglalja mindazt, amit az Őrség kínál. Gyönyörű szerek a dombokon, tipikus helyi termelők minden szeren, tanösvények kanyarognak a szerek között, vendégházak várják a túrázókat a portákon, és fogadók, éttermek hívogatnak, melyek az őrségi gasztronómia finomságait kínálják. Az őserdő Szalafő határában kezdődik, szürkemarhák legelgetnek a másik irányban... És egyébként Pityerszer is Szalafő település része. 

2015. október 8., csütörtök

Az Őrség ősszel - Csodálatos Pityerszer



Mi a megragadó néhány házban, amelyek az Őrség egy szép falujának majdnem lakatlan kis szerén állnak, egy domb oldalán? Mi vonz ide annyi turistát, érdeklődőt minden évben? Pityerszernek van egy varázsa, mely részben gyönyörű fekvéséből adódik. De a valaha itt lakók házai és tárgyai nem csupán az érdekes történeteket kínálják tálcán, hanem a levegőbe szippantva szinte érezhetjük: ez a hely nem halott, ez a hely magában hordozza és mutatja a pityerszeriek hagyományait, és élteti őket tovább nekünk, a jelenkor emberének.

2015. október 7., szerda

Az Őrség ősszel - Lápok háza Szőcén


A 2015-ös Utazás Kiállításon, (ahogy írtam is korábban) kedvenc kiállítóim a nemzeti parkok voltak. Itt elbeszélgettem egy úrral, az Őrségi Nemzeti Park egyik dolgozójával, aki elmesélte, hogy pályázati pénzből létrehoztak egy Látogatóközpontot a szőcei tőzegmohaláp szomszédságában. Mivel korábban már jártunk a láp szabadon látogatható részén, és nagyon megragadott a hely, őszintén örültem ennek az újításnak. Reméltem, hogy mihamarabb el tudunk menni, hogy saját szemünkkel láthassuk a Lápok Házát.

2015. október 5., hétfő

Sopron gyerekekkel - összefoglaló


Íme egy rövid összegzés a Sopronban töltött három napunkról, melyben minden eddigi, a városról és környékéről szóló írást megtaláltok. 

1. Készülődés 

Először megírtam, miként készülök fel egy útra, hogyan "ismerem meg" itthonról a környéket, viszünk-e térképet, útikönyvet, melyiket mikor használjuk:

2015. szeptember 30., szerda

HírTV - Paletta c. műsorban a Barangoló család


A KidsOasis Álom-másodállás Pályázat különdíjasaként a Magyar Turizmus Zrt. Fenntartó család programjában vehetünk részt. Három hosszúhétvégét nyertünk teljes ellátással a Nyugat-Dunántúl Régióba, így jutottunk el Sopronba, megyünk az Őrségbe, és Bükfürdőre. 

A zöld utazásról és a Fenntartó család programról kérdezett minket, azaz Mártonné Máthé Kingát, az MT Zrt. Belföldi igazgatóját és engem Truda Adrienn, a HírTv Paletta c. műsorában még szeptember 9-én. (Stúdión kívül megbeszéltünk néhány dolgot, amit majd Adrienn kérdezni fog, sajnos nem teljesen ezeket a kérdéseket tette fel, és a Barangoló családot is összekeverte a Fenntartó család programmal, de sebaj, azért így is nézhető a műsor.)

Itt találjátok a kivágott videót, nincs 5 perc sem.



2015. szeptember 29., kedd

Soproni hétvégénk - Belvárosi négycsillagos szállásunk


Az 1983-ban épült Hotel Sopron messziről kimagaslik a soproni épületek közül: már a Károly-kilátóból is kiszúrtuk első nap. Impozáns méreteivel és az öreg házakhoz képest modern látványával egyből feltűnik a szemlélőnek. A 100 szobás, négycsillagos hotel nem csak széles kínálatával, hanem rendkívül kedvező elhelyezkedésével is vonzza a turistákat belföldről és külföldről egyaránt. A 84-es útról közvetlenül elérhető nagy parkolója az autóval érkezőknek hívogató, míg belvároshoz közeli mivolta a gyalogos és biciklis turistákat csalogatja. A Tűztorony a szálloda főbejáratától mindössze 5-7 perces kényelmes sétára fekszik!

Ezt látod, ha gyalog érkezel, a Belváros felől.

Látogatás a Harrer Csokoládéműhelyben



Mikor arról beszélgettünk Istvánnal, a Magyar Turizmus Zrt. Nyugat-Dunántúli Régió marketingvezetőjével, aki a Fenntartó család programunk kitalálója, szervezője és felelőse, hogy Sopronban lesz majd csokikóstolás a hétvégénkben, egy belvárosi kis csokiműhelyre gondoltam. Egy kis helyiségre, ahol majd épp hogy elférünk az apró üzletben a családommal. Egy öreg épület jelent meg a képzeletemben, pici ablakokkal, ahol a kirakatban a házi készítésű csokoládé hívogatja a turistákat, idős bácsi mutogatja hátsó műhelyében készült finomságait. Ehhez képest a következő helyre érkeztünk, mikor a megadott címre elmentünk:

Harrer Cukrászda és Csokoládéműhely

Soproni hétvégénk - Belvárosi séta, belvárosi étterem



Tudtátok, hogy Sopron város területének több mint fele műemléki védettséget élvez? Ezzel a ténnyel arányaiban első az országban. Számomra csak akkor vált világossá, hogy mindez fizikai valóságában mit is jelent, mikor vasárnap a mise után nekiindultunk, hogy felfedezzük a belvárost.

Hangulat misére menet.

2015. szeptember 26., szombat

Adásunkat megszakítjuk - még tart az OMÉK!



Soproni beszámolófolyamomat megszakítva egy nagyon érdekes programot ajánlok figyelmetekbe - az utolsó pillanatban. Sajnos mi magunk sem jutottunk ki előbb az OMÉK-ra, azaz az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításra, pedig már szerda óta tart a Hungexpo területén ez a hatalmas rendezvény. Tényleg óriási: az egész vásárváros területe "be van lakva", minden pavilonban, csarnokban történik valami, és még a köztes területek, átjáró folyosók sem üresek. Szombat lévén nagy volt a tömeg, de a rengeteg ember a tényleg hihetetlenül nagy területen azért viszonylag arányosan eloszlott.
A beszámoló fotói mobiltelefonnal készültek.

A parkolási és bejutási nehézségek után (számoljatok min. fél órát erre a két műveletre) igazán jól esett a finom kávé, amit a Nyugat-Dunántúli Régió vendégeként szürcsölgettünk el az A csarnok 207-es számú területén. A gyerekek is lenyugodtak (számukra sem volt túl élvezetes a bejáratnál tapasztalt szervezetlen tömegjelenet), ettek néhány szem pogácsát, ittak valami finomat, kaptak valahonnan három lufit, ettől mindenkinek jó kedve lett. 

Lufi, süti, üdítő = boldogság. Felnőtteknek ugyanez kávéval, lufi nélkül. 

Ezután egyből bevetettük magunkat a Régió leglátványosabb kiállítási elemébe, melyet a mosonmagyaróvári Futura Interaktív Természettudományi Élményközpont hozott magával. És ez nem más mint... kapaszkodj meg... egy felfújható miniplanetárium!! 

Futura: miniplanetárium.

Beültünk, illetve helyesebben befeküdtünk, majd elkezdődött a rövid csillagászati bemutató, amit egy kisfilm követett a Futura Központ csalogatójaként. Mit mondjak? Eddig is nagyon szerettem volna már ide elmenni, de ezután még nagyobb kedvem lett! 

Körbejártunk a Nyugat-Dunántúli Régió területén, elámultunk a széleskörű kínálaton, amit magukkal hoztak ide az OMÉK-ra. Láttunk őrségi olajütő-bemutatót, ahol a hideg és meleg sajtolási technikát egyaránt megtekinthettük, de voltak termelők illatozó levendulás finomságokkal, és fantasztikus lekvárokkal, szörpökkel, egy hölgy büki mézeskaláccsal készült, a méztermelő kóstoltatott és ajándékozott, a "mindenmentes" almalével meg nem győztünk betelni.... Kitelepültek a városok is, mint az Utazás Kiállításon: a térképeken, Tourinform prospektusokon kívül számos helyi érdekesség és finomság került ki a pultokra. Sajtok, húskészítmények, borok, pálinkák, csokoládék, kézműves termékek, szappanok... sorolhatnám, úgysem tudok ide mindent leírni. 

Őrségi olajütő.

Mézkóstolás.

Miközben én a finom rumos zölddió lekvárt és a medvehagymás meg erdei gombás mustárkülönlegességeket kóstolgattam, férjem elvitte a gyerekeket a népi játszóba, ahol kosár-körhintázhattak, gólyalábazhattak és egyéb különleges népi játékokat próbálhattak ki. 


Népi játszó!

Együtt meg jól leragadtunk - majdnem egy órára - a Földművelésügyi Minisztérium Gyerekszigetén, ahol a gyerekek lisztet őröltek, majd magokból mindenféle gyönyörűségeket gyártottak.


Igazi malomkő!

Magokból ragasztunk.

Az ebéddel jól befürödtünk, mert a kedves vendéglős, akinek a szarvasgulyását lelkesen kikértük a kinti nagyfolyosón (térképen: Duna), nem szólt, hogy a gulyás gyerekek és kismamák számára szinte ehetetlenül csípős... Erre csak akkor döbbentünk rá, mikor már a szánkban volt a finomnak remélt egytálétel. Volt bosszúság rendesen. A gyerekek jókedvét a friss, meleg kürtőskalács hozta egyensúlyba. :)

Az óriásakvárium nagy sikere.

Az állatokat a végére hagytuk, mert tudtuk, hogy a srácok fáradtságán úrrá lesz az érdeklődés, ha meglátják az élő háziállatokat. Így is lett tényleg. Alig bírtunk elszakadni a C csarnoktól, annyi volt ott a városon nevelkedett gyerek számára érdekes állat. 

Nyuszisimogató: szegény nyuszik!

Kiscsibék melegben.

A Budakeszi Vadaspark nagyon komolyan felkészült, ez itt csak egy részlet a
standjukból. 

Hogyan készül a gyapjúfonál? Itt megnézheted!

Belefutottunk egy sertésbemutatóba, ami megint majdnem egy órásra sikerült, de nem tudtunk eljönni a vége előtt, mert a nagyfiam teljesen odáig volt ettől a programtól, és ragaszkodott hozzá, hogy az előre beharangozott 480 kg-os óriáskant is látni akarja. Sajnos épp ekkor merült le a telefonom, így róla, Durciról, már nem tudtam képet készíteni, pedig azt hiszem, ez lett volna e blogbejegyzés legmeglepőbb fotója.

Durci ennél az anyakocánál kb. négyszer nagyobb. 2700 utódot nemzett.

Szakadó esőben nem volt kedvünk kimenni a traktorokat megnézni, pedig a fiúknak az is nagyon érdekes lett volna.

Az idei OMÉK-on az volt a benyomásom, hogy nagyon számítanak a családokra, rengeteg volt a gyerek és az őket lekötő gyerekprogram. Lufikat, színezőket úton-útfélen osztogatnak, de a finomságokból is kapnak kóstolót az aprónépek. Holnap, azaz vasárnap még tart a rendezvény! Ebben a trutymák időben érdemes kinézni, a programok nagy része fedett csarnokban kapott helyet.






2015. szeptember 25., péntek

Soproni hétvégénk - Gazdagság és pompa a fertődi lápvidék közepén



Mély meggyőződésem, hogy a fertődi Eszterházy-kastély hihetetlen méretei és pompázatos gazdagsága abból a célból született, hogy a századok során a szinte semmiből felemelkedő Eszterházy család megmutassa a Habsburgoknak, hogy kik ők, és milyen erőt képviselnek. Innen, az akkori lápvidék közepéről ez egy igen erőteljes üzenet lehetett a császári családnak! Mária Terézia állítólag mindössze egyszer járt itt, s soha többet be nem tette a lábát a Bécstől amúgy nem túl távol eső Fertődre, rossz nyelvek szerint irigykedett... nem is kicsit.




Különleges vezetéssel várt minket a fertődi Eszterházy-kastély: fiatal idegenvezetőnk olyan helyeket mutatott meg nekünk a szokásos csoportvezetésen kívül, melyekre nem lehet mindig bejutni.

Vezetőnk Eszterházy "Fényes" Miklós szobra előtt mesél nekünk.

Első körben a Víztorony alatt berendezett "moziterembe" sétáltunk el (ez hátul, a Bábszínháznál található, itt:)



Ebbe a modern eszközökkel felszerelt térbe egy körpanorámás mozivetítést álmodott meg a kastély felújításért felelős csapata. Ez az a program, amiről nem tudok Nektek képet mutatni, hiszen épp a körpanorámás mozi a lényege, amit nem lehet lefotózni! Képzeljetek el egy henger alakú termet, ezt:



Bezárul minden ajtó (Dávid, a vezetőnk megkérdezte, nem vagyunk-e klausztrofóbiásak), leereszkedik egy körvászon, és elindul a vetítés: először csak szemben, aztán egyszer csak mindenhol, körbe-karikába. Hát... mit mondjak: NAGYON LÁTVÁNYOS!!!! Repülünk a kastély felett, belépünk a valaha a kertben álló Opera épületébe, megnézünk egy rövid operarészletet, részt veszünk egy tűzijáték-bemutatón, amit a herceg egy vendége számára rendelt meg... csak ámultunk és bámultunk. A gyerekeknek is nagyon tetszett, mert a teremben egy pillanatig sem volt sötét, a körpanorámás vetítés fehér vászonra olyan, mintha nappali világosságban ücsörögtünk volna, pedig egy ablak sem volt nyitva. Ha szeretnétek Ti is ebben az élményben részesülni, érkezés előtt mindenképpen érdeklődjetek a recepción, mert ez a program nem minden nap kerül meghirdetésre!!
A kb. 10-12 percig tartó lebilincselő vetítés után a Rózsakert felé vettük az irányt. 

Séta a Rózsakert felé. Ott, a 120 éves tiszafák között,
messze a távolban látszik egy torony: na az a kert vége!
(csak nagyítva van esélyed meglátni)

Rózsakert: az eredeti lugasállványok lettek felújítva.

A Rózsakertet Cziráky Margit, a jelenleg is a kastélyban lakó herceg nagymamája álmodta és valósította meg, a 20. század elején. Az évek során a kert teljesen tönkrement, de a megújuló kastélyprogram tervezői fontosnak tartották a rózsák újratelepítését. Jelenleg kb. 600 féle (nem ennyi darab, ennyiféle!!) rózsatőben lehet gyönyörködni. A lugasokra felfutva néhány év múlva még látványosabb, még illatozóbb lesz a kert!



Illatot sajnos nem tudok csatolni.



Befejezésként a báltermet tekintettük meg - a programba több nem fért időben, de a gyerekeknek is bőven elég volt e három látnivaló. Így is csendben rettegtünk, hogy a bálteremben valamihez hozzányúlnak, amihez nem kellene.  







A "hagyományos" vezetés során mintegy 24 termen és szobán keresztül kalauzolják a vendégeket. Természetesen az egész épület nem bejárható: egy része szállodaként üzemel, egy másik része pedig a mai napig lakott: Eszterházy Antal herceg otthona.

A parkolásért 2015 szeptemberében 570 Ft-ot kérnek el a kastélytól sétatávolságban fekvő nagy parkolóban. Nincs óradíj, csak ezt az egész napra szóló összeget lehet kicsengetni. 

Mindenkit megnyugtatok: a védett fecskék Fertődön is védettek. A fészkeket nem
távolítják el, csak a piszkot szedik le a vakolatról időnként.

Vak és gyengén látó vendégek számára íme a kitapogatható kastélyépület.

Szombat délután három óra körül több esküvői fotózást
tartottak egy időben a kastélykertben.

Volt még egy kis időnk, így elkanyarodtunk a fertőrákosi kikötőhöz, ahonnan a Fertő-tó nyílt vizét szerettük volna megmutatni a gyerekeknek. A tó magyar szakasza csaknem teljes egészében nádas, de itt, Fertőrákoson van hajózható rész. Innen indulnak a sétahajók - lekéstük - és innen lehet áthajózni menetrend szerinti járattal Ausztriába. Az utolsó menetrend szerinti hajót épp elcsíptük, de nem tudtunk rá felszállni, mert kiderült, hogy Ausztriából már nem jön vissza aznap! Mit mondjak... igen nagy csalódás volt. Főleg a bufurc személyzet. Épp hogy el nem küldtek a csudába, mert meg mertük kérdezni, hogy tényleg ez az utolsó hajó. A másik, amin nagyon meglepődtünk: a "szigetre" behajtáskor számunkra teljesen érthetetlen okokból előre meg kell mondani, hogy pontosan mennyi időt szeretnénk itt parkolni, és ennek megfelelően kell fizetni. Nem értem, hogy miért nem kifelé fizetünk, a valós időnek megfelelően?



Tolat ki a hajó, amire hiába szálltunk volna fel, nem hozott volna vissza.

A parti hangulat, a csónakok és a lábakon álló házak látványa azért némileg kárpótolt minket a kellemetlenségekért.