A negyedik barangoló gyerek kalandos születése
Ősz végén, tél elején abszolút tudatosan "letettem a lantot". Ahogy nőtt a hasam, benne a kicsi fiúcska, kit február elejére vártunk, úgy nőtt bennem a vágy, hogy befelé figyeljek, és minden erőmmel a közelgő szülésre, születésre összpontosítsak. Ezzel párhuzamosan fizikailag egyre kevésbé éreztem alkalmasnak magam a nagyobb sétákra, múzeumjárásra, kirándulásokra. A gyerekek mozgásigényét vagy házon belül oldottuk meg, vagy a férjem vitte a őket ide-oda - nélkülem. Néha én is velük tartottam, de egyre kevésbé bírtam az iramot. Írni pedig egyáltalán nem tudtam. Elfogyott az ihlet, és nem is bántam, hogy így alakult. Megengedtem magamnak, hogy hátradőljek, egyre többet pihenjek, hogy kikapcsoljam a normál működő agyam, és befelé figyeljek. Fittyet hánytam a blog olvasottságára, a számokra, a megíratlan túrákra, az időközben feltűnő új pályázatokra, csak az érdekelt, hogy a babának és nekem jó legyen, és... jó volt. Pihentem, rákészültem, rengeteget olvastam, vizualizáltam, interneten kutakodtam.
Négygyermekes édesanyaként valahogy már nem dob fel, hogy lassan kilencedik éve ugyanazon a lakótelepi játszótéren bandázzak. Ezért - főleg iskolai szünetekben, mikor minden gyermekem itthon van - délelőttönként új helyeket fedezünk fel. Ez nekik is móka, nekem is kaland. Nagy segítségemre van ebben az igényes Minimatiné oldal, akik a sok programajánló mellett beszámolnak a frissen megnyílt játszótereken szerzett élményeikről. Ajánlom őket Nektek is, legyetek olvasójuk! 
Sokat, sokszor hallottam már a nyíregyházi állatkertről. Mindig, minden fórumon csak jókat. Különlegeseket. Nem értettem, hogy mi lehet annyira egyedi egy állatkertben! Jártunk már nagyon sokszor a budapestiben, meglátogattuk a kibővített veszprémit, Miskolcon majd szétfagytunk egyszer, de nagy élmény volt. Szüleim régebben elvitték a gyerekeket a nyíregyháziba, és hosszan meséltek róla, hogy milyen fantasztikus volt! De ennek már van vagy két éve, a fiúk alig emlékeztek az élményre, mi pedig még sosem láttuk. Amúgy is aktuálissá vált egy előre tervezett egynapos, de hosszabb utazás, mert a számunkra még új autót, amit akkor egy hónapja használtunk, nem teszteltük még autópályán. Így hát nekiiramodtunk a téli szünetben, hogy megismerkedjünk a Sóstó Zoo-val. Röviden: a kocsi nagyon jól futott, az állatkert pedig tényleg különleges!!